Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-21 / 29. szám

1895. julius 21.

5

a városba. Az ezred pedig elindult, hazafias dalokat énekelve.

Természetes, hogy az ezred szökése nem maradhatott titokban. A visszatérő német tisztek azonnal jelentést tettek az ezredesnél, ez pedig sürgönyi- leg értesítette ama közbeeső állomásokon fekvő parancsnokságokat, a mely állomásokon az ezrednek előreláthatólag át kellett vonulnia. Titáni harczokat kellett az ezrednek vivnia. Úgyszólván minden lépést vérrel kellett megvenni, minden lépést karddal elfoglalni, a mig a Kárpátokig értek. Minden falunál, minden városnál egy a népből összetoborzott vasvillás és kaszás sereggel, vagy pedig rendes katonasággal kellett megvivniok. Az osztrák-magyar tábornál volt a leghevesebb ütközeti. Itt egy egész ezreden kellett keresztülvágnia magát a már harmadára lefogyott ezrednek. Itt az őrnagy is elesett, de Endrének sikerült három századával — ennyire fogyott az ezred — az ország határát elérnie.

Mily erőt, mily hatalmat és bátorságot nyújt ama érzés, mely a sziveket átjárja azon gondolatnál, hogy most már a haza földjén állanak, a megtámadott, a veszélyben forgó haza földjén. Nem üldözöttek többé, hanem a haza védői. Es az a háromszáz egynéhány ember nem engedi meg, hogy az a másik ezer ember rátegye "a lábát a haza földjére. Visszafordulnak és az ellenséget meghátrálásra kónyszeritik. Ez volt Endrének első nagyobb bravourja, hadi ténye. És ezen naptól fogva diadalt diadalra halmozott. Egy oroszlán bátorságával, elkeseredett hősiességével, hazáját imádó lelkesültséggel küzdött kis csapatával.

Mily különbség életmód és életmód között! Mig neje házánál pirulva vett szájába egy falat kenyeret, pirulva menekült a gúnyos tekintetek elől és. most, a kötelességet teljesitő hazafi, a nemes munka szolgálatában önérzetessé vált ember, fölemelt fővel jár és kész egy fél világgal szembeszállni. Elérte azt, hogy önmagát becsülni tudta és ezen önbecsérzet kedvessé tette számára az életet. Endrét igazolták tettei; a jelen erénye feledést von a múlt bűneire, tévelyeire.

A váratlan meglepetés.

A párisi forradalom nem csekély befolyással birt az 1848/9 iki helyi eseményekre. A forradalmi hangulat, ez a visszafojtott lélekzet, a kebleknek eme szent titka, sejtése, — ez az izgató szenvedély, le- leplezetlenül tört ki s vonult végig az egész nemzettesten. Az első csepp vér mámorossá tette az embereket, nem lehetett lelkesedésének határt jelölni. Az egész ország egy óriási táborrá alakult át. Minden családi tűzhely egy stratégiai jelentősséggel biró pont volt, minden ház egy erőd, minden férfi egy hős, minden ifjú egy rajongó katona és minden hölgy egy Dobó Katicza.

Van valami megdöbbentő, velőt fagyasztó ama elementális erőben, a mely lelkesült nemzet harczi kiáltásábau nyilvánul. Ez a rémes kiáltás megremegtette Bécs falait s a megalázott osztrák fegyver az orosz lándzsa támogatásárái'a szorult. A tengernyi orosz elözönlötte hazánk tereit és e népnek meg kellett vivnia a lét vagy nem lét élet-halál harczát. A történelem tiszte ama példátlan hadi tényeket, ama ragyogó diadalokat megörökíteni, a melyek a forradalmi fegyvereket megdicsőiték; mi csak általános vonásokban érintjük, inkább a hangulatot, mint a cselekvő részt, hogy regényünk alakjainak szereplését mintegy bévezetéssel lássuk el.

Egy táborba vezetem olvasóimat. Nehéz volna ide bejutni, de nekünk meg v van azon eljőogunk, hogy minden ajtón kopogtatás nélkül bejuthatunk, hatalmunkban áll nagy távolságokat egy pillanat alatt leküzdenünk, szerelmesek titokzatos suttogását ellesnünk, az agy gondolatát eltalálnunk, a szivek sejtését, örömét, fájdalmát és aggódását felismernünk.

Képzeljünk egy óriási lánczot, a melynek vegei össze vannak forrasztva, de mely láncz emberanyagból van összeállítva. Minden egyes lánczszem egy fegyveres honvéd, ki fürkészve jártatja őrködő szemeit a távolban, figyel minden legkisebb neszre; majd meg nyugodtan megteszi rövid, egyhangú sétáját egyik őrszemtől a másikig és a nagy tilalom daczára is pár szót vált a pajtásával; őrködő társával s ismét visszafordul, nehogy egy elhanyagolt pillanatban besurranjon valaki a táborba, az idegenek előtt e titkos szentélybe. Ezek a tábor őrszemei, előőrsei. Amint közeledünk feléjük: az egyik lekapja és lövésre készen tartja fegyverét és mi egy pillanat alatt czélpontul szolgálunk neki. Ne meltóztassanak megijedni! Az én védelmem alatt bátrán jöhetnek.

— Ki vagy? — Kiált az őrszem.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (29. lg

— Jó’ barát? — Válaszolom én.

— Jelszót! — Mondja harsányan a honvéd.

— Tinta, toll és gondolat!

I Mehet! — mondja ő — és ime kedves olvasóm, mi bátran bemehetünk a táborba. Jó messze kell mennünk, a mig czélunkhoz jutunk f de a fáradságért karpótolva lesznek különösen a nő-olvasóim, mert előre is megnyugtatom, miszerint igen szép huszár-tisztekkel fogunk találkozni.

(Folyt, köv.)

KÜLÖNFÉLÉK.

— Kinevezés. Mint megbízható forrásból értesülünk, Madarász Elemér vármegyei főjegyző anyakönyvi felügyelővé fog kineveztetni a nagy- kanizsai kerületbe.

— Személyi hir. Fink Kálmán szegzárdi m. kir. p. ü. igazgató hatheti szabadságra utazott. Ezen időt részint Kassán, részint pedig Tátra-Füreden fogja családjával eltölteni.

— Állásából elbocsátott p. ü. fogalmazó. Dr.

Wodianer Sándor szegzárdi ideiglenesen kinevezett p. ü. fogalmazót, kinek neve a helyi lapokban az ismert plagium miatt többször előfordult — am. kir. p. ü. miniszter állásából végleg elbocsáj tóttá.

— Vármegyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága nyári rendes közgyűlését folyó hó 29-én fogja megtartani Széchényi Sándor gróf főispán elnöklete alatt. Az állandó választmány folyó hó 28-án tart ülést. — A megyei közgyűlésnek egyéb tárgyain kívül legfontosabb lesz Simontsits Béla alispánnak Szatmárvármegye és Szatmár-Németi szab. kir. város főispánjává történt kinevezése folytán megüresedett alispáni szék betöltése, melyre D ö r y Pál, a völgységi járás főszolgabirája az egyedüli jelölt.

— Kinevezések. Gróf Széchényi Sándor főispán vármegyei közigazgatási gyakornokká P a j ó János végzett jogászt, a vármegyei levéltárnál rendszeresített dijnoki állásokra pedig Tury Károlyt és L e m 1 e Bélát nevezte ki.

— A pécsi egyházmegyéből. Segédlelkésznek küldetett:. Krum Péter Kurdról Zombára, Kajczy János Aparról Kurdra, A m b a c h Mihály ujmisés Aparra, K o m ó c s y István ujmisés Mosgóra, Bődy Károly ujmisés Szántóra.- Uj főispánok Bácskában. Sándor Béla Bács-Bodrogvármegye és Zombor sz. kir. város főispánjának visszavonulása folytán megüresedett főispán- ságra Vojnich István dr., Szabadka és Baja városok főispánja B a j a város főispáni állásában való meghagyása mellett kineveztetett, Schmausz Endre Bács-Bodrogvármegye alispánja pedig Szabadka szab. kir. város főispánjává neveztetett ki.

— Tisztujitás a vármegyén. A vármegyei tisztikarnak tudvalevőleg 1896. évi január 1-én lejár a mandátuma, s ezért a vármegyék már megkapták a rendeletet, hogy készüljenek az általános tisztujitásra, mely még ebben az évben deczember hóban meg fog tartatni.

— Tanitóválasztás. A fű- és székváros tanügyi tanácsa a napokban megtartott tanitóválasztáskor a többek között Tóth Ferencz tolnai illetőségű, fiatal képzett tanítót is megválasztotta. Gratulálunk a szép sikerhez!

— Képviselöválasztók névjegyzéke. Az ország- gyűlési képviselőválasztási jogosultsággal bírók névjegyzéke, mint már megírtuk, közszemlére ki volt téve s a reklamácziókat még e hó 25-ig lehet benyújtani Szsgzárdon, dr. Hir ling Adám főjegyzőnél. — A szegzárdi választókerületben a szavazók összes száma: 2815, a következőképen oszlik meg: Szegzárdon van 709, Tolnán 592, Bátaszéken 265, Bátán 150, Alsó-Nyéken 116, Pilisen 52, Várdombon 23, Decsen 267, Ocsényben 224, Mözsön 242, Agárdon 175 választó van. Szegzárdon reklamáltak: Zárubay Ferencz, Totth Ödön, Geiger Gyula és Leopold Kornél.

— A pécsi-bicziklistálc. A pécsi bicziklista egyesület 14 tagja Kiss Ernő egyleti kapitány vezetése alatt múlt vasárnap kerékpáron Szegzárdrá jött s a szegzárdi kollegák szívesen fogadták őket és kibiczik- lisztek velük a népünnepre. A társaság később a városba kerékpározott s hol a nemes sport kultinálóinak olv jó kedvük kerekedett, hogy néhányan csak másnap bontakoztak ki a baráti ölelő karokból. Mint halljuk, a szegzárdi bicziklisták a látogatást visszaadják a pécsieknek. .

— A községi iskolaszék földjei. A szegzárdi polgári iskola alapvagyonát képező 114 hold föld bérletet a közigazgatási bizottság e hó 14-én tartott ülésében H a u c k Antal volt bérlőnek adta ki. Mint halljuk, Uj János ezen határozat ellen a minisztériumhoz felebbezett.

—• Aratás. A múlt heti kedvező időben mindenütt megkezdették az aratást, 1 az eredmény általában középszerűnek mondható. Az árpa, rozs és búza most már többnyire le van vágva s igy meg- . kezdhetik az összehordást is. Szomorú aratás, van azonban a Sárközben, hol a hegyekről alárohant viz sok kárt okozott. Szomorú látvány van itt, mert a szegény gazdák a Tízből és iszapból szedegetik össze termésüket nagy fáradsággal. — A kukoriczavetések. az egész megyében igen szépek, a burgonya pedig már elvirágzott és jó termést igér.

— Halálozás. Özvegy Schöner Istvánné, néhai Schöner István volt szegzárdi kir. törvényszéki irodaigazgató özvegye folyó hó 19-én hosszas szenvedés után elhunyt. Halála felett hat árva kesereg.

— Orvos-választás. A gyönki képviselő-testület a megüresedett körorvosi állomásra dr. Schall Kálmán sárbogárdi gyakorló-orvost választotta meg.

— Kerékpárosok ünnepélye. A pécsi kerékpáregyesület szeptember hó 29-én vagy október hó elején tartja őszi versenyét. Mint értesülünk, az ünnepély országos lesz, melyre a szegzárdi kerékpár-egyesületet is meghívják.

— Gyászhir. Nagy és mély csapás érte Szekeres Lajos szegzárdi végrehajtót, kinek feleségét múlt szerdán ragadta a rideg halál a sirba. Szekeres Lajosné 43 éves volt, a temetésén nagy részvét nyilvánult, a mennyiben csütörtökön sokan kisérték ki utolsó útjára a felső-sirkertbe, hol örök nyugalomra helyezték. Ä temetésen a tűzoltói testület zenekarával együtt megjelent, s a menet alatt gyászdalokat játszott. Béke poraira!

— Hegycsuszamlás. Félelmetes helyzet uralkodik a Bartina-utcza felső részén elhúzódó Sét patak partján lakók között. A téli nagy havazás, az idei gyakori záporok következtében a Bartina hegy töve meglazult s az itt épített házak egész sora össze-vissza repedezett, némelyik pedig egészen összedült. Ezen körülményt az illetők a hatóságnál bejelentették, azonban mindezideig nem történt semmi intézkedés, pedig egynémelyik házat ki kellene hatóságilag üríteni, nehogy még a bent lakók életükkel is adózzanak az őket ért elemi csapásnak.- Egy leány öngyilkossága. S eh an dl Imre szegzárdi épitőmestert csütörtökön táviratilag értesítették Budapestről, hogy Mariska nevű nagy leánya öngyilkosságot követett el s a Szent-János kórházban a halállal vívódik. A szerencsétlen leányt csütörtökön délben a Császárfürdő egyik kabinjában találta meg a fürdőszolgáló eszméletlen állapotban. Az esetről rögtön értesítették a mentőket, kik megérkezve, konstatálták, hogy a szerencsétlen marólúggal mérgezte meg magát. A fürdő-kabin asztalán 3 megezimzett levelet találtak. Az egyik levélben édes atyjától búcsúzik, tőle bocsánatot kétve, a másikát Emma nővérének irta, kitől bocsánatot kér tettéért kéri, hogy viseljen gondot jó atyjára; ezt a levelét igy végzi: „Nincs értelme, hogy czéltalánul tovább éljek“. A harmadik pedig „E gy jóltevőmnek“ van czimezve. Nagy kínok között S c h a n d 1 Mariska még az nap a kórházban meghalt. Édes atyja múlt pénteken utazott fel temetésére.

— A népünnepély. A múlt vasárnap tartották meg Szegzárdon az önkéntes tűzoltó-egylet javára rendezett népünnepélyt. Már kora reggel a tűzoltó kürtösök trombitájának hangja hordta szét a városban a hirt, hogy az ünnepély megtartva lesz daczára annak, hogy szombaton még esett az eső. Délután három órakor kezdődött meg a kivonulás. Menetközben a tűzoltó-egylet zenekara játszott szép indulókat. Utánna a tűzoltó egylet tagjai lépkedtek, élükön Boda Vilmos főparancsnokkal. A vámerdő csendje már négy órakor teljesen meglett zavarva, s a nagy számmal kijövő közönséget tai’aczk lövések fogadták. Ot óra felé már telve volt az egész erdő. Ott láttuk a város csak nem összes intelligencziáját s iparosait csalágtagjaik- kal együtt. A polgári osztály kevés számmal volt képviselve, minek oka a nagymunka időben, meg a pénztelenségben leli magyarázatát. A népünnepélyen felváltva majd Garai Ferkó, majd pedig az egylet zenekara mulattatta a közönséget. A tánczolni vágyó fiatalságra nagy hátránynyal volt, hogy a tánczhely, bár a rendezőség mindent elkövetett, a sok eső miatt nedves volt, igy tehát ott tánczolni nem lehetett. Zajos derültséget, s nevetést okozott a virsli verseny, melyet rögtön a sorsjáték követett. Ez iránt már nagy volt az érdeklődés, mert igen sok értékes nyereménytárgy volt közszemlére kitéve s igy az összes jegyek el is keltek. Összesen 153 nyereménytárgy volt, melynek kisorsolása majd 2 órányi időt vett igénybe. A sorsjáték rendezése körül igen nagy érdeme van Rill József urnák, ki kifogyhatlan türelemmel vezette az egész játék menetét. Nyolcz óra után megkezdődött a tűzijáték, melyet Adler N. János ur nagy ügyességgel rendezett. A szebbnél-szebb rakéták fénye világította be az erdő és a nádas környékét, s minden egyes jól sikerült rakétánál harsogó éljennel jutalmazta meg a közönség a tűzi játék rendezőjét. Ezután a dombosabb helyen hevényéből rendezett, s lámpionokkal szépen feldíszített helyen megkezdődött a táncz, melyen a legjobb hangulat uralkodott, s melynek csak éjfél után lett vége. Az egész mulatság úgy erkölcsileg, mint anyagilag kitünően sikerült, mert a ki résztvett abban, szívesen emlékszik vissza reá, s jótékony egyletnek pedig 200 írtnál jóval több hasznot hajtott. Csak egy baj volt, hogy a felszolgált italok, főleg a borok, bár egy liter 50 kr volt, mégis sok kívánni valót hagytak hátra, úgy annyira, hogy a közönség annak élvezetétől részben tartózkodott.

— A kopott ilzkrajczárosok és a kofák. Múlt szerdán valósággal hajba kaptak a szegzárdi kofák a piaczon a kopott tizkrajezárosok miatt. Az egyik kofa egy ezüstforintost váltott fel a másiknál, kinek néhány kopott tizkrajezárost is adtak. Emiatt azután annyira hajbakaptak, hogy egymásról a ruhát , is letépték. Az amazon-hareznak csak akkor volt vége, midőn a felváltott ezüstforintost a megcsaltnak hitt kofa( visszakapta. A kofák azért vonakodnak a kopott tizkrajezárosokat elfogadni, mert abban a téves hitben élnek, hogy azok már kimentek a forgalomból.