Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-05 / 18. szám
2 1895. május 5. szomorú igazságot ki ne hámozzon az ember, arra nem is kell az embernek szocziálistának lenni. Ennek az igazságnak pedig a veleje az, hogy voltaképpen az efajta tapintatlanságok, vagy mondjuk félszegségek, csinálják a szoczializmust. Hogy ez a komikus kutya-előtérbe tolás éppen május elseje előtt történt meg, ez a tapintatosságnak kiváló Eifeltornya. Van-e valami látható haszon a munkások május elsejei nagy népgyüléseiből, nem kutatjuk, valamint hogy a rendőrségnek, ha a jogrend megzavarásától fél, tilalmi joga van, azt se kívánjuk feszegetni, de hogy szabadjon egy szabad ország szabad polgárainak kérelmére azt felelni, most nem szabad gyülésez- netek, mert most kutyakiállitás van a Rotundában, ez az a mi felháborító és kaczagtató egyúttal. A tiszta humanitás állásponton állunk; nem tudjuk eléggé megróni a szájas néptribunok fanatizá- lását, de azt hisszük, Bécsben is, meg másutt is van tér arra, hogy a munkás-osztálynak jogos kívánságai, sérelmei orvosoltassanak. A munkahiány, a közterhek arányos elosztása, a munkás és munkaadó között való jogviszony szabatosabb kifejtése, — ezek mind kérdések és ki tiltaná meg a munkásoknak, hogy erről eszmecserét ne váltsanak. A ki ezt a jogot és olyan komikus érveléssel, mint a bécsi hivatalos ész eldisputálja, az rosszul cselekszik, az önkénytes eljárásával kényszeríti őket arra, hogy titokban szervezkedjenek és rámenjenek a szocziálisták által eléjök ki tett lépre. Hisszük azonban, hogy nálunk tapintatos akarattal elkerülik e fenyegető bajt. Országos gazdakongresszus. Mig a május hóban tartandó gazdakongresszusra az előkészületek folynak, az alatt a sajtó egy része élénk hajszát üz ellene. Alig született meg a csecsemő, a kegyetlen szivü Herodesek halál-itélete már is bölcsőjük fölött fenyeget. Megtámadták először azt, hogy a kongresszus egybehivásának eszméje a gazdaközönség közös óhajából született volna, holott a kongresszus egybehivására 400 független magyar gazda egyetemes felhívása adta meg az impulsust. Megtámadták hogy a szervezésével megbízottak erre illetékesek volnának ; pedig a szervezésben részt vevők java részének neve, a közügyek terén hosszú éveken át való fáradságos munkálkodást jelent. Kicsinyelték mérveit, lenézték jelentőségét, mielőtt az ismert lett volna. S végre mindazokat, kiknek rendezésében szerep jutott, egy szükkörü érdek- közület bűnrészesének gyanujaival illetik, a mely a kongresszus czime alatt személyi érdekeket vagy politikai czélzatokat akar elérni. Honnan ennyi csúnya gyanakodás, ennyi gyűlölet, ennyi szenvedély egy kongresszus ellen, mely egyszerűen alkalmat kíván nyújtani a magyar gazdáknak arra, hogy válságos helyzetükben a javulásra vezető módozatokról tanácskozzanak ? Ámbátor szép május a dekadons áramlatok nem ismeretlenek. Lehet, hogy a te langyos hangulatodból az uj szocziális áramlat ki fog zavarni, de ha e tanok a május elseje hangulatának detronizálásával ülnének győzelmi tort, nincs kétségem, hogy jönni fog egy uj rajongó kultusz, a mely május elsején a poe- zisnak renesans-át proklamálja. Jövel B a 1 z a t barna hölgye, a ki remélsz, maradj soká velünk reményeiddel, miglen őszszel szürke hölgyé leszesz, a ki csak emlékezel. Verner László. Növény-gyüjtö kirándulás. Szegzárd, 1895. április 15. Szegzárdhoz kedves, ifjúkori emlékek vonzanak. A szünidőben újra meg újra bejárom azokat a helyeket, ahol gyermekkoromban is lepkét, virágot gyűjtöttem, örömmel emlékszem vissza a bekalandozott, titokteljes erdőkre, a tarka mezőkre és igy kirándulások, szórakozás, kellemes élvezet közben sok természetrajzi adatot szereztem. Eleinte csak Szegzárd környékén gyűjtöttem, főleg növényeket, mig későbben mind több helyre tettem kirándulást a megyében s igy jelenleg majdnem 1200 faj vadon termő növénynek rendszeres jegyzékét állíthattam össze innen. Újra itt van a szünidő. Az édes, boldog semmittevésnek rövidke perczei ismét gyorsan suhannak el fölöttünk, szabadon élvezhetjük az örökszép természet pompáit, gyönyörködhetünk fenséges alkotásaiban. Használjuk fel a szép tavaszi napot s menjünk Szeg- zárdnak legszebb vidékére, a bati erdőbe. Mi indokolja a haragos tiltakozását azoknak, kik a kongresszus czélzatainak visszás festésével és sötét jóslatokkal a gazdaközönséget onnan, mint büntanyá- tól, visszatartani óhajtják ? Hiszen a kongresszust nem az az 5 vagy 10 férfiú teszi ki, kik azt rendezik s a kik a hazafiság- ról s erkölcsiségről, apró óriásoktól leczkéket kapnak, — hanem áll a kongresszus száz és száz tagjából a társadalomnak; ezeknek mindegyike külön eszmét, külön meggyőződést és külön döntési jogot hozhat oda magával. Ha tehát a kongresszus rendezőinek törekvése ellenében a közérdekek védelmet követelnének s e törekvések ellensúlyozására az a 700 magyar gazda, a ki eddig tagja a kongresszusnak, nem elegendő: akkor a gazdák érdekeinek megvédésére nem a legegyszerűbb mód volna-e az, hogy meleg sziveiket s a velük együtt érzőket hoznák oda azok is, kik eddig csak hirlapi czikkekben ragyogtatták fokosaikat? Hisz Magyarországon nem 700 gazda van, hanem ugyan ennyi millió ! . A munka tere nyitva áll mindenki részére, a tanácskozás joga előlegezett mindenkinek, a gazda helyzete mostoha: ide is, oda is férfiak kellenek. Hol vannak hát ők a jobbak s mért nem lépnek elő? Ha komoly baj van, a dobverés meg a harangozás nem sokat segit. A dolognak másik vége nem olyan zajos, de sokkal nehezebb: vegye ezt kezébe, a ki hü őre a közjónak, az ut nyitva van. Megtehetik, hisz a közvélemény nevében beszélnek, s az a közvélemény, a mely nekik erre a jogot megadta, saját jogait is veszedelemben látván, csak nem fogja nézni érdekei hűtlen kezelését tétlen türelemmel ? Ha pedig azt az igaz vérből való gazdaközönséget, melynek ők a letéteményesei, csak a papiroson tudják bemutatni, van-e ennél csnnyább játék a mit valamikor arcz pirulás nélkül űztek ? Nem könnyü-e kitalálni azt, hogy csak a konvenczionális harangozási düh dolgozik náluk ? A rossz idő akkor támadt, mikor a kormány a kongresszuson való részvételét megtagadta. Ez a mozzanat az, melyre a támadások azóta egyfelől kedveskedéssel, más felől úgy mutatnak reá, mint a mi a kongresszust előre is minden jelentőségétől megfosztotta. Pedig hát mit jelent ez a tény ? — puszta udvariatlanságot, sőt merészen kifejezett ellenszenvet, nem egyes személyek, hanem a magyar gazdák szabad törekvéseit képviselő elemek ellenében, mert hisz a visszautasítás idejében a kormány még nem tudhatta, hogy 500 vagy 5000 tagja lesz-e a kongresszusnak ? eltűnő kis számú ellenzék, vagy az egész ország lesz-e ott képviselve? S azok, kik a kormánynak e lépését emlegetik és simogatják, aligha oly kedves szolgálatot teljesítenek vele szemben, mint gondolják. Mert ha nem volt hiba maga e lépés, hibává vált az által, hogy messze menő, merev konsekvencziák építésére adott alapot s a kongresszus ellen a könyen hívőkkel szemben ártóan alkalmazható fegyvert szolgáltatott. Hogy e fegyvernek túl vitt használatában a kormány TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (18. sz.) A kápolna felé, az ut mentén főleg a következő nagyon közönséges, virágzó növényeket látjuk: Holt- csalán, (Lamium rubrum és L. amplexicaule), pásztortáska (Capsella bursa pastoris), órafü (Erodium cicutarium), kutyatej (Euphorbia Cyparissias), továbbá : Holosteum umbellatum, Asperugo procumbens, Gyer- meklánczfü (Taraxacum officinale). Művelt .helyeken, tarlón a tavaszi daravirágot (Draba verna) igénytelen, apró, fehér virágaival, meg a szárölelő levelű Thlaspi perfoliatumot láthatjuk vegyesen a kis, kedves, kék szirmú Veronicákkal. A kápolna mellett elhaladva, a Petre hegy aljára jutunk, honnan pompás kilátás nyílik Szegzárdnak a két hegy közé ékelt részére, meg a Bartinára. Elláthatunk innen majdnem ki a Dunára, melyet az erdőség, meg a hatalmas folyam szürke gőzköre fed el kíváncsian kutató szemünk elől. A sikságot most mindenfelé apró vizállások, kisded tavacskák borítják s a nap ragyogó sugarait csillogva tükrözik vissza. A házak fölött lenge füstfelhők emelkednek, majd szertefoszladoznak, eltűnnek az enyhe tavaszi légben, melynek lanyha szárnyai a harangok harmonikus zenéjét, lágyan zsongó, bus danáját hozzák felénk. Idább a szelíden hullámzó dombsorok tanyái fehérlenek a szürke alapon, majd a zöld vetéseknek s kikapált szöllősoroknak változatosságában gyönyörködhetünk, élvezve az égbolt pompás azúrját, honnan földünk éltető eleme pazarul szórja szerte meleg sugárit. uszály hordozóival osztozni nem kíván, mutatja az hogy a földmivelési kormány a vásárügyek vajúdó kérdésében, a kongresszus véleményét e hó 22-ről kelt leiratában egyenesen kikérte. Megemlítjük ezt, mint csillapító szert a szolgai községből fakadó elkeseredettség s azon hazafias aggodalom ellen, mely a kongresszus semmibe-vevéséből indul ki. De zárjuk ki azokat a kétséges támpontokat, melyekre akár a kormány magatartása, akár a mindig kéznél levő látnokok jóslatai a kongresszus megitélhetésére szolgálhatnak. Két ut minden józan elme előtt meg van világítva. Egyik, a nehezebb, a kongresszus tanácskozási termeihez vezet, hol mindenkinek, ki szivén viseli a magyar gazda sorsát, alkalma van jó meggyőződéseit latba vetve, csakugyan hasznos szolgálatot teljesíteni. A másik a nyilvánosság teréhez visz, a hol mindenkinek joga van arra, hogy közönséges feltevéseken 8 gyanúkon tapodva, szellemi erejének torna játékával tetszelegjen. Ebben gyönyörködni könnyebb, mert hisz az álpróféták felháborodása hangulatos s nem többre, mint kényelmes veszteglésre int. Válasszon a magyar gazda, hol keressen jó barátokat, hol keresse jobb .sorsát. Mind a két ut nyitva van! _______VIDÉKRŐL. Ta mási, 1895. május 4. Tisztelt Szerkesztő ur ! Palást barátom lapunk múlt heti „Tövisek“ rovatában, az ő megszokott humorában és szellemes irályával ecsetelte a szegzárdi „szent-györgy“-heti eseményeket. Nem dicsekedhetem ugyan Palást barátomnak sem humorával, sem szellemes irályával, > mégis — miután ugyan „Szent-György“-hét, illetve ezen heti események községünk és vidékére, annak köz- és társaséletére, valamint anyagi jólétére véghetetlen méretű horderővel bírnak, hivatva érzem magamat a tamási-i „Szent-György“-hét történetét a következőkben közölni: Első és legfontosabb a tamási-i „Szent-György “- hét történetében az, hogy a tamási-i kir. járásbíróság nem osztatik meg; második helyen a méltóságos pécsi kir. táblai és a nagyságos szegzárdi kir. törvényszéki Elnök urak tiszteletére rendezett bankettet sorolom s végre harmadszor a tamási-i kir. járárásbiróságnál megejtett elnöki vizsgálatot — mint a jövőre nézve, nagy fontosságú eseményt említem meg. Közleményemet a következőkben regisztrálom: F. évi április 25-én a déli vonattal megérkeztek községünkbe Méltóságos Blaskovich István pécsi kir. táblai- és Nagyságos Selcz József szegzárdi kir. törvényszéki elnök urak; — megérkeztük után azonnal megtekintették a kir. járásbíróság hivatalos helyiségeit s miután az a nagy forgalmú kir. járásbiróságMély bevágás közt visz fel utunk, hol a hatalmas lősz (sárgaföld) falból kivillognak a hófehér lősz- csigák. Majd az útnak egyik legmagasabb pontjára érünk s elvesztjük Szegzárdot, de innen még pompá- sabb kép tárul fel vágyó szemeink előtt a csatári hegyekkel, a bati erdőnek egy részével s a messze távolban kékellő pécsváradi hegyekkel. A dombokon, hol most elhaladunk, 20—25 évvel ezelőtt még csupa bokrokat meg fákat lehetett látni, de a fáradhatatlan munkáskéz ezeket kiirtotta s most csak nehány kökörcsin (Pulsatilla pratensis és vulgaris) meg Adonis vérnalis maradt meg hírmondónak a flóra bájos, tavaszi gyermekeiből. Odább a csordás völgyi erdőben 1863-ban még a Bogár banda vívott elkeseredett harczot a freiku- rokkal, (pandúrokkal) és gyönyörű, vaskos fák fedezték az életöket védő betyárokat ott, ahol most phyl- loxera-rágta csenevész szőlőtőkék nyomorognak., A pacsirta ég felé szállva hallatja kedves trilláit, majd szárnyait összecsapva, élettelen rongyként hull alá a magasból; körülöttünk egy-egy fecske íveli a levegőt, hogy utunkban elkisérve a lépteink által felvert rovarokat elfoghassa; a bogarak zümmögnek, a vetések zöldéinek s az egész természet uj életre ébred. A 273 méter magasan álló bati kereszthez érünk, ahonnan egy, valóban lélekemelő kép tárul elénk. Jobbra számos falut látunk, mig előttünk a lombtalan, szürke bati erdőnek egy része áll, itt-ott kirívó zöld fenyő csoportjaival s a kifehérlő vadászházzal. Odább, a háttérben a bonyhád-pécsváradi hegylánczra esik tekintetünk, balra meg a csatári dombokat szemlél-
