Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-14 / 28. szám
6 (TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 28. sz.) A hazáért mindent. 33) Irta: Aggteleki (Ulleln) Ferencz. (Folytatás.) Oly bensőséggel, a szent meggyőződésnek oly erős látszatával fejti ki politikai hitvallását, hogy Vilma kénytelen magában feloldani őt a hazaárulás vádja alól. Szerelmi vallomása oly fejedelmi, oly megalkuvást nem ismerő, a követelő hangnak és az olvadé- konyan behizelgő megnyilatkozásnak oly szerencsés vegyüléke, hogy Vilma nem képes megvetéssel, vagy gúnynyal elfordulni a szívnek e szent haragjától, szent szerelmétől. Meghatottan néz utánna és szivét elszorulni érezi azon gondolatnál, hogy ily hatalmas lelkű embert, a hazára nézve elveszettnek tudott.- Az emberek félrelismerik e szerencsétlen fiatal embert. — Mondá részvéttel Pálfay. Inkí íbb meggyőzni kellene őt, mint megvetni. — En is úgy vélekedem kedves atyám — vá- laszolá Vilma — és úgy érzem, hogy e nagyszerű kötelesség elől nem zárkózhatunk el! — Mit tegyünk tehát | — Minden befolyásunkat és tehetségünket ki kell fejtenünk, hogy megnyerjük őt. Én különben azt hiszem, hogy a folyó események megfogják őt arról győzni, hogy tévedésben van és a vérező nemzet szemlélete a hon védelmére fogja őt kényszei’iteni. Igazad van leányom s ebbe bele is kell nyugodnunk, mert hisz ő már eltávozott, vele úgy sem találkozunk és igy meg sem győzhetjük. Az igazolt becsület. Endre, a szülői szivekből számkivetve, nejét — ki szerencsétlen eszközökkel küzdött félje szerelméért — megvetve, — barátjaiban csalódva, — elveit átkosaknak tapasztalva: szakitott múltjával, szakított nejével, kit félreértett, szakitott elveivel, melyek feldúlták életének legszebb részét és érezve a mások erejéből, erszényéből való uraskodás megszégyenítő hatását: fölébredt lelkében a vágy arra, hogy élet- szükségleteit saját erejéből, saját képességéből, szorgalmából, munkásságából merítse. Pirulva időzött azon gondolatnál, hogy eddig mások munkájának gyümölcsét szedte és uralkodó erőre emelkedett szivében azon érzelem, a mely a férfiú lelkét fölemeli: az önérzet, — ama megnyugtató érzés, a melyet a munkásság eredményeként, a becsületes önfentartás tudata csepegtet a szívbe. — Dolgozni fogok! — mondá teljes elhatározással — dolgozni fogok, hogy ne legyen semmi és senki, amit másnak megköszönnöm kelljen! Ne tartsanak el szülőim és ne nyújtson kegyelmi falatot a hitves! Jelentkezett ezredénél és szolgálatot vállalt. Az ezred Csehországban feküdt. Ezen időre esett a 48-as mozgalom. Minden igaz magyar a nemzeti eszme szolgálatában állt, minden igaz magyar a hazának ajánlotta fel tehetségét és életét. Endre szivét is megragadta a honvágy, ő is hivatást érzett a haza védelmére. Igen, de egy hang azt súgta ,a fülébe, hogy ne legyen hűtlen zászlajához. Szive, lelke égett a vágytól, honfitársaival egy sorban küzdhetni a hazáért, mig becsületérzése fellázadt azon gondolatnál, hogy esküjét megszegje. Ily gondolatok kínozták agyát! Igen, de a honfiúi kötelességérzet erősebb volt benne, mint ama téves vélemény ereje, mintha a katonai becsület kérdésessé vállnék akkor, midőn azt a zászlót hagyja el, melyet saját hazája ellen vé- zénylenek! Nem tudott a szivében, lelkében égő vágynak parancsolni, a szivéből felhangzó hivó szónak ellenmondani I 0 haza fog menni, — az ő élete, az ő hazájáé! Az ezred mind magyar fiukból állt. Ezek sem maradhatnak idegen földön, az ellenség szolgálatában, saját hazájuk ellen fegyverbe szólítva! Ezeket is meg kell nyerni! Roppant nehéz és kényes vállalat! Vájjon nem akad-e — ennyi ember közül egy áruló? Ez az ő fejébe kerülne, még mielőtt a hazának szolgálatot tehetne! Először is legmeghittebb tiszttársaival közölte tervét. Ezek mind magyar fiuk voltak. A dolog köny- nyebben ment, mint hitte. Társai egy szívvel, lélekkel ajánlották fel kardjokat a hazának. Voltak az ezrednek „császár-érzelmű“ tisztjei is, — ezek nem lettek a titokba avatva. A legénységnek sem szóltak - semmit. Nagy óvatosságra volt szükség. Egy napon az egész ezred gyakorlatra vonult ki, a város határába. Vígan tánczoltak a paripák a nyalka huszárok alatt. Vájjon az állatoknak is van előérzetök 1 Négy tiszt nyargalt az ezred előtt. Az ezrednek négy magyar tisztje. Szemeik ragyogtak, arezuk égett .............ki tudja, mily érzelem hatása al att |! Az a zsinoros mente ma szokatlanul szűk volt, feszült a mellkas, mintha a bordák ketté akarnának pattanni. Az a szív! Az a szív! — Oly nyomot a hangulat! Mint ama szélcsend, mely az oczeá- nok vizeit csókolja! de amely csóktól később a tenger emelkedni kezd és hullámokat emel hegymagas- ságnyira saját kebelén. A szivek elszorultak es egyik sem értette meg a sziveknek e sajátságos állapotát. A legénység nem volt a titokba beleavatva. Es az a legénység mégis előre érzett valamit, valami rendkívülit. Hja! A levegő telitve volt, — az átfutó felhők, a susogó szellő, a búsan danázó madár, minden, de minden a haza sorsáról beszélt, panaszolt. Végre az ezred kiért a gyakorló-térre. Korán reggel volt; az ezredes még párnái közt nyugodott. Az őrnagy magyar ember volt és a hazának hű fia. Ö vezényelte az ezredet. Az ezredes csak hadd aludjék! Az ezred egy hatalmas körbe lett felállítva. Középen az egész tisztikar. Néma csend, — kínos bizonytalanság ! — Fiaim ! — mondá érczes hangon az őrnagy — mind egy szálig magyar fiuk vagytok, kik a magyar fegyvernek tiszteletet, félelmet és dicsőséget szereztetek, kik a hazáért készek vagytok meghalni! Hazánk földjén az ellenség dúl, legyilkolják testvéreinket, szülőinket és gyermekeinket, meggyalázzák a szüzeket és felgyújtják hajlékainkat. És mi hüvelyben pihentessük e kardunkat, midőn vad csordák tapossák vetéseinket? (Folyt, köv.) K ÜLÖNFÉLÉK.- Simontsits Béla instellácziója Szatmár-Néme- tiben. Impozáns módon ment végbe Szatmár-Németi szab. kir. városban folyó 6-án Simontsits Béla főispán beiktatási ünnepélye. A vasúton érkező főispán elé óriási közönség ment, s az indóháznál Böszörményi Károly polgármester üdvözölte, innen MeszI é n y i Gyula püspök fogatán a főispán a püspöki rezidencziába hajtatott. Az ünnepi közgyűlés délelőtt II órakor volt, melyen a1 főispán letette a hivatalos esküt és ékesszólással kifejtette a Nagy-Károlyban már elmondott programmbeszédét. Böszörményi polgármester válaszolva a főispánnak, s beszédében mindenkinek nagy meglepetésére felhozta, hogy a mennyiben Szatmár város a megye természetes központja, elvárja a város a főispántól, hogy ebben a tekintetben a város érdekeit támogatni fogja, szóval napirendre hozta a székhely-kérdést. Erre a főispán egyszerűen berekesztette a közgyűlést. Délben a főispán tiszteletére 280 teritékü bankett volt az olvasókörben, melyen az első felköszöntőt Simontsits mondotta Őfelsége a királyra és félséges családjára, ezután a polgármester a hivatalba beiktatott főispánt köszöntötte fel. A polgármester beszédjére a főispán válaszolva megmagyarázta a polgármesternek, hogy a mennyiben jónak látta a közgyűlésen a székhelykérdést felhozni, holott az nem tartozott a napirendhez, kénytelen volt a választ mellőzve, a közgyűlést berekeszteni. De itt magán körben elmondja nézeteit egész nyíltan. A székhelykérdést nem tartja akut jellegűnek s ő azzal a törekvéssel jött ide, hogy megkösse a második szatmári békét. Azért arra kéri a szatmáriakat, hogy mig az államosításnál a megyei székhelyek kérdése rendeztetnék, gyűjtsék az erőt e kérdésnek reájuk nézve helyes megoldásához. A főispán beszéde folytán Nagy László alispán is felszólalt, mint a kit a polgármester beszéde egészen közelről érdekel. Mikor e kérdést ő és társai felvetették, az időszerű volt; ő küzdött, fáradt annak keresztülvitelén s nem vetheti senki a szemére, hogy nem követett el mindent programmja megvalósítása érdekében. Most pedig neki is az az óhaja, hogy legyen e tekintetben béke. A banketten ezenkívül még sok felköszöntőt mondottak. Többék között Jandrisics János apát a főispán nejét éltette, kit indítványára táviratilag üdvözöltek. A bankett végeztevei a főispán szívélyes házigazdájához, Mesz- lényi püspökhöz tért vissza, majd kihajtatott a vonathoz, hol Szegzárdra visszautazó fiától, Simontsits Elemértől és Nunkovich Ferencz főszolgabírótól búcsút vegyen, A főispán vasárnap és hétfőn még Szatmái’on maradt, honnan székhelyére utazott Nagy -Károlyba s 12-én egészsége helyreállítása végett T á t r a-F ü r e d r 1 ment.- Kinevezés. Ötömmel értesülünk arról, hogy 0 felsége a király Széllé Zsigmond dunaföldvári királyi járásbirót, jeles irót és régészt legközelebb ítélőtáblái bírói czimmel és jelleggel fogja felruházni. Már előre is gratulálunk a jeles férfiú megérdemlett előléptetéséhez. Téves közlemény. A „Szekszárd Vidéke“ folyó évi 26-ik számában „A negyvennyolezasok pártszervezkedése Tolnában“ czimü vezérczikkben az 1895. julius 14. állittatik, bogy dr. Schwetz Antal indítványt tett volna arra nézve, bogy a „Tolnanae- ffvei Közlöny“ és a „Szék s zárd Vidéke“ czimü lapok egyesittessenek s erre nézve a legközelebb tétessenek meg az előzetes lépések. Laptársunknak ez az állitása nem felel meg a valóságnak, amennyiben arról szó sem volt, de nincs is rá szükség, bogy a fent emlitett két lap egyesittessék. Csak az képezte megbeszélés tárgyát, bogy pártlapot létesitsenek, midón is lapunk felelős szerkesztője kijelentette, bogy a „Tolnamegyei Közlöny“-t hajlandó politikai lappá alakítani, a mint a kauczióról gondoskodva lesz. — Előléptetés. A m. kir. pénzügyminiszter Kemény Adolf szegzárdi kir. adóhivatali segédet a X. fizetési osztály 2-ilc fokozatába (900 frt) léptette elő. — Választmányi ülés. A szegzárd-vidéki róm. kath. tani tó-egyesület választmánya folyó hó 9-én Faddon, Zányi György elnöklete alatt ülést tartott, melyen a tagok szép számmal jelentek meg. Az ülés fontosabb tárgya volt a pénztár átvételével megbízott tagok jelentése, mely tudomásul vétetvén, a bizottság két taggal kiegészittetett és újból megbizatott, hogy a pénztári könyveket tételről-tételre vizsgálja meg. A beérkezett 4 pályamű megbirálásával Horváth Ignácz egyleti alelnök elnöklete alatt Mez ey Gyula, Gőbölös József, Várkonyi Sándor és Perler Mátyás bízattak meg. A választmány uj pálya tételül a következő kérdést tűzte ki: „Irassék meg az ezredéves ünnepély alkalmára a magyar nemzet története a h o nal ko t á s k or áb ó 1 kiindulva, minta-leczke alakjában-“ A jelligés pályaművek 1896. évi május 1-ig az elnökséghez küldendők. A legjobb mű 20 koronás, a második absolut becsű mű pedig 10 koronás aranynyal lesz jutalmazva. — Az egyleti pénztárból Szabó József agárdi beteges tanítónak a választmány 15 frt segélyt szavazott meg. — F á j t Lajosi választmányi tag jelenti, hogy Mikó György sirémlékére az életrajzokból és felülfizetésekből a költségek levonása után 102 frt folyt be. Miután a fenti összegből méltó síremlék fel nem állitható, megbizatott Fáj,th Lajos, hogy a nagy közönséghez meleghangú felhívást bocsásson közzé. 1 Az elnök, Zányi György ülés után a választmány tagjait vendégszerető asztalához hívta meg ebédre, mely alatt, magyar szokáshoz híven, sűrűn lehetett hallani szebbnél-szebb toasztokat. — Esküvő. Kelemen József dunaföldvári kir. aljárásbiró holnap vezeti oltárhoz Tamásiban Gruber Iván kir. járásbiró kedves, szép leányát, Szeréna kisasszonyt. . “ . — Képviselőtestületi ülés. Szegzárd község képviselőtestülete múlt kedden ülést tartott. Felolvastatott a vallás- és. közoktatásügyi miniszter leirata a kis vásártér átengedése iránt a főgimnázium czéljaira. A képviselőtestület 26 szóval 3 ellenében kimondotta, hogy az uradalom által előszabott föltételek mellett a kis vásártért megveszi négyszög ölenként 1 írtjával. Helyben hagyta a képviselőtestület a polgári iskola 1893. évi számadásait. A vallás- és közoktatásügyi miniszter helyben hagyta a közigazgatási bizottság azon határozatát, mely szerint az újabban felállított három községi állami menedékház vezetőnőinek évi 240 frt fizetést és szabad lakást állapított meg s erről a dij- levelek kiadását elrendelte. A községi elöljáróság előterjesztette a belvizek levezetésére vonatkozó javaslatát. A kepviselő-testület magáévá tette az ügyet, s miután a belvizek levezetése a dunavédgát-társulat kötelességei közé tartozik, elhatározta, hogy e tárgyban a vármegyei alispáni hivatal közbejöttével nevezett társulatot a belvizek levezetése végett megkeresi. A városon keresztül húzódó Sét-patak szabályozása tárgyában Török József és társai kérvényt intéztek a képviselő-testülethez, melynek alapján kimondatott, hogy a Sét-patak szabályoztatni fog. — Tanítónő választás. A székesfőváros tanügyi tanácsa J a g i t z a Ilona kisasszonyt, kakasdi tanítónőt fővárosi rendes tanítónővé választotta meg. — Tábori mérnökök Szegzárdon. Múlt csütörtökön érkezett meg Szegzárdra egy ezredes, egy kapi- tány, egy tengerész kapitány és egy bulgár kapitányból álló mérnöki kar, 7 közlegény kíséretében, hogy itt háromszögelési felvételeket eszközöljenek. A Cserhát nevű hegyen ütöttek tanyát, s 8—10 napig maradnak Szegzárdon s innét Paksra mennek. Figyelmeztetjük a lakosságot, hogy a felállított jeleket büntetés terhe alatt ne merészeljék bántani. — Iskolaszéki ülés. A szegzárdi róm. kath. is kolaszék és hitközségi tanács folyó hó 12-én ülést tartott, melynek egyedüli tárgyát az újvárosi iskolánál felállítandó 4-ik tanterem és negyedik tanítói állás szervezésének kérdése kéuezte.
