Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-02-25 / 9. szám

XXII. évfolyam.

©_ szám.

Szegzárd, 1894. február 25.

KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP.

Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- _________ egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője.

El

őfizetési ár:

Egész évre Fél évre . . Negyed évre . Egyes szám

...... 6 frt —

1 m • • iS I • H • • I „ 50 a kiadóhivatalban I 2 kr.

kr

Szerkesztőség:

Kiadóhivatal:

Megj elen:

Bezerédj Isfván-utcza 6. szám alatt, hová a

Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az

hetenkint egyszer, vasárnap.

1 lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások

Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirde

tézendök.

küldendők.

tések jutányosán számittatnak.

A keddi értekezlet.

Tolnavármegye polgárságának azon része, kik az egyházpolikai kérdéseknek, az országgyűlés elé terjesztett alakjában való megoldását óhajtják, azon czélból, hogy a Budapesten, folyó évi márczius hó 4-én vallás- és pártkülönbség nélkül megtartandó nagygyűlésen képviselve legyenek, fövő kedden Szeg- zárdon értekezletet tartanak.

Nagyon csalódnék valaki, ha azt hinné, | hogy itt bármely felekezet vagy akár egyesek meggyőződése elleni tüntelés volna czélba véve; alkotmányos országban minden nézet bir azzal a jogosultsággal, hogy magának híveket szerezni, azokat tömöríteni és ha a többséget megnyerte, eszméit az életbe átültetni megkísérelje.

A keddi értekezletnek is az a czélja, hogy vármegyénk azon polgárait, kik az országgyűlésen most tárgyalt házasság-jogról szóló javaslatot törvényerőre akarják emelni, egyesitse, tömörítse s meggyőződésének nyil- vánulására alkalmat szolgáltasson.

Megtörtént ugyanis ez alkalommal is, hogy a függetlenségi és 48-as párt, mely az országgyűlésen hat közül három tag által van képviselve s a szavazatok arányját véve a vármegyében többségben van, mint párt a tervbe vett értekezleten való közreműködésre hivatalosan felhiva nem lett s csupán anynyi tekintetben részesült, hogy egyes tagjai a közreműködésre felszólitattak.

Sőt megtörtént, hogy a vármegyei függetlenségi és 48-as párt ez időszerinti elnöke, nem mint országgyűlési képviselő, hanem mint lapszerkesztő vétetett fel a meghívók aláírói közé.

Hát ez vagy nagymérvű tapintatlanság, vagy szándékos ignoránczia.

Mindkét esetben ismerni fogjuk kötelességünket.

Ha tapintatlanság, akkor kérni fogjuk az ; orvoslást, ha ignoránczia, ki fogjuk erőszakolni elismerésünket!

A szétküldött meghívót itt egész terjedelmében közöljük'.

Nem czélunk az egy czélra törekvő pol- | gárság sorai közé üszköt vetni, a kitűzött czél érdekében, szívesen elhallgatnánk egyéni sérelmeinket, ha nem tartanánk attól, hogy azok ismétlés esetében végre is azt eredményezik, hogy kénytelenek volnánk utainkat, habár azok akkor is elveink szigorú követését vonnák maguk után, kettéválasztani.

Meghívó.

A folyó évi márczius hó 4-én Budapesten vallás és párthülönbség nélkül megtartandó szabadelvű országos nagygyűlésen Tolnavármegye liberiálisan gondolkozó közönségének minél méltóbban való kóp- viseltetése czéljából, alulírottak egy értekezletnek megtartását kívánatosnak tartván, felkérjük vármegyénknek a szőnyegen forgó egyházpolitikai javaslatokat helyeslő összes tisztelt polgárait, hogy e

czélból a Szegzárdon folyó évi február hö 27-én — kedden — d. e. 11 órakor a „Szegzárd Szálló" nagytermében tartandó értekezleten megjelenni és részt venni szíveskedjenek.

Szegzárd, 1894. február hó 21-én

Bárány Sándor, Bernrieder János, Bernrieder József, Bezerédj Pál, Bischitz Mór, Boda Vilmos, Borsody Lajos, Borzsák Endre, Búsbach Péter, dr. Cottóly Géza, Dömök Péter, Dőry Dénes, Dőry Jenő, Dőry József, Dőry Vilmos, Dúzs Dániel, báró Eliatsek Ede, Erdős Gábor, Fejős Imre, Fördős Dezső, Fördős Vilmos, Geiger Gyula, dr. Hangéi Ignácz, Kovács László, Kovács S. Endre, Korbonich Dezső, dr. Kra- molin Emil, Krammer János, dr. Leopold Kornél, Leopold Sándor, Mayer F. Andor, Őrffy Lajos, Pap Gyula, Perczel Dezső, Perczel Gyula, Perczel József, Perczel Lajos, Pesthy Mór, Rill József, Rozmayer Ferencz, Rüll György, Sántha Károly, gróf Széchenyi Bertalan, gróf Széchenyi Sándor, dr. Szigetb Gábor, Sztánkovánszky János, dr. Schweiz Antal, Tóth Károly, Totth Ödön, Török Béla, Ujfalusy Imre, Ujfalusy Lajos, Vargha Lajos.

Csak szenvedély nélkül!

Az ország köAvéVeményjét tán egy kissé túlságosan is foglalkoztató politikai ésemények, áradata immár tulcsappong minden korlátokon s a meggondolatlanság, a hebehurgyaság, a vak szenvedély oly tüneteit tárja fel, melyek minden komolyan, higgadtan gondolkozó embert bizonyára kellemetlenül érintenek.

Az egyik újságíró ifjoncz a neki szabadult hullámverés közt eviczkélve, valamelyik, a legsötétebb felekezeti irányzattól uralt főváTARCZA.

Magános időmet.

Magános időmet te néked szentelem,

Bár ott vagyok nálad máskor is szüntelen. Emésztem magamat, mint a ki a bánat Senyvesztő mérgétől gyógyulást nem várhat.

Képzellek, hogy itt vagy hófehér ruhában; Tündér léptekkel jársz-kelsz kicsi szobámban. S ki kedveszegetten könyvem mellett ülök, Édes, mohó vágygyal utánad perdülök.

Megfoglak, kezemet derekadra teszem,

S keblemre szorítva szólitlak: kedvesem! Aztán mézet szívok rózsa ajakadról:

Kábító illatot liliom nyakadról.

Egy székem lévén csak, ölembe ültetlek; Nézem napsugarát szép kökény szemednek; Jósolok belőle hosszú boldogságot;

Fényt, mely beárasztja nekem a világot.

Aztán tudom is én, mi történik velem.

Édes álmot alszom pehelylágy kebleden. Alszom, alszom. Egyszer zaj vesz körül. Ébredek. A szivem egészen megkövül.

Téged visz egy rabló, gyönyörű angyalom; Én meg tőre adott szívsebem’ fájlalom.

Foly a vérem, éltet senki se fü belém; Gyászfátyollal te is búcsút intesz felém.

Magános időmet így szentelem néked,

Ha két-liárom hétig nem láthatlak téged.

Pedig kár, mert szeretsz, tudom azt, végtelen; S csak a szerelem, mely bolondoz igy velem.

Tóth István.

Hen nihil invitis fás quemquam fidere divis!

Vagy: Az én három vén ismerősöm.

— Humoros rajz. —

Harmincz évi praxisból tudom és tudják, akik, tudják, sőt a bölcsek is úgy mondják, hogy ugyanazon gondolkozásu emberek igen könnyen szin- patizálnak és összebarátkoznak. E tétel igaz voltát bebizonyítandó rajzom három vén legényt mutat be kedves olvasónőimnek.

Mintha hallanám indignácziójukat: Vén legény! no erről jobb, ha elhallgat! De ne móltóztassanak megijedni. Vén legényeim nem versenyeznek egy junói, véuusi alak körül; nincs tehát mitől tartani ; párbajról meg épen szó sem lehet. Szóiig, Máyer és Kleiszner barátim már ifjukáruktól fogva szoros barátságot kötöttek — mondom ifjúkoruktól fogva az élet megannyi akadályain keresztül.

Barátságuk ritka volt.' És ezen ritka barátságot nem egy, hanem több körülmény hozta létre. Mindhárman úgy tetteikben mint gondolkozásukban egyek voltak; mindhárman ugyanazon korú; mindhárman vén legények valának.

Találkoztak pedig naponként a Pali „Koronájában“ hol együtt ebédeltek és vacsoráltak. Gazdagok és minden rokon és örökös nélkül. Czuczorral s/ólva: már az 50-ik ősz dere lepte szakállukat — és még egyiknek sem jutott eszébe egy bájos angyalt sivár, puszta életüknek társul keresni — Elérvén a nesztori kort, elhatározták ezen napot fényes lakomával megülni és újból megerősiteni barátságukat. Összegyűltek pedig Szóiig urnái, hol is pompás étkekről gondoskodva volt; a nektár patakként folyt; a szerencsekivánatok felköszöntések egymást kergették; olympusi láng szállta meg köblöket el annyira, hogy szent barátságuk bizonyságául ott a helyszínen a következő egyezségre léptek: „aki hármuk közül a másik kettőt túléli, a kettőnek vagyona arra száll,“ — Ezen egyezséget közjegyzőileg hitelesíttették; — (azaz pardon! még akkor közjegyző nem is volt) (tehát nem a közjegyzőnél, hanem valamely bíróságnál hitelesíthették.)

Elmúlt a fényes lakoma; vége lett a vigság- nak; az olympusi lelkesülós visszaröpült a mindennapi prózába.

Másnap reggel Szóiig ur sótaközben igy gondolkozott: „az az egyezség mégis csak ostobaság volt; ötvenezer frtos vagyonomat Máyer és Kleiszner fogja bírni; ostoba egy gondolat!“ „De hátha ón élem túl őket, ez leirhatlan boldogság volna; kétszázezer frt ütné markomat!“ Erre ismét visszaesett gyanújába — „oh a két ficzkó el akar tenni láb alól, életemre törnek — mérget adnak! óh! oh! ón ostoba!

Ámde Máyer és Kleiszner sem gondolkoztak másként. —

E naptól kezdve megszűnt az összejövetel — Pali koronás nagy boszuságára többé nem ebédeltek együtt nála; egyik kerülte a másikat, sőt alig mertek az utczára menni. Gondosan olvasta mindenik a Tolnamegyei Közlönyt a czélból, hogy tán a „halálesetek“ — vagy „szerencsétlenság“ rovatában a vén legények egyike nevére bukkan — de hiába.

A három vén legény erősen vigyázott magára, és mégis megtörtént, hogy hőseink mindenike a jár-