Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-12-23 / 52. szám
2 1894*. deczember 23. A báttaszéki bankett. Báttaszék községének társadalmilag egyik kiváló jelensége, a humanismus szolgálatában áldásos buzgalmat kifejtő, a puritán jellemű községi orvos — dr. Boszkovitz Mór — tiszteletére, tisztelői és barátai azon alkalomból, hogy orvosi gyakorlatának 25-ik évét elérte, folyó hó 15-én az „Arany Naphoz“ czimzett nagy vendéglőben diszlakomával és tánczczal egybekötött ünnepélyt rendeztek, mely ünnepély fényes^ sikerét tekintve, méltó volt a jubiláns érdemeihez. Önmagát tisztelte meg azon lelkes sereg, mely az ünnepély létrehozásán fáradozott, a midőn a szép alkalmat kezei közül kisiklani nem engedte. Beigazolva látjuk azt, hogy a humanizmus szolgálata rögös pályájának önzetlen betöltése méltó elismerésre számíthat. A mintegy százra tehető ünneplő közönség üdvözletét Engel Mór alkalmi szónoklatával tolmá- csolá, ki is a jubiláns kiváló érdemeit, mint lelkiismeretes orvosét, polgárét méltatván, a tisztelgők érzése a lelkes „éljen“-ekben impozáns módon manifesztálódott. A jubilárius átvevén a közadakozás filléreiből beszerzett szép feliratú ezüst serleget, mélyen meghatva mondott szivből fakadó köszönetét, ígérvén, hogy az ünnepély csak fokozni fogja buzgalmát az egészségügy szolgálatában a jövőre. Az üdvözlések befejeztével a fényesen és az ünnepelt megkoszorúzott csinos arczképével díszített teremben több mint 80 teríték foglaltatott el. A sült megérkeztével dr. S p á n y i Leo emelkedett beszédben éa szónoki hévvel köszönté az ünnepeltet, mire a jubilárius köztetszésben részesült szellemes tószttal válaszolt. Utána Engel Mór a jubilárius szeretett családja egészségére ürité poharát; majd Gáspár József budapesti orvos mondott kellemesnél kellemesebb és szellemesnél szellemesebb dolgokat, melyeknek kapcsán humorteljes contra és recontra szóviták keletkeztek Gáspár és Engel között az ünneplő közönség meg-megujuló tetszésnyilvánulásai között. Most Schuler József, mint a kereskedelmi kaszinó tisztviselője hatásos szavakkal élteti az ünnepeb mint egykori igazgatóját és érdemdús elnöké' étkek és italok fogytával egyenes, illetve arányban növekedett a jókedv; durrogtí’ palaczkok dugaszai és „in vino est V g y a 1 f f y Imre bátyánk megkezd elöljáró igaz szivből eredt üdv;:-/ kiváló és figyelemre méltó uett; utána ItQyatsek Pál, ^-grégibb barátja szólalt fel; majd if). józsef mondott emelkedett tósztot; a közse^ ,o és érdemekllP.Tl JITQ7/1oa» 1*2 —J 9 kij ütött a * föl a szél- .ezett üdvözlő kiméről gyönyörű emlékkönyv készittetet ünneplők szellemes sorokat Írtak az ül < íkére. F ü 1 ö p hivó zené^ Mi a táncz, mely a rövid szünetet • leszámi G óráig tartott lankadatlan kitartással. A nulatozás a táncz alatt is folyt a kaszinó te va az ünnepelt maga köré gyüjtvén jó bai ztelőit, fesztelen jó kedvvel kellemesen telt A vidéki derék víM^iígeííí közül többen Lajos és neje, iTreund Sándor, Pója tan s, Mohácsról; Leopold Lajos, dr. S p a Wohl Józsefné és leánya és mások '; dr. G á spár József, Fischer Adolf, dapestről az ünnepély emeléséi ek stb. Búin liozzájárultak. Értékes ajándékokban s ny. Dicsérettel kell megemlék ünnepélyt rendező bizottságról, mely köri és gönddal munkálkodott a siker élőm örömmel regisztráljuk, hogy az érdem mé st nyert. TARCZA, Az én karácsony-eon Irta: ifjabb BQDA VILMOS. Miért újultok fel emlékezetemben ti rég elmúlt képek? Miért kisértek utamon? Miért nem hagytok békében elmúlni ?! . Hatvan súlyos év nyomja vállamat. És ennek a hatvan évnek soha egy jó napja, egy örömpercze nem volt, hanem a napok, az órák és a perczek csak szenvedést, csak bánatot termettek számomra. Es én nem tudom még ma sem, hogy miért kellett annyit szenvednem, bűnhődnöm! ? . . . Minden év ugyanezen napján, ugyanezen órájában a mécses halvány fényű lángjának lobogása mellett, visszatekintek a múltba ... És valahányszor ezt teszem, mindannyiszor hideg borzongás fut végig testemen, végtagjaim meghidegülnek és úgy érzem, mintha elérkezett volila számomra az az idő, midőn el kell innen távozni más uj világrészbe, más csillagok, más emberek közé . . . Szomorú áz én történetem, nagyon, de nagyon j . . Gyermekkoromtól öregségemig nem volt egyébb örömem — a reménynél S . És ez a remény is milyen volt ?! Olyan, mint a meteor, a mely vakítóan tűnik fel a csillagok milliárd- jai között, de csak azért, hogy feltűnése is csak oly mesés legyen, mint halála ... Gyermekkorom első karácsony estéjére nagyon ól emlékszem. Még most alig hiszem el, ha reá gonTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (52. sz.) Fölemlitendőnek tartjuk még L u s z t i g ven- vendéglőst is, ki az ételek és italok kiszolgáltatásával és azok jó minőségével dicséretet érdemel. Az ünnepély, tudjuk, hogy maradandó emlékre számíthat mindazoknál, kik szives részvételükkel tanúságot tettek arról, hogy miként kell megadni a: igazi érdemnek a méltó elismerést. Víg Pál. A földmivelési tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával lapunk sz> kesztője is felszólalt g minthogy beszéde aktuális d gokkal foglalkozik, a gyorsírói jegyzések alapján szédét itt közöljük: Boda Vilmos: T. Ház! (Zaj. Hallj Halljuk!) K Elnök: (csengét) Csendet kérek! Boda Vilmos: Bernáth Béla igen t. képvi társam mindjárt ezen nagy arányokban megin földmi veié sügyi tárcza körüli vita alkalmával eg tározati javaslatot nvujtott be, melynek égi pontja akként szól, hbgy a kormány utasittatifc szerint a philloxera pusztítása által károsult sz< tokosoknak adandó állami kedvezményekről segélyezéséről törvényjavaslatot nyújtson örömünkre és megelégedésünkre szolgá1 lyen t. földmivelésügyi miniszter tette, hogy ezen javallatot elfor vényjavaslatot W fog vid idő alatt a örültünk volna, ur, akár pedig talánosságban k<" melyek szer»’ ténni fog lom le*- mm’ kidolgozt" roHáznak v nagyon ha ak*' miniszter az ' *ob nagy ál^zon alapelveket, rtilam részéről tör- „a folyamán még alka- _aők, ha a földmivelésügyi nagyban tájékoztatna hennán engem felszólalásra késztet, az hogy, a mint tudni méltóztatik, azon .ez tartozni szerencsém van, t. i. a függet- <js 48-as párt, még a vita megindulása előtt bizottságot alakított, melynek feladatává tette, .ogy a közgazdasági válságra vonatkozólag egy con- crét tervezetet dolgozzon ki. Ez a bizottság feladatában eljárván, minthogy annak tagja lenni én is szerencsés voltam, és minthogy ez a bizottság részben e határozati javaslattól elterő propositiót tett, kötelességemnek tartom felszólalni, és a pártom által' készített programm ezen részét röviden összefoglalva, indokolni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek! Boda Vilmos! A kedvezőtlen közgazdasági viszonyok pusztító hatása talán egy téren sem érezhető annyira, mint a borászat terén. A hajdan kitűnő borairól világhíressé vált Magyarország immár a múlté és felette kétséges, hogy valaha, még a legkedvezőbb viszonyok közrehatása alatt is képes lesz a korábbi nemzedékek vagyoni jólétét biztositó állásába visszahelyezkedni. Hogy a dolgok idáig fejlődtek, hogy a bortermeléssel foglalkozó gazdák milliói vagyoni romjain keseregnek, hogy a beállott elszegényedés folytán egész néprajok a kivándorlás természetellenes eszméjével kezdenek megbarátkozni, annak kétségtelenül első és főoka azon a vilátörténelemben páratlan csapás, a mely a philloxera rovar jelentkezésével rövid néhány év alatt egy viruló gazdasági ágat úgyszólván elsepert a földszinéről. De tévedés volna ezen kedvezőtlen helyzetnek a kulcsát egyedül és kizárólag a philloxera pusztításában keresni; része és pedig nem jelentéktelen része van ebben a kormányzatnak is, a mely nagyobb szabású eszközök igénybevételétől annak idején idegenkedve és ezek alkalmazását épen a pénz kérdése miatt elmulasztva, ok, hogy váljon nem volt-e az álom!?!.................. nem volt az álom, tiszta valóság, megváltozha- megtörtént dolog! 1 emlékszem, egy nagy fekete szoba volt ott, wioi a karácsonyfámnak kellett volna állnia.' Minden fekete volt benne. Még a falak is, az ajtók is. Ott a szoba közepén a gyertyák" fénye és zöld bokrok között két fekete koporsó feküdt, benne két holttesttel. Anyám és atyám holtteste volt . . Ott térdeltem egész éjszaka az ima-zsámolyon és imádkoztam . . . Nem tudtam megválni tőlük. Mindig azt vártam, hogy felébrednek . . . Azt mondta nekem mindenki, hogy mind a ketten csak alusznak, csak próbára akarnak tenni, hogy nem zu- golódom-e, ha később jön az Istenke, ha megvárakoztatnak vele ?! Es én mindezt elhittem! Vártam, hogy majd csak felébrednek, de nem akartak . . . Végre azután azt gondoltam, hogy hátha úgy aludtak el, hogy soha többé fel ne ébredjenek, akkor mi lesz belőlem ?! . . . Ezt már gyenge idegzetem nem birta ki . . . Éreztem, hogy a tagjaim megmerevednek, azután pedig egészen vörösek lesznek . . . Fejem szédülni kezdett . . . Egész testemet a láz gyötré.. . Azután összeestem . . . Emlékszem, hogy mit álmodtam ezután. Láttam egy igen nagy karácsonyfát. Felért egész az égig. Tele volt rakva különféle dolgokkal, játékokkal . . . Volt a karácsonyfa tetején két angyal is, kiterjesztett szárnyakkal, megdicsőült arczczal... És ez a két angyalarcz, annyira hasonlított atyám és anyám odáig ment, hogy a legválságosabb helyzetben, a midőn a szőlők újból való betelepítése a franczia példák után indulva kezdett tért hódítani, részint, hogy a külföldi ipar terjedésének útját egyengesse, tehát •J-íon érdekből; részint pedig, hogy a magához ra- talmérési jövedelem nagyobb mérvben való ki- ísa biztosítsa, az olasz borvámoknak 20 frt- t 20 krra való leszállításával oly versenyt I a magyar gazdák nyakába, hogy annak nem- ayagi teljes tönkretételét idézte elő (Zaj) ülnök: (csenget) Csendet kérek! 3 o d a Vilmos : De okozója volt annak, hogy a ír bortermelő jövedelmének csökkenése folytán onstruktióval komolyan nem is foglalkoztatik. tehát a dolgok idáig fejlődtek és hogy a bordó ily helyzetbe jutott, annak kétségtelen másik 1 a hitelviszonyok kétségbeejtő volta. A magyar jrmelő, akinek minden idejét igénybe veszi a los kezelést igénylő szőlőmivelési ág, fölbirtokkal án rendelkezik és hitelképességét egyedül nagy két hépviselő szőlőbirtoka és lakháza állapítja meg lost, mig a mezőgazdasági birtok értéke és ára elkedőben van, a szőlőé és házé óriási mérvben ikkent, olyannyira, hogy azelőtt pl., a hol én lakom, egzárdon egy 2000 frt értéket képviselő 1200 négy- Ög ölnyi szőlő ára ma 200 frt; vagyis ennél ép «■y, mint a háznál a vagyon érték-apadás kilencz- zedrész. Vidéki pénzintézeteink közt alig van néhány, a mely évi járadékos kölcsönök kiadására volna berendezve, pejig a jövedelerümel immár nem biró és rekonstruktiórá utalt szőlősgazda nem képes a rendes évi törlesztéssel járó 6—8°/0 kölcsön terheit viselni és ily helyzetben tömegesen fordul a fő- és székvárosi év-járadékos kölcsön intézetekhez, a mit tapasztalásból tudok, mert egy egész tömeg folyamodványt hoztam fel annak idején. De ezen intézetek azon indokolással, hogy a jelzálogul felajánlott ház 40 év alatt értékét veszíti, szőllő birtokra meg egyáltalán nem hiteleznek, őket kérlelhetlenül elutasítják. Hozzájárul a bajhoz, hogy az amerikai vad- és nemesitetett alany előállítására berendezett állami intézeteink, sajnos, a gazdák szorult helyzetét kihasználva, több helyen valóságos nyereséges üzletet folytatnak és mondhatni, hogy nem minden esetben megbízható produktumaikon igen gyakran méregdrága áron iparkodnak túladni A létében megtámadott magyar szőllőbirtokos- nak a végromlástól való megmentése érdekében váljon mit tett az állam ? (Halljuk! Halljuk!) Először is a szénkéneggel fenntartott szőlők állami adójának két-harmadrészét elengedte. De itten a baj abban van, hogy ez csak sok utánjárásra, a bejelentést kö- yető évben számittatik be. Az újból betelepített szől- lők számára 8 évi adómentességet biztosított; ámde ezen, különben üdvös intézkedésnek hatása is majdnem ellensulyoztatik azáltal, hogy évek múlnak el, mig a törvény intézkedései alkalmazásba vétetnek. Itt vagyok pl. én, ki 3 év előtt tettem be jelentésemet és adóleengedésben máig sem részesültem. Eltiltotta továbbá a inüborgyártást, mely szintén helyes intézkedés volna, de sajnos, a törvény vőgrehajtására eddig legalább senki sem ügyel föl és a hatóságok azt várják, hogy a titokban még nagyban divó mü- borgyártás egyes eseteiről hozzá feljelentések érkezzenek. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Hát nem akarva a t. Ház türelmével visszaélni, minthogy már ígéretet is tettem, hogy rövid fogok lenni, röviden összegezem az elmondottakat. E szerint kétségtelen, hogy a magyar bortermelés nagy bajaival szemben, amint nagy örömünkre és mégelé- gedésünkre a mélyen t. földmivelési miniszter ur programmbeszédében azt be is ismerte, a kormány vagy állam által eddig tett intézkedések nem kielégítők. És miután már ezen beismerés megtörtént, a arczához, mintha ők lettek volna. Hivtak is, hogy menjek el velük, hogy ne hagyam őket el. El akartam utánuk menni, de nem engedtek, úgy tartóztattak vissza. Végre is kiszakítottam magamat kezeik közül és kezdtem felfelé szállni a magasba, ő hozzá- jok . . . Ekkor azonban a karácsonyfa és vele együtt ők is eltűntek és én estem lefelé . . . Erre ébredtem fel, hogy lenn fekszem a szoba padlóján. Feleszmélve, sorba jártam a szobákat, de egyik sem volt fekete, egyikben sem találtam sem atyámat, sem anyámat. Most azután eszembe jutott, hogy hallottam valami mesét, a melyben az van elmondva, hogy a ki meghal, az angyal lesz. Tehát atyám és anyám meghaltak . . . Elmentem vissza szobámba és sírtam. De talán magam sem tudom, hogy miért?! * Ettől a karácsony estétől kezdve igen sok év múlt el. Annyi, hogy gyermekből férfi lettem. Egy nagy faluban éltem, ott munkálkodtam s kerestem meg mindennapi kenyeremet. Valahányszor eljött a karácsony este és végig bolyongtam az üres utczá- kon s láttam a karácsonyfa alatt ülni a boldog atyát gyermekeivel, annyiszor eszembe jutott, hogy miért ne alapíthatnék én is családot, miért ne lehetőének nekem is boldog karácsony estéim?! Volt a faluban egy csinos, szegény leány. El kezdtem a házukhoz járni komoly szándékkal. Lehetett rajtuk látni, hogy szívesen fogadnak. Ki tudja, talán szülei, oda is adták volna a leányt, ha megkértem volna ?! Egy karácsony estén elmentem hozzá, azon feltett szándékkal, hogy nyilatkozni fogok előtte . . .
