Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-14 / 28. szám
1895. julius 14. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (28. sz.) 5 látni fogjuk, hogy a leánynövendékek legalább 90—95 százaléka nélkülözni kénytelen 1 kézimunka'- oktatást. Ezt a tömeget mind a szegényebb néposztály gyermekei képezik, kik nemcsak, hogy nem képesek megfizetni a havi 1 frtot, vagy pláne egy évi 10 frtot, de meg a szükséges iskolaszerek bevásárlása is nem csekély gondot képez náluk. Látjuk ebből, hogy épen a szegény nép, melynek legnagyobb szükségé, életkérdése, a kézimunka tudása, az iskolában meg nem tanulhatja ezt, mert szegény; később pedig nem tanittathatja gyermekét, mert akkor a családban is akad más ^ munka, meg akkor a taníttatás is drágább, fizetni pedig most sem volna képes, mert akkor is szegény. De vájjon a szegénység oly bűn, melyért az intéző körök örökös tudatlanságra és keresetkeptelensegre kárhoztatják azt a szegény gyermeket ? Hisz ők ártatlanok ebben! Nem csekély százalékot tesz ki azok száma, kik részint a már velük született átkos közönyösségnél fogva, részint pedig csupa rosszakaratú tudatlanságból mintegy erővel gátat vetnek gyermekeik tanulása és képességeinek gyarapítása elé, hogy mindent megtagadnak tőlük, a miért a zsebbe kell nyúlni. Nekik a tanító óhaja semmi, ők írják elő, mire tanítsa a tanító gyermekét, mert — a mint mondja — ő tudja legjobban és nem a tanító, mire van annak a lánynak szüksége. Ha egy á. b. c.-és könyvet vesz neki, sok. könyörgés után, azt akarja, hogy elég legyen 6 évig és azt is kívánja, hogy ez képezze a szellemi kincsek tárházát. Nincs szüksége többre, mondja a bölcs anya, mert I sem tud sem irni, sem olvasni, és mégis férjhez ment. Hány eset fordult elő nálunk, hogy a tanitónőt növendékei előtt leszidták, a miért irkáért hazaküldte a leányt, sőt még panaszra is mentek rá és a vége mi lett ? A tanítónőnek kellett bevenni a keserű pilulákat, hogy csak úgy nyögött bele. reket, mi a nőtanitó által mindig gondosan jegyzékbe veendő. A szülők ezért viszontszolgáltatásul az összeg erejéig ingyenes községi közmunkát tartoznának viselni. Különben kell, hogy a község indokolt esetben vagy állami támogatást is igénybe vehesse. Ezeken kívül más mód is kínálkozik, hogy e czélra néhány forint előteremthető legyen. Hát az ily gondatlan és rosszakaratú szülők bünvétkeiért méltó-e, hogy a gyermekeknek kell hődniök? Hisz ők erről ismét nem tehetnek. Mivel pedig a magániskolák leszámításával az országban nincsen egyetlen egy népiskola sem, hol a tanulók zömét, ne a szegényebb néposztály képezze, azért nem azon 5—10 jobb módú gyermekért, hanem azon 80—90 szegénysorsu tanulóért kellene gondoskodni a kézimünkatanitás általános rendezéséről. De hogyan | Éppen ez a bökkenő, a mi nekem is sok gondot okozott s tervezetem életrevalóságáért nem mernék kezességet vállalni. Első teendő volna a kézimunkatanulásnak minden leánygyermekre nézve ép oly kötelezővé tétele, 7-szer. Okleveles tanítónőnek ezen kézimunka dij a nyugdijba beszámitandÖ, miért is utána százalékot tartozik fizetni. A második teendő volna, ha csak lehetséges, egy külön munkaterem építése és teljes felszerelése, mert a kézimunka minden válfaja alaposan nem ta- pitható az iskolai padokban, bár ez nem elengedhet- lenül szükséges. A mi pedig az órák számát illeti, tekintetbe kell ventíünk azt, hogy a tanitó 40-nél többet ugyanazon időben nem tanithat, ha azt akarja, hogy a dolognak látszata is leeven. Azért, ha a kézimunkai itígyen. tanító növendékeinek száma 40—80 ekkor már 2—2 csoDortra kell őzt mozog, mar |—2 csoportra kell osztani növendékeit és adjon minden csoportban külön-külön 2 órát, a mi összesen lesz hetenkint 4 óra. Azon esetben, ha a község meghozza a tanításért ezen külön áldozatot, a tanitó is megteheti ezt a 4 órai szolgálatot annál mely Wosinszky apát-plébános régészi véleménye szerint sok érdekes régészeti értéket hordoz s mi abban a tudatban vagyunk, hogy ő egyedül az ide vezetendő európai expeditió összeátlitása czéljából utazott Z. gróffal Ázsiába. Nos azt hiszem, ennyi sok is egy falunak, de legalább is elég. De most veszem észre, hogy én kis falunk nagy eseményeiről még nem is szóltam. Vegyük tehát azokat is sorba! Ócsag János 65 éves foldmives egy hóval ezelőtt öngyilkosán a Sióba ugrott s ott halálát lelte. Tettének oka azon körülményben leli magyarázatát, hogy I volt Csilléri Lajos ugyanitteni lakos és cecci háztulajdonosnak társa, ki május hó egyik éjjelén saját házát felgyújtotta s igy az ottlakókat kipörkölte azért, hogy kevés értékű házáért a biztosítási dijat megkapván, a házhelyet szintén jó árért eladhassa. Csillérit elfogták s a székesfej érvári törvényszéktől megérdemlett büntetését, társa: Ócsag János ilcább, mert hisz most 10 órát tanít hetenkint és kap egy óráért 2 krt, akkor pedig tartana iskolai évenkint 160 órát és kapna ezért 150 frt díjazást. Ezek volnának főbb vonásaikban azon tényezők, melyeknek keresztülvitelével a kézimunka-tanítás kötelezővé tétethetnék. Sok volna még annak részleteiben elmondható, de az akkor sem késik el, ha már a kézimunka kötelező tanításának elrendelése kilátásba van helyezve. Legkevésbé sem áltatom magam azzal, hogy munkálatom lényeges fogyatkozásoktól ment volna, a mi annak tulajdonítható, hogy nem volt még eddig alkalmam senkivel erről bővebb eszmecserét folytatni, sem pedig erre vonatkozó vitatkozást végig hallgatni vagy olvasni; másrészt az idő is rövid volt arra, hogy kimerítőbb részletekbe bocsátkozhattam volna. varja azonban a földi igazságszolgáltatás kezei alól megmenekült. Eev hét múlva Szabó Róza Fábián Istvánná alálát a Kaposcsatorna vizében, hova epileptikus rohamában beleesett. Pár nappal előbb hasonló rohamban a tűzhelyen összeégette arczát és kezeit, szégyelvén sebeit, a Kapos-parton ment kis találta fel gatóim Szabadjon azért hinnem, hoery igen tisztelt halifiával a Kis fia szőlőbe, mikor szerencsétlen halála történt. ármájára összecsődültek ugyan a közelben dolgozók, de mire kifogták, megfuladt. nemcsak elnézéssel lesznek irányomban, hanem önhibámon kívül elkövetett felületes munkálatomért és türelmüknek ily erős próbára való tételéért nekem meg is bocsájtanak. mint az általános iskolai kötelezettség. A mely 1 Kötelezettség azonban csak a népiskolában, nem pedig a nagy számban divó zúg kézimunka-iskolákban volna teljesíthető. Ezen zúg kézimunka-iskolák olcsóságuknál fogva többet rontanak, mint alkotnak. Sajnos, a szülők ezt nem keresik, mert nekik nem kell alapos, csak olcsó eredmény. Mivel pedig ezen zúg- iskolák megszüntetésére hatáskörrel nem bírunk, szigorúan ki volna mondandó, hogy ezeket a VIDÉKRŐL. rendes népiskolai tanítási időn belül látogatni nem szabad. Különben erről lesz még egy más pontban említés. Ezen kötelező erejű intézkedésben azután következő elvek tartandók szem előtt: 1- ször. Hogy egy tanítónő 80 leánygyermeknél többet rendes körülmények közt nem tanithat. Mert a kézimuna-tanitásnál azt akarjuk, vagyis kell elérnünk, hogy a növendékek az előirt kézimunkaanyagot el is sajátítsák, vagyis elejét kell venni az osztály túl tömése és a tanítónő túlterhelése által a tömeges buktatásnak. 2- szor. A nőtanitókban a kézimunkában teljes jártasság feltétlenül megkivántatik. 3- szor. Kidolgozandó egy 4, kedvező viszonyok közt 5 évfolyamra terjedő részletes terv a kézimunka tananyagából, mihez magukat tartani a nőtanitólc kötelesek. 4- szer. Minden nőtanitó saját osztályát tanítsa a heti előirt óraszámban, mely tanításért az illető is- kola-fentartó tekintet nélkül az illetőnek néptanítói fizetésére legkevesebb évi 150 frtot tartozik fizetni. Ez összeg csak ott képezheti méltányos egyezkedés tárgyát, hol a leánygyermekek száma még 40-nél is kevesebb, ezenfelül már nem. Különben ily helyeken rendesen hiányzik a női tanerő. Mert azt is figyelembe kell venni, hogy 40 növendéknél többet egy csapatban tanítani lehetetlenség, ha sikert akarunk felmutatni. Két, három csoportot kell tehát alakítanunk a létszám szerint, a mely 2—1 csoport természetesen kétszer- háromsz'or annyi tanítási időt is kap, mintha még 40-nél is kevesebb volna, mely szám ügy gyei-bajjal egy csapatban is tanitható. Azt sem szabad felednünk, hogy a munkák kijavítása a tanítónő minden szabad idejét is teljesen igénybe veendi. 5- ször. Ott, hol osztatlan népiskola van, vagy a községben tanítónő nincs,, ott vagy a tanitó neje, vagy ennek hiányában valamelyik értelmesebb és Tisztelt Szerkesztő ur! Nn tessék megijedni, nem versemet kérem becses lapjában közölni, sem pedig tanügyi polémiába (vastagon fűszerezve személyeskedéssel) nem keveredem senkivel; — megjegyzendő, hogy iskolaszéki tag sem vagyok — kicsiny falunk nagy eseményeit van szándékomban tisztelt Szerkesztő ur becses lapjában megírva látni, — egyrészt azért, mert az uborkaszezonban a lapszerkesztőket rémíteni szokott meddő világfolyás okozta becses felszólításában észlelt vészkiáltás Alig feledtük ezt, ismét egy hétre özvegy Szabónét egy megaggott nőt találta vejc egyik reggel az utczai kutban, halva; valószínűleg életuntság volt szándékos kutbaugrásának oka. S végre a múlt héten Bősze Pál 16 éves suhancz fuladt fürdés közben a Kapos-csatorna vizébe. Bátyja — ki szintén ott fürdött — sikertelenül kísérelte meg kimentését; a mély vízben csaknem ő is odaveszett s öcscsét még sem foghatta meg. — Ugyanekkor fogták ki a Kapos parton dolgozó (?) téglaégető telepi czigányok Szomor Sándor nagy-dádi csikótelepen szolgált huszár hulláját, ki szintén fürdés közben lett a halál áldozata. Ezek után ígérve tisztelt Szerkesztő urnák, hogy az uborkaszezon alatt — alkalom adtán — még egyetmást fogok közölni, vagyok Némedi, 1895. julius 10. alázatos szolgája Szurok. az alvó humanitást felébreszté lelkemben, másrészt EGYLETEK, TÁRSULATOK. ügyesebb nő bízandó meg a kézimunkaoktatással. Az ilyenek megbízatása, illetve megválasztása az illető m1v/\L* L A- A t . J J » 1 m Q CSftK iskolai hatóság részéről megerősítendő s abból fegyelmi utón volna elmozdítható. 6-szor. Minden gyermek köteles a kézimunkaórára megjelenni, mert igazolatlan elmaradása ep oly elbírálás alá esik, mint népiskolai mulasztása. Kötelesek ezenfelül a szükséges munkaszerek és anyagokkal magukat teljesen ellátni. A szegény gyermekek számára a község szerzi meg a szükséges szépedig azon okból, mivel elérkezett azon idő, a midőn falucskánk a legközelebbi jövőben feltételes vasúti megállóhelyet nyervén, az utazóközönség ámulattal fogja tapasztalni, hogy minő világ-városi személyforgalom nyílt meg Némedin a vasút számára, holott ennek nevét sem hallotta soha senki, annál kevésbé ismerheti nevezetességeit, melyeket most elősorolni lesz szerencsém. Tehát először is: falunk arról nevezetes, hogy Pinczehely és Simontornya között fekszik, s a kocsin keresztülutazók örökösen szidalmaztak bennünket páratlanul irgalmatlan rósz utainkért, holott ezek nem is a határban léteznek. (No az igaz, hogy ez a nevezetesség még a f. évben elenyészik, mert azt az utat már küvezteti a vármegye). Nevezetessége falunknak, másodszor: hpgy itt van „Duska Pál első némedii tutyigyára“, melyben télen át 30—40 posztóczipő iparossegéd dolgozik, persze csak akkor, ha másutt állandó munkája nincs, s ezen „gyár“ látja el nemcsak a vidéket, de a messze Kárpátokat is a lábak kényelmét biztositó, tartós, első minőségű tutyikkal. (A ki nem tudj,a, mi az a jó „tutyi“, azt én szivemből sajnálom.) Harmadik, egy másik tutyigyár, mely az „első“- vel már két év óta feltétlen veszteséggel concurrál. Negyedik: egy iparigazolványnyal biró s ötödik, egy iparigazolványnyal nem biró székkészitő iparos, kik közül az utóbbi a helyi, az első pedig a vidéki a gyönki urak fonottszék szük- elégiti ki már évek óta, soha nem szűnő munkálkodással. Hatodik nevezetessége falunknak az, hogy itt kapható a négy nagy kiterjedésű téglaégetőben készített, kitünü minőségű, sehol nem létező tégla, mely hivatva van arra, hogy legközelebb a fővárosban építendő házak falában hirdesse kis falunk dicsőségét. Végre hetediknek jelezhetem a — más határban Meghívó. A gazdák és iparosok általános hitelszövetkezetének szegzárdi fióktelepe folyó évi julius hó 21-ik napján vasárnap délután fél 4 órakor Szegzárd nagyközség tanácstermében értekezletet tart, melyre a tag urakat ez utón is meghívjuk. Szegzárd, 1895. évi julius hó 10. Schiebinger Ferencz, Haudinger Károly, szöy. jegyző. Imberl Ferencz, pénztárnok.' h. elnök. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. Szeretlek Szeretlek téged, miként szereti A galamb pelyhedző fiát, S a nap hevétől hervadó virág A regg üdítő harmatát. közönség s különösen ségleteit Szeretlek, miként zsongó méhecske Az ébredő kikeletet, Mint a dalos ajkú kis csalogány Az illatos zöld ligetet. Szivembe Istenem s hazám után Első helyt foglalja képed. Nincs földnek s tengernek annyi kincse A mi pótolhatna téged. fekvő — de „mienknek“ ismert „Nebojsza“ hegyet, Szeretlek, s mert a szent szeretetre Te általad tanittatám, Azért tudlak oly forrón szeretni Én édes, drága, jó anyám. Zala Margit.
