Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-19 / 20. szám
XXIII. évfolyam. 20.- szám. Szegzárd, 1895. május 19. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . : . 6 frt — kr. Félévre ..................3 „ — „ Ne gyedévre . * . . I . 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 | . . . 2 | 87 | 200—300 „ ... 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több A paksi vasút. Az a vasút, mely a Budapest-fiumei vonal Adony-Szabolcs állomásánál kiágazva, hetven- három kilométer hosszban, vármegyénk keleti részét is érintve, Pakson végződnék, már évek \ hosszú során át, mint az a bizonyos tengeri kígyó, folyton meg-megjelent a kéklő látha- j Ttáron, élénk eszmecserét és küzdelmet keltve, hogy azután ismét sok ideig a hivatalok poros aktáinak számát szaporítsa. Nem csoda tehát, ha ezt a vasutat, mely Székesfehérvár városát velünk közvetlen ösz- szekőttetésbe hozná s az ős királyi városból kiindulva 28 kilométer hosszban futná át a szomszéd vármegye sikságát, a közvélemény már megszokta bizonyos szkepticzismussal tekinteni s igen sokan, még befolyásos körökben is úgy vélekedtek róla, hogy az a teljesülhetlen ábrándok világába utalható. S ime egyszerre feláll Magyarország kereskedelemügyi minisztere a képviselőházban s hosszas indokolással egy rövid törvényjavaslatot nyújt be, melynek első és egyetlen érdemleges szakasza a következőleg hangzik: A minisztérium ezennel felhatal- maztatik, hogy a cs. kir. szab. déli vasút „Székesfehérvár“ állomásából kindulva, a m. kir. államvasutak budapest-pécsi vonalának „Adony- Szabolcs“ állomásáig és innen folytatólag Paksig vezető helyiérdekű gőzmozdoáyu vasútvonalaknak megépítésére és üzletére az 1880. évi 31. és az 1888. évi 4. tör vény czikkekben TÁRCZA. Egy nap a tanyán. gj— A „Tolnainegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Régi vágyam teljesült be, újra itt vagyok az alföld délibábos rónáján, ott hol gyermekkoromban annyi sok szép napot töltöttem el s annyit álmodoztam a jövőről. Az álom varázsa elmúlt, elenyészett, de nem az emlék, mely ide fűz, nem az érzelem, mely ide köt. Újra megifjodva szivom a virágillattal telt levegőt, s édesdeden elnézem a sürgés-forgást, mely kezdődik a pirkadó hajnallal s végződik akkor, midőn a csillagos égen feltűnik a gönczöl szekere. * * * Künt alszom a tanya folyosóján hevenyészett ágyon. Nem egyéb az, mint egy vánkos, meg egy suba, mely utóbbi képezi a matraczt meg a paplant is. Még alig virrad, a korán kelő kakas sem mondta el még reggeli danáját, a vezér gunár gágogása is csak ritkán hallható, már is hallom, már is látom, hogy itt minden életre kell. Arczczal vagyok kelet felé, a hol egyszer csak tündéri látvány ragadja meg szememet. A nap jön fel. Előbb sötétbarna világosság látható, melynek pere- mélye mindegyre élénkebb szint ölt magára s nem sokára egész pompájában, bibor özinben ragyog a tündöklő nap, elhomályosítva, láthatlanná téve a még nem rég szelíd fénynyel tündöklő' csillagokat. foglalt feltételek alatt az engedélyt kiadhassa. Ezzel a törvényjavaslattal ez a legtöbb- nyire kételkedő fejcsóválások közben emlege- j tett vasút egy hatalmas lépéssel az aktuálitás kellő közepébe jutott s igy azzal, mint vármegyénk közlekedési viszonyainak alakulására kiválólag ható elsőrendű tényezővel kell számolnunk. Hát mi minden eseményt, mely szükebb hazánk közlekedési állapotain segíteni van hivatva, csak a legnagyobb örömmel tudunk üdvözölni. Ez az érzelem hat át most is bennünket, midőn ezen nagy horderejű körülményről olvasóinknak beszámolunk s ismertetésül hozzátehetjük, hogy ezúttal nem is valami nagyon is helyiérdekű csigavasuttal van dolgunk, mert hát a javaslat indokolása kiköti, hogy székesfehérvár-adony-szabolcsi vonalon H. rangú fővasutakra élőirt alépítmény létesítendő s a vonatok óránkinti legnagyobb menetsebessége 40 kilométerre van téve, a mely sebbesség éppen még egyszer akkora, mint a mi szegzárdi szárnyvasutunknál. Igaz, hogy ez a kikötés nem vonatkozik az adony-szabolcs-paksi hosszabb részre, de tekintve, hogy a tényleges építési és üzletberendezési költségek pályakilométerenként nagyon magasban: 40.626 írtban vannak megállapítva s a sínekre nézve, melyek aczélból gyártandók, ki van kötve, hogy folyóméterenként 23.6 kilogrammnál könnyebbek nem lehetnek s függő sinkötés mellett oly sűrűn Feljött a nap s itt lent már teljes élet uralg. Csikorog a gémes kút, a béres kiabálás között ereszti a marhákat a vályúra, melyet előzőleg jó fris vízzel húzott tele. A vezér gunár is megindul büszke gágogással hada élén, mely bizony még alig kipelyhese- dett tollú libácskákból áll. A kakas is össze gagyogja híveit s öntudatosan megy a boglyák felé, a honnét már csak pár lépés a gyenge vetés, melyben aztán csakhamar elvesznek. Nagyobb baj van a sivitó malaczokkal, mert. mig az egyik anya alóli szopik, addig a másik már korpára van fogva, s olyan bajos őket szétválasztani, hogy a kis kanász inge ujjával sem győzi letörölni a lotás-futás okozta izzadtságot. Rendbe van már minden, a tanyás, mint valami kényur vizsgál felül minden istállót, aklot, megnézi még a hornyukat, melyek gyenge hangon sirva bőgnek anyjuk után. Azután megindul a munka. Épen kukoricza kapálás van. Kapával felfegyverkezve állnak be a sorba s dolgoznak szépen 8 óráig, a mikor elkezdődik a fölöstökömözés, melyre aztán jót húznak a friss vízzel telt csobolyóból. így megy aztán a sor délig, a mikor is a feleresztett vödör jelzi, hogy kész az ebéd. Megtörlik gyöngyöző homlokukat s körülülik a bográcsot s jóízűen fogyasztják el szerény ebédjüket, hogy délután megújult erővel végezhessék dolgukat. A tanya környéke egész napon át csöndes, a rakott talpfákon helyezendők el, hogy igénybe vételük 6000 kilogramm keréknyomás alatt négyzetczentiméterenként 1000 kilogrammot meg ne haladjon; tehát ezen feltételeket tekintve, bizonyos, hogy a vasút a szárnyvonalok megszokott színvonalán jóval felül áll. Ha még hozzá tesszük, hogy a tényleges építési és üzletberendezési költség tekintélyes összegre: 4.441.200 írtra van téve és ebből csupán 210.000 frt van tartalékalap képzésére kihasítva, nagyjában elmondtunk mindent, mi ennek az ügynek megismerésére okvetlenül szükséges. Csak egy körülmény található a törvény- javaslat indokolásában olyan, mely lehet, hogy tájékozatlanság folytán, a vasút létesítése iránt bennünk aggodalmat szül s ez az, hogy az engedélyt kérők az építési és üzletberendezési költségek 35 százalékát, 1.554.400 frt értékben, törzsrészvények utján szándékoznak beszerezni, mely természetszerűleg túlnyomó részben az érdekeltség vállaira sulyosodnék. Hogy váljon lehetséges e ezt megvalósítani? ez olyan kérdés, melynek megítéléséhez a körülmények tüzetesebb ismerete volna szükséges. Különben a vasúti terv elég komoly s olyan stádiumba jutott, hogy mi vármegyénk azon részének, mely a rég nélkülözött összeköttetési eszköz előnyeit lesz hivatva maga részére kihasználni, őszintén szerencsét kívánhatunk ! b. jószág és apró marha legelni van, csak a csacska libapásztor szalad be többször a tanyára, megnézni, hogy kikölt-e már az a 12 tojás, melyre ő titokban ültetett el egy vén kotlót ott a kukoriczás-góré alatt. Előre is örül, hogy a csibék árán milyen szép ruhát vesz ő magának. A nap sugara lassan enged hevéből. Közéig az est, hosszabbodnak az árnyékok. Vezeti a kakas csibéit befelé, a gunár gágogása is hallatszik már s aztán szépen megállnak a tanya előtt, várják a magot, mit a tanyásné kötényéből szór eleibük. Azután szépen el megy mindenik saját helyére „a tyuk sereg a padlásra, a lúd fajzat pedig a góre alá s nemsokára szárnyuk alá dugott fejjel elalszanak. A marha is közeledik a tanya felé. A kis bojtár nagy hangon jelzi a közeledést, hátha akkora valaki telehuzza a vályút s ő majd botjára támaszkodva nézheti, hogy milyen jóizüt iszik a jószág. De felsült a legény. Neki kellett biz ott telemerni a vályút, a miért egy kicsit durczásan néz a piros-pozsgás tanyás lányra, a ki pedig lopva nyomja markába a zsíros bodagot. Az istállóban kérődzik már a marha, a tehenek is megfejvék, csak a hornyuk szopnak még, nagyokat döfve anyjuk tőgyén. A kapás nép is bejött, meg- vacsorálnak, azután még egy kicsit elbeszélgetnek a világ, meg a maguk sorsáról, azután „adjon Isten jó éjczakát“ mondással lefeküsznek, kipihenendő a napi fáradságot. Alig nehány perez, gyenge horkolás jelzi, hogy mindnyájan a boldogok álmát aluszszálc.
