Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-26 / 21. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (21. sz£f 1895. május 29. a nyeregből kiütni, a tövisezés 50 éves szabadalmából álnokul kiforgatni akarna : szó sincs ! Ne ijedj meg! A bibliában Írva vagyon, hogy mikor Illyés próféta, érdemei jutalmául, tüzes szekéren, lángot prüszkölő telivér angol lovak által elevenen a mennybe ragadtatott, — még pedig egy olyan hatalmas villámlás és menydörgés között, mint a minő a múltkor Nagy Muki közjegyző bátyánkat buta tévedéssel meggratulálta egy nappal előbb, mint neve napja esett — a mennybe ragadtatott Illyés vadonat-uj S c h u k József ur által készített palástjába belekapaszkodott a hű tanitvány, Elizeus és így az az ő részére visszamaradván, ez által a palást által örökölte Illyésnek prófétai szellemét és tehetségeit. Boldog Elizeus! ki évek hosszú soráig tartó szorgalmas tanulás fáradságos gyümölcse nélkül, diploma nélkül léptél a nagy hivatalba, a Trájber Tivadar barátom hosszú szakállával ékeskedett Illyés próféta dicső örökébe. Neked mindent megadott egy palást! S na lásd: Nekem 18 évig kellett tanulnom, a magam szorgalmával, az apám költségével, hogy elvégre valamilyen pap lehessek, hogy a szerény palástot felölthessem. Azóta meg már 22 évig irkálok, tövisezek, hogy sohasem palástolt álnevemnek, a „Palástinak némi elismerést szerezzek. Boldog Elizeus! Mennyivel potyább módra jutottál te a palásthoz, mint én. Se diplomád nem volt, se — tudtommal — egy „Tövis!í-t sem Írtál a Tolnamegyei Közlönybe! . . . De némulj el ajkam panasza, szivem irigysége !. íme nyilvánosan bevallom, hogy én voltaképpen még Elizeusnál is boldogabb vagyok. 0 rá a mennybe tért Illyéstől maradt vissza a palást, engem pedig — éppen Áldozó-csütörtökün, Krisztus Urunk megdicsőülésének e nagy ünnepén — mennybe ragadott egy palást, mit Isten dicsőségére, az én használatomra, igaíz szeretettel készíttetett nekem valóban kedves ajándokul az én szabóm. Megmondjam: ki ő? . . . Szívesen, édes kötelességteljesitéssel. Ez az ur Szabó József szeretett tanítóm és keres^z- komám, ki a Krisztus mennybemenetelének nagy ünnepére oly kellemesen lepett meg engem egy díszes uj palásttal. Yan-e több ilyen Szabó a világon, a ki megrendelés nélkül, teljesen potyára dolgozik ? . . j Van-e több ilyen tanító a föld kerekén, ki család-apa létére, nyomorult 300 frtévi fizetésből — tudtommal — már egy ezer frtot tőkésített, most meg u j palástot vesz a r é g i Palástnak ajándékba ? ! Ez aztán a derék szabó, ez aztán a példány-tanitó! Ez a palást, illetőleg a kedves ajándék tudata engem igaz gyönyörrel tölt el s valóban mennybe ragad, mint Illyést a tüzszekér, mint Krisztus urunkat a 4 szent hit és a boldog angyalok. Mennybe ragad, hogy már élve is közelebb legyek lelkem által a nagy Isten királyi trónusához s buzgón imádkozzam: „Adj Uram sok ilyen derék, önzetlen lelket, nemes szivet szeretett hazánknak, sőt az egész emberiségnek!“ De hogy az őszinte, most megokolt komolyság után visszatérjek e rovat szokott tréfás humorához, kijelentem, hogy Szabó József kedves tanítóm ez uj palástja annyira felvillanyozta a régi Palástot, any- nyira megaczélozta tövisirási kedvemet, hogy most már csakugyan aligha ki nem huzom azt a 28 esztendőt, mely még hátra van a szabadalmazott tövisirási 50-ből! . . . Úristen! ha a másfajta ruháimat készítő szabók is Ilyen potyára dolgoznának és soha tőlük számlát nem látnék: akkor volna ám Palástnak öröme elpalástolhatatlan! Akkor talán öcsémmé tenném Mathuzsálemet s örökös vezetője lennék lapunk e szerény, de fő-rovatának s minden egyes tövisem hervadhatatlan, illatos szellemi rózsákat, pompázva nyiló májusi öröm-virágokat teremne! Sok ilyen ingyenes szabót — mint Szabó József ur — adjon az ég kegye a földnek! . . . Palást. EGYLETEK, TÁRSULATOK. Igen tisztelt Közgyűlés: Egyesületünknek ötödik évi működéséről lesz szerencsém beszámolni; de mielőtt ezt tenném, legyen szabad kijelentenem, hogy az alapszabályokban meghatározott január havi rendes közgyűlést indokolt körülményeknél fogva csak most hívhattam össze. A szegzárdi r. kath. ovodát s gyermekmenhelyet fentartó egyesület mint mindenkor, úgy a lefolyt évben is szem előtt tartotta emberbaráti czéljainak elérését, az egylet választmánya, mint a velem együtt működő tisztikar egyedüli törekvése az egylet felvirágzása volt s hogy ezen törekvéseinknek mennyiben voltunk képesek megfelelni, van szerencsém működésünket a tisztelt közgyűlésnek a következőkben becses tudomására hozni. Az 1894. évben tartatott egy rendes közgyűlés és hét választmányi ülés; az egyletnek van 167 pártoló s 40 alapitó tagja: az év végéig az egylet pénztárába tagdíj czimén befolyt 308 frt, beiratkozott összesen 178 gyermek, ezek tandija kitett 102 frtot, adomány czimén befolyt 270 frt 60 kr, vagyis ösz- szesen az év végéig az egyesület jövedelme az 1893. évi maradványnyal volt 1679 frt 98 kr. A gyermek- menhely múlt évi márczius hó 1-én nyílt meg, hol naponta 178 gyermek részesült oktatásban és pedig vagyontalanok ingyen, a többiek 2 kr dij lefizetése mellett élelmezésben is részesültek. Junins hó 21-én tartatott meg az évi vizsgálat Wosinszky Mór esperes-plébános, Kill Józsefkir tanfelügyelő és az érdeklődő közönség jelenlétében a szülők teljes megelégedése mellett; el nem mulaszt- hatom e helyen kijelenteni, miszerint a gyermekek ezen sikeres előmenetelét egyedül a fáradhatatlan önfeláldozó kedves testvéreknek köszönheti. Vizsga napján a délutáni órákban a kisdedek örömére egy kirándulás rendeztetett, utána pedig meglettek vendégelve az óvoda helyiségében. A karácsonyi szent ünnepen a kisdedeket karácsonyfával lepte meg egyletünk, kiosztatott különféle játék, azon kívül 30 gyermek teljesen felruháztatott. Ehelyen kedves kötelességemnek tartom megemlíteni, miszerint a karácsonyfa felállításában főérdeme Triebler Urna egyletünk buzgó alelnökének van azonkívül, dr. Leopold Kornólné, Leopold La- josné, Bodnár Istvánná, N i t s Isivánné és R á c z Józsefné urhölgyeknek köszönetemet fejezem ki, kik házról-házra járva felhívták a t. közönséget a jótékony adakozásra. Nem mulaszthatom el köszönetemet kifejezni itt a t. közgyűlés előtt azon kegyes adakozóknak a kik egyletünket voltak szívesek ez évben is adományaikkal támogatni és pedig : dr. S z i g e t h Gáborné úrnő az egylet fennállása óta naponként 1 liter tejet a kedves testvérek részére, Rozmayer Ferencz ur 2 öl fát, tolnamegyei takarék és hitelbank 20 frtot, Sztánkovánszky Mária 25 frtot; örvendetes tudomására hozom a t. közgyűlésnek, miszerint a nagy- méltóságu vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a néhai G u z m i t s Zsigmondné Pécsy Viktória féle 1500 frtos alapítványát egyletünknek adományozta. Egyletünk ez évben is rendezett tánczmulatságot ami az egylet pénztára javára folyó évi február 2-án tartatott meg, mely anyagilag is igen fényesen sikerült, a mennyiben 229 frt 41 krral gyarapította pénztárunkat ; ezen anyagi siker a rendezőségnek köszönhető, ezért a választmány jegyzőkönyvi köszönetét szavazott a rendezőségnek. A múlt évi deczember hó 10-én nagy méltóságú gróf Széchenyi Sándor, megyénk főispánja hivatalos működésének 10 éves jubileuma ünnepeltetett, a tisztelgő küldöttségek sorában egyletünk választmánya vezetésem mellett tisztelgett. A múlt év folyamán egyletünk két alapitó tagja, főtiszt. Mikó György újvárosi esperes-plébános és K r a m m e r Ármin elhalálozván, az egylet működése körül szerzett érdemeik elismeréséül kérem a t. közgyűlést, miszerint neveik jegyzőkönyvileg örökittes- senek meg. Egyesületünk alapitó tagjainak száma a múlt év folyamán kettővel szaporodett: Wosinszky Mór 50 írttal és dr. N i g e s Alajos apát ur 25 írttal S folyna a szó bár róla mint A Duna: Közüle csak egyis ki nem Suhanna. »No most, no most« susogva szól Pál barát, »Hallani fogjuk a király Szép szavát!« »Kiáltok is neki egy oly Vivátot, Minőt neki még senki sem Kiáltott.« »Batkát sem ér a nagy vivát Bornélkül« Oda veti Jób társatya Hűtésül; S e mondatot, ha súgva is Ejtette, Szél a király füleihez Elvitte! Jó viz vala ez a király Malmán, Jó ’s kész anyag a tervezett Tréfára, Fegyver, melyet ember-ölö Harczra-kész Elleninek nyújt maga az Ellen-kéz. Nemis veté meg Béla az Anyagot, Belőle két rövid szavat Alkotott. Fegyver lön a két szó neki Ajakán Szivet, velőt megrengető Egyaránt. S hitetne rá kiki, hogy az A villám, Midőn köréhez dörgi, hogy „Bort innám! Ez mindene a várvavárt Beszédnek, Villámcsapás ez a király Körének, Melytől feje szédül, rogyik Az ina, Mert nála bor nincs s a király Bort inna! Soká, talán sokább dübörge még Füleiben a kurta hang Mint jó anyám halálakor sivott Enyimben a lélek-harang! A nagy vivát is ott szorult tüzes Torkában éljenzésnek De hát kinek lehetne kedve ily Kudarcz után, ugyan kinek 9! V. Vissza tért a király élén a körének Dicsérte nagy becsét Vilmos szőlejének. Mondta, hogy az neki határozott terve. Viruljon e szőlő-fajta országszerte Szemügyet vet Vilmos a király szavára S tüstént sort kerített sajátos czéljára: Hogy a mai napnak örök emlékére Nevezhesse' hegyét Bortinna hegyére. »Megengedem szólott a király kegyesen, De az engedély szól csak föltételesen. Légyen a hegytető krisztus Golgothája, Tisztessé tegye azt annak keresztfája. Emelendi ez majd monostorom fényét, Méginkább szent hitünk fényes dicsőségét.« Megnyílt ezek után az örömnek gátja, Kitört Benczésiből Pál atya vivátja Özönnel folyt rája a kádárka leve, A hegy-keresztelést e bor fejezte bel Azóta sok század és sok vihar között Szállt a semmiségbe édes Hazánk fölött. Sok dolog változott azóta: Bortinna A szójárás után lett végre Bartina*) De Bélának viselt dolga s a hagyomány Fönmaradt a magyar néppel ennek száján S a hányszor föltekint ős Bartinájára : Áldást mond annyiszor Első Bélájára! * * He Az a hegy ott Szegzárd fölött Három keresztivel, Mely messziről találkozik A vándor szemivei, Honnan s mikor vévé nevét A tisztes Bartina 9 Tudhatja most már egyaránt Hazám minden fia. *) Úgy mint Boranya lett idővel Baranya.
