Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-07 / 27. szám
8- A „Tolnai ev. ref. néptanító-egylet“ évi rendes közgyűlését Alsó-Nyéken á ref. népiskola helyiségében f. é. augusztus hó 6-án d. e. 10 órakor tartja meg, melyre az egylet tagjai s a tanügy iránt érdeklődők tisztelettel meghivatnak. Tárgyak: 1. Elnöki meg nyitó beszéd. 2. Felolvasások. 3. Pénztámok választás. 4. A tanítói javadalmak osztályozása. 5. A n.-körösi tanitó-képezde igazgatójának átirata: a) A népiskola fegyelmi és rendszabályai; b) a convictussi hozzájárulás ügyében. 6. Pénz- és könyvtárt vizsgáló bizottság jelentése. 7. Esetleges indítványok. 8. Zárima.- Kápolna-megáldás. Lélekemelő, szép ünnepély volt Pakson azon alkalomból, hogy egy diszes kis kápolnát áldottak meg, melyet Bún Gusztáv földbirtokos emeltetett első. nejének sirhalma felett s mely egyszersmind a család tagjai számára temetkezési helyül fog szolgálni. A kis kápolna Paks város egyik méltán legszebbnek nevezhető helyén, az úgynevezett „Hidegvölgy“ végén áll s igen ízlésesen, sőt mondhatni elegánsan van minden szükségessel felszerelve, a mi az isteni tisztelet megtartásához kívántatik. A kápolnácska a Bún Gusztáv tulajdonát képező remek nyaraló közelében s az azt körülvevő park szélén áll, a hbvá szépen gondozott utak vezetnek a park minden részéből. Csinos, keményfából készült oltár 6 paddal és egy gyönyörű kivitelű Madonna di la Sisto oltárkép díszítik a kápolna belsejét, mely ez alkalommal virágfüzérekkel és csokrokkal pazarul volt fel- ékesitve. Fél tiz óra felé kezdett a meghívott úri közönség és a nép egybegyülni. Ritka eseményként kell megemlítenünk, hogy rég nem láttuk a paksi intelligentiát ily teljes számban együtt. Pont 10 órakor indult el az úri közönség a kápainához, hol már mintegy 1500 hivő volt egybegyülve, várva az ünnepély kezdetét. A megáldást Spies János pécsi apátkanonok, a paksiaknak 8 éven át volt buzgó lelki- pásztora végezte a család egyenes felkérése folytán, a hely szűke miatt a legcsekélyebbre szorított asszisz- tencziával. A kápolna megáldása után az apát-kanonok ur csendes misét mondott, mely alatt az egybesereglett hívők a helybeli kántor vezetése mellett szép miseénekeket zengtek. Mise után Spies kanonok ur kilépett a kápolna előtti lépcső-erkélyre s ott 1 órán át tartó gyönyörű alkalmi beszédet mondott. A szt. beszéddel az egyházi ünnepség háromnegyed 12 órakor véget ért s a nagy közönség szép rendben távozott a park sétautain haza. A meghívott vendégek pedig a vendégszerető család nyári lakába vonultak, hol frisitőkkel lettek kárpótolva az izzadságcseppekért, melyeket a nap sugarai csaltak homlokukra, i órakor a nyári lakban fényes ebéd volt, melynek folyamán a pezsgős palaczkok durrogása közben a felköszöntök sora is megnyílt. Elsőnek Krasznay Mihály szent- lővinczi szolgabiró, mint a családfő egyik veje, állott fél s szép szavakkal fejezte ki a család igázán érzett tiszteletét és őszinte köszönetét Spies kanonok urnák. Nyomban utána Spies kanonok talpra esett tósztban fejezte ki nagyrabecsülését az egész Bún család iránt. Köhler paksi plébános a hitközség nevében fejezte ki köszönetét, a kápolnát építő családnak, mivel az alapitó levél értelmében a család magvaszakadtával az a hitközség tulajdonába megy át azon 300 § öl területtel együtt, mely mo^t a kápolnára, mint jogalanyra lett kebelezve. Élteti a buzgó család minden tagját. Végül még mádi Kovács János földbirtokos kért szót, kifejezendő sajnálatát, hogy nem oszthatja egészen azon örömöt, mely ma a vendéglcoszoru többi tagjainak arczárói lesu- gárzik s pedig azért nem, mert a család legifjabb sarja még mindig vonakodik azon kedves kötelék rabságába jutni, melyet Hirnen lánczai készítenek azoknak, kik ezen rabságra önkényt vállalkoznak. Kivánja, hogy ő se maradjon soká árva, hanem találjon hamarosan szerető hű párra. A kedélyes hangulat s a család minden tagjának lekötelező szívélyessége a vendégsereget az esti ói’ákig fogva tartották. — Megható kegyelet. Ritka kegyeletes érzésre vall az a tény, hogy boldogult W e i s z Mór dombóvári izraelita tanító tanítványai gyűjtést inditottak meg volt tanítójuk sirja fölé emelendő emlékkőre. A megindított mozgalom nem remélt szép eredményre vezetett, a mennyiben 160 frt gyűlt össze a kegyeletes czélra. Múlt vasárnap már meg is tarthatták a csinos sírkő leleplezését, mely ünnepélyt gyászszertartással kötötték egybe, s ezen a hitközség tagjai, a rk. tanitói-testület és több vidéki tanító vett részt. Az elemi iskola növendékei gyászlobogőval vonultak ki a holtak birodalmába s a drága hamvat takaró sir körül sorakoztak tanítóik vezetése alatt. A gyászünnepélyt a gyermekek négyszólamú dala nyitotta meg, melynek elhangzása után Klein Jakab rabbi tartott megható gyászbeszédet, méltatva a boldogult elévülhetetlen érdemeit. Utána Háberfeld Béla, az elhunytnak volt tanítványa lépett az emelvényre, hogy az ifjúság nevében emlékbeszédet tartson, mi közben •ínély megindulással emlékezett meg a Budapesten tartózkodó tanulótársakról, kiknek ez alkalomra küldött pompás pálmakoszoruját helyezte a sirra. Végül az énekkar ismét gyászdalt zengett, mire a közönség meghatottan távozott a temetőből. — Kirándulás. Tolnán e hó 3-án a csolnakázó- egyleti tagok verseny-csónakázással egybekötött kirándulást rendeztek. Kiránduló, illetőleg megálló helyül a gemenczi erdő választatott. A kiindulás a sörháztól történt, honnét az összes csónakosok felfelé eveztek a nyílt Dunáig, melyen lefelé Gemencznek tartottak. Itt aztán pihenőt tartott a fáradt társaság s éhségét az előre megrendelt s halász által készített jóizü halpaprikással csillapította. A főmeczenás e sikerült murinál természetesen Rosmayer F. volt, ki a midőn csak néhány napra jön is haza, bő módot talál a tol- .nai elite társaság felvillanyozásához. Este a vig társaság Keselyűsön át vissza evezett a tolnai sorházhoz, hol a fogadtatás ismét impozáns volt. A regattisták szandolinjaikon hatalmas körutat tettek, mely merész vállalatuk csak dicséretet érdemel annál is inkább, mert egy egészséges, testet edző s hozzá mulatságos munkát végeztek. Persze az izzadástól senki sem menekedhetett. ízlett is ám az ital este a sorházban !- A bátai leszámolási ügy, melyet a törvény- hatósági bizottság m. év október havi közgyűléséből terjesztett fel, a napokban a belügyminisztériumtól, a megyei határozatot minden tételében és összegében jóváhagyó végérvényes határozattal visszaérkezett; ezzel a régóta húzódó bátai számadási ügy, melyen egész leszámolói hivatal majd három évig dolgozott és a mely a megyei főszámvevőnek is majd két évig munkát adott, befejezést! nyert. — A csörgetöi fürdő megnyitása. Múlt vasárnap nyitotta meg Etl József szegzárdi mérnök, fürdőtulajdonos a csörgetöi fürdőjét. A Csörgető vize az idén szokatlan magas, melynek tiszta vizében kellemesen felfrissül a fürdőző közönség. A múlt hét folyamán sokan látogatták a fürdőt, a mi helyes is, mert Etl József ur nagy áldozatok árán tartja azt fenn és igy kívánatos, f hogy a közönség vállalatát támogossa. Felhívjuk a községi elöljáróság figyelmét a fürdőhöz vezető útra, mely annyira meg van rongálva, hogy a közlekedés majdnem lehetetlen rajta. Az ut tatarozása már azért is sürgős, mert nemsokára megindul a takarodás, midőn is ezt az utat sokan fogják használni. Hesszeni légy. Csak most midőn már közéig az aratás ideje, látszik meg, hogy a hesszeni légy minő pusztításokat visz végbe. Tolnavármegye területén is fellépett a veszedelmes féreg s több község határában igen nagy pusztításokat vitt végbe. A károsul tak adóleirásért a szegzárdi m. kir. p. ü. igazgatósághoz fordulnak. — Eltűnt szökefürtü kis leány. Múlt héten siránkozva ment végig egy anya a Főutczán, keresve kedves aranyos fürtü, kék szemű 3 éves kis Annus- káját, ki vele ment a selyemtenyésztési felügyelőség épületéig és mig ő benn elvégezte dolgát, az alatt a künnmarad leányka eltünts Az elkeseredett anya reggeltől délutánig kereste az elveszett gyermeket, mig nem nagy örömére egyik szegzárdi vendéglő kapuja alatt megtalálta, hol egy hordár tartotta ölben. — A szegzárdi órszágos vásár. Múlt hétfőn tartatott meg a szegzárdi országos vásárt, melyre a környékből elég nagy( számmal jelentek meg. Azonban a vásár nem mondható sikerültnek, mert általában érezhető volt, hógy aratás előtt még nincs a közönségnek pénze. Szarvasmarhát csak keveset hajtottak a vásárra, a köröm- és szájfájás miatt, a lovak az aratásra való tekintettel keresettek voltak s jó áron keltek, el. — Felhívás boldogult Deutsch Sámuel volt tanítványaihoz! Eltemettük tanítónkat. A pap szép beszédben elbucsuztattá, a nagy közönség meghatottan dicsérte erényeit. Mi meg az elhunyt önfeláldozó családjával együtt fájó szjyvel állottuk körül ravatalát s miközben egyik társulik Goldberger Dező, elmondá az utolsó istenhozzádot, könnyeinkkel áztattuk a hantot, mely koporsóját födi . . . Mert családján kívül csak mi tudjuk, ki volt a megboldogult! Emlékezzetek csak vissza a gyermekkor maradandó benyomásaira . . . Mikor a légelemibb szabályok oktatása közben talált időt és módot, hogy minden nemesnek magvát elhintse fogékony leikeinkben. Emlékeztek-e ? Ugy-e ti előttetek is még tegnapi az a kép, mikor jó tanítónk sziveinkhez szólva magához emelt bennünket a magasba . . Mikor csillogó szemekkel, szinte átszellemült arczczal beszélt nekünk Istenről, hazáról, erényről, boldogságról . . És mi hallgattuk s gyermekfantáziánk bebarangolt csodás világokat; álomországnak hittük e világot, telve dicső küzdelmekkel, melyben megkapja büntetését a gonosz és jutalmát, a ki nemesen érez j . . Azótta köddé foszlott ez a varázs, de sziveinkben maradt azért idealizmus, megmaradt bennünk kiirthatatlanul a nemesnek tisztelete, az érdemnek hálás elismerése’ Abból a magból, melyet a megboldogult vetett a szivünkbe, — abból a csemetéből, melyet ő ernyedetlen szorgalommal nyesett, megnőtt a kegyeletnek fája, mely bőven hullatja virágait elhunyt tanítónk sírjára. Összehozott bennünket a közös fájdalom érzete s elhatároztuk, hogy kegyeletünknek méltó ^iremiék felállításával adunk kifejzést. Tartsatok velünk, tanuló társaink! Adakozzék mindenki tehetsége szerint a nemes czélra! Hádd fejezze ki ez az oszlop a tanító legnagyobb jutalmát, tanítványainak hálás elismerését, hadd hirdesse késő nemzedékeknek Istenben boldogult derék tanítónk nemes és önfeláldozó működését! Adjon a njindenható a megboldogultnak örök nyugodalmat, mi porában is áldjuk dicső emlékezetét. Szegzárd, 1895. junius hó végén. A megbolTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (27. sz.) 1895. juliüs 7; dogultnak Szegzárdon lakó volt tanítványai nevében: Goldberger Izidor, Leopold Samu, Popper Dávid. — Az emlékműre szánt összegeket kérjük mielőbb Popper Dávid, biz. pénztáros úrhoz juttatni, ki a küldeményeket köszönettel nyugtázza. A sírkő felállításáról külön értesitest küldünk. || Hullanak a sertések. Szegzárdon a sertések között nagyban pusziit az orbáncz, s már eddig ia, daczára az óvintézkedéseknek, igen sok hullott el. A községi állatorvos megtette jelentését a vészről. A vész nemcsak Szegzárdon, hanem Alsó-Nyéken, Bátán, Jánya pusztán és más helyeken is fellépett oly mértékben, hogy az állatorvosok alig győzik a munkát. — Fapusztitó suhanczok. A bátaszéki országúton Nyéki József és Fehér János szegzárdi suhanczok, hogy az eperfalevélhez könnyebben juthassanak, az áerakat sorban lefürészelték. Tettükön rajta vesztettek, mert elfogták okét. — A kisbéres tréfája. Múlt pénteken az uj- bereki puszta egyik kis bérese éretlenségből olyan tréfát követett el, mely két emberéletbe fog kerülni. Ugyanis a béresek szekereken trágyát hordtak az urodalmi szántóföldekre s elől egy kis béres haladt megrakott szekerén, ki mellett két 17—18 éves trágyateregető leány ült. A ficzkó megakarván a leányokat tréfálni, egyszerre az ökröket neki terelte az ároknak, minek következtében a szekér akkorát zökkent, hogy mind a két leányzó a szekér alá került és mellükön s karjukon a kerekek áthaladtak, de oly szerencsétlenül, hogy most a szenvedett zuzódások miatt életökhöz nincs remény. — Korszerű mühímző intézet. Mióta a magyar királyi technológiai iparmuzeumban a Budapesti Neid- linger G. czég, eredeti Singer varrógépeken készített mühimzéseket kiállított, alig múlik el nap, hogy nevezett Neidlinger G. czég állami iskolák, kolostorok stb. részéről megrendeléseket ne kapna. Ezen körülmény arra indította a Neidlinger G. czéget, hogy Teréz- körút 21. sz. alatt lévő üzlethelyiségeiben saját tanintézetet léptetett életbe, s egyszersmind utasította valamennyi vidéki üzletvezetőjét a mühimzés alapos betanulására, s azért úgy Budapesten mind az összes vidéki fióküzleteiben, az eredeti Singer varrógépeken készült mühimzésben az oktatás teljesen díjtalanul nyujtatik, a szükséges himzőanyagot pedig beszerzési áron szolgáltatják ki a tanítványoknak. Továbbá értesülünk, hogy ezen ismert Neidlinger G. czég „The Singer Manufacturing Company részvény társaság“ czim alatt részvénytársasággá alakult. E czég lapunk mai számában megjelent hirdetését t. olvasóink figyelmébe ajánljuk.- Szeless Adorján lapja. A sajtópereiről ismeretes „Olvasd“, a melynek most is Szeless Adorján a főszerkesztője, érdekes részleteket .közöl Szeless külföldön való üldöztetéséről és bujdosásáról. Az „Olvasd“ mint hetilap belevén tiltva, most csak ha- vonkint egyszer jelenik meg és előfizetési ára félévre 1 (egy) korona. Az előfizetés Budapestre, Régi posta- utcza 4. sz. a kiadóhivatalba küldendő. A ki ápril hótól kezdvn fizet elő, megkapja az elkobbzott áprilisi számot is, a melyben foglaltatik dr. Takáts Zoltánnak most már felmentett czikke: „ Pusztuljon el a Henczi- szobor!“ ______KÖZGAZDASÁG. A trlesti általános biztoaitó-társaság (Assicurazioni Generali) f. é. május hó 11-én tartott 63-ik közgyűlésen terjesztettek be az 1984, évi mérlegek. A zárszámadási jelentéséből látjuk, hogy a társaság élet- biztosítási dijtartaléka 1894. évi deczember hó 31-én 43.200.401 frt 59 krra emelkedett, mig kár- és nyeremény részesülési tartalékok czimén 1.083.976 frt 46 kr. vezettetett uj számlára elő 1894. deczember 31-én az érvényben volt életbiztosítási tőke összegek 169.929.625 frt 03 krra emelkedtek; az életbiztositási ágban az év folyamán bevett dijak 7.074.156 frt 18 krt tettek. A tűz- és szállitmány-biztositási ágakban a dij és illeték bevétel 9.819.270 frt 01 kr. volt. a miből 2.778.822 frt 46 kr. mint díjtartalék és 602.905 frt 69 kr. mint kártartalék lett minden tehertől menten a jövő évre átvitelezve. Az 1894. deczember hó 31-én érvényben volt biztosításokért a-jövő években esedékessé váló dijkötelezvények összege 30.541.700 frt 64 krra emelkedett. Károkért az 1894-ik évben 9.737.614 frt 48 krt fizetett ki. Ehhez hozzáadva az előbbi években teljesített kárfizetéseket, a társaság alapítása óta károk fejében 272.139.320 frt 99 krnyi igen tekintélyes összeget fizetett ki. Ebből a kártérítési összegből hazánkra 51,009.119 frt 80 kr. esik, melyet a társaság 158.254 káresetben fizetett. Az értékpapírok árfolyam ingadozása fedezetére alakított tartalék 1.190.544 frt 33 krról 1,091.467 frt 11 krral gyarapita- tott, úgy, hogy az 1894. deczember 31-én 2.282.011 frt 44 krt tett ki daczára annak, hogy a kisorsolás alá eső és a névértékű- kön beváltható értékpapírok csakis névértékükön vétettek fel a mérlegbe, mig a nyereség tartalék alapszabályszerü mérvében, a részvénytőke fele összegében, vagyis 2,625.000 frtban, a kétes követelések tartaléka 80.000 írttal változatlanul fentartatott. A társaság biztosíték alapjai az idei átutalások folytán 54,990.003 frt 34 krról 58,071.673 frt 84 krra emelkedtek és következőképen vannak elhelyezve 1. Ingatlanok és jelzálog követelések 7,886.069 frt 48 kr. 2. Életbiztosítási kötvényekre adott kölcsönök . . . . . . . . 4,388.122 „ 25 3. Letéteményezett állampapírokra adott kölcsönök........................... 52.214 „ 51 4. Értékpapírok................................ 39,020.240 „ 59 5. Tárcza-váltók ..................... 28 4.735 „ 02 6. Folyó-számlák (Adósok a hitelezők követeléseinek levonásával) 1,244.297 „ 40
