Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-09 / 23. szám
XXIII. évfolyam. 23- szám. Szegzárd, 1895. junius 9. KÖZLÖNY KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár; Egész évve .... 6 frt — kr. Félévre .... 3 „ Negyedévre .... 1 „ 50 1 Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-ntcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben p hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ] | . 1 frt 87 kr. 100—200 | . . . 2 „ 87 „ 200—300 „ ... 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több. 331 o T7- a,'? Nincs az az elsőrendű politikai kérdés, mely nagyobb hullámokat vert volna fel Szegzárdon, mint az, midőn afelett kellett megállapodásra jutni, hogy az immár végleg engedélyezett, végrehajtási stádiumába jutott, állam, vármegye és város közt kölcsönös szerződések kicserélésével biztosított állami főgimnázium épülete hol emeltessék. Szerencsétlenségre, az élénk képzelő tehetség, mely különösen ilyen nagy hőségben hatványozott mérvben munkálkodik, termelt is tudtunkkal valami hatféle tervet, de a melyek közül háromnak már azon eredendő bűnénél fogva el kellett esni, mert a vallás és közoktatási minisztérium által szerződésileg1 kikötött 1400 Dölnyi nagyság hiányában i szenvedtek, arra pedig tudtunkkal senki sem rendelkezik akár akarattal, akár pénzzel, hogy egész városrészeket kisajátítson s a községet újabb terhek átvételébe belevigye. De még ily módon is maradt három terv, melyek mindegyike elhatározott és harczra kész pártfogókra talált, olyannyira, hogy egy pillanatra attól lehetett tartani, hogy akkor, midőn egy évek hosszú során át tiszteletre méltó munkássággal ápolt ked- vencz eszme az életbe való átültetésére került a sor, a küzdők afelett fognak egymással ellentétbe jutni, hogy hol nyerjen az testet ? Voltak, a kik a Bartina hegy aljában óhajtották művelődésünk templomát felemelni s azzal érveltek, hogy egy iskolánál fő és döntő szempont az egészségügyi s Szegzárd- nak kétségkívül az a része van e tekintetben a legkedvezőbb hirben, mely emelkedettebb területen fekszik. Lehet, hogy ebben igazuk is van, csakhogy nézetünk szerint a többi terv is, ha egészségügyi szempontból valamivel hátrányosabb helyzetben van is, azért még korántsem egészségtelen. Lám a szeg- zárdi kaszinó gyönyörű kertje, hol az értelmiség nagy része naponként üdül, szinte a lapályosabb városrészben fekszik, azért senkinek sem jut eszébe, hogy azt, mint egészségtelent, kerülje. Azután ennek a tervnek az a nagy hátránya, hogy a kényelmes hozzáférhetőség szempontjából okvetlen uj utcza nyitásával hozatnék kapcsolatba, a melynek költségei természetesen Szegzárdra hárulnának; már pedig azt hiszszük, nincs a székhelyen komoly gondolkozásu tényező, a ki ezt kivihetőnek, vagy akár csak megfontolhatónak is tekinthetné. A másik két tervbe vett telek a vásártéren fekszik. Az egyik mindjárt az Etl-féle ház sarkán, a másik az alsó-sétatéren. Ha a főgimnázium épülete ezen az utóbbi telken emeltetnék, az együtt járna a már szép, árnyas sétatér felének megsemmisítésével s az épület alsó szárnya lenyúlnék majdnem egészen a Grrósz János-féle házig, mi kétségkívül az impozáns szép épületnek majdnem a városon kivüli helyzetet teremtene. Viszont a város által már az uradalomtól örökáron megszerzett másik vásártéri telek ügye szerencsétlen módon összabonyolittatott a közelben fekvő korcsma esetleges átvételével, mi a városra idővel ismét újabb terhet róhatna. Az uradalom ugyanis azon feltételhez kötötte a telek átengedését, hogy ha a korcsma bármely okból betiltatnék, a város azt jó magas áron megváltani köteles. Pártos Gyula műépítész ur, ki a felajánlott telkek megszemlélése czéljából, mint a m. kir. vallás- és közoktatási miniszter ur kiküldöttje, a múlt héten városunkban járt, hosszas tanakodás után végre talált egy módozatot, mely lehetővé tenné, hogy a város a korcsma átvételének terhétől meneküljön. E módozat szerint az épület fő homlokzata a Ferencz József-féle házzal szemben helyeztetnék el, mig a gemenczi útvonalra egy díszes szárnyépület jutna; igy a korcsma teljesen kivül esnék az épület telkén s teljesíthetné továbbra is kulturmissíói hivatását. Mint értesülünk, a vallás és közoktatási miniszter ur elvben mind a három telket alkalmasnak jelentette ki s igy valószinüleg a képviselő-testület lesz hivatva arra, hogy a gimnázium épületének hol leendő elhelyezése kérdésében döntsön. Csak azután legyen annyi erőnk, hogy a többség akarata előtt meghajoljunk, mert, TARCZA. Jelige: lm nyitva a pálya ; ki helyét megállja, Vitézi voltának jutaltnát találja. Kinizsi III. ének. Isten hozott nálunk, hazám ifjúsága | Jövendő reménye, fakadó virága A magyar nemzetnek, Üdvözli hódolva lantomon az ének Alaprakóit a jövő ezerévnek; Kik• téged vezetnek. Almok sebes szárnyán repül képzeletem S időknek tengerén: két hosszú ezreden Visszaszáll a múltba. Hellász verőfényes, kéklő ege alatt A nemes versenyben izzadó ifjakat Rémlik látnom újra. Ifjú, aczélizmok, duzzadó remény nyel, Edzett férfikarok szívós erejével Viadalra kelnek; Nem arany, nem ezüst a győzelem bére, Pulya nép szemében porszemet sem érne: Koszorúja csernek. Hellász verőfényes, derült ege alatt Mérkőzvén egymással a szellem, a szabad, Nemes tusára kél; Nem arany, nem ezüst a győzelem bére; Egyszerű koszorú a nyertes fejére, Istenitő babér. Erő az erővel, szellem a szellemmel Hellász ege alatt nemes versenyre kel . . . Arany nem kell neki; Legboldogabb anya, aki fia fejét, Melyet e kis galylyal koszoruztak elébb, Keblére öleli. Boldog vagy, óh Hellász, derült, kék egeddel, Hozzánk világitó tiszta szellemeddel Melegitsz, mint a nap; S miként szirteiden zúgó tenger habja: Fiaid karjától úgy hull száz darabba A perzsa szolga-had. Édes magyar hazám, te árva, te szegény, Te kis szigetország a népek tengerén Zúgó ár közepeit. Nem Róma aranya, — Hellász picziny galyja: A cser-ág s a babér isteni hatalma Tartja meg éltedet. Megverik az egek, megverték a népet, Melyet csupán a kincs meddő szomja éget S nem tekint nagyobbra; Mint aszú fa korhad, mint mocsárviz tesped S pehelyként viszi el az erőtlen testet Népek vize sodra. Fel hát hazám gyöngye, nemes versenyre fel! Erővel az erő, szellem a szellemmel Bátran mérkőzzék meg! Törjön meg sziklánkon a zúgó ár habja; Hol erő, hol szellem, Isten el nem hagyja . . . Élni kell a népnek / Balog István. Mese a szerelemről. — Irta: GABYKA. — — A „Tolnainegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Kedves Ellim! Ha ünnepélyesen megígéred, hogy egy teljes óranegyedig nyugodtan fogsz ülni a széken, a nélkül, hogy a lábaidat folyton himbálnád, a száddal olyan kiálhatatlan grimaszokat vágnál, az orocskádat félre fintorítanád, a kezeiddel zongorafutamokat ütnél az asztalon és végül, hogyha nem fogod örökös rosszakaratú, hunczut közbeszólásaiddal a nevető idegeimet folyton ingerelni, úgy egy érdekes történetkét mesélek el neked. No, ez a komoly kéznyujtás s ájtatos tekintet éppen nem nyújt kellő biztosítékot rólad, sem pedig az a látszólagos szelídség. De mind a mellett megkísérlem. Különben úgy is szerelmes história lesz s ilyet — melyik ifjú leány ne hallgatna csöndes áhítattal. Figyelj tehát. Még nem voltam egész tizenhat éves, mikor megismertem Leót. Fn egy végtelen nyugtalan szellemű teremtés, a ki örökös elkeseredett harczban állt az angol és franczia gyakorlatokkal s bizony nem állíthatta senki jóhiszemüleg rólam, hogy a guver- nant-tal való zajos vitám valami nagyon szelid természetű lett volna. O, egy rendkívül fess huszár-önkéntes, a kinek a mélységes két szeme, de még inkább a feszülő egyenruhája, leírhatatlan, igéző hatást gyakorolt reám. Te, kicsikém, nem sejted még, hogy milyen is
