Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-03-11 / 11. szám
XXII. évfolyam. 1.1. szám. Szegzárd, 1894. márczius II. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- ________________________egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre...........................6 frt — kr Fél é vre . ............................3 „ — „ Ne gyed évre....................... . I „ 50 „ Egy es szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények, inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendők. küldendők. . Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számíttatnak. Csak néhány nap választ el bennünket a nemzeti ébredés évfordulójától, márczius t5-tő!. Az 1848. márcziusi nagy napok óta már egy emberöltő repült el nemzetünk felett és minél távolabb esik ez az idő tőlünk, — melyben hazánk feltámadt szabadság csillaga először felragyogott — annál inkább szükséges minél gyakrabban azok emlékezetét felidéznünk, hogy belőlök igazi lelkesedést, önzetlen hazafiságot és tiszta honszerelmet merítsünk. Azért írnak minden évforduló alkalmából a márcziusi kimagasló eseményekről annyit hazai lánglelkü Íróink és ihletett költőink; mert 1848. márczius 15-én ébredt fel a magyarban a századok óta elfojtott nemzeti önérzet; mert ekkor törte össze a nemzeti akarat a rabbilincseket. Szent lelkesedéssel ekkor vívta ki azon jogokat, melyek alapján Magyarország minden rendű és rangú polgára egy hatlamas együttérző családdá egyesülve, egyformán élvezhette a szent szabadságot. Már negyvenhat éve, hogy a nemzet leírhatatlan örömére proklomáltatott a magyar szabadság, testvériség és egyenlőség. A lelkes ifjúság nem vérrel vívta ki ezeket a márcziusi napok alatt, hanem törhetlen akarattal és égretörő lelkesedéssel. Ezeknek az ideális fiataloknak dicső példáiból tanulhatnak nemcsak a mostani fiatalok, hanem aktiv szereplő politikusaink is, hogy miként lehet nagy, a nemzet életére kiható eseményeket minden rázkódtatás nélkül diadalra emelni. 1848-ban egy volt az egész nemzet, mindenki egyet akart, egy eszmétől volt áthatva, egy összetartó családot képezett. Ez az egység, ez a lelkes összetartás, nem található most sehol sem. A nemzetekben nincs meg a harmónia, szét van osztva külsőleg és belsőleg; a haza fiai ma külön táborokra vannak osztva, vallás, elvek és érdekek szerint s dúl a békétlenség az országban mindenfelé, a társadalom minden rétegében és hogy mikor lesz ennek a szeretetlen gyűlöletnek, ennek a zűrzavarnak vége: annak csak Isten a megmondhatója. Tegyük le a szabadság ünnepén a fegyvert, ne küzdjön testvér testvér ellen, hanem I merítsünk összetartás!, nazaíiságot a már- cziusi események dicső emlékéből és hassa át e vérrel szerzett közös haza minden fiát a testvéri szeretet érzete, hogy egybeolvadva, szeressük, becsüljük és tiszteljük egymást és szeressük mindenek fölött a mindenben bővelkedő hazát, melynek alkotmányát, szabadságát honszerető apáink szerezték. Tartsuk meg hamisítatlanul a tőlök örökölt hazafiui erényeket s virágoztassuk fel édes hazánkat, melyben élnünk s halnunk kell! A nemzeti ünnep, mely immár reánk köszönt, találjon együtt bennünket azon oltár körül, melyen nagy hazánkfiai áldoztak, hogy boldoggá tegyék a népek millióit. Szerte e hazában legyen ünnep márczius 15-ike, falvakban és városokban, olvasókörökben és kaszinókban, egyesületekben és testületekben, szegények és gazdagok, ifjak és öregek mind, mind emlékezzenek meg arról a napról, melylyel össze van forrva Magyar- ország felszabadulása a szolgaságból. Különösen az iskolák vezetői meg ne feledkezzenek a nemzet ujjáébredésének évfordulójáról s rendezzenek ünnepélyt, mert az ifjú remzedéket, az egykori honleányt meg kell tanítani igazi honszeretetre, hogy hazáját tekintse a világ legkedvesebb földjének és szeresse annak szabadságát. Midőn kegyelettel felidézzük a márcziusi napokat, nem feledkezhetünk meg Kossuth Lajos hazánk nagy fiáról, ki a szabadságnak, a nagy alkotásoknak megteremtője, a. nemzeti hareznak legmagaszlos^feb alakja volt. Az ő drága életéért remegnek most a szabaddá lett polgárok milliói. Összeszorult szívvel olvassuk a Turinból jövő híreket s az I egész nemzet forró imát küld az Egek urához, hogy tartsa meg életét és érje meg azon eszmék teljes diadalát, melyekért annyit küzdött s melyeknek szeretetére megtanított bennünket. Amicus. TÁRCZA. Poh-ász márczius 15-én. Áldunk, Isten, templomodban, Szivünk hálalángra lobban, Hogy e napot adtad nekünk, Mely örökre dicsőségünk. Nem sértjük meg templomunkat, Ha itt a mi szép honunkat — Mig nevedet magasztaljuk — Szent imánkba befoglaljuk. A Megváltó szép példája, Honszerelmét prédikálja ; Mig a földet átölelte, Szűk hazáját sem feledte, S mert rabláncz és bűn volt rajta, A szivéből megsiratta, így olvassuk a szent könyvben, Honszerelme volt e drága könnyben, Drága gyémánt minden cseppje, Nagy szivének honszerelme. — Szabad, édes kötelesség, Hogy a hazát emlegessék, Hogy a múltat világítsák, S honszerelem tüzét szítsák A templomok, az oltárok, Honnan az áldás szivárog. Szabad édes szent jogunk az, Fölemelő vigaszunk az, Hogyha kérünk, jó Atyánkat: Áldd meg a mi szép hazánkat! Áldd meg, Isten, ezt a földet, Melyet Árpád karja szerzett, Honnan Nagy Lajos nagysága És Mátyásnak igazsága Kiragyogott a világra S hírnevünk szállt szájról-szájra. Áldd meg, Isten, ezt a földet, Vérrel s könynyel öntözöttet. Gyászmezőnk, Mohács, Világos, Hősök vérétől virágos', A melyért oly sokan haltak, Hogyne csüngnénk szent föld, rajtad ? ? Áldd meg, Isten, ezt a földet, A milyet nem lelünk többet; Ezer éve örülünk itt, Ezer éve kesergünk itt, Édesebb meghalnunk ebben, Hogy sem élnünk idegenben: Áldd meg, Isten, ezt a népet, Mely ma térdet hajt tenéked; Töltsd be a hon szerelmével, Egyetértés, szentbékével! Virágoztasd erkölcseit, Ragyogjon ösvényére hit S ismervén, mi az igazság: Része legyen a szabadság! Áldj meg minket lelkiekben, Áldj meg minket testiekben, Hogy egy uj ezredév múlva, Sirhalmunkon leborulva, Unokáink ezt mondhassák: Virul a magyar szabadság, S nem lesz, soha sem lesz végei Sántha Károly. A kis hamis. Irta: Piccolo. — Tehát holnap megkéred kezemet atyámtól ? I — kórdé Berta Zsigát. — Megkérem, édes lelkem; de úgy is tudom, hogy hiába, mert atyád, a ki gazdag, nem fogja egyetlen leányát egy szegény falusi tanítónak adni. Pedig hidd el drága Bertám, nem fogom ezt a visszautasítást túlélhetni. — Ne szomorkodjál még ok nélkül édes Zsigám; ha atyám tudni fogja, hogy csak téged szeretlek és mást nem szerethetek e földön, úgy nem fogja ellenezni kérésünket. Hisz ő mondta már, hogy csak az én boldogságomat akarja. Boldog pedig csak veled lehetek, nélküled végtelenül boldogtalan volnék. — Jó édes aranyom, a te kedvedért megteszem. — Tedd meg tehát kedves Zsigám és reméld a legjobbat. És akkor én is bezárom Zsiga királyomat szivem börtönébe, mint a magyar nemzet valamikor bezárá Zsiga királyát. Csakhogy én akkor örök időkre zárom be szivem királyát keblem börtönébe, és csak a halál lesz a szabaditója. — De kedves fogság volna ez!
