Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-11-18 / 47. szám
3 Hogy a no a házban szép hivatását betölthesse, háziasnak kell lennie. A háziasság azon szép erények egyike, melyek a nőt ékesitik s a gazdaságra, családra és házra becsületet, Szerencset és áldást hoznak. A ház legyen a nő legkedvesebb tartózkodási helye, evvel köteles gazdasága, férjé és gyermekei irányában. Az eleinek nincs szebb kepe, mint a nő háziassága O / a család körében való tartózkodása és tevékenysége, mert ott a szeretet és béke lakozik, ha egyetértés, kölcsönös jóakarat, nyiltszivüség és bizalom uralkodik a család tagjai között. És ezért, méltán adja a jó nevelés a nőnek ezt a tanácsot: „Szeresd a háziássá- got, mert ez alapja a megelégedett és boldog családi életnek és azon jólétnek, mely az életet nemesiti és gyönyörűségessé teszi!“ A háziasság igaz értékét a rend és» tisztaság, szeretet, takarékosság és gondos munkásság adják meg; azért ezek mellőzhetlen tulajdonok egy jó házi nőben. A rendszeretet olaj a polgári és társadalmi intézmények gépezetében; hol a rend hiányzik, ott a a kerekek elakadnak, a rugók megrozsdásodnak és a gépezet teljes szétbomlása lesz e sajnálatos hiánynak elmaradhatatlan következménye. A rend minden dolognak, a rend a háznak is a lelke. És a rend föntartására a házban a nő nemcsak hivatva, de csekélységekre is kiterjedő figyelmével kiválólag képesitve is van. Barátságos rend a házban nő nélkül nem is gondolható. A rend a háznak ékessége és az első bélyeg, melylyel a nő, mint a hely és idő úrnője, a házában levő tárgyakat megjelöli. A rend ugyan birtokot nem adhat, de az egésznek értékét megkettőzteti, amennyiben minden egyes tárgynak becsét emeli, nem szül semmit, de mindent föntart. A rend megvárja a nőtől, hogy a házban minden tárgy, minden bútordarab osztályozva, pontosan kijelölt helylyel bírjon, hogy a mire szüksége van, az hosszas keresés és forgatás nélkül is azonnal meglelhető legyen. Kiterjedjen a rend uralma nemcsak a tárgyakra, hanem a munkára, étkezésre, pihenésre, szóval az idő beosztására is. A nő tisztaságérzete a házban. A tisztaság — orvosi nyelven: salubritás —- mellőzhetlen szükség a házvezetésben; mert ez adja meg a jólétnek a kellemet, csak ez teheti a vagyo- nosságot élvezetessé. Barátságosabban világit a nap, nagyobb a tér, biztatóbb az asztal, hol a nő fáradhatlan kezei tartják főn a tisztaság uralmát. Kétszeres az öröm, mit ilyen helyen az ember élvez, mert minden tárgyról a nő kedves szeme mosolyog feléje. Más részről még messze kiható gyakorlati értéke is van a tisztaságnak. Tisztelt hölgyeim és uraim. Az idő, az enyészet romboló ereje különböző alakban működik mindenütt. Az élet mezején mint dúló vihar, más természeti csapás, háború, stb. Benn a házban .kevesebb zajjal, alig észrevehetőleg kezdi és folytatja munkáját; ott a finom porban a szenny, 1894. november 18. Könyörgöm aíásan, kegyeskedjék őt maga elé hivatni s lelkire beszélni, hátha sikere lenne. — Jól van, jó asszony, ennyit szívesen megteszek, ha ugyan fog érni valamit. — Menjen hivja el a bírót a napossal s maga is jöjjön vissza. * * * Népesebb lett az iroda. Ott volt a biró, a tanácsos, a falubeli három korcsmáros, Biró Márton és a felesége. Itt-ott egy jó félórája tartja szép beszéddel Biró Mártont a jegyző; de mintha falra hányná a borsot. Engedi beszélni, nem szól semmit. Egykedvűen veszi felesége sírását, a jegyző békéltetq,^,,jó .tanácsokat, tartalmazó beszédét, — a korcsmárosoknak a pálinkaadás megtiltását. ...... Elmentek. jp * $ * Az eső megállóit, a fellegek eloszlottak, a nap is szétterjeszti a még gyenge meleget eresztő sugarait. A délelőttiek már csaknem feledve lettek a jegyzői irodában, a midőn estefelé beállított Biró Márton beszámithatlan állapotban. Kalapját kezében tartva, lehorgasztott fővel állott meg s alig érthető hangon a következőket mondhatta: — Tekintetes jegyző ur. Bolondnak tartottak eddig az emberek s most magam is belátom, hogy közeledek az őrülés felé. Kérem kötöztessen meg azonnal s vitessen a munkácsi várba; mert már kibékültem a feleségemmel — ott fekszik kihűlt teste a házban. Lévay József. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (47. sz.) penész, rozsdában és az elkopásban. Tért foglalt egy- egy elhanyagolt szögletben, egy-egy repedésben s úgy vasit, őröl, rombol tovább folytonosan. A por beveszi magát függönybe s ketté fűrészeli a szálakat, a füst befeketíti az üvegeket, a mozgás ketté dörgöli a -szövetet .... a meleg tönkreteszi a húst és vajat; ott a tiszta kendő egy foltot kap; itt egy szeg lyukat szakit a ruhán, elvész egy gomb, megreped az asztal, stb. nem ma holnap, holnapután; hanem napról- napra szakadatlanul az egész életen át. Holnap azonban nagyobb, holnapután már látható lesz; égy nap még és a hasznos tárgy elveszett, Az enyészet romboló hatása ellen az éber női gond és tisztaságszeretet küzdhet csak igazán sikerrel. A nő az, a ki tü és ollóval kezében a szenvedő szövetnek segélyére siet. Csak a nő viseltetik részvéttel a házi eszközök panaszai iránt, csak ő támogatja, erősiti a szolgálatára álló dolgokat, a mennyiben a veszélyt ideje korán felismeri. A nő nemcsak úrnő, hanem az enyészettel szemben a ház védnöke is. Jogosan állíthatjuk, hogy a hű női gond alatt a rend és tisztaság folytán minden tárgy 9 nap helyett 10 napig, 9 év helyett 10 évig tart. A tisztaság dolgát illetőleg az egészségre nézve sok hasznos dolgot mondhatnék el; azonban ez mai felolvasásom keretét meghaladván: a salubritást mint az egészség főfaktorát hivatottabb egyénre óhajtom ruházni, kérvén dr. Boszkovitz Mór urat szokott előzékenységével nekünk ezen tárgyról a tél folyamán egy kis hasznos oktatást tartani. A rend és tisztaság fentartása a házban folytonos gondot és munkát igényel; a jó háziasszony mindezt nem bízza feltétlenül a cselédre. Maga jelen van mindenütt, a konyhában, szobában, rendezve, munkálkodva; szigorú őrködése biztosítja a rendes munkásságot a házban. Ezenkívül a jó háziasszony ragaszkodik a takarékosság szabályaihoz is mind a konyha vezetésében, mind az öltözködésben; figyelme kiterjed a szükségletre és ha csak keveset takaríthat is meg, azt sem tekinti csekélységnek. Lankadatlan figyelemmel őrködik, hogy veszendőbe ne menjen semmi, sem a szobában, sem a konyhában, sem a kamrában. Gyűjt és számit a jövő eshetőségre. Hogy azonban erre képes lehessen, értenie is kell a konyhavezetést. Nő, ki tűzhely mellett járatlan vagy ügyetlen; nő, ki szégyenli a konyhában való megjelenést, akarva, nem akarva, a cselédség jó vagy rossz akaratától függ, nála a takarékosságról szó sem lehet. Rendes házvezetésnél a nőnek szem előtt kell • tartania, hogy mennyi jövedelemre számíthat a család és takarékos gazdálkodással következetesen oda kell törekednie, hogy az arány a bevétel és kiadások között a család jövőjére nézve minden évben kedvező maradjon. És itt engedjék meg, hogy a háziasszonyról, mint gazdasszonyról specialiter megemlékezzem. Gazdászati, különösen mezőgazdasági könyveinkben nagy hiány észlelhető. A szerzők nem igen látszanak ismerni a nők fontosságát a gazdászatban vagy pedig nem tartották érdemesnek a gazdasszonyról megemlékezni. Már pedig józan gondolkodással senki sem tagadhatja, hogy az asszonynak igen fontos és kiváló része van a gazdálkodásban; az asszony igazgatja a gazdálkodásban a belső fogyasztást és ezen igazgatásában lehet pazarló, lehet takarékos; az asszony gondoskodik a házi állatokról, aprójószágról, ezek tenyésztése és a felesleg elárusitása szintén az ő dolga. E gazdasági teendők mellett a nő az, ki férjének életét kellemessé és boldoggá teszi. Az asszony az, ki jó tulajdonságai által száműzi a cselédség elé- ' "gédetlenségét és bennök munkakedvet kelt. Igen gyakran tapasztaljuk, hogy oly jószág, mely jeles mezőgazda birtokában volt, mihamarabb tönkre jut és elpusztul csak azért, mert a gazdaaszony perlekedő vagy hanyag volt; de azt is tapasztaljuk, hogy kevesebb gyakorlattal biró mezőgazda is szépen előrehalad gazdálkodásában, ha felesége ügyesség és jó bánásmód által a ház érdeke iránt szefetetet és buzgalmat geij esztett a cselédségben. A cseléd mielőtt beszegődnék, a gazdaasszony természete felől kérdezősködik és ha az nem jó hírben áll, be nem szegődik ; ilyen helyre csak olyan. cselédek jönnek, kik máshol helyet nem igen kapnak. Jobb módú gazdáink meg nem gondolják, hogy mily nagy kárt okoznak leányaiknak, ha nekik oly nevelést adnak, mely elidegeníti őket .állapotuk sze- retetétől és kötelességeiktől. A hiúság, hogy tán gazdagabb ember ne tegyen ki rajtuk a külső fényben; a dőre kívánság, hogy a gyermekek pompáskodjanak, sokakat arra ösztönöz, hogy gyermekeiket előkelő nevelő intézetekbe küldjék. A vidéki leányok ezen intézetben oly leányokkal találkoznak, kik a városi mulatság után áhítoznak, később fényes házasság után vadásznak, melyet ha elnyervén, fényüzési viszketegségükét kielégíthetik s kényökre foglalkozhatnak a divattal. De zene és táncz más szintért kiván, mint a milyen a gazdálkodó élete. Innen származik azon korunkban gyakran előforduló tény, hogy a fiatal leányok utálják a falüsi vagy pusztai életet, — természetesen — mert ezen őszinte élet nyelvét elfelejtették, annak szokásait, erkölcsét kicsinyelni és megvetni tanulták ; képzelmök tele van mulatságokkal, hiúsággal divattal, miknek igazi hazájuk a város. Ha már most olyan fiatal leányok mezőgazdához mennek nőül, a falusi vagy pusztai foglalkozásban és azon emberekben, kik őket körülveszik, nem találnak semmi örömet és csakhamar búskomorságba esnek. Vannak asszonyok, kik elsorvadnak azon er- ölcsi kényszer alatt, melynél a falusi életnek alávetve vannak. Tisztelt hölgyeim és uraim! A nőknek legjobb nevelése az, melyet az anyák által nyernek; mely által az ép családi hagyomány meg lesz őrizve ; a fiatal leány nem fog az eszmények világában élni, hanem a gyakorlati valóságos világban, hol a munkás élet eseményei és tulajdonságai teljes egyszerüségökben tűnnek fel szemei előtt. Megtanulja a leány anyjától pl. azt, hogyan kell a házat igazgatni és a gazdálkodást vezetni. Az ily oktatás és a jól megválasztott olvasás fejlesztik a szellemet és érzelmet, kerülvén minden esetre oly olvasmányokat, melyek a kedély romlását eszközük. Az itt elmondott elvek szem előtt tartásával kell nevelni a leányokat, hogy egykor bennök az élet jó házi nőket tisztelhessen. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. „Margit“ Irta: Bártfal János. Szegény ember volt a faluban Péter csizmadiamester. Azok a falusiak nyáron eljártak mezítláb is, télen meg akármilyen rossz lábravaló is megtette, igy hát nem igen kopott a csizma.' r Szegény faluban szegény maradt ő is, de mindamellett büszke volt, büszkébb, mint a határ földesura, ki mint ő, nem dicsekedhetik, hogy leánya a vidék legszebb teremtése. Valóban leánya, Margit, nem a föld, de az ég remekelése volt. Szép magas alakja, égkék szemei, piros ajka, szabályos orra, hosszú fürtbe .font fekete haja, kicsi, dolgos kezei, mind, mind egy-egy gyönyörűség volt, melyek együtt alkottak egy égi szépséget. Szép testében szép lélek honolt, templom volt lelke, szive oltár, hol egy másik szerető szív áldozott. E szív Béláé, a falu módosabb kovácsának gyermekéé volt. kit atyja urnák szánt s városi gimnáziumba járatott. Béla és Margit szerették egymást. * * * A mig Béla és Margit gyermekek voltak, együtt jártak a falusi iskolába, együtt játszottak a házak kertjei végén, az árnyas patakocska mellett, a réten az öreg hársfa alatt, melynek hűvös tövében akkor még padocska is állott, oda tértek pihenni, tündér regéket mesélni, ha vidám futkosásaikban el. fáradtak. így járta a kedves gyermekek között sokáig, mig szavaik édes szerelmi mesévé fűződtek. Béla egyszer kis madárról beszélt Margitnak. A kis madárnak volt egy párja; együtt szálltak mindenhova, egymást sehol el nem hagyták. Egyszer azonban a kis madár párja elszállt s nem tért vissza többé. A magára maradt kis madárka minden fán, bokron kereste jó párját, de nem lelte sehol, epedő dalára nem jelent meg a bokrok között, nem soha többé s a búslakodó kis madár szivét párja után dalaiban egy hajnalra elsírta ............ Margit s zemei könyben úsztak a kis mese végén s Bélára nézett; Béla Margit ragyogó szemeiben önmagát látta meg, önmagát, ott a könyek alatt; odahajolt közel s önfeledten Margit nyakába borult. Könyeztek mindketten. „Szegény kis madár!“ A hárs illatos virágai csokrokban hulltak le a fáról a két gyermekre, az ég felbokrétázta két szívben kelt legszebb virág fakadását. — Te Béla — szólt Margit szomorúan feltekintve ( tudod mit gondoltam?
