Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-30 / 26. szám
2 _______________________TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (26. sz.) kó láinál levő szölló'telep lapályosabb helyeit elöntvén, nagyobb kárt okozott. Nagyon indokolt tehát, hogy bekövetkezhető bajoknak idejekorán útját állhassuk, már most komoly megfontolás tárgyává tenni, hogy váljon mit kellene tennünk a viz szabad lefolyásának biztosítására? Azt is mondja a magyar közmondás: hogy a magyar saját kárán tanul; hamár a fentebb idézett közhely igazságának bebizo- nyosodását megengedtük is, legalább törekedjünk ez utóbbi alaposságának megingatására. Mert ha szölleink elpusztulása után földjeinket meg a víznek engedjük át, akkor azután nem szükséges panaszkodnunk, mert elmondhatjuk a költővel, hogy nem az ellenség, de önfia vágta sebét! b. A bonyhádi (előbb szentló'rinczi) ev. algimnázium negyedszázados ünnepe. Tolnavármegye igen sokat szenvedett a török járom alatt • a magyar faj egészen megfogyott s a néptelen pusztaságot Németországból népesítették be a birtokosok, köztük a hires Mercy gróf tábornok, Apponyi Antal gróf s ezeknek kedves embere, Sze- neczei Bárány György, sárszent] őrinczi ev. lelkész. Merzy tábornok Tolnavármegye benépesítését — a mint ezt Horváth Mihály Magyarország történelmének 5. köt. 32. lapján irja — az ország hálájára tette magát érdemessé. Méltó e hálára Szeneczei Bárány György is, az egyszerű ev. pap, mert Mercy az ő teíepitvényei fölállításában Bárány tanácsával élt. — Mercy a Bánát benépesítése végett a németországi | tartományokból bejövő népséget Tolnán megállította, őket — mint Balassa szentlőrinczi lelkész magát kifejezi — mustra alá vette, az evangélikusokat a maga részére visszatartotta s azokkal uradalmát benépesítette, Bárány pedig a sok német egyházközséget szervezte. Mercyt Károly király ad audiendum verbum regium Bécsbe idézte s mindazért, hogy a Bánát benépesítésére szánt németséget a rendelt helyre mind el nem eresztette, mind pedig főkép azért, hogy a „rút eretnekeket“, a kiket az ördög úgy is elvisz, különösen kiválasztotta s ezáltal hozzájuk való hajlandóságát kinyilatkoztatta, keményen megdorgáltatok. Mercy magát ekkép mentette: „Tolnavármegye szintén Magyarországhoz tartozik, következőkép felségedé s ép oly puszta, mint a Bánát s igy benépesítése szükséges. A mi azt illeti, hogy a protestánsokat válogatta ki ide, ez azért történt, mert a protestáns nép értelmesebb és szorgalmasabb, mint a kath. parasztság, (?) mely a sok ünnepek miatt az év egy harmadát elhenyéli. Egyébiránt, ha a protestánsokat az ördög csakugyan elviszi, ez az uralkodónak, miután ezt meg nem akadályozhatja, mindegy lehet, akár Tolnában, akár a Bánátban történjék is meg.“ Ezen szabad kifejezéseit a grófnak az udvar, minthogy ily jó vezérre nagy szükség volt, elnézte; de szintigy elnézte a szegény protestánsok üldöztetését is. 1715-ben csak hét ev. egyházközség volt Tolnavármegyében : Szentlőrincz és Szokoly magyar-, Varsád, Mányok, Tormás, Gyönk, német-nyelvű. — Nemsokára megalakult a tolna-baranya-somogyi ev. egyházmegyének többi, ma már 35 egyházközsége is, melyek nagyrészt német-nyelvüek. E hazafias egyházmegye mindjárt kezdetben a magyar nemzeti szellem ápolására gondolt; első feladatának ismerte, hogy az iskolákat a magyar nyelvben jártas tanítókkal lássa el, kik a németségbe a magyar haza szeretetét csepegtessék. Ezen iskolát — igy ir Szentlőrincznek egykori hires lelkésze; Balassa János — avégből ál- litá fel az Esperesség és Szentlőrincz, hogy abban iskolatanitókat képezzen. Lágler György kis-tormási ev. lelkész tette ez érdemben az indítványt még 1798-ban. 1803-ban a Szentlőrinczen tartott esperes- légi gyűlésen határozták el, hogy. Novák mekényesi és Lágler kis-tormási lelkész pénzt szedjen össze. Novák gyűjtött 802 frt 12krt, Lágler 606 frt 31 krt. Ezen összeg Nagy István szentlőrinczi ev. lelkészpüspöknek elküldetvén, az algimnázium alapjára szenteltetett. Az épület 1806-ban Szentlőrinczen, nagyobb részint ezen egyházközség költségével Nagy István kormányzása után felállittatott. Legelső professornak az 1807. esztendőben Barla Mihály hivatott meg. Utána jött Unger, Druglányi, Haag és Lehr András (Lehr Andrásnak Szentlőrinczen született fia volt a korán elhunyt tehetséges költő és pozsonyi tanár, Lőrinczy (Lehr) Zsigmond és Albert akad. 1. tag és budapesti tanár. Lehr András tanitotta itt Szentlőrinczen Petőfit, ki ez iskolának két éven át 1831/2 és 1832/s-ban volt tanítványa és később európai hirüvé lett orvost, Dr. Balassa Jánost, Balassa János szentlőrinczi lelkésznek fiát és a szintén szentlőrinczi születésű Zsivora Györgyöt, a nagy emberbarátot, ez iskolának is utóbb egyik hathatós pártfogóját. Lehr András után, ki később Sopronba hivatott tanárnak, tanítottak még ez iskolában Ritter K., Lágler Frigyes, Lehr Albert, Jánkó D., Tanner J., Viszner Boldizsár. A jelenlegi tanárok Gyalog István igazgató, Marhauser Imre (több éven át volt igazgató), Kirchner Károly, For- berger László, Beke Andor és Fáik Henrik. Az iskola Szentlőrinczről 1870-ben Bonyhádra helyeztetett át. Itt izmosodott meg ez intézet s a németség közt itt terjeszti nemcsak a tudományt, hanem a magyar nyelvet és szellemet is. Mig Szentlőrinczen a tanulók száma évenként alig haladta meg a 30-at, Bonyhádon ma már 200-on felül van a tanulók száma. Méltó a feljegyzésre, hogy ez iskolát, mint a tolna- baranya-somogyi ev. Egyházmegye iskoláját, az espe- rességbeli egyes egyházközségek, lelkészek és tanítók évenkénti önmegadóztatás által tartják fenn, a már hatalmasra nőtt tőkén kívül. E tőke ma már 40.000 frton felül van, az állam ad évenként egyelőre kétezer frtot, — Tolnavármegye ad a jövő évben milleniumi adományul ötvenezer frtot. A tápintézeti tőke tizenhatezer frt, a tanári nyugdij-alapé 10700 frt; ezenkívül van többféle (Fördős-, Balogh- s Petőfi-) (stipendium ; a tornacsarnok nyolezezer írtba került. A gyönyörű iskolaépület mellett, (melyben a tantermekben, szertárakon, rajztermen, tápintézeti helyiségen, tornacsarnokon stb. kívül három tanár számára van 1895. junius 30. négy-négy szobából álló szép lakás) terül el az árnyas nagy kert. Nagy érdeme van ez iskola körül Marhauser és Gyalog tanárnak. Marhauser virágoztatta fel ez intézetet s Gyalog gyümölcsözteti azt, Marhauser vetette a széles, erős alapot, Gyalog tetőzi de az épületet s ketten teszik fel reá a koronát. Sokan mondjuk: mindkettőnek „Fény nevére, áldás életére“! A többi tanár is hivatása magaslatán áll s dicséretes buzgó- sággal s szakavatottsággal tölti be a fontos működési tért. Forberger a tornát és rajzot kitünően tanítja, saját uszodájában is edzi a tanulókat. Bonyhádnak szép vidéke, egészséges jó levegője van; a német fiú itt megtanulja a magyar-, a magyar pedig a német szót. Az ünnepély fényesen sikerült junius 24- és 25-én. T. Perler Mátyás kántortanitó urnák, mint a tolnai r. k. iskolaszék egyedüli szakértő tagjának. Olvasva az ön „Népiskolai vizsgálatok“ czimü, valóban nagy szakértelemről tanúskodó czikkét, megborzadtam ama gondolatra, hogy azok a 15—20 vagy talán ennél is régibb idő óta itt működő tanítóink mind csupa kontárok, magyarán: fuserok, kik a „nevelésre és szivképzésre eddig mi gondot sem fordítottak.“ Már csaknem én is sajnálkozni kezdtem e szomorú állapoton, hogy gyermekeink „üres fejjel és- szívvel nőnek fel! És ha azok az ön szakértői tollával leirt dolgok psakugyan valók, akkor a mi tolnai iskoláink nem érnek egy pipa dohányt sem. Gondolataimat közöltem nehány ismerősömmel, kiknek fiaiból tanult emberek: papok, hivatalnokok, értelmes iparosok lettek; végre olyanokkal is, kiknek egyszerű földmives fiai a katonaságtól mint altisztek jöttek haza. Ezeknek az én ismerőseimnek nyilatkozataiból végre is arról győződtem meg, hogy iskoláinkkal és tanítóinkkal meglehetünk elégedve. Az ő gyermekeik most felnőtt korukban belátják, mily sok hasznost tanultak ők az iskolában és mennyit tanulhattak volna még, ha szorgalmasabbak, figyelmesebbek lettek volna. Valamennyien azt mondották, vajha Magyarország minden községe ily iskolákkal dicsekedhetnék. Mi ugyan nem vagyunk szakértők — mondták — mint a mi kántorunk — ki vajmi keveset tanit saját iskolájában, mert a segédje tanit helyette — de annyi józan eszünk nekünk is van ám, hogy képesek vagyunk észrevenni gyermekeinkben azt, hogy biz azok nem hiába járnak iskolába, mert tanulnak ott oly szép és hasznos dolgokat, milyenekről mi gyermekorunkban sohase hallottunk. A mi gyermekeink az igazat megvallva többet tudnak mint szülőik. Ha igy áll a dolog, akkor miért irt a kántor ur valótlanságokat? Talán csak nem azért, hogy világnak bocsájtva kiváló szakképzettségét, ezt észrevegyék és maholnap állami titkárrá, tanügyi tanácsossá vagy pláne közoktatásügyi miniszterré nevezzék ki ? Bármi legyen azonban az ok, melynek következtében czikkét megírta, nagyon, de nagyon helytelenül cselekedett. Ön t. kántor ur ócsárolja iskoláinkat, meglecz- kézteti tanítóinkat, végre tanácsokat osztogat nekik. Pedig a mi tanítóink, kik — elismerem, nagyon is szerényen vannak díjazva, díjazásukhoz képest igen szép sikerrel teljesítették és teljesitik máig is kötelességeiket. Én részemről kívánom, hogy ön is oly sikeDe egyebeket, a számtalan jót, mit velem tőn, felsorolni tiltja a szerénysége iránti kegyelet kötelme! Öröm és üröm, jó- és balsors baráti szivét nem tette próbára sikerrel soha, mert ő igazán érdek- nélkül, szívből tudott szeretni; ő tudott nevetni a nevetővel, sirni a siróval. Ezért bámulom és becsülöm ötf mindenkor leginkább! Irányomban tanúsított jóindulata, lekötelező sze- retete, szeretetreméltó szivélyessége, irigylendő kedélyvilága, elragadó modora, mindez mindmegannyi kegyeletes emlék iránta hálára és tiszteletre hangol. Barátságunk mibenléte mintegy programúiban van letéve azon kis költeményben, melyet nekem ajánlott s melyet folyton drága ereklyeként fogok őrizni, melyet e helyütt közzétenni is óhajtok, hogy abból őt azok is megismerjék, kik eddigelé tán róla nem is hallottak. Hangzik ekképen: „Jó tanács az életre egy barátomnak! A BARÁT. Kincs a jó barát Jó tanácsot ád. Bús a pillanat? Hoz vigaszt reád. De ha kincseid A sors élvévé ? Lassan odahágy És megy másfelé. Van, ki ha a sors Lágy ölében hord, Együtt sir, örül, S megoszt minden tort Igazi barát Véled szomorú; Enyhül részvétén Veszteség, ború. Tóth Béla. 1889. Sokat regélnek Orestes és Pilades barátságáról, Phociont és Nikoklest bámulja az utókor, hogy vetélkedtek a méregpohár kiürítésében; Nagy Sándor és Hefestion lángolón szerették egymást; az ó-szövetségben Dávid és Irnathás a barátság halhatatlan példány-képei. De mindezek baráti szerelmét csak az képes kellőleg méltányolni, csodálni, a ki már egy igazi baráti szív birtokában volt. „Mert nagy vigasztalás az életben egy jóbarát, kinek szivedet kitárhatod, kivel titkaidat, bajaidat, gondjaidat közölheted s benne őszinte emberre találsz, ki örvend boldogságodnak, résztvesz szerencsétlenségedben s üldözés idején megvéd és támogat“ mondja Szt-Ambrus. íme a barátság apotheozisa előnyeiben! Valóban! „A hű barát erős oltalom, a ki ilyet tálál, kincset talál.“ Sir. 6., 14., 15. Ily drága kincset vesztettem én benned, ó drága barátom, felejthetetlen Bélám!!! Most már elhiszem, hogy a töviskoszoruk életünk rózsaágaiból készülnek. De késznek 1 érzem magam e töviskoszoru viselésére is, mert az reményre jogosít fel, hogy téged egykoron látni foglak s e gondolat ihleti imáimat, a remény nyugtatja meg szorongó lelkemet, e biztos tudat adja meg a lelki erőt a Gondviselő által rám mért csapás békés elviselésére. Pihenj hát ó baráti kebel, nyugodjál kihűlt baráti szív ! Emléked szivemben élni fog, Mig siromban nem porladok,; Mig téged nem látlak viszont, Zokogva járom be a földi hont. De ha szivem reád talál, Hol nincs többé bánat s halál, Tied leszek s szived enyém Megpihenünk az Ur keblén! Isten veled a viszontláság! Szabó Géza, IV. éves theologus. A szekunda. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Mi a szekunda? Az a mi jó, ha nincs, ha pedig már megvan, akkor jó rá egyet aludni. A sz eku nda ter m ész etr aj za: Fillokszera az érdemrendek közt, buján tenyészik, mint a konkoly, vagy a szerb tövis s bár vetése nincs időhöz kötve, rendszerint háromszor aratják évente: karácsony, husvét és junius táján. Nem kedveli a magányt, szivesen él egyenrangúak társaságában. Kémiai összetétele oly bonyolult, hogy az általa okozott foltokat a papirosról sem benzinnel, afanizonokkal nem sikerült még eltüntetni. Vannak időszaki, vagyis ártatlan és végi, vagyis fatális sze- kundák. Utóbbiak tény észideje junius vége. Hatásra nézve tikkasztó, mint a szirokkó, púsztitó, mint a bóra és dermesztő, mint a nemere. A jelöltje fázik tőle, rettenetesen fázik, de hála istennek, ritkán hal bele. A szekunda logikája, ethikája ésme- t o fi z i k á j a : Könnyebb tiz szekundát kapni, mint egyet eltüntetni. Az első szekunda, melyet csípünk, örökké emlékezetes marad előttünk s hasonló gyönyört okoz, mint a foghúzás: tragikum fenékig. Innen van az, hogy azt a tanár bácsit, a ki szekundába pó- nult, nem tudjuk elfeledni. Pedig a tanár urak
