Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-12 / 19. szám

XXIII. évfolyam.

1©. szám.

TOMAMEGYEI KÖZLÖNY

KOZIGAZGATASI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tdlnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- _____________________egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője.

El

őfizetési ár:

Egész évre 6 frt — kr.

Félévre..................3 „ — „

Ne

gyedévre . &*. I , 50 ,

Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr.

Szerkesztőség:

Bezerédj Istvan-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kiadóhivatal:

Széchényi ntcza 170. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdétések és a felszólamlások küldendők.

M e g j e 1 e n:

Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak.

Hiv. hirdetések:

100 szóig ! 1 frt 87 kr.

100—200 , . . I * 87 „

200—300 „ I . . 3 ,, 87 „

minden további 100 szó 1 írttal több

A fogyasztási adók.

Még csak néhány' hó és Szegzárd, úgy a többi városok és községek is eljutnak azon válutra, hogy meg kell állapodniok arra nézve, váljon a fogyasztási adók bérletét magoknak akarják e biztosítani, mely esetben az azzal járó békés állapotot élvezhetik ugyan, de egyszersmind az ennek nyomában járó koczkázat esetleges terheivel is leszámolni lesznek kénytelenek; vagy pedig biztosítva maguknak az utótehertól való mentességet, nyakukba veszik a kellemetlenségek azon lánczolatát, mely nyomon követi az olyan bérletet, hol a bérlő' kapzsisága vagy a nagy bérösszeg fizetésének kényszere meghonosítja a legundokabb kémrendszert s elnyeli a nem eléggé óvatos termelőnek, birság alakjában, sokszor egész vagyonát.

Szegzárd ezeló'tt két és fél évvel a körülmények kényszere folytán ezen utóbbi osztályzatban volt kénytelen helyet foglalni, mert a pénzügyi kormány a korábbi jó idó'kben magasra felcsigázott bérösszegből alig volt-hajlandó valamit engedni, Szegzárd képviselete pedig, tekintetbe véve a szőlőhegyek pusztulását, annak leszállítását kérelmezte. v

Később tartva a bajoktól és kellemetlenségektől megajánlotta ugyan a kormányzat által követelt összeget, de akkor már a bérlet másnak igértetvén, attól elesett.

S ez egy óriási szerencse volt reá nézve, mert annyi bizonyos, hogy tekintve a nagy bérösszeget, kénytelen lett volna a kétségtenül jelentkező hiányt pótadó kivetésével fedezni.

Képzelje már most valaki ezt az egész vagyonát elvesztő váróét olyan helyzetben, hogy még a fogyasztási adó befolyását is pótadó kivetéssel kellett volna biztosítani.

Annyival inkább szerencsésnek mondhatjuk magunkat az eseniények ily alakulása folytán, mert hála a helybeli pénzügyigazgatóság éber őrködésének s a bérlőnek az első nagy ütközetek után bekövetkezett méltányo- sabb eljárásának, az összeütközések a lehető legkisebb mértékre zsugbrodtak össze.

De most már közéledvén az uj bérbeadás ideje, jó eleve foútolóra kell vennünk, hogy váljon fenntartsuk-e az eddigi állapotot? vagy pedig iparkodjunk a lakosságunk azon részét, ilyen pedig a legtöbb, kik az ágas- bogas törvény és miniszteri utasítások tömkelegében magukat ki neiü ismerik s igy folyton fejük fölött lebeg a birság fizetés damok- les kardja, ezen veszélyes helyzetükből oly módon kiszabadítani, ho^y maga a város jelentkezzék bérlőnek.

Erre a kérdésre, természetesen, ez időben határozott véleményt nyilv,ánitani teljes lehetetlenség, mert minden a bekövetkező körülményektől függ. Ha az állam, belátva Szegzárd jelenlegi helyzetét, a bérösszeg megszabásánál sokkal méltányosabb eljárást követne s a tényleges állapotokhoz alkalmazkodva, azt, hogy fogyasztás utáni jövedelme esetleg a község egyébb adóforrásainak fokozását eredményezze, maga, a mint szükséges volna, perhorreskálná, — akkor, de csak is akkor bele lehetne a bérbe- vevés kísérletébe menni.

De ha ellenben az állam a korábbi jó viszonyokhoz mérten kiszabott és ahhoz alkalmazott bérbeadás feltételeihez a jövőben is ragaszkodnék, akkor, sokkal helyesebb s a közönség- érdekeinek inkább megfelelőbb az

o o

az eljárás, ha a mostani állapotot továbbra is fenntartjuk.

Szegzárdon, legalább az előttünk álló három év tartamára, nincs kilátás arra, hogy a viszonyok kedvező fordulata beállhatna.

A kipnsztult szőllők újbóli betelepítéséhez a lakosság immár erélyesen hozzá fogott ugyan, de három évi időköz csekély arra, hogy a vagyoni helyzet jobbra fordultát és ebből kifolyólag- a fogyasztási adók emelkedését eredJ ö O J

ményezné.

f

Es igy el kell készülnünk a legközelebbi időkben is arra, hogy az idegen bérlet kellemetlenségeit továbbra is viselni leszünk kénytelenek.

Mert minden lehető; nevezetesen az, hogy mi kényelmünk érdekében bizonyos áldozatok hozatalától viszsza nem riadunk és ily módon a fogyasztási adók bérletét magunknak biztosítjuk, de az már nem lehető, hogy mi lakosságunkat folytonos kémrendszer alatt tartsuk, nagy bírságokkal terheljük és végére újabb pótadót vessünk a nyakába.

Ez már az az állapot lenne, mikor az állam és lakossága, ádáz ellenségkép állanak egymással szemben s az egyik a másiknak a kifosztására törekszik, a másik pedig minden meg és meg nem engedett eszközzel védeke- zik, hogy magát ettől megoltalmazza! b.

TARCZA.

Tavasz.

Irta: BÉKEFI ANTAL.

Ah, vártam ezt a mulatságot: odahajtom jól megfakult, lesoványodott arezomat az ablakfához, fürödöm a napsugárban.

Olyan nagy fénynyel, olyan bőségesen ömlik be az a meleg arany-levegő, hogy káprázik tőle a szemem és elönt egészen.

A hosszas, kinos homály után, melynek sötét- szárnyú pillangója harmadfél hónapig röpködött a szememen. Nagyon nagy ez a fény igy hirtelen. Alig állom.

Behunyom a szememet, hasztalan: érzem a fényt, átjárja a melege, mint villanyfolyam, a véremet, minden hajam szálát, behúzódik a pergament- szertivé fakult bőr millió pórusába, fölmelegszem, frissülök, a langyos, tiszta aranylevegőből mennyit el bir nyelni ez a roncs fújtató, mely a homályban alig pihegett már, élénken ver a szivem, átháramlik megkönynyebült agyamon az édes és egyetlen gondolat: élni, kinyújtom karjaimat, szilárdan feszülnek lábaim: ez az én uj tavaszom, a visszatérő erő, az ólet. . . Majd virágzik már az almafa. S megrázza a tavaszi fuvalom az ezüst bolyhos virágú barkakat, ezeket a szent ágacskákat, a miket aztán sokat elvisznek a templomba.

Bizonynyal egy bezárt ablak mögül is sok mindent megláthat az ember a tavaszból, ha megadatik neki az, ami nekem, hogy ime: a kis szomszéd liliom-kezecske már kinyitja az ablakot virágaira, melyek közt különösen sokat elnéztem egy jáczint bokrocskát, melynek fehér és kék virága van.

A sok fehér és kékszinü virág közt, mint két piros rózsa, olyan a kis szomszédom gömbölyű or- czája. Kinyitja a száját oly kerekre, mint egy piros szegfű és ha rálehel a virágaira: fblfordulhat még odakünn az idő, akár visszacsaphat a tél fagyos szele: ép úgy nem árt a virágnak, mint kis szomszédom kicsattanó orczájának.

Szép ez nagyon.

Van egy jól megépített fecskefészek éppen az ablak felett, az eszterhéj borul rá védőleg s átkozott flegmával néz ki belőle egy pár verébfiók. Narancs- sárga csőrüket odafenik a fészek széléhez, az egyik ki is áll merészen s körülnéz az eszterhéj nagy-nagy világa alatt: jön-e már, merről jön az arany madár? Éhesek a kis szürke proletár fiokok, a pelyhes fészekbitorlók . . .

Majd eljön már a fecske s akkor lesz nektek, himpellér kakukfajzat, ne mulass; jó, jó lesz megtanulni hamarosan a repülés mesterségét és kotródjatok a tollas fészekből kifelé, mert a fecske-hadjáratból, mely elvonul a fellegek közül a tavaszi nap alá, kiválik egy eskadron, ellepi ezt az utczát is, ide az eszterhéj alá is bekering rendesen egy szakasz a villásfarku seregből s akkor jaj, ha itt talál. Szárnyra '

hát hamar, kis gaminok, mert itt jönnek ők a tenger felett.

Valamivel ha megnő még az akáczfa lombja, itt az ablakunk előtt, bekapaszkodik egészen a kis szomszédomék eszterhéjába. Olyan közel esünk mi egymáshoz. Az a pajkos gyerek, a kit hitestársámul választottam, olykor belekapaszkodik az ágakba. Behozott a minap egy lecsipett rügyet, melyet rózsás, éles körmöcskéjével ketté bontott, hogy lássam: tavasz lesz már.

Ma-holnap tulnan az iskolás kisasszony is eléri ez ágat a virágai közül. Akkor aztán az ablakból innen is, tulnan is czibálni fogja ez a két gyerek ! az enyém meg a szomszéd űré az akáczfa virágot.

Egyszer csak, a mint itt fürdőm a napsugárban, előkering a szélben libegve, bugdácsolva egy pille. Az ám, egy élő, repülő, sárgásszárnyu pille, mely leng, hányódik, mint egy hópehely a szélben, erőtlenül.

Szegény kis jószág, korán van még, nem bir a szárnyad se a széllel. Bizonyosan nagyon kimelegedett a föld, vagy a faoduska, a hol életet kaptál. Jó lett volna még várni, bizony . . .

Csak még egy kis szélcsendre van szükségünk itt az akáczfa alatt, aztán még néhány szárnybillenés s ott ül már a kifáradt sárga pillangó a kék jáczint tetejében, kényelmesen szétvetett lábakkal.

Úgy megfészkeli magát az illatos, húsos virágon, mintha ott akarná hagyni a lelkét.

Milyen szerencse egy ilyen kora született pillé-