Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-14 / 15. szám
XXIII. évfolyam. 13. szám. Szegzárd, 1895. április 14. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi egyletnek s a tolnamficrvpí Vníoom áa lrÄwio/rwiTAlr oíy>tt1 a+ó-nolr liiwa+alnc óv»fOCI+.mO Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt Félévre .....................3 „ Ne gyedévre .... I „ 50 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Megjelen: Hiv. hirdetések: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 „ ... 2 „ 87 „ 200—300 „ ... 3 „ 87 „ rt hová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. kr. lemények intézendők. szólamlások küldendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. minden további 100 szó 1 írttal több Husvét ünnepén. A kér. vallásu emberiség legnagyobb legmagasztosabb ünnepén, kinek lelke, gondolata nem emelkednék magasabbra a megszokott mindennapiságnál, messze — túl az önző világot mozgató anyagi érdekek alacsony korlátain? —--------Ki volna oly rideg, földhö z tapadt, hogy a természeti feltámadás szép tavaszi napjait hirdető éneklő madarak zeng- zetes dalára, — az ember nemesebb részét alkotó isteni szikra, a dicső lélek örök-halhatatlanságát hirdető húsvéti szent zsolozsmák és igék behatása alatt — egy pillanatra legalább 1— le ne rázná magáról a földi port s föl ne emelkednék hitteljes lelke fényes szárnyain ama szebb világba, hol nincs csalódás, nincs múlandóság, csak örökké boldogitó édes szeretet és állandó kikelet ?!..,. Bármily rideg képet fessen is a divatos vallási közöny és a dicsekvő felvilágosult hitetlenség mai korunk közállapotairól a jobb lelkek elé, —: e szent napokon még az anyagi- ság bálványa körül csoportosulók is megdöbbennek, magukba szállnak és komolyan gondolkozni kezdenek — pár röpke perezre bár — a rejtelmes jövő nagy titkáról; azok pedig, kiket, eddig is ott láttunk a magasabb eszmékért lelkesülten küzdők szent táborában: e napokon mintegy átszellemülnek, megdicsőülnek, a, hit magasztos és örök igazságainak hirdetésekor ! . ... Légy hát üdvözölve tőlünk húsvéti szent ünnep! kibeszélhetlen öröm-napja a jobb lel- keknek, — reménye és záloga egy szebb jövőnek, — biztatója a csüggedőnek, — kettős ünnepe a tavaszi feltámadásnak és a lelkek örök életének! . . . Engedjük kinyilni s szépen illatozni e nagy ünnepen a kikelet bájos virágaival együtt szivünk virágait, vallásos szent érzelmeinket, hogy e virágok később meghozzák a nagy és szép tettek nyári gyümölcseit! . . . De ez a lefolyt hét — a kér. világ úgynevezett nagy hete — más gondolatokat is ébreszt bennünk. íme az Idvezitő egyetlenegy derült napját, a Virágvasárnapot, az örvendetes hozsánnák jóleső zaját, nyomban követte a nagy pénteki sötét, világraszóló gyász borulata; — majd ezt ismét még hamarabb felválté a húsvéti kitörő öröm és szent lelkesedés. így van ez emberi életünkben, közös tapasztalás szerint, ma is. A hozsánnák zaja sokakat elkábit egy pillanatra s a tisztelgő csoportok hizelgő tömjénezésének örök állandóságában biró naiv lelkek még1 most is van- nak, kiket aztán, csakhamar igen keserűen ábrándit ki a nagypénteki csalódás, a „Hozsánnát“ felváltó „Feszitsd meg!“ — — Viszont a nagy hét örök tanúsága másfelől az, hogy nincs oly sötét ármány, oly fekete lelkű rossz akarat, oly nagypénteki gyász, melyre húsvéti öröm és fényes diadal ne következnék, ha szent volt az elv, melyért harczoltunk, ha dicső volt a küzdelem, melyet megvívtunk, ha kitartó és igaz volt a lelkesedés, melylyel a csatába mentünk! . . . Es ez áll nemcsak vallás-erkölcsi, hanem politikai, társadalmi, családi és mindenféle más tekintetben is. A magyar közmondást, mely igy szól: „Derűre ború — borúra derű!“ — igen szépen és nagyon találóan tárja elénk a nagy hét története s óva int mindenkit, hogy ne bizza el magát a virágvasárnapi hozsánnák zajában, mikor az emberek tenyerükön hordozzák, dicsőítik, égig magasztalják, virággal hintik útját, — mert a virágok közt — miket útjára hintenek — már ott sziszeghetnek az álnokság és rosszakarat gyilkos mérges kígyói — s hamar eljöhet a nagypénteki gyász; mert nemcsak — mint a költő mondja — a sors, hanem az ember is „játszva emel s mosolyogva ver le!“ Viszont a nagy hét története arra is óva int, hogy elcsüggednünk végképp soha sem szabad, mert hamarabb következik a Nagypéntekre a Husvét, mint a virágvasárnapra a Nagypéntek, — gyorsabban kiderül éltünk egének sötét borulata, mint a hogyan ráereszkedik olykor az aggodalmak fekete fellege jólétünk és örömünk fényes napjára! . . . Csak hü küzdés, nemes kitartás, szent lelkesedés, a felismert jónak igaz szeretete, szóval: K r i s z- tusi lélek: — diadalunk soha, semmiképp el nem maradhat! — — — Boldog húsvéti ünneplést kívánok t. olvasóinknak! — — — Borzsák Endre. TÁRCZA. Husvétkor. Sirhalmok, virágozzatok Szellők, halkat suhogjatok! Virágillat, szélsuttogás Hirdesse: van feltámadás! Veritékgyöngyök, hulljatok, Gyászos szivek zokogjatok! Veritékgyöngy s könyhullatás Ragyogja : van feltámadás 7 Mennynek virága, drága hit, Vidítsd fel éltünk útjait; Biztass szelíden, súgd nekünk: Az éj után lesz reggelünk! Lesz reggelünk, uj nappalunk, Kik szeretünk, meg nem halunk, Erős az igaz szeretetf Győz mind sir mind halál felett. Sirhalmok, virágozzatok, Bánatos szivek, bízzátok: Lesz reggelünk, uj nappalunk Husvét zengi: feltámaduuk ! Sántha Károly. Bátorság és reménység. (Tommaseo.) Lent még sötét a völgy, de a hegytetőn már Piros fényét szórja a kelő napsugár : S fölrezzenve ki-ki uj életre ébred; Bátorság, testvérek! Hosszú vala az éj s gondteljes az álom, Megtöré a; testet a nappali járom; Nincs is rosszabb annál, mint a renyhe nyugság: Testvérek, bátorság! Elölről kezdődik a küzdelmes élet, Göröngyös utakon jó ha el nem téved; A halálban egygyé leszünk s ez lesz a vég: Bátorság, reménység! Mindnyájan legyünk testvérekké tehát, Nézzünk az ég felé, ott látjuk a példát; Bocsánat, szeretet: a győző fegyverek: Reménység, testvérek! Olaszból: Krcsmárik Pál. Radnich János, f A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Fogynak a nagyidők, az álomszerű 48-iki napok dicső tanúi. Azok az öreg hősök ott a külső soroksári úti honvédmenházban majdnem naponta keserűséggel olvassák az újságjukat. Homályossá válik gyenge szemük könnyezésétől az okuláré, leteszik a lapot egy keserves sóhajjal: — Megint kevesebben vagyunk! * $ p Hősök között is nagy, bátrak között is kiváló, a ki végig küzdötte azt a mi dicsteljes hőskölteményünket — hunyt el ismét. A múlt héten tették Duna- földváron kiérdemelt örök nyugvóhelyére Radnich János 1.848-i tüzér főhadnagyot. A fehérmegyei Egres községben szül. 1825-ben. Huszonkét esztendős korában ügyvéddé lett, kitüntetéssel állván ki Pesten a vizsgálatot. Esztendőre aztán elment oda „a hova mindnyájunknak el kellett menni.“ Az első pesti önkéntes honvéd-zászlóaljtól novemberben már hadnagyi ranggal a tüzérséghez helyezték át és mint egy félüteg parancsnokát Parndorfba küldték Görgeyhez. Ez a kiinduló helye nagy tettei sorozatának. Végig har- czolta az egész téli hadjáratot, majd Pesten át a Sze- pességre kerülvén résztvett a windschachti, iglói és branyiczkói csatákban. Mint főhadnagy került a tiszamelléki sereghez Tápió-Bicske, Kápolna és Isaszeghnél mindenütt ott találjuk őt; e nagy napokban tanusitott hősiessége kapitányi ranghoz juttatta, már mint ilyen vett részt Buda ostromában. 1849. júniusban a zsigárdi és pe- terdi csatákban küzdött Asbóth alatt, majd a sereg Komáromba vonulván vissza, részt vett a komáromi csatában, majd Görgeyvel kivonulván Komáromból, a váczi nap után Világosnál a fegyvert letette. Mint emigráns Ej szak-Amerikába ment és New-Yorkban
