Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-11-18 / 47. szám
2 és bár jóllehet a nő egyedüli dísze a háztüzhely, mégis nagyon kívánatos, bogy kéthetenkint egyszer oly összejöveteleken részt vegyen, melyeken nemes szórakozás mellett okulást és az őt érdeklő társadalmi dolgokban fölvilágositást szerezhessen. E czélnak leginkább megfelelnek a felolvasó estélyek. Szerény tehetségemhez képest e czél megvalósítását tűztem ki feladatomul akkor, midőn elhatároztam, hogy a felolvasások cyklusát ezen helyiségben megkezdjem azon óhajjal, hogy az avatottak példámat követve a felolvasó estelyeket itt meghonosítsák. Mai felolvasásom tárgya a nők házi neveléséről szól. Tisztelt hölgyeim és uraim ! Mig a férfiak hivatása a nyilvános élet mezején vívni az élet harczát, a nőknek a végzet az első és legfontosabb működési tért a házi körben jelölte ki. Bár első tekintetben igen szűk, korlátolt térnek látszik a ház, komoly megfontolás után a józan értelem kénytelen bevallani, hogy az oly működési kör, mely valóban méltó arra, hogy a nő szivét és lelkét neki szentelje j hogy itt oly magasztos feladat vár reá, melynek hű betöltésével hálára kötelezi maga iránt az emberiséget. Egyszerű fogalom lehet a ház, de mégis ezzel nyert uj alakot a világtörténet. A tűzhely nélküli nép műveletlen nép. Ahol az ember nem viszi any- nyira, hogy családjának házat építsen, ott állandót alkotni nem bir és történeti fejlődésről szó sem lehet. A házzal és a tüzhelylyel kezdődik az általános erkölcsiség és az egyesek erkölcsi életével az egyéni erkölcsiség. Bátran elmondhatjuk most is, hogy aki életének súlypontját nem tudja házában feltalálni, az a súlypontot egyáltalán nélkülözi. A nyilvános élet mezeje egy hareztér, melyen sokszor a felkorbácsolt szenvedély: a boszu, a gyűlölet forgatja a fegyvert. Emellett kell lenni egy helynek, hol az érző kebel kipiheni a harcz fáradalmait és balzsamot lel a kapott sebekre. Ezen hely a családi kör, ebben vonul meg a jóltevő szelídség, a béke. Künn száz alakban ostromol a kisértés és üldö- " mindezek ellen bű védelmet midőn kebelén > tagjainak igeségükben őket ápoló ke- 3 szívbe a nemes érzelmek magvait ülteti, az áá _atkész munkásságot kegyele ttel, édes öröm és feltétlen bizalommal jutalmazza; midőn egyesitett részvéttel tördeli a bú fegyverének élét, melylyel a földi vándort a balsors néha bántja, jogosan elmondhatjuk, hogy a családi kör az élet bölcsője, jellemnek első iskolája, az erkölcsiség tiszteletet parancsoló védvára, boldogító hit, remény és szeretet temploma. Ilyen templommá a női szív avatja fel a családot. A családnak reménye, békéje és boldogsága szorosan odafüződik a nő lelkületéhez, mint folyondár Add nekem a leányodat, mert én mindezekkel drágább kincset bírok. Deákánor tudván, hogy ő csak egy közönséges Skytha, kérdi, hogy hány barma és hány szekerei vannak, mert ebben állott a Skytbák gazdagsága, melyre Arsakomás igy felelt: én nekem csordáim nincsenek, de van két olyan barátom, milyenekkel kevés Skytha dicsekedhetik. Kinevették a Skythát és a leányt a gazdag Adimarkus nyerte el. Bosszúsággal ment haza Arsakomás és elpanaszolta barátainak a rajta történt kisebbítést. Barátai igy határoztak: egyik barátja elhozza Leukános fejét, a másik érdemetlenül elveszi leányát. Világos, hogy háború lesz a dologból. Arsakomásra azt bízták, hogy mig ők oda járnak, addig gyűjtsön segítő seregeket. Amazok tehát fortélyosan czélukat érik, egyik a Leukános fejét, másik a leányát elhozza. Arsakomás pedig a szorult állapotban lévő Skythák példája szerint segitő sereget gyűjtött ily módon: Levágta egyik ökrét, húsát feldarabolván megfőzte, a húst kivitte a piaczra, miközben hívei a húst megették tettek Ígéretet, hogy halálig segitségére lesznek, ezek természetesen megverték a Bosporánusokat és az ő segítőiket a görögöket, alánusokat adófizetőkké tévén őket. így aztán Arsakomás Macca, Leukános leánya az övé lett. Leukános pedig megtanulta egy vészes háború közben, hogy a barátságnál nem kell többre becsülni a pénzt. A régiek házassági szokásairól írván, ötlik fel nekem, hogy most nem a legénytől, hanem a leánytól firtatják — mennyije van? . . . a fához, vele együtt emelkedik és vele együtt hanyatlik a porba. Ki tagadhatná ezek folytán, hogy a nőre, mint házi asszonyra szép és magasztos hivatás vár ? ! Hogy azonban a nő szép és magasztos feladatának megfelelhessen és női erényeivel tiszteletet biztosíthasson magának, szükséges, hogy már nevelésénél hű irányadó legyen későbbi hivatása. Az oly irányú nevelés, mely teljesen figyelmen kívül hagyja azon szép hivatást, mely a nőre, mint háziasszonyra vár | az oly irányú nevelés, mely csak a külcsillogást, a divat uralmát tartja szem előtt, már alapjában czélt tévesztett és eléggé alig kárhoztatható. Az ekként nevelt nő kénytelen lévén betölteni azon feladatot, melyet számára a gondviselés kijelölt, elégületlen, boldogtalan lesz maga s nem is fog boldogíthatni másokat. A kellő értelmi képzettség mellett a nőnek tiszteletre keltő szép tulajdonát: a mély erkölcsi és emelkedett vallásos érzés, a jó ízlés, az őszinte gyöngédség és a nemes részvét teszi. A helyes irányú nevelés mindezen tulajdonokat tekintetbe veszi és fejlesztésükre törekedik. Hangsúlyoznom kell, hogy szükséges az értelmi képzettség is a nőnél. A műveltség már magában véve is erő, az önérzet egyik alapja, a jövő egyik biztosítéka. A müveit nő több sikerrel töltheti be szép hivatását, több örömórát szerezhet a háznak, szebb vonásokban örökítheti meg emlékét az övéi körében mint azon nő, kinek lelki tehetségei elhanyagoltattak. Műveltségével a nő erősebb védelme a családi ügynek, megbízhatóbb támasza a férjnek; felednünk nem szabad, hogy a nő, mint anya az első nevelő is és az anya ujját többnyire magán hordja a gyermek még akkor is, mikor már mint férfiú vívja az élet harczait. Elvitázhatlan tehát, hogy csak a müveit nő kelthet és olthat magasztos fogalmakat erkölcsről, vallásról és hazáról a gyermek szivébe. A lelkesedés lángja, melyet az édes anya | emelkedett szelleme és emléke táplál, olthatlanul lobog és kiséri a gyermek életét, mint sugár a csillagot. Szivemelő példák ei’re: Cornélia, Szilágyi Erzsébet és Zrínyi Ilona gyermekei Az újabb időkig a társadalom a nők értelmi kiképzését meglehetősei! elhanyagolta. Napjainkban már nagyobb buzgalommal törekszik a tapasztalt hiányt pótolni; más részről azonban épen e buzgalom folytán az ellenkező szélsőség jelenségeit is mutatja sok helyen a nőnevelés. Némelyek annyira túlterhelik a leánykák idejét, mintha nem is jó házinőket, hanem inkább tudósokat akarnának belőlök nevelni. Ha jó házinőket akarunk képezni, akkor a leányok nevelésénél oda kell törekednünk, hogy értelmük mivelése és előkészítésük későbbi hivatásukra a legszebb összhangzatban haladjon. Hogy az erkölcsi érzés háboritlan tisztaságában fejlődjék, szükséges, hogy mint hű és éber őr álljon mellette a józan vallásosság. Ez szenteli a keblet. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (47. sz.) Kibékült a feleségével. — Paraszt dráma a községházán. — A poros akták légióiban búvárkodva és mindannyi egyhangú, hivatalos teendőkkel elfoglalva órákig tartó megtöretlen csend közepette dolgozik a falu pennája, segédjével. Odakün az eresz hallatja a lecsepegő eső egyforma | nem legkellemesebb zenéjét s ideben a kandallónak kedves melege, már a nyár távollétét hirdeti. A falun végig húzódó patak a sok esőzés miatt már telve vízzel, megáradt | lehetetlenné téve a pallókon való átjárást. Ily időben meg van mentve a jegyzői iroda a folytonos ajtónyitogtatástól s alkalmat ad a falu pennájának, a hivatalos ügyek háboritlan elintézésére. Egy ily napon halk kopogás zavarta meg a csendet a jegyzői irodában, hova egy — mondhatni — a falu legszebb menyecskéje nyitott be s mint kidagadt szemei elárulták, igen szomorú dologban jöhetett. Félénken, nagyokat sóhajtva állott kevés ideig az ajtó mellett, mig végre a jegyző megkérdezte, hogy mit akar. — Tekintetes, tisztelt jegyző ur, •— mondá kendőjét szeméhez emelve — egy igen alázatos kérelmem volna, ha méltóztatna elhagyatott sorsomon segíteni. — Panaszkodni jöttem, még pedig az uramra. — Hogy hívják az urát? — Biró Mártonnak, könyörgöm alássan. Hiszen tetszik ösmerni, hogy miféle ember. — Nos ! . | . hát mit müveit ez az ember ismét ? templommá s éleszti ebben folytonosan a nemes érzelmek veszta-tüzét. Mondanom sem kell, hogy a vallástalan női szív visszataszító jelenség és az ilyen nem lehet a családi üdvnek igazi gyámola. Nélkülözhetlen tulajdon a jó Ízlés, melyet bir- az, ki a szépről helyes fogalmakat nyert. Magasabb értelemben szép az, a mi nem ellenkezik á jóval és igazzal, hanem a jóban és igazban gyökerezik. A jó ízlésű nő szigorúan óvakodik viseletében, beszédében mindattól, a mi jószívűségére, vagy lelki tisztaságára a gyanú árnyát vethetné. Gondosan kerüli öltözetében, házvezetésében a fényűzést, mert tudja hogy előbb vagy utóbb a család jólétének romlását vonja maga után; másodszor azért, mivel önérzete mondja, hogy a nő valódi ékességeit nem a selyem- bársonyban, nem a csillogó ékszerekben birja, hanem szivében és lelkében. A jó ízlésű nőt nemes egyszerűség jellemzi az öltözködésben is. Nem bálványozza a divatot, hanem mindig óvatosan, helyzetének és állásának szem előtt tartásával követi. A nő gyöngédsége és részvéte. Mi a virágban az illat: az a nőben a gyöngédség és részvét. A gyöngédség úgy nyilatkozik, mint a szívélyes jóakarat; szelídség mindenek iránt. így a gyöngédség — távol attól, hogy gyengeség volna, — emelkedett erkölcsi érzés bizonysága, igen szép lelkierő. Amely nő e szép tulajdonnal bir, az másokkal szemben mindig nyájas, emberséges ; beszédében mindig óvakodik oly kifejezésektől, melyekkel bárkit is megsérthetne ; a bizalommal soha vissza nem él; nem kutatja mások ügyeit és a mikor másokról beszél is, nyilatkozata sohasem tiszteletlen; nem foglalkozik mások ügyeivel és nem törekszik azokat terjeszteni, nagyítani, sőt inkább fedezi. A gyöngéd nő tiszteli a .családi szentélyt és bűnnek tartja itt rossz akaratból vagy könnyelműségből a házi békét megbontani. Nyelvét rágalommal nem szennyezi be soha s habár félreismerés vagy irigység őt bántaná is: ő a női méltóság magaslatáról le nem száll, hogy hasonló fegyvert használjon. A női részvét. A gyöngédség ikertestvére a részvét. A résztvevő szív együtt érez másokkal örömben és bánatban; a szerencsétlenség elől és kész is tehetsége szerint a segélyre; t törli le a szenvedő arczárói a bánat kön;; döző balsors nyomában — mely fegyv itt, majd amott vág sajgó sebeket —- a vigasz balzsamát; a könyörülő szeretetet hordja, bátorítva a csüggedőt, felemelve az elesettet. A nemes részvétnek is a női szív első sorban hivatott temploma; ez mutatja a nőben igazán a jó angyalt, a ki megjelenésével az életre szebb fényt dérit és levarázsolja az édes öröm és boldogság országát a földre. Nő, kinek keblében az alacsony önzés és hiúság elfojták a részvét szent érzelmét, letépi magáról valódi ékességét és ellenszenvet ébreszt maga iránt. Tekintsük a nőt a házban. 1894. november 18. — Még tegnap eljöttem a tisztelt jegyző úrhoz, elpanaszolni bajomat. De hát nagyon sokan voltak a kanczelláriában, szégyeltem panaszommal előhuzal- kodni az emberek előtt, hát gondoltam, hogy legjobb lesz, ha ma jövök el. — Csak mentői rövidebben adja el ő lelkem a baját, mert nekem nincs sok időm elvesztegetni való. — Rövid leszek, tisztelt jegyző ur. Ez az én uram két nap óta mindig a korcsmába ül s ha haza jön is üt, ver; kikerget a házból és szidalmazva azt állítja, hogy én őtet mindig megcsalom, hogy én egy fiatal legénybe vagyok szerelmes és hogy én felhasználom az ő távollétét, fogadni azt a fiatal embert. — Hogy hívják a legényt? . — Sandrikó Marczinak a fiát, Istvánt, gondolja kérem alásan. Pedig ebből egy szó sem igaz; hanem ő keme máson töri a fejét. Kézfogón volt a szomszéd N . . . . faluba, talán tetszik ismerni azt az özvegy asszonyt, kinek a félje a múlt nyáron halt el; hitet mernék rá tenni, hogy ott megitatták valamivel s az óta az én uram meg van bolondulva. Folytonosan iszik, tör, zúz mindent s én csak úgy maradhatok meg a házban, ha már ő elaludt és belopódzom. Még álmában is az Erzsi nevét kiabálja; igy hívják azt az özvegy asszonyt. Azért jöttem, hogy tanácsot kérjek : mitevő legyek ? Mert hiszen, ha gyermekünk nem volna, nem törődnék vele, otthagynám s mennék szolgálatot keresni, de hát van egy 3 éves kis leánykám. El is válnék törvényesen tőle, de nincs pénzem és nincs is mit azzá tenni, mindent megivott iBar*
