Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-03-18 / 12. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (12 sz.) 1894 márczius 18 A szegzárdi dalárda az országos dalversenyekről mindig győzelemmel tért haza, s felemelkedett azon magaslatra, melyre csak kevesen juthattak. S mindenütt, a hol csak megjelent az országos dalversenyeken, rokon- szenvvel, elismerő kitüntetéssel fogadták. 1880-ban kincses Kolozsváron, 1882-ben a nagymagyaralföld empóriumában, Debreczen- ben, majd pedig Miskolczon hordozta meg diadalmasan zászlaját. A kis szegzárdi dalárda diadalait kétségtelenül annak köszönhette, hogy kitűnő hanganyaggal rendelkezett s olyan szakavatott férfiú által vezettetett be az éneklés nemes, de egyúttal nehéz művészetébe, ki minden nehézséggel könnyen megküzdőtt. Mindezekhez hozzájárult müveit közönségünk elismerő s jóakaralu támogatása, mely lelkesitőleg hatott a dalárda működő tagjaira olyannyira, hogy erkölcsi kötelességöknek tartották azt viszon- szolgálattal meghálálni. Emlékezzünk csak vissza azokra a müélvezetett nyújtott dalestélyekre, melyek a legdistingváltabb Ízlést is teljesen kielégítették és olyan fesztelen, egészséges életet teremtettek, melyben igazán megpezsdült a minden jó ügyet felkaroló összetartást érzület. Bizonyára még sokaknak élénk emlékezetében van az a felemelő, imponáló megnyilatkozása az együttérzésnek közönség és dalárdislák részéről akkor, midőn Erdély fővárosából, Kolozsvárról megkoszoruzottan tértek vissza. Ez a harmonikus jó viszony hisszük, hogy a mostani dalárda iránt is hova tovább nyilvánulni fog, a mi kívánatos is volna, mert a dalárda c^ak úgy emelkedhetik hivatásának magaslatára, ha a közönségben mindenkor jó akaratú támaszára számíthat. Ily körülmények között állanak fa*1*» az ország többi dalár^s- ^k‘" önzőnek. 0 áldo- »^oAcre, mert a kivi volt siker és dicsőség nem egyedül reájuk vett fényt, hanem azokra is, kik osztatlan jó indulattal támogatják őket. Ezeknek előre bocsátása után szívesen adunk kifejezést azon legközelebb egyhangú lelkesedéssel hozott határozat feletti örömünknek, mely szerint a szegzárdi dalárda kimondotta, hogy a pünkösd másnapján Fiúméban, Magyarország gyöngyében tartandó országos dalversenyen részt vesz. E határozat folytán a dalárda erkölcsi kötelességének tartja szorgalommal készülni a versenydarabokra s ezért husvét után naponként fogja magái gyakorolni. Nem vagyunk ugyan elég kompetensek a dalárda működő tagjainak képességét megítélni, de annyit mégis merünk mondani, hogy ha nincs is boldogult Schöner Pistája és Jeszenszky Ákosa, mégis bizton hisszük, hogy a régi dalárda által szerzett babérokhoz újabbakat fog fűzni. Tudvalevőleg dalárdánk husvét másnapján a »Szegzárd Szálló« dísztermében táncz- czal egybekötött dalversenyt rendez, melyre szívesen felhívjuk megyénk és városunk közönségét, hogy azon megjelenve, növelje az egyesület anyagi gyarapodását is. Amicus. Nyilatkozat. A „Magyar Állam“ múlt heti egyik számában, a Tolnán, folyó hó 4-én megtartott katholikus nagygyűlés lefolyását ismertető tudósításban az foglaltatik, mintha ón a múlt évben tartott beszámoló beszédem folyamán Ígéretet tettem volna, hogy a tervezett egyházpolitikai reformok ellen állást foglalok s szavazatomat a kópviselőházban ezen irányban érvényesítem. Ez az állítás teljesen valótlan; mert én, nem múlt őszszel, mint a tudósítás állítja, hanem már májusban választó-kerületem mind a tiz községében megtartottam beszámoló-beszédemet s habár beszédem mind a tiz községben nem volt teljesen azonos, de a polgári házasság kérdésében elfoglalandó álláspontomra nézve, éppen azért, hogy az minden félremagyarázást kizárjon, minden községben a következőleg nyilatkoztam, melyet szószerint idézek: „A mi most már engem illet, hogy az iránt is tájékoztassam önöket, hogy ón a polgári házasság kérdésével szemben minő állást foglalok el, van szerencsém kijelenteni, hogy én a függetlenségi és 48-as párt álláspontját vallom magaménak; jelen voltam az értekezleten, mely e tárgyban határozatot hozott, hozzájárultam ahhoz s ragaszkodom hozzá ma is. Hangzik pedig ez a határozat a következőképen: a függetlenségi ős 48-as párt egyhangúlag kimondja, hogy az egyházpolitikai kérdésekben újabb határozat hozatalának szüksége fenn nem forog, mert a párt most is ragaszkodik 1892-ik évi válasz-feliratában foglalt azon kijelentéséhez, hogy szükségesnek tartja a vallásszabadságnak törvénybe igtatását, a házassági jognak a kötelező polgári házasságra alapítását s ezzel kapcsolatban minden vallásfelekezetek közti teljes egyenjogúság kimondását; de a párt fenntartja elhatározását akkorra, midőn a kormány által készítendő törvényjavaslatok az országgyűlésnek bemutat- tatni fognak.“ Hogy Tolnán is ezen szavakat használtam, hivatkozom a pár száz főre menő választó közönségre s köztök Eisenbarth Gyula és Wittinger Sándor tisztelt barátaimra, Parti József városi főjegyző ős Szászy Frigyes az időszerinti biró urakra, sőt mabői fakadó hála-sóhajjal jelezi a szerencsés szabadulás feletti titkos, de való, épp azért képes örömét!... Mondom, — igy vagyunk mi szegzárdiak, a kaszinói és polgári olvasóköri halvacsorákkal is. Mikor a böjti szelek elkezdenek fujdogálni, már rebes- ge'jük: mikor lesz a halvacsora?. . . Pedig tudjuk, hogy az olvasókörben mindig márczius 15-ón, — a kaszinóban pedig mindig akkor esik a nagy sor, mikor az egylet közszeretetben álló igazgatója: Varga Lajos akarja! És mégis rebesgetjük! . ... Igen, mert: A párbajnál nagyobb a heczcz, De itt meg jó halat ehetsz! .... S piros leve a jó halnak: Hű képe véres párbajnak I Az időn különösen érdekesek voltak a halvacsorák. — Mintha en miniature a folyó évi január 6-ki és márczius 4-ki országos nagygyűlések ismétlődtek volna, a nóta szerint: „pohár mellett, czigány mellett“.— Nem azt mondom, hogy a kaszinói halvacsora volt a klerikális, a köri meg a liberális nagygyűlés, — hanem igenis, mindakettő volt mindenik .. . . Erről tanúbizonyságot csak hárman tehetünk: Boda Vilmos, Garay Ferkó, meg ón. Mert mi hárman mindakettőn ott voltunk. Tehát csak mi konstatáljuk, hogy egyiken úgy, mint a másikon mi történt? — — Semmise történt. — A halat elfogyasztotta a jó étvágy, — a pénzt elvitte a landszknecht, — a nótákat elhúzta Garay, — az idő elrepült magától, — punktum. Ez pedig nem történet, ez szokásos és természetes, mint a tavaszi ibolya-nyilás 1 Annyit azonban, mint társadalmi életünk nevezetesebb mozzanataink hiteles krónikása, tartozom feljegyezni, hogy a polgári olvasókörben kevesebb volt a tószt, de lelkesebb; kevesebb volt a tisztviselő, de jobb a hal; e mellett — a landszknecht hiányán — nem volt oly véres csatavesztés, mint a kaszinóban. Most már a böjti szelek utolja fujdogál. Maholnap nyakunkon a husvét, a mikor az uj plébános ur, Wosinszky, megengedi, hogy ne csak halat, hanem húst is ehessünk. Tehát örvendjünk, hogy megszabadulunk a sok hal-evéstől, melynek — mint a kaszinói halvacsora is mutatja — igen sok szálkája van, mely könnyen bajt okozhat!.... Mikor e sorok olvastatnak, már az úgynevezett virág-vásár járja. Még ugyan virág alig van, a lomb is csak a rügy embriójában szerénykedik, de azért a virág-vásár meg lesz virág nélkül, mint a hogy a világtalan (vak) ember is a világon él. Ez egy derült nap ország-világszerte, mely után nagypénteken megint elborul a lelki élet ege, hogy aztán husvétkor annál fényesebben felragyogjon a halhatatlanság örökfónyü napja. így van az a természetben, igy a lelki élet terén; az örömöt bánat, — ezt viszont öröm cseréli fel, gyors egymásutánban. E tudat amily leverő, épp oly felemelő! — — Rámegy toliam akaratlanul is Kossuth apánk szomorú sorsára s nem tudom czikkemet mással végezni, mint annak kijelentésével, hogy az ő halála a mily véghetetlen leverő nemzeti gyász sötétségét árasztja széles e hazára: épp oly bizonyos, hogy e nemzeti nagypénteket az ő örök életének dicsőséges hus- vétja nyomban fogja követni, — mert: Nem hal meg Ő, csak megdicsőül És él sziveinkben dicsőbből 1 . . . P. gára Kienle József káplán urra, ki beszédemet szinte végighallgatni szives volt. Nehogy a „Magyar Állam“ hivatkozott közle- mónyje az amúgy is szertelen számú gyanúsításokra újabb anyagot szolgáltasson, kötelességemnek tartottam az igazságnak teljesen megfelelő helyreigazításom közlését e helyen eszközölni. Szegzárd, 1894. márczius 13-án. Boda Vilmos, a szegzárdi kerület országgyűlési képviselője. A „báttaszék-bajai vasút“ a való- sulás küszöbén. A „báttaszék-bajai vasút“ amint azt a legnagyobb örömünkre dr. Puky keresk. ministeri tanácsos ur ezen vasútnak közigazgatási bejárása után körünkben lelepzetlenül kinyilatkoztatta, a szabadság ünnepén megvalósulásának Rubikonját átlépte. Szerencsésebb auspiciumok között, alig született meg a közügy terén eszme, mint a „báttaszék-bajai vasúté“. Volt szerencsénk e hó 15-én a Báttaszéken tárgyaló kiküldött komissió ténykedését figyelemmel kísérni ős benső megelégedéssel konstatáljuk, miként páratlan jóakarattal, lelkiismeretes szakértelemmel, a felmerülő ellentétek készséges elhárításával az összes érdekeltséget a maga részére hóditá. Hálás elismeréssel adózunk Lukács Béla kereskedelmi minister urnák, akinek jóindulata a komissió minden egyes tagján visszatükrődzött. Hálátlansággal volnánk vá- dolhatók, ha jóakaróink díszes névsorát elhallgatnék. Hatásosan közreműködtek: dr. Puky osztálytanácsos, Geduly főmérnök, Paray őrnagy, Wachsmann főinspektor, Herczog inspektor, Hadzsi Emil főfelügyelő, Thaly főmérnök; Zágrábból: Dobjeczky üzletvezető, Marschik János felügyelő, Bende Andor főmérnök, Tóth János osztálymérnök; Preyer Ágoston forgalmi főnök Pécsről. Végrehajtó bizottságunk sem vesztegelt ölhetett kezekkel, mert ennek érdemekben gazdag elnöke Perczel Dezső, Boda Vilmos, Simontsits Béla, Drescher Ede és dr. Hegedűs Aladárral hathatósan igyekeztek az ügy elintézésén. Az érdekeltséggel a komissió kölcsönösen megállapodásra jutván, némi eltéréssel az eredeti nyomjelzés elfogadtatott. Az ötös bizottság most összeült a további teendőkre nézve tanácskozni. Hosszabb eszmecsere után, melyben Perczel Dezső, Simontsits Béla, dr. Hegedűs Aladár, Boda Vilmos, Drescher Ede, dr. Szigeth Gábor, dr. Boskovits Mór, Tafner János, Angyalffy Imre vettek részt, abban állapodtak meg, miként a szükséges 350 ezer frtnyi összeget törzsrészvények jegyzése alapján szerzik be; minek eszközlésére Perczel Dezső kéretett fel; fixiroztatott egyúttal azon összeg is, mely az érdekelt megye ős vidék részéről volna szolgáltatandó. Netáni tévedések kikerülése czőljából kötelességünknek tartjuk a nagyérdemű érdekeltséggel tudatni, miszerint a jelenleg szolgáltatandó törzsrészvények utáni befizetések korántsem ajándékok, hanem oly tőkét képezendenek, melyek — tekintettel a jelenlegi kamatlábra — alig fognak egy százalék vesztességet mutatni. Tudvalevő dolog, hogy az állam vasutunkat a legközelebbi idő alatt átveendi, a részvényes egyszerre kamatostól kapja vissza befektetett tőkéjét. Olvastatott Leopold Lajos szegzárdi építési vállalkozó levele, melyben a bizottság erkölcsi támogatását kéri a szegzárd-báttaszőki vasút kiépítési czéljából; erre nézve a bizottság egyhangú határozattal tőle telhetőleg pártolni fogja Leopold Lajos kérelmét, miről nevezett őrtesittetni rendeltetett. Mint a fentebbiekben látjuk, elérkezett az idő a komolyabb, intenzivebb cselekvésre. Önnönmagunk- tól függ vasutunk közel-jövőbeni létesítése, mert mihelyt a jelzett 350 ezer forintnyi törzsrészvény elhelyezést nyert, az építési munkálat kezdetét veszi; tehát megkezdhető az építés már augusztusban, ha- hogy az érdekeltség saját jól fölfogott érdekében lankadatlanul, fáradságot nem kiméivé akczióba lép ős egyesült erővel megteremti a megkezdés előfeltételeit. A kereskedelmi miniszter ur már is annyi jóakaratot tanúsított irántunk; kiküldöttjei oly fényesen beigazolták nemes szándékát, hogy támogatását meg nem érdemelnők, ha csak egy perczig is késnénk a reálizálás eszközlésében. És ezért azon kérelemmel lépünk Tolna, Pest, Baranya és Somogy megyék érdekeltsége elő, miként erejök egész teljével igyekezzenek lehetővé tenni, hogy a baja-báttaszéki vasút építése még ez óv őszén kezdetét vehesse. Előbbi czikkelyeinkben volt szerencsénk ad oculus kifejteni vasutunk nemzetgazdászati előnyeit; a hadügyminisztérium kiküldötte, Paray őrnagy megjelenése a commissióban arról győz meg bennünket, hogy vonalunk hadászati szempontból szintén figyelembe vétetett ős figyelembe veendő. Csak még azon szomorú látványt nyújtó eseményre óhajtom a nagyérdemű érdekeltség necses figyelmét fölhívni, melyet naponkint elszorult szívvel szemlélnünk kell, midőn polgártársaink százával hagyják el tűzhelyüket, családjukat, hogy a messze távolban keressék meg kenyerüket, melyet itt megkeresniük lehetetlen.
