Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-07 / 27. szám
1885. julius 7. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 7. Készpénz az intézet pénztáraiban és bankoknál ........................... 1,520 894 „ 59 8. A részvényesek biztosított adóslevelei .................................... 3,675.000 „ — 0. é . 58,071.673 frt 84 kr. Ezekből több mint 15 millió magyar értékekre esik. Az elért 818.536 írt 92 kmyi tiszta nyereményből a társig osztalékul rószvényenkint 120 frtot aranyban vagyis 300 frankot fizet. A közgyűlés az eszközölt uj választásoknál az igazgató- tanács magyar tagjait Hegedűs Sándort és dr. Jókai Mórt egyhangúlag ismét megválasztotta. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Fiakker-mizeriák. Sok päöäsz van a fiakkerosoltra or szán szerte de annyi nincs, mint nálunk. Epp azért szükséges, hogy ez ügyet a nyilvánosság terén többször szellőztessük, ha szintén unalmas is a sok ismétlés. íme a fürdő-évad középén vagyunk s a közegészség és köz- tisztaság ügye megkívánná a naponkénti fürdést még azoktól is, a kiknek se Tátra-Füredre menni nincs pénzük (s részben idejük és szabadságuk), se a Csörgetégre saját fogatjukon kimenni nincs módjuk. I mi történik ? —-------Az idő fürdésre alkalmas, a viz kellemes, a menési vágy nagy-------de ninc s kocsi, sztrájkol a fiakkeros-sereg most is, mint minden évben s nem akar kiállani a placzczra, csak a közönség érdekében amúgy is jelentékeny áldozatokat hozó fürdőtulajdonos anyagi megterheltetésével. Egyszóval most is, mint minden évben, valósággal uralják a helyzetet; alkusznak, túlkövetelnek, sztrájkolnak, migcsak a fürdő-szezon le nem tellik, — melynek pedig ők maguk is, a fürdő-tulajdonos is, de legnagyobb mérvben kárát vallja a fürdőzni óhajtó nagy közönség! . . . Hát kérdezzük a nagy latin költővel: „quotösque tandam . . ! ?“ Meddig élsz még vissza a közönség türelmével fiakker-vállalat ? hogy csak a magad hasznát nézd s a nagy közönség igényét, jogosult óhaját sohase vedd figyelembe? . . . Meddig tűri az illetékes hatóság e szomorú és nevetséges állapotot? . ! . Mikor akar és fog belenyúlni vasmarokkal e fontos ügy rendezésébe? . . . Mikor fogjuk már egyszer s mindenkorra rendezettnek látni itt a székhelyen különösen, de átlag egész megyeszerte a fuvar-vállalatot ? . . . Mert ez már tovább tűrhetetlen állapot, mizéria, nyomorúság. . . Azt hisszük, hogy a hatóság -í— legkivált a szolgabiróság — jogosult volna arra, miszerint a tenitens fiakkerosoktól, kik a nagy közönség nyári igényeinek kielégítését ezélzó jogosult óhajra évről-évre fittyet hánynak: az év másik három negyedére' is elvegye ä fuvarozási szabadalmat. — Egyszóval, szépen kérjük a hatóságot, ez ügy halasztást nem tűrő gyors és bölcs rendezésére. Több fürdeni óhajtó. Válasz „Egy nem szakértő volt iskolaszéki tag“-nak Tolnán. Minden elfogulatlanul gondolkozó, nemesen érző, művelt embernek be kell ismernie, hogy „Népiskolai vizsgálatok“ czimü czikkeemben általánosságban beszéltem, — a tanügy érdekét szem előtt tartva, — őszintén és jóakaratulag tüntettem fel a tanítás ferde- ségeit, tehát senkit (a ki nem bűnös) nem sértettem; sőt kijelentettem e lap 26. számában, miszerint czik- kem nem spéciéi Tolnára vonatkozik. Hogy ön ezek után mégis miért köt belém és miért tolja fel magát a tolnai tanítók védőjének, föl nem foghatom! Ön engem egészen oktalanul támadott meg, mert vagy igazat mondtam vagy nem. Ha igazat mondtam, akkor nincs helye a védelemnek, ha valótlanságot mondtam, (a mint Ön állítja) akkor eo ipso nem kellett volna Önnek szólnia, mert azon esetben senkit sem érdekelt czikkem. Ön mindennek daczára mégis jónak látta engemet álnév alatt megtámadni. Mondhatom, elég ügyetlenül tette. Igen ügyetlenül és a tolnai tanítók hátrányára. Ha ön iskolaszéki tag is volt már, miért nem törekedett arra, hogy szerényen fizetett 15—20 év óta derakasan működő tolnai kartársaim jobb javadalmazásban részesültek volna?! Vagy miért nem hat_ oda bölcsességével és népszerűségével, (mert hisz Ön okos és tekintélyes ember lehet, ha már iskolaszéki tag is volt!) hogy kartársaim anyagi helyzete megjavittassék?! Ne dicséretekkel halmozza el kartársaimat, mert a dicséretekből azok ugyan meg nem élhetnek, de meg aztán derék ember nem is szorul dicséretre, hanem inkább anyagi jutalmazásokban segitse őket részesittetni s azok Ont áldani fogják. Ilyen módon tüntessen a tanítok mellett, ne pedig üres, elcsépelt szavakkal! Most már_ elég választ is nyújtottam talán; de mégis, mivel Ön engemet ok nélkül megtámadott, engedje meg t. „volt iskolaszéki tag ur“, hogy gyenge szakértelemről tanúskodó s henczegő modorban irt névtelen czikkére egy két megjegyzést tehessek! Először is ügyetlenkedett a nevemre czimzett czikkének első mondatában, a hol azt mondja : „a tolnai r. k. iskolaszék egyedüli szakértő tagjáénak“ .... Hát ki beszélt mint iskolaszéki tag? En mint néptanító^beszéltem a nevelésről es oktatásról s azt hiszem, Ön csak nem fogja kétségbe vonni, hogy ebben szakember vagyok. Úgy latszik Önt ezen fogalom: „szakember“ nagyon bántja, mivel olyan sokszor rágódik rajta. Pedig hát minden ember a maga szakmájának (hogy úgy ne mondjam mesterségének) szakembere, akár hiszi Ön, akár nem. A szántáshoz a foldmivelő, a peres ügyek elvégzéséhez^ az ügyved és a tanításhoz a tanító ért legtöbbet, tehat van is joga róla irni és beszélni. Aztán mióta helytelen dolog az, ha valaki (különösen tanitó) a nevelésről és tanításról ir ?! Furcsa fogalmai vannak Önnek valamely dolog helyes — vagy helytelenségéről ! Ebből magyarázható azon nevetséges meg- jegyzóse is, hogy én talán a közoktatásügyi tárczára áspirálok. Igen s mihelyt miniszter leszek, Önt azonnal járási iskolakerülőnek, akarom mondani iskolalátogatónak nevezem ki. De félre a tréfával. Ön nagyon komoly tanácsokat osztogat uekem s azt mondja, hogy c s a k a k- kor lesz velem megelégedve, ha olyan sikeresen működöm, mint az általam meglecékéztetett kollegáim. Erre csak azt mondom : ha Ön jól elolvasta volna czikkemet, úgy észreveheti vala, hogy én senkit sem leczkéztettem meg, hanem csak kértem és véleményeztem (ez pedig szabadságában áll mindenkinek) s az elsorolt hibák alól magamat sem vontam ki. Azt meg éppen nem tudtam eddig, hogy velem Tolnán nincsenek megelégedve. Eddig legalább még senki sem mondta szemembe, hogy kántor-tanitói működésemmel nincs megelégedve.! Nagyon kérem Önt, vesse le álarczát s mutassa be magát az igazi mivoltjában, hogy elmehessek Önhöz megtudandó : mihez tartsam magamat s_ mint viselkedjem, hogy egész Tolna (de különösen Önnek) osztatlan tiszteletét és nagyrabe- csült megelégedését kiérdemelhessem? Egyáltalában rosszul cselekedte azt, hogy b. nevét nem irta czikke alá. Pedig a tanügy olyan szent ügy, hogy arról bárki Írjon is, bízvást aláirhatja nevét, mert mindenkinek, ki hazáját szereti, érdekében áll a tanügyet felkarolni s érte nyíltan harczolni. Önt, „volt iskolaszéki tag“ bizony nem valami bátor ember, mert mig én nyiltan, — nevem aláírásával irok, küzdők, addig Ön kerítés mögött — vagyis álnév alatt — dobálód- zik reám. Ez nagyon gyáva eljárás! Még csak arról akarom fölvilágosítani, miszerint a kezemben levő, a tolnai iskolaszék által kiállított, (talán éppen akkor volt' Ön is tagja az iskolaszéknek, a mikor kiállíttatott) a pécsi püspök által s mások által aláirt illetőleg helybenhagyott dijlevelem- bén ez áll: „a kántor-tanitó kötelezve van okleveles segéd-tanitót tartani, ki nekia kántorságban és tanításban segédkezni tartozik. En ehhez tartom magamat s osztályomban (II. fiúosztály) a nyelvtant, beszéd- és értelemgyakorlatokat és a testgyakorlást tanitom, segédem pedig az irva-olvasást, _ számolást és éneket tanítja. Nincs tehát helye az Ön közmondásának, mert nem ugyanazt, hanem mindegyik mást tanít úgy, a hogy pl. az ipariskolában, felső nép V- vagy polgári iskolában minden tanitó a maga tantárgyait végzi. Ha ezen iskoláknál, hol minden egyes osztályban több tanerő működik, kiknek mindegyikének van nyugdíjjogosultsága, helyes az eljárás, nem látom be, hogy miért ne működhetnék a népiskolánál is két tanttó egy osztályban sikerrel! ? Ha ezen állapot olyan hátrányos volna, akkor felettes hatóságom (mely igeu jól ismérp a helyzetet) bizonyára nem állná meg szó nélkül. Önnek különben is nagyon kevés kritizálni valója van rajtam akkor, a midőn elöljáróim velem megvannak elégedve. Az meg éppen koholmány, hogy segédem tanit helyettem, mert ő velem s nem helyettem tanit. Mindenki tudja, miszerint Tolnán a kántor-tanitói hivatal annyi munkával van összekötve, hogy azt egy ember csak úgy végezhetné el kellően, ha rövid idő alatt tönkre tenné magát. Azért nagyon helyesen lett az megállapítva, hogy ezen állást két egyén töltse be s * a vele járó kötelességeket is ketten vállvetve végezzék. Hogy Ön r— ki helytelenségeket lát a jó és nemes dolgokban — nem akarja ezt belátni, azt, a múltkori czikkét olvasva, nagyon természetesnek találom. Leghelyesebb is ha nem szól többé ezen ügyhöz semmit sem; ha azonban kedvet kapna máskor ismét reámtámadni, úgy kérem olvassa el figyelmesebben ozikkeimet, hogy igazságosabb bírálóm lehessen. Bírálata után pedig ne restelje igazi ne- vét kinyomatni, a hogy azt a nyiltszivü magyar ember cselekedni szokta. Ajánlom magamat b. jóindulatába Tolna, 1895. évi julius hó 3-án. P e r I e r Mátyás, kántor-tanitó. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS HIVATALOS HIRDETÉSEK. Árverési hirdetmény. Alulirt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szegzárdi kir. járásbiróság, 1895. évi 6573. számú végzése következtében dr. Spányi Leó ügyvéd által képviselt Rosenthal B. fiai mohácsi ezég javára Kis Péter őcsényi lakos ellen 850 frt, 1500 frt s járulékai erejéig foganatosított kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 1994 frt 50 krra becsült gőzmalom-szerkezet, liszt-láda, mérleg, gőzgép, cséplőgép, vastengelyes kocsi, gép-fecskendő, szobabútorok stb.-hől álló ingóságok nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szegzárdi kir. jbiróságnak 6573./1895. sz. végzése folytán 800 s 1500 frt tőkekövetelés és összes járulékai erejéig öcsényben, alperes lakásán leendő eszközlésére 1895. évi juluis hó 8-ik napjának d. u> 3 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 188L. évi LX. t.-cz. 107. és 108 §-a értelmében készpénz- fizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek becsáron alól is elfognak adatni. Kelt Szegzárdon, 1895. évi junius hó 2l-én. Tóth Ignácz, kir. jbirósági végrehajtó 597 sz. 8512. sz. “lk.~95— 11 tk. 94._ Árverési hirdetményi kivonat. A tamásii kir. járásbiróság, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Pintér Audrás felső-ireghi lakos végrehajtatónak Borbély Mihály felső-ireghi lakos végrehaj'ást szenvedett elleni végrehajtási ügyében 7 frt tőke, ennek 1889. évi augusztus hó 15-ik napjától járó 6% kamatai 35 frt 31 kr per- és végrehajtási már megállapított, egy ezúttal 8 frt 55 krbau megállapított költségek kielégítése czéljábol a szegzárdi kir. törvényszék, a tamásii ki<\ járásbiróság területén levő, a felső-ireghi 737. számú telekjegyzőkönyvben Borbély Mihály tulajdonául felvett I 1. sorsz 30/a b. helyrajzi, 460. népszámu ház 400 frt, a I 2. sor- 34/7. helyrajzi számú ingatlan (kert a beltelekben) 50 frt kikiáltási árban 1895. évi julius hó 11—ik. napján délelőtt 10 órakor Felső-Iregh községházánál végrehajtató, vagy helyettese közbenjötte esetében megtartandó árverésen eladatni fog. Figyelmeztetnek venni szándékozók, hogy az árverés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár 10%-át, bánatpénz fejében letenni és vevő a vételárt 3 egyenlő részletben 6% kamatokkal együtt a szegzárdi kir. adóhivatal, mint letéti pénztárnál lefizetni köteles, s végre, hogy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt alólirt telekkönyvi hatóságnál, úgy Felső-Iregh, Tólkeszi és Nagy-Szokoly községek elöljáróságánál megtekinthetők. Kelt Tamásibau, a kir. jbiróság mint tlkvi hatóságnál 1895. január hó 20 án. Horváth Aladárf kir. aljbiró. twTi895. Árverési hirdetményi kivonat. A tamásii kir járásbiróság, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Illés Ferenczné szül. Horváth Magdolna tamásii lakos végrehajtatónak Fábics Julánna tamásii lakos végrehajtatást szenvedett elleni végrehajtási ügyében 13 frt 90 kr tőke, 4 frt 50 kr per- és végrehajtási már megállapított, úgy ezúttal 10 frt 10 krban megállapított költségek kielégítése czéljábol a szegzárdi kir. törvényszék, a tamásii kir. járásbiróság területén levő, a tamásii 228. számú telekjegyzőköuyben Fábics Juliánná tulajdonául felvett 280. helyrajzi, 248. népszámu ház, udvar és kert 400 frt kikiáltási árban 1895-ik évi julius hó 17-ik napján délelőtt 10 órakor ezen telekkönyvi hatóság iroda-helyiségében végrehajtató, vagy helyettese közbenjötte esetében megtartandó árverésen eladatni fog. Figyelmeztetnek venni szándékozók, hogy az árverés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár 10%-át bánatpénz fejében letenni és a vételárt 3 egyenlő részletben 6% kamatokkal együtt a szegzárdi kir. adóhivatal, mint letéti pénztárnál lefizetni kötelesek, végre, hogy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt alulírott telekkönyvi hatóságnál, úgy Tamási, Kónyi, Paári, Szakály, Pinczehely községek elöljáróságainál megtekinthetők. Kelt Tamásiban, a kir. jbiróság tlkkvi hatóságánál, 1895. évi január hó 25-én. Horváth Aladár, kir. aljbiró. 1004 SZ. 1 r . . . . , r Y 1895 - Árverési hirdetmény. Alul irt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szegzárdi járásbiróság 1895. évi 2161,, 2590.. 3677., 2995., 4138., 4529. számú végzése következtében B. Ruzicska ez ég, Hassik Mór és fiai ezég, Stern Adolf ezég Scheidler József mözsi lakos ellen 194 frt 90 kr, 298 frt, 300 frt 30 frt, 446 frt, 300 frt és 270 frt 40 kr s járulékai erejéig foganatost ott kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 1294 frt 90 krra becsült 2 ló, szobabútorok, üsző, hidasól, cséplőgép, gazdasági eszközök, épületfából álló ingóságok nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szegzárdi kir. jbiróság 4626/1895. sz. végzése folytán fenti tőkekövetelések és járulékai erejéig Mözsön, alperes lakásán leendő eszközlésére 1895. évi julius hó 20-ik napjának d. u. 2 órája határidőül kitüzetije és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX t.-cz. 107. s 108. §-a értelmében készpénzfizetés mellett a legtöbbet Ígérőnek becsáron alul is el fognak adatni. Kelt Szegzárdon, 1895. évi junius hó 27-én. Tóth Ignácz, kir. jbirósági végrehajtó. 4í4íOy r r r YuT957 Árverési hirdetmény. A szegzárdi kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy a tolnai polgári takarék- pénztár részvénytársaságnak Schön Mihály és neje szül. Bruck Rozália ellen 172 frt töke és jár. erejéig indított végrehajtási ügyében a szegzárdi kir. törvényszék területén fekvő Harcz községi 681. számú telek jegyzőkönyvben Schön Mihály és neje Bruck Rozália tulajdonául felvett f 62, helyrajzi számú 55. népszámu ház, udvar és kert 400 frt kikiáltási áron 1895. évi augusztus hó 29-én d. e. 10 órakor Harcz községházánál megtartandó árverésen eladatni fog. Figyelmeztetnek venni szándékozók, hogy az árverés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár 10 százalékát bánatpénz fejében letenni és a vételárt három egyenlő részletben 6% kamatokkal együtt a szegzárdi kir. adóhivatal, mtnt letéti pénztárnál lefizetni kötelesek s végre, hogy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt alulirott telekkönyvi hatóságnál, úgy Harcz község elöljáróságánál megtekinthetők. Kelt Szegzárdon, a kir. törvényszék telekkönyvi osztályánál 1895. junius hó 15-én. Szabój kir. törvszki bíró.
