Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-02-25 / 9. szám

1894 február 25.

3

harai ellen mindig a végveszélyben talpon volt a jogaiért való, a részlegesen is eredményes küzdelemre, az önmaga erejében való bizodalma, kitartása nem hagyták cserben most sem. A császárnak alkotmánysértő jogtiprásai ellen őseink kezdettől fogva előbb csak otthonukban emelék föl tiltakozó szavaikat. De

II. Józsefnek különösen a tiz évi uralkodásának vége felé egyenesen eléje járultak, sértő intézkedései visszavonását kérvén úgy a befolyásos, tekintélyes nagyok, mint erőszakkal is fenyegető tiltakozásaikkal a vármegyék és szabag városok fölirássaik utján.

II. József, halála előtt tehát mindazon rendeletéit, melyek ellen a magyarok őt jogosan megtámadták, illetve azok értelme szerint az engedelmességet megtagadták, nehogy öcscsének ő utána közetkező trónutódlását máris zavart előidézett állapotok miatt bizton megkeserítené visszavonta, megsemisitette.

II. József utóda II. Lipót, bátyjának hajótörést szenvedett politikáján tanulva, egészen más irányt követett elődjeénél. Azért telt-e másként, mert neki más természete és véleménye volt alábbiak beismerése iránt mint bátyjának? — ki népeit saját fölfogása szerint kiválóan anyagilag óhajtá boldogítani, nem törődve azzal, hogy ha az ember, az alattvaló a földiekkel eltelt, még eszményi függetlenségi, nemzetiségi és jogi érzelmei is vannak; vagy pedig jónak látta az ellődjei politikája miatt való visszahatásaként teljesen, s most már örökre fölébredt nemzetnek követelőén fennenhangoztatott óhajait őszintén teljesíteni, s viszszavonhatlanul, minden utógondolat nélkül biztosítani is; továbbá tapasztalta azt, hogy Poroszország rég töri azon fejét s tettleg az meg is próbálá, miszerint a Lothringen-Habsburg dinasztia jogi s erőbeli fölényének tekintélyét a római, illetve a német birodalom fölött (török-, magyar- vagy bármely nemzettel való szövetkezéssel is) gyengitse, kijátszsza: amint 1866-ban Ausztriát a hegemóniája nyergéből végre ki is ütötte.

Hogy mily hü a magyar az uralkodóház iránt, ekkor, valamint ez előtt is többszörösen bebizonyitá. Hogy csak akkor és addig látszott körültekinteni idegen nemzetnek mentő segítségéért jogai érvényre juttatása czéljából, amikor és ameddig a hagyományos bécsi nyomás elvégre is engedni volt kénytelen. Amint megnyugtatást látott a magyar, mindig elvetette a külföld által a neki kilátásba helyezett segítségével való megtorlást Bécs ellen. Sőt II. József emléke iránt is kiengesztelődött a magyar nemzet, amiért jogtipró rendeletéit visszavonta, illetőleg a nemzet óhajait teljesíteni ígérte, ha föl gyógyul.

A dinasztiáját ily őszintén szerető nemzet mint a magyar, csakis végtelen megbecsülést érd érnél, és kell, hogy igazságosságot leljen királyi gazdáitól, a Lothringen-Habsburg ház trónutódaitól.

II. Lipót magát Pozsonyban megkoronáz- tatá az országnak nem eléggé tolmácsolható lelkesedése és öröme között. Az 1790/91. és fenti országgyűlésen a magyar nemzetnek teljes öntudatra ébredése tekintetéből történt eluta- sithatlan megnyilatkozása, annak életben való fönmaradásáig elfelejthetlen, sarkalatos törvényeket alkotott. Ekkor a magyar az ö nemzeti érzése, alkotmányos jogai, ősi öltözete és nyelve diadalának ünnepét ülé. Pirkadó hajnala virradt föl a megifjodott s gördülékenyéé simított magyar nemzeti nyelv nappalának, melynek fénye és ereje majd annyi nemzeti költőt és irót szólaltatott meg

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (9. sz.)

a mi szellemi életünk épülésére, elbájolására és hő lelkesedésünkre. Az eddigi latin, de különösen a német nyelv rovására a fenti évek törvényei elrendelték, hogy az ország minden iskolájában a magyar nyelv et tanítani kell, hogy minden egyéb hivatalos ténykedésnél a magyar nyelv is szerepelhet.

Bécsből, az odatelepedett tehetősbjeink közül, mint majdnem elveszett gyermekekként kezdtek lassankint visszatérni az édesanya, a Magyar haza ölelő keblére. Fölcsillogott újra a páratlan, nemzeti magyar viselet, földobbant a magyar szív, szabadon kezdett zengeni a békóiból immár fölszabadult magyar szó.

Pápay Géza.

Szegzárd-báttaszéki vasút.

A szegzárd-báttaszéki vasút kiépítésének megvalósítása komolyabb jellegi! stádiumba lép, — ha értesülésünk nem csalóka hullámfodor, mely el-el- tünve, ismét visszatérve meghányja-veti biztos révbe siető sajkánkat.

Vett értesülésünk azonban minden kótsógeske- dést kizár, mert feltétlen bizalommal viseltetünk a forrás iránt, honnan azt nyertük.

Nem lehetünk egy nézeten azokkal, kik ezen vasút kiépítésének napirendre tűzése által mintegy háttérbe szorítva látják a baja-báttaszéki vasút ügyét. Igaz, hogy mindkettő egyelőre helyi érdekű színezetű és igy jó részben az érdekeltség nagyobb mérvű támogatását igényli, mégis tekintettel arra, hogy a szegzárd-báttaszéki vonal létesítése aránylag igen csekély áldozatokat kíván — tekintettel arra, hogy ezen vonal létesítése mulhatlanul maga után vonja a baja-báttaszéki, báttaszék-mohácsi vonalak kiépítését is, tekintettel arra, hogy forgalmi utaink csakis e három irány összeköttetése által egészülhetnek ki: csaknem lehetetlen feltennünk azt, hogy a magas kereskedelmi kormány kellő informálás után ezek iránt érzéketlen maradna.

Tudomásunk van arról, hogy a magas kormány a szegzárd-báttaszéki vonal lótesi téséhez 30—40 ezer frtnyi segélylyel járuland; Tolnamegye kilométerenként 3 ezer írttal, tehát 54 ezer írttal; maradna még az érdekelt községek részéről fedezendő 80 ezer frt; ezen összeggel kellene Szegzárd, Báttaszók, Alsó-nyék, Decs, Őcsény és Pilis községeknek részvények utján hozzájárulniok.

Mint szerencsénk volt hallani fáradhatlan, minden közügyért lelkesülő, nagyérdemű alispánunk, Simontsits Béla szerencsés kezébe jut e vasút ügyének lebonyolítása, mely körülmény bennünket azon I reményre jogosít, hogy már legközelebb teljes akczió indul meg.

Már most is lehetetlen elő nem sorolnunk mindazon előnyöket, melyek ezen vasút által különösen a fönnebb említett községekre hárul.

Fölemlitendők:

1- ször a geográfiái helyzet t. i. a megye székhelyével való összekötés és az ebből eredő gazdasági I előnyök;

2- szor Báttaszók és a Sárköz gabnanemeinek könnyűd és olcsó szállitásá Budapestre;

3- szor Báttaszók ezen vonal által 68 kilométerrel közelebb jutna a fővároshoz, mint Dombóváron át, mi által 100 mm. után fuvarban 17 frt 10 kr takarítható meg;

4- szer Szegzárd és felsőbb vidéke Somogy és Baranya megyékkel könnyűd közlekedési-e jutna; felemlítendő itt még a pécsi kir. tábla.

5- ször ezen vonal kiépítése által és a baja- báttaszéki létesítésével a szegzárd-sárbogárdi vonal elsőrendűvé alakulna át.

Mindezen előnyöket latba vetve reméljük és hiszszük, miként — most, amidőn megyénk első és köztiszteletben álló tisztviselője vette kezébe jelzett vasút ügyét — Szegzárd, Báttaszók és a Sárköz kézségei az eszme mellett sorakozva nem fognak késni a szükséges áldozatok meghozatalával saját jól felfogott érdekükben, különösen akkor, ha tekintetbe veszik, miként rövid pár óv alatt — lóvén jelzett vonal két állami vasút közzé ékelve — az állam mulhatlanul saját kezelésébe veendi át és visszaszol- gáltatandja a hozott áldozatokat.

Engel Mór.

Az iskolaköteles gyermekek botrányos mulatozása ellen.

Ha a mohácsi járási főszolgabíró ez érdekben kiadott rendeletét most hoznám e vidéken köztudomásra, magam is a fenti teljesen szabatos czimet adom vala. Azt hiszem azonban, hogy talán az egész országban a 15 éven felüliek ismétlőbe nem járnak. Még iparos tanonczok sem ott, hol rendezett ipariskolai tanítás nincs életbeléptetve; ahol is a tankötelezettség tehát a fölszabadulásig tart.

Maga az 1868. t. ez. 50. §*a igy szól; „A 12-ik évet betöltött s általában azon gyermekek, kik a mindennapi iskola egész tanfolyamát bevógeztők, az ismétlő iskolába kötelesek járni. — Ha ugyanazon helységben hitfelekezeti vagy egyéb népiskolák is volnának, melyekben csak hat évi tanfolyam van, azon iskolákból kikerült gyermekek is 15-ik évük betöltéséig kötelesek a községiismétlő iskolába járni.“

Amit — „rt“ — előttem ismeretlen sorok Írója érintett főszolgabírói rendeletben szószerint nem lel, avval a rendelet hivatott ellenőrzői nem törődhetnek, mert ők nem kötelesek egyébre, mint a korcs- mábani mulatozásnál résztvevőket egyszerűén följelenteni, az elbírálást s esetleges büntesést a. főszolgabíróra hagyván.— „rt“ — ur helyes megjegyzése azonban a hevesmegyei rendeletben, ha jól emlékszem, benne van.

P. G.

Báttaszéki magyarositó-egylet.

Báttaszóken, hol usus linquae germanicae est minden igaz hazafinak kiváló örömére szolgált a folyó hó 18-án tartott ülése a magyarositó egyletnek. Ekkor alakult meg végleg azon hazafias missiót helyettesitő egyesület, melynek eszméjét alól- irott hónapok előtt megpendítvén, egy kis lelkes sereg diadalra juttatott.

Még csak két óv és hazánk ezer éves fönnállását ünnepeljük. Ezer év előtt elég erős volt a magyar nemzet aczél élével foglalni el és megszilárdítani hagyományos uj hazáját,.ha—hazáját egy második évezredben is magáénak akarja tudni — újra kell azt meghódítania, de nem az aczél élével, hanem az erkölcsi hatalom és szellemi műveltség fegyverével.

A magyarosodás egyik főfaktora nemzeti létünk biztosítására s igy mindaz, mit ennek terjesztésére teszünk, alapjául szolgáland a magyar állam ős nemzet egy második évezredben való létére, A hazasze- | retet parancsolja a nemzetiségeknek a hazai nyelv tudását; a hazafias kötelesség pedig megköveteli, hogy minden eszköz és mód alkalmaztassék ama parancs érvényesítésében. A kormány csak közvetve tehet valamit, csak elméletileg cselekedhetik; a kivitel, a megvalósítás a társadalom kötelessége.

Alsó-Tolna németlakta községeiben eddigeló az iskolán kívül alig történt valami és ezért alakították a lelkes báttaszéki hazafiak a magyarositó egyletet, hogy közös erővel vigyék véghez azt, mire. az egyes nem képes.

Azt mondja a franczia, hogy; „Noblesse oblige“ (a nemesség kötelez); e szólamot igy travesztálhat- juk: „a vagyon, az íntelligenczia kötelez“.

És ezen szólamot Báttaszóken megértették. A vagyon szövetkezett az intelligencziával ős meg fog tenni mindent arra nézve, hogy édes anyanyelvűnk ne csak a törvényhozó teremben és megyei gyűléseken, hanem a közélet minden terén alkalmazást nyerjen.

Mindannyian tudjuk, hogy nehéz munkára vállalkoztunk, de e munka termékeny és áldásthozó; tudjuk azt, hogy csak az a nemzet életképes, mely a különböző nemzetiségeket polyglott államban magába tudja olvasztani; amely államnak erre ereje képessége nincs — és különösen, ha fiai nem buzognak a haza megszilárdításán: annak feje fölött ott lebeg: a memento móri!

Szép számú közönség jelenlétében ős a tagok kiváló érdeklődése mellett nyitotta meg lelkesítő szavak kíséretében ifjú Hómánn József az alakuló közgyűlést és a jóváhagyási záradékkal ellátott alapszabályokat általános figyelem között felolvastatván, Dörnyei Ferencz igazgató-tanítót ajánlja elnökül, ki is egyhangúlag megválasztatott. Dörnyei elnök elfoglalván az elnöki széket, nagyobbszabásu beszédben megköszönvén a közbizalmat s az egylet czélját és esközeit megvilágította.