Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-12-23 / 52. szám
XXII. évfolyam. 52. szám. Szegzárd, 1894. deczember£23. közigazgatási, társadalmi, tanügyi és n KÖZGAZDASÁGI hetilap. Aj országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanítóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre ............................6 frt — Fé l évre ...................3 „ — Ne gyed évre ............................ I „ 50 Egy es szám a kiadóhivatalban I 2 kr. kr. Szerkesztőséé:: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendők. küldendők. Megj elen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számíttatnak. Felhívás előfizetésre. Lapunk ez év végével befejezi 22-ik évfolyamát s újévkor a 23-ik évfolyamba lép. A „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ immár csaknem egy negyedszázad óta szolgálja Tolnavármegye közérdekét. Ez idő alatt önérzettel, minden kérkedés nélkül, mondhatjuk, hogy minden körülmények között megtartottuk függetlenségünket és szabadon, minden befolyástól menten, lankadatlan igyekezettel munkálkodtunk a közjó előmozdításán. Hivatkozhatunk nehéz viszonyok között megfutott múltúnkra, hogy mindenkoron a közérdeket és nem egyesek érdekeit szolgáltuk. $ ennek köszönhetjük, hogy huszonkét hosszú év alatt kivívtuk Tolnavármegye nagyközönségének osztatlan elismerését és pártolását. A változó viszonyok mellett is rendíthetetlenül megállottuk szívós kitartással helyünket, daczára annak, hogy a „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ megalapítása óta két uj megyei lap is keletkezett. Nem ütjük meg hangzatos frázisokkal a nagy dobot, nem ígérünk eget-földet, s nem is hirdetünk világra szóló politikát, mert programmjunk a jövőben is a régi marad, melytől eltérnünk nincs okunk, mivel eddig is megfeleltünk igazi hirlapirói feladatunknak, a mit lapunk pártolóinak kitartó gárdája bizonyít legjobban. A „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ minden rovatát jövőben is kipróbált erők vezetik, s kiváló súlyt helyezünk arra, hogy a helyi és a vidéki eseményekről megbízható értesülést adjunk, a szépirodalmi részben pedig csakis irodalmi becsű verseket és tárczákat közlünk. Kérjük továbbra is lapunk olvasói és barátja! szives támogatását, melyet a jövőben is kiérdemelni legfőbb törekvésünk leend. A „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ előfizetési ára: Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre . . . 3 frt — kr. Negyedévre I frt 50 kr. Mutatványszámokat kívánatra küld a »TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ kiadó- hivatala. Hazafias üdvözlettel: a „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Karácsony. Csak egy napi időköz — s ránk virrad a kér. világ legszebb, legnagyobb és legör- vendetesebb ünnepe, a szent Karácsony! . . Olyan különösy soha máskor az év folyamán nem tapasztalhatíkkellemes, meleg, édes érzés fogja el ilyenkor sziveinket! . . . Hiszen a krisztusi váltság ténye Iséghezvitelének minden egyes mozzanata nagyszerű, megható és fenséges, — és az ezek emlékékjnegörökiteni hivatott többi ünnepek is (nagy-péntek, kus- vét, áldozó-csütörtök, pünkösd) dicsőek, jelentőségteljesek a kér. ember életében s a kegyelem világában! . . . Honnan veszi hát a Karácsony — bögy úgy mondjuk — a többi u. n. „sátoros-ünnepek“ feletti főlényét? Honnan deriválhatja elsőségi jogosultságát ? E kérdésekre a gyakorlati élet már régen megadta az egyedül helyes feleletet, mely nem egyébb, mint bogy: mig a többi ünnepeknél nagy szerepe van a böl- cselkedő rideg észnek és a — sokszor kételkedő, sokszor erősen álló, de átlag folyvást ingadozó — hitnek: addig a Karácsony a mindig szerető meleg szív és soha nem okoskodó, csak jót tenni törekvő finom lélek igazi megszentelt családi ünnepe, melynek megtartása nem az okosak kiváltsága, nem a nagyok s hatalmasak előjoga, hanem a boldog lenni vágyó embers ziv általános gyermeteg gyönyöre! Igen, a többi ünnepeknél többé-kevésbé okoskodik, birál, kritizál az emberi rideg ész, de a karácsonyi öröm: a szív megszentelt öröme, mit okoskodás nem árnyal, kétely nem homályasit, birálat nem koczkáztat! . . Már kezdettől fogva a kér. egyházak — akarva, vagy akaratlanul — odatöreked- tek, hogy a karácsonyi ünnep, a növekvő hold példájára, mindig nagyobb jelentőséget, fényt, bensőséget és hatályt nyerjen, ezért lett egyházi törvénynyel elrendelve az egy hónapi ádventi előkészület kötelezettsége, mig a többi, egyenrangú ünnepeket legfeljebb egy heti előkészületi idő előzi meg. I ne feledjük, hogy a felbuzduló, magasztos lángokban felcsapodó humán érzelem s emberszeretet fenséges tényeit, a deczem- beri zordon napok, s karácsonyi időszak szülik s ez szintén nagy befolyással van az ünnep elsősége kérdésének eldöntésénél! . . . . Igen, mert mig kora tavaszszal az ébredését alig várt nagy természet elbűvölő pompája mintegy magához lánczolja, leköti a figyelő lelket s majdnem azt mondhatnám, elvonja a szivet a húsvéti és pünkösdi ünnnepek vallásos örömétől: addig a természet téli kihalása, mikor kívülről nincs semmi szem és szivgyönyörködtető — mintegy visszaadja az embert önmagának, hogy a természet pusztaságai, a tavasz és nyár elnyilt ékességei, mint szomorú romok felett keresse fel az ember a bensőleges hit, a vallásos kebel üde tavaszát, hogv a külső zordon világtól elfor- dúlva, - a1 vallásos érzés megszentelt örömvirágainak üdvözítő illata teremtsen számára téli kikeletet! . . . Micsoda hát a Karácsony? Egy gyön- nyörü télikert, a hitélet, a vallásos érzés nyíló rózsáival, miknek bájos szirmait nem a természeti nap hő sugára festi, hanem az istenségnek bennünk lakozó szikrája, a mindenható szeretet, e legfelségesebb lelki hap!.. ^éfáljatok e téli-kertben, — t. olvasóim — vagyis: sz-eressetek s éltetek örök tavasz lesz: mert a telet nem az emberi öregség, nem a deczemheri zordonság hozza ránk, hanem az Isten által forrón szeretni teremtett, egymást boldogítani hivatott szívnek elbidegülése! . . . , Boldog karácsonyi üraieplést kiváa&k.V Borzsák Endre. Egy kath. pap a foispáni jubileumról. — Levél a Szerkesztőhöz. — Tekintetes szerkesztőség! Sokféleképen magyarázzák a kath. papok magatartását a folyó hó 10-én jubilált megyei főispánnál szemben. Túladd mondjam el — kérem — tömör rövidséggel nézetemet éz^-ogy«^ vonatkozólag. Hogy a kath. papok a figyelmetlenség s udvariatlanság előrelátható, vádját elkerüljék: megtehették volna azt, hogy espereseik vezetése alatt testületileg tisztelegjenek a vármegye jubiláló főispánjánál. De hogyan s mikép köszönthették volna meg az esperesek akként, hogy se önmagok s paptársaik meggyőződé- sével ellentétbe fie iőnenek, se pedig a fanzeismus gyanúját maguk iránt fel ne keltsek? Körülbelül ily tenorban': Méltóságos ur! A magyar kath. klérus lelke mélyében úgy van meggyőződve, hogy a modem kormány egyházpolitikája végső kihatásaiban romlást hoz a hazára s a nemzetre. S azért a magyar kath. klérustól komolyan nem kívánhatja senki sem, hogy az ez idő szerinti kormányért a legparányibb mérték- bén is lelkesedjek. Méltóságod e Kormánynak vármegyénkben mélyen tisztelt képviselője. S ime mi, eltekintve ettől, még is megjelentünk, hogy az elismerés adóját Méltóságod személyes tulajdonai s érdemei iránt lerójuk s kivánjuk, hogy Méltóságodat a haza s vármegyénk jól felfogott érdekei előmozdítására s kedves családja javára az Úristen boldogul éltesse. — Hát az ilyenforma dikezióban nem lett volna sok köszönet és a főispán urat csak feszélyezte, kényelmetlen helyzetbe hozta volna az. Miért is az én nézetem szerint a kath. egyházi rend részéről legjobb volt a passzív, de teljesen passzív magatartás. Es ez — megjegyzem a mnlt vasárnapi vezer- czikkel szemben — sem „a közös édesanya, a haza iránti kötelesség 1 -mulasztást, sem pedig „szenvedélyét még nem involvál. A megyés püspök levele is csak ő méltósága tiszteletreméltó személyéhez czimzett udvariassági aktus. Csakhogy hányadik esperes tudott volna oly simán szólni, mint a mily simán a püspök irt? Azt a „durva“ hangot, melyet némelyek, lelépve a semlegesség teréről, állítólag megengedtek magoknak : nem helyesli, de a felizgatott kedély sajnálatos aberrácziójának kell, hogy tartsa minden higgadt s jó nevelésű pap. A tekintetes szerkesztőségnek alázatos szolgája: Egy tolnamegyei plébános.
