Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-30 / 26. szám

résén működjék iskolájában, mint a mily sikerrel mii- ködnek az ön által érdemetlenül megleczkéztetett tani- tótársai, akkor megleszünk önnel elégedve.

Az ön osztályában ketten is tanítanak, már t. i. ön és segédje. Azonban kétlem, hogy osztálya kiállja a versenyt a többiekkel. Mert szerintem „Sok bába között elvész a gyermek“, meg „sok szakács elsózza a levest“. — Nem vagyok szakértő, de azt már még sem helyeslem, hogy nem egyedül tanítja osztályát, de azért nyugdíjjogosultsága egyenlő azokéval, kik rendesen tanitanak. Az meg éppen nem járja, hogy egy osztály után két egyénnek legyen nyugdíjigénye. Ón első sorban tanító, azért végezze a tanitói teendőket önmaga, segédje pedig, mint kántor-segéd, csakis a kántori teendőkben segédkezzék önnek, ne pedig a tanításban is.

Isten önnel!

Egy nem szakértő volt iskolaszéki tag.

Szülök gondja.

Elcsendesedtek az iskolák. A tiz hónapos zajt, mély csönd váltja föl. A nemzet jövő fentartó elemének egy nagy része lett most „érett“ vagy nem tudott „érett“ lenni. És gondba merülnek a szülők úgy végzett, mint iskoláikat félbe hagyott gyermekeik jövőjét illetőleg. Mit kezdjenek vele ? akár a tanulságot igénylő életpályákon, akár a kézmivesi pályákon a proletariátus elzüllésének példáit kénytelen látni. Amahhoz vonja ferde nevelésének előszeretete, ettől elidegeníti ellenszenve.

Azok az átlag boldog apák, a kiknek gyermekei nagy költséggel, kimesterkedett tanári protekcziókkal ott tartatnak, hogy az alma mater szabados időszakát megkezdjék, ;— azok természetesen mit sem akarnak többé arról tudni, hogy fiaik fényes kerrierjéről ne ábrándozzanak. És mert még mindig divatos Magyar- országban a jogász pálya, ar arany-ifjúság tömegesen iratkozik be a római jogra. A tisztelt apák pedig véleményünk szerint beláthatnák, hogy a prókátorság megszűnt minden körülmények között úri kenyeret biztositó pályának mutatkozni. Hiába, sok az ügyvéd. Az existencziáért sokhelyt ádáz verseny folyik, olyik esetben a létért való küzdelem olyan kétségbeesett tettekre kényszerítik a diplomás férfit, melynek következése silencium.

Bizony mondjuk néktek gyermekeitekért szorongó apák, gyermekeitek hajlama szerint válasszátok meg a pályát, ne beteges hiuságtok szerint .És főleg gondoljátok meg, hogy nem lehet mindenki jogász, mert igaz ugyan, hogy a legtöbb miniszter jogász, de hány végzett jogász hajlitgatja a derekát egy hivatalért. Az orvosi pálya is annyira el van özölve, hogy egy- egy nagyobb városban valóságos felháborító könyö- köléssel túrják ki a házi orvost a kollegák. Az élet- harczát bizonyítja ez s azt, hogy ma már ezt a pályát sem szabad túlságosan uzurpálni.

Még a mérnöki pálya Magyarországban az exis1895. junius 30.

részéről szekunda-adás nem passzió, hanem kényszerűség. A lusta nebulók kényszerítik a tanáremberre. Mégis ritka szülő és tanuló, a ki a szekunda jogosultságát elismerje. Csak a tanár ismerí el a szekunda jogosultságát. A szülő legfeljebb igy elmélkedik : pikkje van a gyermekemre!

A szekunda világtörténelmi jelentősége:

A szekunda a nemzetek művelődés-történelmében játszik szerepel Meglehet, hogy őseink bukás, csúszás, hasalás, trotli kifejezések alatt ismerik, de minden kultur-nyelv és nyelvjárásban a szekundának populáris elnevezései vannak. A közélet jeles férfiai — sohase szégyeljük — részesei néha. Egy-egy gimnáziumi professzorért, de magáért a miniszterért se merném tüzbe tenni a kezemet. Mert Clio titokban nem egy szekundát ró fel, melyet a uemezis torol meg.

Kilátások a jövőre:

Nincs olyan rossz, a minek jó oldala ne lenne. A szekundának az az előnyé, hogy a birtokosa nem unatkozik a vakáczióban. A nevelőt, szülőket nagyobb lelkiismeretességre serkenti, hogy a jövő katasztrófának elejét vegyék.

De egy szekunda nem is a világ, mert vigasztalásképen legyen mondva, a megfigyelés arra tanított, hogy azokat a túlontúl jó tanulókat az életben ne sokra tartsam: nem tudnak boldogulni. A jó közepes termés jobban helyt áll.

Azután egy szekunda nem a világ, kinek nincs, az nem is deák, mondja a példaszó, aztán előfordul a legjobb családokban. Csak aztán a pótvizsga re- peráljon. A szekunda, hogy paradokszonnal éljek, arisztokrata körökben is polgárjogot nyert.

Kefe.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (26. sz.)

tentiának biztos alapja | de hova: tovább itt is „túltermelés“ lesz. A műegyetem évenként többeket bocsájt ki, semhogy nehány év múlva be ne állhasson az eset, hogy a mérnök urak is beszorulnak másoló gépekül a burókba.

Ez a prespektivája azon — ismét kijelentjük - átlag boldog szülőnek, kinek gyermeke mint lateiner néz úri existencia után, de mit szóljanak azok a szintén nagyobb számban található szülők, a kiknek gyermeke gyönge értelmi tehetsége vagy akarathiány miatt végezni nem tud.

Mennyi hiába való bánatot fakaszt e körülmény.

A bánatos apa kénytelen mesterségre adni a gyereket és ebben családja megalázását találja. Mit szól a korszellem a családi — visszafejlődéshez.

Mikor mi ezt látjuk, mindég bizonyos ironikus mosolygással gondolunk a mi demokratikus intézményeinkre. Dicső demokráczia, a hol a szerető mamák, záport sírnak, mert az iskolában át nem erőszakolható kedves gyermekeik kénytelenek kézművesek lenni. Hogy Anglia és Francziaországban a legtiszteltebb népelem a szorgalmából módos iparos, ezt nálunk megtanulni nem akarják. Sőt nevetséges kaszt, szellemünk odáig terjed, hogy a járásbirósági írnok felesége kázust csinál, ha az az asztalosné „asszonyságot“ esetleg kalappal látja sétálni.

Ebben a helyzetben nem arrogáljuk magunknak, hogy egy-két hírlapi czikkel az állapotokat megorvosoljuk, nincs más hátra mint ezeket a gondba merült szülőket szivünk mélyéből továbbra is sajnálni.

Szegrézx37"ségrSzomoni jelenség tárul nap-nap után szemeink elé. A mere tekintünk, mindenütt nélkülözést, hanyatlást látunk és füleinket mindenfelől panaszok zúgása tölti be.

A kereskedelem gyönge lábon áll, az ipar meg éppen nyomorúságos helyzetben van, a forgalom látszólag élénk, de hát mindennek ez a rugója: a hitel.

A gyárosoktól le az utolsó szatócsig mindenki hitelre dolgozik. A vevő aztán nem fizet, a kitől vásárol, a kereskedő sem felel meg kötelezettségének. Innen van a sok perlekedés s ezért vannak tömve bíróságaink, soha annyi per és csőd nem volt, mint napjainkban.

Ezek nem csupán helyi, hanem általános bajok.

A szegénység jelei mindenütt mutatkoznak, hiába igyekezünk azokat leplezni. Hiába tagadjuk, rossz idők járnak.

Tény az, hogy a sivár helyzet jelenleg sokkal ismertebb már a nyilvánosság előtt, semhogy azt akár titkolni, akár szépíteni lehetne. Ámde emberi gyönge- ségünk és főleg hiúságunk akadályul szolgál, hogy noha a helyzet tarthatatlanságát felismerjük, idejében nem orvosoljuk a bajt.

A legfőbb baj ugyanis az, hogy — legyünk bár szegények, vagy gazdagok szeretjük a kellemest, a szórakoztatót, a kényelmet. Csinosan kell öltöznünk, színházba kell járnunk, néha a vendéglőt is felkeressük, a kirándulásoktól sem irtózunk, mindezt azért, mert úgy is csak egyszer élünk.

— Igaz! Egyszer, de az életet nemcsak kellemesen, hanem okosan is át kell ám élni. Ha mindenki beérné azzal, a mit számára az élet nyújt, úgy talán kevesebb kellemesen eltöltött nap peregne le az élet homok óráján, hanem bizonyára kevesebb volna az életben élő akadály is.

Mi lesz ennek az általános nyomasztó helyzetnek a vége, képzelni sem lehet A kibontakozásnak mindenesetre meg kell történie, csak az a kérdés milyen eszközökkel kezdődik az meg.

Egy józan életelvnek kell érvényt szerezni, azt a- mit példaszónk oly világosan tartalmaz : „Ne nyújtózzál tovább, meddig a takaród ér.“ Mig lesznek emberek, a kik többet költenek, mint szereznek, addi^ az elzüllés katasztrófáitól se leszünk megkímélve.

A posta kézbesítés egy fontos akadálya.

A postai tarifában intézkedés van ugyan téve az iránt, hogy különösen a nagyobb városokba szóló postaküldeményeken a czimzett lakása, a kerület, utcza, házszám stb. kiírásával pontosan megjelöltessék.

Ezen gyakorlati utasítást azonban a közönség oly kevéssé veszi figyelembe, hogy naponként ezer és ezer levél érkezik Budapestre és más nagyobb városokba, melyeken a czimzett lakása hiányzik.

Ennek azután az a következménye, hogy a

levelek tekintélyes része vagy hosszas kérdezősködés után elkésve és sokszor illetéktelen egyénnek kézbe- sittetik, vagy egyáltalában nem is kézbesíthető. Különösen előfordul ez rendes körülmények közt is olyan esetekben, midőn betegség, fegyvergyakorlatokra való behívás és más efféle okok következtében, kézbesítésre hivatott egyént mással kell helyettesit- tétni. A napokban lefolyt sztrájk közben különösen nagy fennakadást okozott ez a körülmény ; a budapesti posta- és távirda-igazgatóság költséget és fáradságot nem kiméivé, hasztalan igyekezett azon, hogy a postaforgalommal kapcsolatos és a közönségre annyira fontos kereskedelmi és magánérdekek a forgalom szünetelése által kárt ne szenvedjenek, hasztalan pótolta a strájkoló egyéneket más munkaerőkkel, minden jóakarata füstbe ment a közönség azon mulasztásán, hogy a Budapestre szóló levelek nagyobb részének czimeiből az utcza és házszám hiányzott, holott, ha ezen akadály fenn nem forgott volna, a küldeméuyek nagy része a sztrájk tartama alatt is akadálytalanul kézbesíthető lett volna.

Reméljük, hogy az elmúlt forgalmi zavarokból a közönség is saját jól felfogott érdekében le fogja vonni azt a tanúságot, hogy postaküldeményeinek gyors kézhez jutását a megfelelő teljes c2im ráirásá- val biztosítani igyekszik, mert különben a nagyobb városok postahivatalai -— különösen Budapest — a legjobb akarat és igyekezet mellett sem képesek az érkezett küldeményeket gyorsan kézbesíteni, a késedelem pedig sokszor magántermészetű ügyekben is nagy hátránynyal járhat egyesekre, üzletemberekre pedig valóságos kalamitás, a melyen csakis az érdekelt közönség maga segíthet az által, ha a pontos és gyors postakézbesitésnek ezen itt említett akadályát elhárítja és postaküldeményeinek czimzésére gondot fordít.

MEGYEI IRODALMI CSARNOK.

A hazáért mindent.

31) Irta: Aggteleki (Ullein) Ferencz.

(Folytatás.)

Egy társaságban határozottan a forradalom ellen nyilatkozott. A vita oly hevessé vált, hogy párbajt vont maga után, melyben mind a két fél megsebesült.

Helytelenítette a forradalmat, mint a melytől nem várt sikert. O is Széchenyivel tartott és békés megoldást sürgetett. Különben is a bécsi tisztképzőben neveltetvén: ő csak „császárt“ és engedelmességet ismert.

Mentségére legyen mondva, hogy ő is rajongva szerette hazáját; de mivel a forradalomtól sikert és a helyzet javulását nem reményiette, sőt a forradalom leverésében a nemzet megsemmisülését s a zendülésben a „császár“ elleni hűtlenséget látta: hevesen kikelt a mozgalom ellen, lázadóknak és politikai divathősöknek nevezve a más véleményen levőket.

Ki is jelentette, hogy teljes erejével küzdeni fog ama szerencsétlenség ellen, a melyet az-ábrándozó túlzók, a haza egére erőszakolnak.

Kisbérynek e viselkedése, roppant izgatottságba hozta az egész vidéket. Még folyton a báli hangulat - befolyása alatt állanak és ime, jön egy Bécsben ne- ■ veit magyar, aki meggyalázza az ő nemes lelkesült- ^ ségöket! A bálban még minden anya féltékenységgel ‘ nézte Kisbéry udvarlását, — két nap múlva már egy sem adta volna neki leányát! Hazaárulónak bélyegezték !

* Pálfayt is kényelmetlen helyzetbe sodorta látoi gatásával. Kiutasítani nem akarta; de viszont, a közvéleménytől is félt, a mely e lázas időszakban két- í szeresen szigorú az ő Ítéletében, ő egy hazaáruló látogatását elfogadja! Elég ok arra, hogy szintén | hazaárulónak tartassák!

3 Hogy kényelmetlen helyzetéből szabaduljon:

meggondolási időt kért; de oly taglejtések kíséretében, oly hangsúlyozással s oly arczkifejezéssel, hogy e mimikából megértse a kérő, elutasittatását.

Kisbéry megértette e néma kikosaraztatást; de sokkal rajongóbban szerette Vilmát és sokkal hatá- e rozottabb jellem volt, semmint apróbb akadályoknak ó engedhetne. Többször tett látogatást, de Vilma soha t sem volt honn az ő számára, — az öreg ur pedig 1- örökös főfájásról panaszkodott.

Ez alatt a forradalom, kitörésének első napjait 1 élte. Ausztria letette az álczát s most már nemcsak

O

;r a nemzetiségi csapatok dúltak hazánkon, hanem a b magyar király, Magyarországot árasztotta el öldöklő hadával. Az egész nemzet a egy testté olvadt, melynek szívverését Kossuth láng-