Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-02-25 / 9. szám

4 1894 február 25. A megalakulás következő eredmónynyel ejtetett meg: alelnök Kopáry Gyula, jegyző Janosits Károly, pénztáros Hrádek Károly, könyvtárnok Joó Károly. Választmányi tagok: ifj. Hómann József, Rüll Nán­dor, Wallner Gyula, Schuler József, Győry Vilmos, Biegl Bálint, Dr. Kovács Bálint, Engel Mór. Szám • vizsgálókul választattak: Weidinger Lipót, Góczi N. János, Csatáry Aladár. Miután még Hómánn József volt ideigl. elnök­nek buzgalmáért, Engel Mórnak az eszme felszínre juttatásáért és Kopáry Gyulának az alapszabályok ki­dolgozásáért egyhangúlag jegyzőkönyvi köszönet sza­vaztatott — bemutatja elnök Siraontsits Elemér megyei aljegyző nemes buzgalomra valló, hazafias eszmékben gazdag üdvözlő ős megtisztelő levelét, melynek kapcsán az egylet czéljaira 5 frtot küld. A közgyűlés szűnni nem akaró éljenzéssel fo­gadta Simontsits Elemér nemes adományát ős el­ismeréssel adózik lánglelkü soraiért, mi jegyző­könyvbe iklattatni határoztatott. A haza javát előmozdító jól végzett munka után az elnök lelkesedés között zárta be a közgyűlést. Éu pedig kedves kötelességet vélek teljesí­teni akkor, — midőn felszínre juttatott eszmém oly fényes kitüntetésben részesült — szivem mélyéből hálát adni mindazon nemeskeblü, a hazáért lángoló polgártársaimnak, igazlelkü barátaimnak, kik lehetővé tették, hogy édes hazánk ezredéves épületének meg­szilárdításához községünk is — bár kicsiny — de annál szilárdabb kövecskével hozzájárulhat. Engel Mór. Lángész és szellem. — Vauvenarges után francziából — SZKICSÁK SÁNDOR. Úgy hiszem, nincs lángelme tevékenység nélkül- A lángelme nagy mértékben függ szenvedélyeinktől. Bizonyára sok különféle tehetségeink és hajlamaink rejtelmes összetalálkozásából ős felvilágosultságunk- kal való összeműködéséből alakul. Ha valakinél a szüksóees v,-*— * ' ász vagy éppen zan jelen; neve agy hadászati stb. __0___ al nem csupán a természet egyet­len ajándéka, amint általán hajlandók vagyunk hinni, hanem többféle, úgy szellemi, mint érzelmi tehetsé­gek összesége, a melyek egymással beusőleg és el­választhatatlanul egyesülvók. így a képzelő tehetség, a rajongás, a leiróképessóg még nem elegendők arra, hogy valakit költővé tegyenek, hanem e mellett szükséges, hogy az összhang, nyelvének szelleme és a versalkotás műfogásai iránt rendkívül érzékkel bírjon. íg y nem alkotják a nagy hadvezetőt a hadá­szati tárgyakra irányuló szellemi előrelátás, gyorsa­ság ős lélekjelenlét, ha a veszólybeni biztosság ér­zőt, a fáradságos hadműveletekben testi élénkség ős végre fáradhatlan tevékenység nem jutott néki osztályrészéül egyéb tehetségei mellé. Ennyi egymástól független tulajdonság okozza valószinüleg azt, hogy a lángősz mindig oly ritka. Úgy látszik, hogy a véletlen egy faja az, midőn a természet ezen különféle érdemekkel ellát egy ugyan­azon embert. Szívesen mondanám, hogy kevesebbe kerülne néki egy szellemes embert alkotni, mert nem szükséges, hogy tehetségei között a lángész köve­telte ezen összhangot felállítsa. Mindamellett gyakran találkozunk szellemes emberekkel, kik felvilágosodottabbak, mint elég ma­gas lángelmék. De vagy azért, mert hajlamaik meg­osztják szorgalmukat, vagy azért, mert lelkűk gyen­gesége akadályozza őket szellemi erejük alkalmazá­sában, látjuk, hogy nagyon távol maradnak azoktól, a kik minden segédforrásukat és minden tevékeny­ségüket egy ugyanazon tárgy érdekében állítják hatályba. A lángész ezen buzgalma, tárgyának e szere- tete az, ami őt ugyanazon tárgy feltalálására és ki­gondolására vezeti. így lelki hajlamuk ős szellemük jellemvonásai szerint némelyek a styl sikerült al­kalmazásának, mások a következtetés műfogásainak - és ismét mésok a rendszer alakítás művészetének vannak birtokában. Nagyon sok lángelme majdnem csak egyedül a részletek felfedezésében tűnik ki: Ilyen Montaigne,Lafontaine — annak daczára,hogy e bölcsész­től nagyon különböző genievel birt, — egy más példa erre. Descartes ellenkezőleg rendszerező szellemmel ős tervek feltalálásának képességével birt, de hiány­zott nála képzelő tehetség a kifejezésekben, a mely TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (9. sz.)______ pe dig a legközönségesebb gondolatokat is képes szé­píteni. A lángősz e feltaláló képességéhez fűződik, I mint tudjuk, egy sajátos jelleg, a mely majd egy szerző érzelmei és benyomásaiból, majd pedig tervei, művészete, vagy azon modorból, a melylyel a dol­gokat megítéli vagy rendezi, tűnik elő. Mert egy oly ember, a ki lelke hajlamától és a dolgoktól nyert részletes ős személyes benyomásoktól uralva van, sem nem tudja, sem nem akarja eltitkolni jel­legét azoktól, akik őt tanulmányozzák. Mindazonáltal ne gondoljuk, hogy a sajátos jelleg kizárja az utánzás művészetét. Éppen nem ismerek nagy szellemet, a ki ne fogadott el legyen mintákat. Rousseau utánozta Marot-ot; Bossuet a prófétákat; Corneille Luciánt és Virgilt; Racin a görögöket és Virgilt; Montaigne mondotta, hogy bi­zonyos mértékben van benne „némi majomi és szí­nésznői tulajdonság“. De ha e nagy szellemek utá­noztak is, eredetiek mai adtak, hisz ők majdnem ugyan oly lángelmék voltak, mint választott min­táik; ily módon ők tovább művelték sajátos jellegü­ket a megkérdett mesterek hatása alatt is, sőt néha felül is haladták őket; mig azok, kik csupán szelle­mesek, mindig csak gyenge utánzóik maradnak a legjobb mintáknak, soha nem emelkednek művésze­tük magaslatára. Kétségbe vonhatlan bizonyítéka ez annak, hogy lángész kell a jó utánzáshoz ős széles körű lángelme a különböző jellegek felfogására; az utánzó képesség, a mennyiben hiányzik, kizárhatja a lángészt. E részleteket ezen fejezet teljesebbé tételére | magyarázom és nem azért, hogy az írókat — a kik amúgy is tudják ezt — tanítsam. Kevésbé tudósok kedvéért hozzá teszek még egy reflexiót, ez az, hogy a genie legnagyobb előnye, hogy élénkebben mégőrzi és felfogja a ressortjába tartozó tárgyakat, mint sem megéreznék és felfognák ugyanazon tárgyakat más emberek. Vonatkozólag a szellemre, mondhatnám, hogy e szó nem lett egyébért feltalálva, mint megjelelni általában a már általam értelmezett különféle lelki tulajdonságokat, a pontosságot, mélységet, itólőtehet- ségeket stb. Azonban mivel semmi ember nem ké­pes mindnyáját magába egyesíteni, e tehetségek mindegyike igényt formál a faj-névre; (Esprit, for­dító) innen eredtek a hiú szóharczok; pedig alapjá­ban véve kevésbé fontos az, vájjon az élénkség, a pontosság, vagy egy más ily része a szellemnek az, a mi e névre jogczimmel bir. A név maga még nem tehet semmit a dolgokért. A kérdés nem annak tudása, vájjon a képzelőtehetség, vagy a jó őszt il­leti meg a „szellem“ kifejezés. Valódi érdekünk csak abban van, hogy feltaláljuk, hogy ezen vagy a már megnevezett tehetségeknek melyike igényelheti leg­nagyobb becsülésünket. Nincs köztük egy sem, a melynek nem lenne haszna, sőt merem mondani, kelleme. Talán nem lenne éppen nehéz megítélni, vájjon hasznosabb, szeleteire méltóbb, vagy nagyobb-e egyik, mint a másik. Azonban az emberek képtele­nek egymás között megegyezni a legcsekélyebb dol­gok értéke felett is. Érdekeik és belátásuk külön­bözősége örök időkre fentartandja véleményeik kü­lönbözőségét és elveik ellenmondását. Midőn Vauvenarges „De l’esprit humain“ czimü munkájából ez önálló és mély lélektani belátással tele szakasz közlöm, azt hiszem a legtöbb, de kü­lönösen a neveléssel szakszerűen foglalkozó olvasó, a benne levő lélektani aoyag miatt, szívesen olvassa. KÜLÖNFÉLÉK. — A szegzárdi belv. plébános. A m. kir. val­lás- ős közoktatásügyi minisztériumtól a napokban érkezett a püspöki hatósághoz az okmány, melyben gróf Csáky kánoni beruházás végett a szegzárdi bel­városi plébániára Wosinszky Mór apari esp.-plé­bánost bemutatja. A kánoni beruházás nevezettnek hoszabb útjáról való visszaérkezése után fog csak megtörténni. — Kinevezések. A pénzügyminiszter Lénárd János szegzárdi adótisztet a rozsnyói adóhivatal­hoz ellenőrré nevezte ki. — Am. kir. p. ü. minisz­ter Komáromy Gyula adóhivatali gyakornokot a szegzárdi m. kir. adóhivatalhoz ideiglenes minőségben adótiszttő nevezte ki. — Kölcsönös áthelyezés. Az igazságügyminisz- ter Várj áss Ödön szegzárdi kir. járásbirósági és Dreven Lajos szegzárdi kir. törvényszéki al­jegyzőket kölcsönösen áthelyezte. — Tanítói kinevezés. A megyés püspök a te- veli osztálytanítói állásra Rothauser Rezsőt nevezte ki. Rothauser már eddig is a teveli iskolában működött, de korhiány miatt csak most kapta ki képesítő oklevelét. — Képviselő-testületi ülés. Szegzárd nagyköz­ség kópviselő-testülete február hó 20-án délelőtt ülést tartott Takler József biró elnöklete alatt. Az 1893. évi községi számadás megvizsgálása és a 1893. évi községi szegények pénzt, megvizsgálásáról szóló jelentős elfogadtatván, helyeslő tudomásul vétetett. A képviselő-testület elhatározta, hogy a legelőföl­dek telekkönyvelősének ügyét a miniszternél meg­sürgeti. A szegzárdi népkonyha részére 15 frtot ős tüzelőfát szavaztak meg. — Nyugdíjaztatás iránti kérvény. BatiJános, a „Szegzárdi alapnevelési egyesület“ által fentartott kisdedovoda vezetője, a kir. tanfel- ügyelősóg utján beadta a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez nyugdíjaztatása iránti kérvényét. — Két megüresedett kanonoki stallum. G i r k és Feszti dr. halálával két kanonoki stallum üre­sedett meg a pécsi székesegyházban, melyeknek be­töltése legközelebb meg fog történni. Az egyik ka­nonoki állásra — mint biztos forrásból értesülüuk — Spiesz János paksi plébános, a dunaföldvári kerület esperese ős koppán-monostori czimzetes apát fog kineveztetni. E kinevezést az egész egyházme­gyében bizonyára a legnagyobb megelégedéssel fo­gadják, mert Spiesz János kiváló pap ős kitűnő egyházi szónok. Spiesz 1885-ben lett paksi plé­bános; 1886-ban pedig kerületi esperes és apát. A másik kanonoki állás betöltésére vonatkozólag külön­böző kombinácziók hallhatók, melyek közül legvaló­színűbb, hogy vagy Rézbányay János dr., árva­házi igazgató ős a „Pécsi Közlöny“ tudós szer­kesztője vagy pedig P o z s g a y J ó z séf püspöki tit­kár fog kineveztetni. . — Uj orvos. Dr. Lévai Dezső, lapunk zseniá­lis tollú munkatársa, ki három és fél évig mőködött mint orvosgyakornok a Szent-Rókus kórházban ős a József főherczeg védnöksége alatt álló budapesti általános poliklinikán, Dunaföldvárott telepedett le, hogy orvosi működését a szenvedő emberiség javára megkezdje. — Eskütétel. Kelemen József, a duna­földvári kir. járásbírósághoz újonnan kinevezett al- biró folyó hó 20-án tette le a szegzárdi kir. tör­vényszék teljes ülésében hivatalos esküjét, s uj ál­lását ugyané hó 22-én foglalta él. ! > — Visszarendelés. A péc-i kir. ítélőtábla el­nöke Klie Lajos szegzárdi kir. törvényszéki aljegy­zőt, ki a dunaföldvári kir. járásbíróságnál 4 hóna­pon át kisegítő szolgálatot teljesített, a szegzárdi kir. törvényszékhez rendelte vissza. — A „szegzárdi alapnevelési egyesület“ folyó é vi f ebr uár hó25-én dő 1 u tán 5 ó rak or saját helyiségében tisztújító közgyűlést tart, melyre az egyesület alapitó-, rendes- és pártoló tagjait tisztelettel meghivatnak. Tárgy soroz at: l.Afmult közgyűlés jegyzőkönyvének fölolvasása. 2. Az igazgató­titkár jelentése. 3. Az 1892. és 1893. évi számadások előterjesztése kapcsolatban a számvizsgálók jelenté­sével. 4. A jövő évi költségvetés előterjesztése. 5. Bati János kisdednevelő helyettesítésére vonatkozó intéz­kedés. 6. Tisztujitás. — Gyógyszertár-vétel. Fejős Dezső gyógy­szerész megvette Dunaföldvárott az Esztergomi Gábor-fóle reáljogu gyószertárat, melyet újonnan át fog alakítani. — Halálozás. A szabadságharcz egyik vitéze, Borsitzky János, élete 67-ik évében Tamásiban meghalt. A boldogult haláláról a következő gyászje­lentést vettük: Özv. Borsitzky Jánosnó, szül. Mada­rász Anna úgy saját mint gyermekei: Dezső és neje Borsitzky Gizella, úgy ennek gyermekei: Béla, Dezső ős Gábriella; Jolánka ős férje Bajó Pál; Béla és neje szül. Kupi Anna nevében fájdalomtól megtörve je­lenti szeretett férje, atyjuk, nagyatyjuk, illetve apósuk Borsitzky János bírósági végrehajtó, 1848/49-ik honvéd-huszár hadnagynak élete 67-ik, zavaratlan, boldog házasságának 42-ik évében Tamásiban f. hó. 18-án esti 9 órakor hosszú szenvedés ős a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos el­huny tát, A boldogult hült teteme f. hó 20-án d. u. 2 és fél órakor fog a róm kath. szertartás szerint beszenteltetni ős örök nyugalomra tétetni. Az en­gesztelő szentmise áldozat február hó 21-én fog a tamásii róm. kath. templomban az egek Urának be- mutattatni. Nyugodjék békében! — A „Tolnavidéki Takarékpénztár“ a napok­ban tartott közgyűlésén egyhangúlag Molnár Sán­dor, helyettes vezérigazgatót választotta meg vezér­igazgatóvá A virágzó pénzintézet Molnár Sándorban lelkiismeretes, pontos vezérre talált. — A paksi uj ref. lelkész fogadtatása. Dr. Kecskemóthy István újonnan megválasztott ref. lelkész, volt budai adminisztrátor folyó hó 20-án utazott Paksra, hogy állását elfoglalja. A nagy-do- roghi vasúti állomásnál Orosz Endre, Török Lajos, Hajpál Sándor, Halász Zsiga, Döme István, Horváth Zsiga és Mácsik Lajos tagokból álló küldöttség fo­gadta. Orosz Endre főszolgabíró intézett szép beszé­det Kecskemóthy Isvvánhoz, melyre ő meghatottan válaszolt. A fogadtatásban rósztvett a duna-szent-

Next

/
Thumbnails
Contents