Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-28 / 30. szám
30. szám. Szegzárd, 1895. julius 28. XXIII. évfolyam. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre . . .. . 3 „ — „ Negyedévre .... 1 * 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me gj elet: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr 100—200 1 ... 2 „ 87 „ 200—300 „ ... 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több. Tisztújító értekezlet. A főispán urnák a vármegyeház keleti sarkán berendezett fogadó termében már rég nem gyülekezett társaság, mely a közélet annyi szétágazó irányzatát képviselte volna, mint az, mely múlt szerdán Széchenyi Sándor gróf ő nagyméltóságának külön meghívására azon czélból jelent ott meg, hogy az üresedésben levő alispáni, főjegyzői és egyéb betöltendő állásokra nézve a vármegye hangulatáról tájékozást nyújtson és egy közmegnyugvásra szolgáló megállapodást előkészítsen. íme a betűrendes névsor: Bernrieder József, Bencze István, Boda Vilmos, Döry Dénes, Döry Andor, Erdős Gábor, Fördős Dezső, Frühvirth Jenő, Gruber József, Jeszenszky Andor,- Kovács Sebestyén Endre, Kovács János, Leopold Sándor, Kerbolt István, Moldoványi István, Orffy Lajos, Pécsy József, Pesthy Mór, Steinecker Ferencz, Szi- geth Gábor. Schweiz Antal, Totth Ödön, Török Béla és Vizsolyi Ákos. Az, értekezletet főispán ur délelőtt 10 órakor megnyitván, előterjesztette, hogy a vármegye nagyfontosságu események küszöbére jutott a mennyiben néhány nap múlva azon feladat előtt fog állani a törvényhatósági bizottság, hogy az üresedésben levő kardinális állásokat: az alispánit és főjegyzőit választás utján betöltse s minthogy előreláthatólag a választás folytán egyéb állások üresedése is elő fog fordulni, úgyszólván egy részleges tisztujitás megejtése az, mi a bizottsági- taTARCZA. íBaloft.*) ívta: BALOG ISTVÁN- A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Féltés. Jaj, de bölcsen tették azt az istenek, Hogy szárnyakat nem alkottak te neked, Mert ha szárnynyal jöttél vön e világra, Elrepülnél innen tőlünk Abba a más, a fényesebb világba., Fényes nappal a kék égre ne néz fel, A csillagok ne lássanak meg éjjel, Attól félek, szerelemre gyuládnak S földre omlik a mindenségi A csillagok, a sápadt hold meg a nap. Tiszán innen . . . Tiszán innen, Tiszán tál Csókot kap a csalfa legény a lánytól, nyát visszavonta,, a főjegyzői állásra egyhangúlag Simont sits Elemért jeleli. Az esetre, ha Simontsits megválasztatnék, a megüresedő első aljegyzői állásra kijeleitettek: Forster Zoltán, másod- aljegyzőnek: Ery Márton. Ezen állásnál Bencze István a fokozatos előléptetés mellett nyilatkozott, de Totth Ödön felszólalása után, ki Eryt ajánlotta, a fentebbi kijelelés fogadtatott el. Az esetleg megüresedő völgy ségi járási főszolgabirói állásra egyhangúlag: Nagy István, ottani szolgabiró jeleltetett. Hosszabb vitát keltett a központi járásban újonnan rendszer esitett második szolga- birói állás betöltésének kérdése. Resztvettek benne: Bencze István. Pécsy József, Boda Vilmos, Kovács János, Szigeth Gábor és Bernrieder József; mig nem abban tör- lént megállapodás, hogy nyujtassék be indítvány a közgyűléshez oly irányban, hogy a tárgysorozatból ezen állásnak betöltése ezúttal hagyassék ki. b. gokra várakozik. Minthogy tudomása szerint az alispáni állásra egyedüli komoly jelölt Döry Pál, a völgység! járás főszolgabirája, kit vele tudvalevőleg rokonsági kötelék fűz össze, nehogy őt bárminemű vád illethesse, szükségesnek tartotta a különböző politikai pártok és társadalmi rétegek hivatott képviselőinek véleményét előzetesen meghallgatni, kijelentve, hogy a kijelölésénél egyedül a közérdek lehet irányadó. Különben a maga részéről, miután a vármegye szellemi vezetésére tökéletesen alkalmasnak tartja, az alispáni állásra szintén Döry Pált ajánlja. Bencze István szólt egyedül e tárgyhoz s az ajánlathoz hozzájárult, mire az értekezlet egyhangúlag az alispáni állásra Döry Pált jelelte. Főispán ur további előterjesztése szerint a főjegyzői állásra két jelentkező van: Simontsits Elemér vármegyei első aljegyző és Pap Gyula árvaszéki ülnök. Dr. S c h w e t z Antal helyesebbnek találná, ha a főjegyzői állás csak a folyó év végén bekövetkező általános tisztujitás alkalmával töltetnék be; addig alkalma lenne a hivatott köröknek a jelentkezők képességét megismerni. Döry Dénes Schweiz érveiből éppen az ellenkező következtetésre jut, mert az általános tisztujitásig lefolyó idő lehet a. próbaidő, mely az alkalmazott főjegyző hiVatottságára nézve tájékozást nyújthat. A maga részéről Simontsits Elemért ajánlja. Az értekezlet, miután Sehwetz inditváOrszágos tiizoltó-gyülés. A magyar országos tűzoltó-szövetség XII. közgyűlését folyó évi augusztus 18., 19. és 20. napjain tartja a bérezés erdély volt. fővárosában kincses Kolozsvárt, melyre a szives hanem meghivót az Albach Géza kir. taná- esős, polgármester elnöklete alatt megalakult rendező-bizottság a^, ország tüzoltó-testületei- hez már szétküldötte. Galambjának nevezi. .. Várjon csak rá, szüret után elveszi. Tiszán innen, Tiszán túl Ezer csókot kap a legény a lánytól; Szép húgának nevezi. . . Várjon csak rá, karácsonykor elveszi. Tiszán innen, Tiszán túl Elmarad a csalfa legény a lánytól, Nem kell bizony ő neki Ilyen-olyan, csapodárnak nevezi. Hol a boldogság? *J Lapunk házipoetája most rendezi sajtó alá „Huss Esz- tendSczimet viseld verskötetét, mily nagy igazságot mond elS- . fizetési felhívása ezen szavaival: Váljon a bahtélet, mely hazánkban a „vidéki irö“ névhez tapad, nem riaszt e majd sokakat visz- sza köteti m, megszerzésétől. Afutassa meg lelkes közönségünk hogy: nem. ^ sser^' — A „Tolnám eg-yéi Közlöny“ eredeti tárczája. — Hány ember bolyong évezredek óta a jóságos földön, mely egyforma türelemmel hord mindenkit hátán, kik hiába küzdenek, hiába fáradnak; mert nem tudják az élet nagyarányú mozgalmaiban feltalálni azt a biztos oázist, mely fáradalmaikra enyhülést, reményükre biztató sugárt deritene. Hányán futják meg életpályájokat ezer szúró tövisek között a nélkül, hogy csak egyszer is érezték volna a rokoniélek szerelmét, hogy csak egyszer is ölelték volna gyöngéd szeretettel hitvesi karok. Hány ifjú lélek ábrándosán szövi jövendő boldogságát, rajong mindenért és mindenkiért, még a csillagokat is szeretné leragadni az égről, csakhogy megvalósíthassa beteges álmait. A létért való harezban nem edződünk, hanem elernyedt ideggel csüggedve lépünk vissza s erélyűnket vesztve, a nehézségektől megijedünk és hanyat- homlok rohanunk a megsemmisülés örvényébe úgy, mint a fénytől megbódult kis bogár. A reális boldogság nem kell az embereknek, hanem csillogó fény után kapkodnak, melytől elkábulva, öntudatlanságban nem veszik észre az élet tiszta idegességeit. Legtöbben rohannak tova a korán megizlett élvezetek tengerébe, mignem fejők fölött öszszecsapnak az elnyelő hullámok. Rideg önzés uralja sok ember szivét, kik csak addig becsülik meg. az életet, mig abban gyönyört és élvezetet találnak, s megunják, tehernek tartják, mihelyt az nem kedvez nekik. Sivár, kietlen már fiatal korában legtöbb halandónak a szive; mert nem ültette be az erény ékes virágaival, melyek erőt s kitartást adhatnának neki, a csüggedés pillanatában. Pedig van szivárványos, zavartalan boldogság, van igazi üröm itt e földi létünk alatt; mert hiszen erre tanítanak bennünket az Istennek a legapróbb teremtményei is, melyek részint párosán, részint társaságban nyüzsögnek a földön, a földben, a levegőben és mindenütt, a hol csak élet létezhetik és küzdve küzdenek önmagukért és egymásért. Menjünk csak ki a természet nagy templomába s figyeljük - meg a zöld erdőben tuybékoló vadgalambot, hallgassuk meg a virágokkal ékeskedő mezőn a magasban röpkedő kedves szavú pacsirtapárt, nézzünk be a bokor alá, hol a bájdalu zenér csattogva hal-
