Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-12-02 / 49. szám
3 ünnepélyen leendő résztvevő szándékukat tudatni kegyeskedjenek, hogy a szükséges intézkedés megtehető legyen. Egyúttal kérjük, hogy az ünnepélyt megelőző napon a kir. tanfelügyelő ur hivatalos helyiségében további útbaigazítások czéljából jelentkezni szíveskedjenek. Reméljük, hogy egyletünk t. tagjai kir. tanfelügyelő ur szívélyes kérelmét, úgy a mi kérő szónkat megszívlelve, örömmel sorakoznak azon férfiú megtiszteléséhez, ki Tolnamegye anyagi és erkölcsi haladását immár egy évtizeden át szive egész melegével előmozdítja és aki mindenkor a tanítók lelkes jó barátjának bironyult. Báttaszéken, 1894. november. 29. Kartársi üdvözlettel: Schuler József, Engel Mór, egyl. elnök. egyl. h. jegyző. 1894. deczember 2. Tapasztalatok az amerikai szölö- vesszö ültetése körül. (Folytatás és vége.) Most, hogy szőlleinket újjáalakítjuk, nagyobb gondot kellene annak csinosságára és tetszetősebbé tételére fordítanunk, értem az alatt a zsinórral húzott szép egyenes sorban való ültetést. A régiek erre nem sokat adtak, gondolván, — és abban igazuk is volt — hogy a tőke csak olyan jól terem, akár van egyenes sorban, akár nincs; de miért ne tennénk tetszetősebbé, mikor ez úgyszólván semmivel sem kerül többe, legfeljebb egy kissé nagyobb figyelmet kell a sorok kijelölésére fordítanunk. Minden város, melyet valami elemi csapás elpusztított, a veszedelem után szabályozva, utczáinak és tereinek alapos rendezésével épült föl, miért ne tennénk mi ugyanezt a szőlőket ért katasztrófa után ? A sorok irányát illetőleg eddig az volt a szokás, hogy a sorok és azok közt a bakhátak a begyről lefelé, a lejtő irányában vezettek és igy mesterséges csatornákul szolgáltak arra, hogy az odahulló esővizet levezessék. Ha az ember elgondolja, hogy éghajlatunk mennyire szűkölködik kivált az éltető nyári esőzésekben: önkénytelenül arra a gondolatra jön, hogy hogyan lehetne azt a kevés nyári esőt jobban visszatartani, nem hogy még mesterséges lefolyást készítsünk neki. Hiszen ha egy sebes nyári zápor után, ha az árkokban csak úgy hömpölyög is a hegyekről lefutott viz, a szőlőbe kimegyünk, látjuk, hogy a lejtős talaj alig egy-két ujjnyira ázott be, a bakhátak közt lefutott viz egész csatornákat vájt és földet is hordott le. A régi szőlőknél ezen pusztítás nem volt oly jelentékeny, mert a talaj kemény lévén, azt nem egy könnyen szaggathatta meg: de annál feltűnőbb ez a rigólozás által meglazított lejtős talajokon. A záporok által okozni szokott eme pusztításnak elejét vehetjük, ha a szőlősorokat nem a hegyről lefelé, a lejtő irányában, hanem azzal keresztbe ültetjük és pedig nem négyszögben, mint az I-ső ábra mutatja, hanem az úgynevezett macskaugrásban, a Il-ik ábra szerint. I. ábra. II. ábra. A Il-ik ábra szerinti ültetésnél minden tőke akadályul szolgálván a lefelé törekvő víznek, annak sebességét gyöngíti és romboló hatását mérsékli. Hogy azonban a vizet még jobban felfoghassuk, czélszerü minden tőke elé egy kis gödröt készíteni, melyben 8—10 liternyi viz elférhet (III. ábra;) ezen gödröcskéket a IV. ábra szerint úgy is alkalmazhatjuk, hogy minden két tőke között készítünk egyet. III. ábra. • ••••• • • • • • • • ••••• • ••••• IV. ábra. • • • • • © • ® • • • • . © . © ■ o ^ @ • o ■ 0 • 9 ' O * § * 9 * 0 • 0 • 0'0'0 * 9 (A vonal a lejtő irányát, a pontok a szőlőket és a nagyobb pontok a gödröcskéket jelentik.) Természetes, hogy ezen müveiés nem tűri a bakhátakat; de itt nincs is azokra szükség, mert ezen gödröcskék felfogják a felső sorokból lefelé folyó vizet — hacBak felhőszakadás nincsen, — mind, úgy, hogy ezen beosztás mellett- egy kisebb nyári zápor is képes szőlőnk talaját megnedvesiteni, holott az a régi művelési mód mellett ugyanolyan mennyiségű esővel, mivel az róla lefolyna, csak annyira ázott volna he, hogy az esetleges másnapi szél csak olyan szárazzá teszi, mint az eső előtt volt. Most az őszszel — októberben — napokig tartó s olykor nagy zápor esők voltak és mégis mondhatom, hogy az ily módon kezelt szőlőmből egy csöp esővíz sem folyt le. Ezen tapasztalatból kiindulva erősen hiszem, hogy még a legnagyobb nyári zápor sem rongálhatja meg ily művelés mellett szőlőnk talaját, mert 1000 □-öl területen (1 méter sor- és m. tőke-távolság mellett) 3,600 tőke fér el, ha már most minden tőke mellett | van egy ilyen gödröcske, melyben 8—10 liter viz elfér, úgy ezen gödrök képesek lesznek minden 1.000 □-öl területen 288—360 htl. vizet felfogni, ami, azt hiszem, oly rengeteg mennyiség, hogy még a legnagyobb záporból sem esik annyi ekkora területre, és ha figyelembe vesszük még azon körülményt is, hogy az esőzés ideje alatt a földbe is mennyi beszivárog, ilyen eljárás mellett biztosan elérjük azt, hogy az ég áldását az utolsó cseppig fölfoghatjuk és hasznosíthatjuk szőlőnkben, annélkül, hogy az ott kárt tenne. Az ugyan bizonyos, hogy egy hold szőlőnek ily módon való megkapálása 3—4 írttal többe kerül, mint a bakhátas művelés szerint, mert a gödröcskék készi- | tése, kivált az első alkalommal, sok időt vesz igénybe, de ha tekintetbe vesszük, hogy ily módon szőlőnk talaja sohasem szárad ki, mert a egy jó esőt kap, félévig is nedves marad, ezen költségtöbblet bőven megtérül a termés nagyságában és azon körülmény- j ben, hogy a rigolirozás által meglazított földünket a | viz nem fogja elhordani. De még más előnyét is reményiem az ezen módon való művelésnek. Látjuk ugyanis, hogy a fillok- szera által legelőbb is a meredek, vagy csekélyebb lejtőjű fensikok szőlői pusztittattak el, mig lent a völgyekben sok régi szőlő máig is nagyon szépen diszlik. Ezen körülményt rendesen azzal magyarázzuk meg, hogy lent a földek kövérebbek, televénydúsab- bak lévéri, tovább képesek a betegségnek ellenállni, ámde akárhány hegyoldalon és kivált a csekély lej- i tőjü fensikon találunk csak olyan kövér, csak olyau, sőt néhol még húmuszdusabb földet, mint némely völgyben és mégis, mig ott a hegyen már régen kivesztek a szőlők, addig a völgyben még az idén is bő szüretet adtak. E tekintetben bizonyára nagyban befoly azon körülmény, hogy az őszi, néha hetekig tartó esőzések alkalmával a völgyek talaja át meg átnedvesedett, a mennyiben nemcsak a közvetlen reá hulló esővíz maradt rajta, hanem az — legalább részben — még a hegyekről is leszivárgott és mig itt a tartós nedvesség a fillokszérát, ha nem is teljesen, de részben tönkretette, addig a lejtős szőlők altalaja száraz maradván, ott a fillokszera kedve szerint tenyészhetett és szaporodhatott. Miután ezen művelési mód mellett képesek vagyunk a földünkre hulló esővíznek úgyszólván minden csepjét fölfogni, eléijük azt, hogy még lejtős hegyeink is az év esős időszakában át meg át áznak és ezáltal a fillokszera szaporodását korlátozván, azokban az amerikai alanyunk is üdébben fejlődik és bizonyára hosszabb életű lesz, egyszóval a nedvességnek eddig csak a völgyekben észlelt kedvező hatása ezen művelés által a hegyoldalakra is kiterjeszlhető. Szegzárdon, 1894. november hó. Antal Pál. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (49. sz.) MEGYEI IRODALMI CSARNOK. A hazáért mindent. 1) Irta: Aggteleki (Ulieln) Fercncz. Neveljünk honleányokat, hogy a hazának honfiakat tudjanak nevelni. Elvi ellentétek. Eloszlott a tél fagya, — a tavaszi nap sugarai életre ébreszték a kis ibolyát, — a levegőt benépe- siték a csicsergő madarak, — minden, minden életet követelt! A sziveket zsibbasztón terhelő nyomás, egy titkos kéz érintésére eloszlani kezdett, — az elszorult kebel fellélekzett és a népek milliói életet követeltek. A szabadság életét követelték ! A négyzázados rabbilincs mélyen bevágódott a nemzet kézcsuklójába \ de a szendergő oroszlán, erejének tudatára ébredt, — e sokat szenvedő nemzet lelkében félj aj dúlt a megalázott önérzet, — szabad életet és emberi jogokat követelt a nemzeti erőnek tudata, mire a bilincsek csörömpölve kezdtek lehullani, véres nyomokat hagyva maguk után! A nemesebb ideák magasan szárnyaltak s mert e nagyszerű eszmék a nemzet nagy többségének agyában nyertek életet: magukkal ragadták az I egész nemzetet, egy zászló alá vonva a népek millióit! A felszabadult lélek nagy alkotások után vágyott s a nemzet nagyjait az uj alkotmány-épület nagy alapműveletei alatt látjuk sorakozni! Mindenki iparkodott elfoglalni azon tért, ahol a haza szolgálatában hasznosítani tudta magát. Olvasóimat Horváth Béla szobájába vezetem, ügyvéd és országgyűlési képviselő, ki inasával lázas sietséggel csomagol. Kezdte a megyei életnél, — s a régiek e jó iskolájában kitűnő szónokká nőtte ki magát és a szabadelvű eszmék rettenthetlen védelmében a nép tiszteletét vivta ki magának. így lett ő képviselővé. Az ajtón hevesen kopogtatnak s feleletre nem is várva, mint a ki otthon érzi itt magát! Csong- rády Endrét látjuk belépni. Első látásra is a ledér, könnyelmű ember benyomását gyakorolja az emberre. Felületesen üdvözölte barátját, § azután kínálásra nem várva, egy zsölye-székbe veté magát és egy szivarkára gyújtott. — A mint látom — mondá — te útra készülsz. Természetesen nem fogsz előttem titkot csinálni belőle, hogy hova utazol ily lázas sietséggel! — A fővárosba barátom, gyülésezni, — Volt a válasz. —| Ah, tehát politizáltok? — Az ország érdekei követelik, hogy cselekedjünk ! — S vájjon a nemzet támogatni fog e benneteket, merész ideáitok- kivitelében? — Kérdé Endre, kicsinylő ajkbigygyesztóssel. — Mi a nemzet kifolyása vagyunk, — vála- szolá Horváth önérzetesen — s csalódnom kellene a nemzetben, ha a cselekvés perczében magunkra hagyna. — Mindig jó izlésü embernek tartottalak Béla, — mondá, ujjaival csettentve Csongrády — de amint látom, csak illúziókban éltem! — Nincs utálatosabb r mesterség a politikánál: Es te politizálsz ? Csak locsogni tudtok s ha a kivitelre kerül a sor, akkor határt jelöl szándóktok elé a császári parancs s mi — kardjára ütve — ezzel a kis aczéllal megcsináljuk „nélkületek és ellenetek“ a „magasabb politikát“. Horváth, a csodálkozás egy nemével bámulta barátját. Mindig különcznek és könnyelmű embernek ismerte őt ; de azt nem merte volna feltenni - hogy a nemzeti közérzülettel szemben ily metsző iróniát merjen ajkaira venni! — Hisz éppen azt akarjuk kivinni — vála- szolá — hogy a nemzet, alkotmánya alapján önmagát kormányozza s a király csak a végrehajtó hatalom symboluma legyen s hogy ily hadnagyocskák, mint te, ne „császárt“, hanem „királyt“ emlegessenek. — Ah! ismerlek benneteket! — mondá gúnyos kaczajjal Csongrády. Nagyon bátrak vagytok ti addig, mig a karzati hölgyközönség legyezőinek védelme alatt szóvirágokkal dobálództok. Elméletben megcsináljátok Vassingtonnal a köztársaságot, Garibaldival lobogtatjátok a forradalmi vörös zászlót, felállítjátok a Napóleonoknak a guilletoinokat; de mihelyt eldördül az első ágyu-szó: azonnal Mechiavelli állambölcselmi tanát ajánljátok a triumfáló fejedelemnek, s gyilkoltaljátok az ártatlanokat is, „hogy inkább remegje, mint szeresse a nép az „imperátort“ megnyeritek Philibert Delormejét, hogy Medici Katalinnak felépítsétek a Tuilleriákat. A revolutionáriusok egyszerre átvedlenek pász- szivokká, — a köztársaságiak pedig tömjént gyújtanak a monarchiának és lesz belőlök hűséges royalista. A benyomások hőmérői vagytok és a gyakorlatban megcsináljátok az alkalmazkodás politikáját, az „okosság elvét“ hirdetve megbízóitok előtt. Horváth annyira keveselte iskolatársának politikai véleményét, hogy annak komolyságot nem is tulajdonított s hogy ezt éreztesse is vele, kevésbé komoly térre lépett át. — Légy ma a vendégem kedves Endrém — mondá minden haragtól menten Horváth — estere azután átkocsizhatunk Pálfayékhoz. Nekem úgy is búcsúznom kell, neked pedig alkalmul szolgál, hogy Gizella körében pár boldog órát tölthess el. Ezen utóbbi szavakat sokat mondó mosoly kíséretében mondá. — Hisz, a mint ma nekem újságolták, — vá- laszolá élénken Endre — tegnap is körükben mulattál. — A hir való, sőt azzal kell kiegészítenem, hogy mindennapos vagyok házuknál, mert Vilma körében jó nekem lenni! Pajtás! még utóbb vőtársak leszünk ! Csongrády hangosan felkaczagott.
