Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-11-11 / 46. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (46. sz.) 1894. november 11. (stratégiai szempontból) hanem előadás után valamennyien. Ezt követte múlt hó 30-án a „Jó falusiak“ kitűnő vígjáték, mely daczára ósdi modorának, nagy tetszésben részesült, amit elsősorban Kardosné Annának köszönhető, a ki olyan ártatlan, mint naiva, hogy bizonyos, miszerint ő maga sem tudja, milyen természetes bánata, öröme, hanglejtése, minden mozdulata, oöszjátéka, hogy ő sohasem színésznő, hanem az, a kit személyesít. Előadása mindig üdítő és még a __ hölgyeket is elbájolta. A legnagyobb társulatnak is jnéltán lehetne elsőrangú tagja. .-..Köriné Mari kitűnő drámai anya, hogy e darabbal szerepe érzelgős, arról ő nem tehet. ■ VK ar do s József (a társulat rendezője) pompásan alakitá a külföldön élő mágnást és ez a darab ma már annyiban népszerű, a mennyiben ezek népszerűtlenek. '.'Újváry Alajos, ki hivatására nézve kedélyes papa, olyan jő színész, hogy kedvéért még a szerepével járó „Fliegender“-beli czitatenfex- kisértéseket is megbocsájtottuk. f Ezután jött „Éjjel az erdőn“ Rákosi népszínműve, élénk bizonyítékául annak, hogy nemcsak nyúlós rétestészták vannak, hanem színdarabok is; cselekvés nélkül, fülüknél előránezigált jelenetekkel. Dalokról, nem szólhatok, mert nem hallottuk; különben szépek. Novemker 2-án adatott a „végrehajtó“ és egy „bűvész“, Az előbbi (némelykor) szindarab; az utóbbi egy darab, aki csepüt rág. 3- án szinrekerült telt ház előtt a „A dolovai nábob leánya“, czimszerepben Kardos Annával, kit, mint eddig senkit, nyílt jelenetnél kitapsoltak. Igen jó Volt szokás szerint Kardos József (Tarján), továbbá Nagy Vilmos (Lóránt). Mérey Jenő | ki máskor fölötte’ declamáló hangon szokott beszélgetni, mint Bilitzky kadét remekelt, szívesen jósolunk neki szép jövőt. 4- én „Náni“-ban F ü r e d i n é, M i k ó Gábor és Kardos igen tetszettek. Ezt követte e „Nagymama“ hói a legszigorúbb kritikusok, a műkedvelők meg voltak elégedve Őr in év el (nagymama), továbbá Füré diné (Mártha), Bányainé (Szerafin), Kardó s n é (Piroska), Füredi (Todorka), Mérey (üálmán), Újvári (Kuszta).. 8- án F ür é d i n é jutalomjátékául „Deborah“ kővétkezett. Szenvelgés nélküli, tehetséges játékát a közönség élénkén megtapsolta. < 9- én volt Kardosné jutalomjátékául „A hu- szárszerélem“ és 12-én lesz a „három testőr.“ Psz. KÖZGAZDASÁG. Budapesti gyümölcsészeti tanfolyam. Közli: B0ZS0LIK FERENCZ. (F olytatás.) Az egyszerű szárnyasból közönséges szárnyast is képezhetünk, ha egy, legfeljebb két emelete van, kiültetjük és mig hajlékonyabb, idomítjuk. Magunk számára legfeljebb 3 ágút készítünk. Ismeretes továbbá a czéltábla szárnyas. Ezen szárnyas akként formáltatik, mint a valóságos czéltábla, de valamennyi szárnyas közül a Verier- féle a legegyszerűbb. Vannak még füzér- vagy kordonfák, melyeknél csak egy törzs' van, melyből a termőágak fejlődnek. Van vízszintes, függélyes spirális füzér. Ezeket a franczia Szt-Ivánira ojtjuk. A vizszintes füzér lehet 1 és. 2- karú. Készítésük egyszerű. Egy éves korukban, ha 30—40 ctm. elértek, lehajtjuk vizszintes irányba, karót verünk melléjük és azokhoz megerősítjük egy-két helyen. Hogy növésüket elősegítsük, végüket kissé felhajtjuk, ezáltal a termő . rügyek jobban fejlődnek, az ily füzéreket az utak szélére szoktuk ültetni. Ezek sok gyümölcsöt hoznak és kevés helyet foglalnak el. Jói használhatók az egy és két karú függélyes füzérek is. Az egy éveseket nem vágjuk vissza. Elágazni ne engedjük. A rügyeket termővé tegyük. A falat 3—4 év alatt befutják. Nem praktikusabbak a betű- füzérek. De ha mégis szándékunk ilyent alakítani, úgy minden betűt külön alakítunk, de több betű is lehet egy-egy fán. A franczia koronát és III. Napoleon nevét egy őszi baraczkfával Lepick franczia kertész készítette. Ha egy mondatot akarunk, úgy mindjárt ki kell ültetni a fácskát rendes helyére, pl. Budapestet akarjuk nevelni: BUDAPEST, akkor yassod.ronyból készítjük a fenti betűket és minden rügyből egy-egy betűt alakítunk és igy apródonkint elkészítjük az egész alakot. Ennek, mint látjuk, a két karú füzér képezi alapját. Ennek az elkészítése több évig eltart. Ha betűket akarunk alakítani, akkor előbb elkészítjük a betütartót. Van 2 és 3 ágú betü- tartó is'. Az ojtványok kiszedése és elvermelése. Az oltványok vagy ojtványok kiszedését vagy őszszel levélhullás után, vagy tavaszszal eszközöljük. Oszszel, ha nem ültettük ki, elvermeljük és tavaszszal ültetjük ki. Ezeket tovább hagyhatjuk a földben kiültetés előtt. Az elvermelt fák kevesebbet szenvednek a hidegtől, mint azok, melyek a faiskolában maradtak. Az ojtványokat kétféleképen áshatjuk ki, u. m. egyenkint és soronkint. Ha soronkint ássuk ki, akkor 40 ctm. széles földet kihányunk az ut szélére és ugyanoly mélyre ásunk, a másik oldalon ismét igy járunk el. A gyökereket hegyes ásóval levágjuk kiásáskor s éles késsel a sértési hélyeket, vagyis a gyökereket levágjuk. Egyes fáknak oly gödröt ásunk, a milyen a korona. A tőnél nem szabad egyes fákat kiásni, mert megsértjük a gyökereket, hanem a törzstől 30 ctm. tázolságban és 40—50 ctm. mélységre kell ásni és egyenletesen kihúzzuk az ojtványokat és fákat, melyeknél belső gyökerei épek maradnak. Mielőtt kiszedjük, jelfával megjelöljük. Ha többet veszünk ki egyszerre, a gödörbe teszszük és pár ásó földet hintünk .rájuk, hogy a gyökerek ki ne száradjanak. A kiszedéshez szélcsendes időt válasz- szunk. Akkor ne szedjük ki, ha 1—2° hideg van. A kiszedett fák vagy el lesznek vermelve, vagy kiültetve. 40—50 ctm. széles és ugyanoly mély árokba rézsut fektetve történik őszszel oly fákkal az elver- melés, a melyeket nem adhattunk el. Fajok szerint 15—20 darabot kötünk egy-egy csomóba. A függélyesen elvermelt fák nem szenvednek annyit a hónyomástól, de a hideget nem állják oly jól ki. A fák csomagolása. Ha nevelt fáinkat távolabb vidékre akarjuk küldeni, 15—20-at csomóba kötünk úgy, hogy minden derékszög alatt álló gyökér más gyökér közé jusson és ki ne álljon. Azután habarékba mártjuk, utána száraz földbe és vizes mohával betakarjuk. Oszszel a fákat nem a kiszáradástól, hanem a fagytól kell félteni. Erős zsineggel összekötjük, veszünk szalmazsupot, kiterítjük és erős abrincscsal felhúzzuk azt és igy az egész csomag körül lesz véve szalmával, mely a fákat minden tekintetben védi. Utána szalmakötéllel körülkötjük, ezután pedig kötéllel vagy fiizvesszővel, hogy a kötés szilárdabb legyen s a csomag szét ne oldódjék. A fákat kötéllel vagy fűzfavesszővel nem tanácsos kötni, mert ez lehúzza a fáról a bőrt és megsérti azt. A fák ily eljárás mellett, mintha kalappan volnának, a gyökerek teljesen védve vannak. Ha a szomszéd községbe küldjük a fákat, elég, ha a gyökerek beköttetnek, de ha vasútra kell szállítani, egészen be kell a fákat kötni. Ha koronára ojtott fát küldünk távolabb vidékre, akkor a fák közepére egy, az ojtott fáknál hosszabb rudat teszünk és igy az ojtványokban nem történik a ki- és berakásnál kár, mivel nem az ojtványt hanem a rúd végét foghatják meg a csomagolók és alkalmazottak. Ez a legegyszerűbb és legpraktikusabb csomagolási mód. Ha az ojtóvesszők nagyobb mennyiségben lesznek szállitva, mohával takarjuk be. A szemző-galyak nyáron igen kényesek. Ha ezeket akarjuk szállítani, úgy a levelektől megtisztítjuk, csomóba kötjük és újságpapírral bekötjük, azután nedves mohával körül- csavaijuk és ismét újságpapírba kötjük és utoljára viaszosvászonba. Ily csomagolás mellett egészségesen érnek rendeltetési helyükre. A nedves mohát soh’se tegyük közvetlenül a szemző-hajtásokra. így 5—6 napi járásra is jól elérkeznek. Ha 10—12 napi járásra kell a szemzőágakat küldeni, akkor egy palaczk hideg vizet veszünk. Ha több fajtát küldünk, minden egyes fajt megjelölünk és a palaczkba dugjuk, azt lepecsételjük, fűrész-porral ládába teszszük és úgy küldjük el. Ha a küldetés helyére megérkeztek, akkor a régi vágás helyett újat teszünk és hozzáfogunk a szemzéshez. Ha több napi szemzést teljesítünk, a galyakat nedves moha közé a pinczébe teszszük. Utón a gyümölcsfákat két baj érheti: vagy megfagynak, vagy kiszáradnak. Ha megfagytak, nem szabad kibontani, hanem fagymentes helyre teszszük, mig 8—10 nap múlva engedett a fagy. Ekkor kibontjuk és megnézzük, nem-e fagyos a gyökér? Ha ilyenkor meg- metszük és tapasztaljuk, hogy a háncs rozsdás szinü lesz, úgy fagyos. Ilyenkor visszavágjuk addig, mig jó részre akadunk. Ha az éves vessző mind ránezos, ez mutalja, hogy kiszáradtak. Metszés által megtud, hatjuk, van-e még bennök nedv ? Ezeknél első dolgunk vízbe vagy patakba 48 óráig állittni, a hol megélénkülnek s ezután elültethetjük. Ha nagyon szárazak, akkor árokba fektetjük vízszintesen, földdel betakarjuk, vízzel meglocsoljuk 8—10 napig bent hagyjuk, aztán kiveszszük és ha látjuk, hogy a ránezokat elvesztették, biztosan elültethetjük, mert ekkor már az élet kegyeltjei. Ha a fenti eset fákon történik, melyeket távolabb vidékről hozatunk s melyeknél a két elősorolt mód nem használna, még egy más kísérletet is tehetünk, t. i. veszünk 5 deka kánfort, azt egy liter szeszbe teszszük és 50—-60 liter vizet keverünk hozzá s ebbe mártjuk és áztatjuk 4—5 napig elszáradtnak vélt fáinkat, azután kiveszszük és elültetjük. (Folyt, köv.) Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő': BOOA VILMOS _____N Y I L T T É R. *) Hogy tekintetes dr. Gottlieb Salamon ta- mási-i ügyvéd ur által képviselt Schwartz Dávid urnák csak most felelhetek, oka, hogy a lapot későn kaptam meg. Schwartz Dávid ur azzal akarná magát fehérre mosni, hogy engem kiván befeketiteni. Mint a cserebogár előbb a fát gyümöcsétől fosztja meg, azután leveleit teszi tönkre, úgy ő is engem, előbb anyagilag károsított meg, azután erkölcsileg akar megbélyegezni. Hogy sikerült-e neki, azt az érdemes közönség Ítéletére bízom. r En nem arra fektettem a fősulyt, hogy én Schwartz urnák 15°/0-ot fizettem, mert ez közönséges dolog ő nála és hogy ő ezt eltagadja: ő tőle természetesnek találom. — Hanem arra fektetem a fősulyt, hogy akkor, mikor a követelés eléggé biztosítva volt: mikor az egyik lefoglalt barom csonthimpókot kapott, nekem ezen üsző-passzusa, hogy az tőlem el ne vesz- szen és hogy én azzal égető szükségemet fedezhessem : nem adatott ki. Ez pedig elismertetett. Van-e itt emberszeretet? van-e itt lelkiösmeret? vagy, hogy azon cselekedet, hogy az 50 frtra becsült üsző-passzusa nem adatott ki, —- mikor a követelés a. nélkül is, legalább háromszor biztosítva volt, — a cselekedések melyik osztályába tartozik: mondja meg az érdemes köeönség. Még csak azt: fiam nincs nagykorositva. — De valamint én szívesen áldozom gyermekeimért, nem kétlem, ők szinte hozandnak érettem áldozatot bármifélét, bármikor, örömmel. Mert én nem arra tanítom gyermekeimet: mindenáron vagyont szerezzenek, hanem arra: mindenkit szeressenek. — Még Schwartz Dávid urat is. Es ha mindenkit igy neveltek volna —. ezt általánosan mondom — soha nem jutott volna nevem az árverési hirdetések ruvatába, mit concrét tényekkel tudok bebizonyítani.. Felső-Nyék, 1894. november 2. Varjas Gábor. *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztő.
