Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-11-11 / 46. szám
2 1894. november 11. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (46. sz.) Deczember tizedikén. Gróf Széchenyi Sándor föispánságának tíz éves ézforduléja alkalmával tervezett ünnepségek keresztülvitelére Simontsits Béla alispán elnöklete alatt egy 73 tagú rendező-bizottság alakult, melynek tagjai a következők: gróf Apponyi Sándor, Ágoston István, Bauer Adolf, Busbach Péter, Boda Vilmos, Bischitz Mór, Bernrieder József, Bernrieder János, Bencze István, Bezerédj Pál, Csapó Vilmos, Csontos Jenő, Döry Pál, Döry Dénes, Döry Andor, Döry József, Döry Jenő, Döry Vilmos, Dömök Péter, Erdős Gábor, dr. Frühwirth Jenő, Fördős Dezső, Fonyó László, dr. Györky Lajos, Geiger Gyula, dr. Hiding Ádám, Hangyáli Mihály, br. Jeszenszky László, Jeszenszky Andor, Kovács Gyula, Kerbolt István, Kálmán Dezső, Kovács S. Endre, dr. Kämmerer Ernő, Kovács László, * Leopold Sándor, dr. Leopold Kornél, dr. Moldoványi István, Markó Gusztáv, Nunkovich Ferencz, Nagy István, Orosz Endre, Orffy Lajos, Perczel Dezső Popovits Gyula, Pesthy Elek, Pesthy Móricz, Pécliy József, Perczel József, Perczel Lajos, Rátkay László, dr. Szigeth Gábor, dr. Schweiz Antal, Szévald Móritz, Stankovánszky János, Szeniczey Ödön, Sántha Károly, Szluha István, Sághy Pál, Streicher Péter, Steinecker Ferencz, Szendrődy Károly, Sass László, Takler József V., Totth Ödön, Török Béla, dr. Ta- nárky Árpád, Téry Emil, Ujfalussy Imre, Vizsolyi Ákos, Vosinszky Mór, Ványek Béla, Závody Albin. A rendező-bizottság alakuló ülését múlt hétfőn tartotta a vármegyeház nagytermében s hosszabb eszmecsere után, az ünnepségi tervek kidolgozására egy szükebbkürü végrehajtó-bizottságot választott, melynek tagjai: Simontsits Béla elnök, . Simontsits Elemér jegyző, Őrffy Lajos, Totth Ödön, Boda Vilmos, dr. Tanárky Árpád, Markó Gusztáv, Závody Albin, Ágoston István, dr. Leopold Kornél és Geiger Gyula. A rendező-bizottság tagjai közül mintegy ' a tanácskozás befejezése után a kaszinó li^1 közebédre gyűltek össze, melyen terT' köszöntők sem hiányoztak. A végrehajtó-bizotsá . - jbj ülést s az ünnepségek rési. > fcövet_aiUiL__ni.------j-aj- —- ■ nuor Tolnává r- í éves főispáni kalmábólrendeu u u u u uujioj^ocgcA suixen dj e. 1. Széchenyi Sándor gróf főispán folyó évi deczember hó 9-én délután 3 óra 30 perczkor érkezik a vármegye székhelyére: Szegzárdra s a vasúti állomásnál ünnepélyesen fogadtatik. A városi hatóság nevében Hirling Ádám főjegyző üdvözli. 2. A vasúti állomástól a feldíszített Garay- és Béla-téren keresztül a vármegyei diszfogatok és a szegzárdi tűzoltóság kíséretében a vármegye székházához vonul s annak bejáratánál a tisztikar élén Simontsits Béla alispán fogadja. 3. Ugyanaznap esti 8 órakor a székhely, Szegzárd a főispánt kivilágítással ünnepli. 4. Deczember 10-én délelőtt 11 órakor a törvényhatósági bizottság a vármegyeház nagytermében rendkívüli közgyűlésre jön össze s innét testületileg hálaadó isteni tiszteletre a belvárosi róm. kath templomba vonul, honnét a gyülésterembe visszamenve a gyűlésre meghívott főispánt a törvényhatósági bizottság nevében Döry Dénes királyi tanácsos üdvözli. 5. Délután 1 órakor a főispán a tisztelgő felekezeti, katonai, vármegyei, községi, egyleti és társulati küldöttségeket fogadja. 6. Délután 3 órakor diszebéd a vármegyeház nagytermében. 7. Este 9 órakor a szegzárdi népkonyha javára a „Szegzárd Szálló“ dísztermében tánczvigalom. Kartellek, ringek, szövetkezetek. Elvileg minden kartelleknek, ringeknek, teljes mértékben ellenei vagyunk, mert a szabad kereskedelem bénitóinak tartjuk akár az eladók, akár a vevők szolidaritását valamely áruérték mesterséges le- csigázására. Napjainkkan azonban a kereskedelem világversenye oly hallatlanul devalválta nálunk a búza árakat, hogy nekünk, a kik tagadhatatlanul agrikul- tur állam vagyunk, még jó eleve szükségünk lesz kellő remediumokról gondoskodni és most épenséggel a kényszerült viszonyok közben nem lehet nekünk az elvi álláspontokon megmaradni. Ellenkezőleg álláspontunknak akként kell megváltoznia, ha a kartellben álló malmoknak joga van üzemüket felére leszállítani, ha a nagy exportőrök világszerte a ringek hatalmas szövetségével felszöktetik áruikat, hol v megírva, hogy a magyar gazda a maga | ’ vdekében szintén ne köthessen ka’’i a magyar búzának világfor. altatni derék magyar közönségemet, itíüéz és valami horribilis sikereket el kénti 11 frtos búza ár, átkozott, ide-oda mese agyar búzatermelőknek 2jese, kitartó kartellje, Lgfprgalomban 11. frtos Oroszország, mint hektárokon Fájdalom, a mely a 70-es évek lesz. Ez idő szerint oly erélyes, hatalm mely a magyarbuz árt biztosítson mázs Meg is mondj Az utolsó két úgy az uj világrész lapáv—^ iaJX kra menő indult meg a búza termelés. A magyar búza még két évtized előtt mint autokrata uralta a tért és Európa' liszt vételére utalt országai más forrást se tudtak, mint Magyarországot. A budapesti tőzsde szabta meg a búza világfolyami értékét és Amerika még akkor a hamburgi kikötőben jelentéktelen meny- nyiséget szállított. Ma a búza világfolyami értékét nem a budapesti, hanem a new-yorky tőzsdén állapítják meg és a búza importra szorult államoknak nem fáj | j fejük, ha magyar búzából nem esznek kenyeret. A világforgalom hallatlan versenye következtében a magyar búza immár a magyar malmosok szerint nein is lenne versenyképes, ha oláh búzával nem fehérítenék. így van nekünk két oláh kérdésünk is. Egyik a dákorománizmus, a másik az oláh búza. Ez azonban csak kitérés. Mellékesen említettük föl. A kérdésnek nem erről a részletéről akarunk irni Sopánkodással, hogy mért van az, miként I new-yorki tőzsde állapítja meg a búza világforgalmi értékét, nem segíthetünk. Miránk ebben az elszomorító helyzetben főleg az bir értékkel, ha váljon e lecsigázott árak mellett bár, de mégis a magyar búza világárfolyami értékét megkapja-e? Es feleletünk határozott nem. Bizonyíthatnánk könnyen, ha a tőzsdei jegyzésből egy kis egyszerű átszámítással a bpesti és new-yorki tőzsde jegyzéseit feltüntetnék. De ezt megteheti mindenki és amúgy is nagyon kézen fekvő dolog. így állván a dolog, elérkezettnek találjuk az időt arra, hogy a szövetkezetek ügyét fokozottabb figyelemmel emlegessük. Mert azt, hogy — és pedig nagy mértékben — komikusak ne legyünk, valóban nem mondhatjuk hogy ha most a búza alacsony, ne adja el a gazda. A mi gazdasági rendezkedésünk mellett lehet-e azt ép észszel javasolni, hogy terményeit a gazda raktározza föl. De hát akkor miből csinál pénzt? Vagy a közterhek lerovása nem éppen az őszi időre szól. Hiszen már az a gazda, a ki csűréből adja el a búzáját, rendezett is azokhoz képest, a kik lábon adják el! Egy szó mint száz: a magyar gazda rá van szorulva, hogy terményét azonnal piaczra bocsása. Rászorítják* szükségei. De hiszen ép az ellen való lesz a szövetkezet, a mely a gazdának előleget adhat és ezzel lehetővé teszi, hogy búzáját akkor bocsássa áruba, mikor világforgalmi értékét megfizetik. Aztán! Daczára az amerikai konkurencziá- nak, még a magyar búza hire mindég nagy. Feltehető, hogy ha a szövetkezetek szaporodnak és egy. erélyes kartellal a magyar búza egyelőre a forgalmat el nem árasztja, a magyar búza most lenyomott világforgalmi értéke megkapható lesz. De ezt egyes ember el nem érheti. Kartellbe lépve még a .kis gazdák is nyerhetnek, mert többen összeállva egy két • vaggon búzát egyszerre bocsájthatnak áruba, a búza a sok vásárló és természetesen mind haszonra dolgozó egyén kezéből egyenesen a fővásárló tulajdonába megy és és a közbeeső perczenteket is a termelő kapja. Ma a kereskedelem forgalma sürgős feladattá teszi, hogy a termelő egyenes összeköttetésbe lépjen a fogyasztóval. Mig a búza ára 10, 9, sőt 8 frt volt, megjárták a kisebb nagyobb, valamennyien haszonra dolgozó ágensek; ám most a buzavásár minden fillére, kell, hogy a gazda zsebébe jusson, ha az adó nagy terheit viselni akarja és örökségét, vagy szerzeményét váll- ságos helyzettől megmenteni szándékozik. V. volt, de később — ahogy az édes anyám beszélte — ezelőtt huszonhat, vagy huszonhét esztendővel, a mikor a mi császárunk összeveszett a burkus császárral, aztán hiába békitette őket a római pápa, egyszer csak megfujták a trombitát, aztán . . . B. Ne trombitázzék, hanem feleljen a kérdésemre. P. Hiszen váltig azt felelem. No, hol is hagytam el? Igaz is a! Hát megfujták a trombitát aztán édes apámat elvitték külső háborúba; a háborúban sok francziát levágott. Mikor vége volt a háborúnak, a császár előszólitotta az édes apámat, oszt azt mondja, hogy aszongya: Na, Nyelves Gábris, kend ugyancsak kitett magáért. Mától fogva Vitéz Gábor kelmed. így aztán Vitéz Katalin volnék én, lelkem, de a falu a régi nevemen tisztel. B- Na, de rá is illik. Röviden feleljen a kérdésemre. Ne csavarogjon dűlő utakon. Kora? P. Igenis! B. Mit igenis ? azt kérdem, hány éves, mikor született ? P. Már azt a katonák tudnák megmondani. B. Miféle katonák ? P. Hát galambom a régi katonák. Mert tetszik tudni a háború alatt születtem. Mikor minket vertek. B. Az a königrützi csata volt. No hála istennek, csakhogy ezt is tudom. Miféle vallásu ? P. A magyar hitet valljuk, ezen volt az öregapám is. B. Magyar hitet? Katholikus, vagy református. P. Az bizony lelkem. Egyszer a tisztelendő káplán ur beszélt a lelkemre, el akart téríteni, de biz én . . . • B. Ne beszéljen annyit össze-vissza. Tehát református? P. Az biz én lelkem, az hát, már mért tagadnám. Nem tagadom biz én lelkem. — B. Volt-e már büntetve? — P. Hát ha már meg kell mondani, voltam biz én: egyszer. Úgy történt, hogy a Tóth kalapos fia, a Marczi, a kivél igen szíveltük egymást, egy este eljött hozzánk, az megölelt, de ez nem nagy sor volt, mert abba voltunk, hogy elvesz. Egyszer csak magához kapott, megakart csókolni. Erre ippeg kijött az édes apám. — B. Ez nem tartozik ide, törvény előtt volt-e már, azt mondja el izibe. I P. Már hogy én? Nem voltam biz én, lelkem. Csak az édes apámnak volt egy kis aprómarha sorra, de ő is kiszabadult. — B. (Az Írnokhoz.) Nem volt. Hát már most beszélje el röviden, de érti, röviden: miért panaszolta be Pál Nagy Istvánnét?- P. Hát tetszik tudni a dolog úgy történt, hogy a kisebbik családom, a Jóska egyszer azzal jön haza az iskolából, hogy őt rázza a hideg. Nézem a gyereket, hát csakugyan rázza. Gyakoroltam én azzal mindenféle mediczinát. Adtam neki zöld gáliezot, srá- czi-tintát, adtam .... Biró feláll. Ez már mégis borzasztó! Tudja mit Kata, ma menjen haza, majd kérek egy hónapi szünetet, és akkor kihallgatom. (Panaszos vígan el.) G. I TÖVISEK. Őszi elmélkedés. Felhő borul a lombtalan erdő szomorú fáira, — szürke, hideg köd ül a bus völgyek virágtalan ölében ; homály borítja az eget, csípős szél vörösiti a fület, téli kabát után esengnek a fázékony tagok, étvágyukat kezdik veszíteni a hizó disznók. Egyszóval, itt a komoly ősz, mit természetesen a zordon tél követ, vagyis — a haldoklást a halál, oly rideg es borzasztó következetességgel, mint az adósságcsinálást, a fizetés szomorú kényszerűsége! . . Leverő gondolatok !. . . . Szinte fáj az embernek látni, a mint a haldokló természet önmaga szülte s önmaga lehullatta sárga falevelekből szövi meg apránként a halotti szemfedelét, hogy aztán nemsokára ez az év is szomorú rezignáczióval oda feküdjék a többi elbukott esztendők végtelen sorába, a mindent elnyelő örök enyészet soha be nem telő penészes sirgödrébe ! • • • Borzasztó rágondolni is! . . . De hát ez a közös sorsa úgy a természetnek, mint a muszka czárnakj • • Elpusztul a légy, (musca) meghal a czár, mikor a halál hideg lehellete éri. így, járunk mindnyájan, még tálán én is! — Szegény muszka czár, bizony sokáig haldoklóit — akár a természet — mig aztan egyszer csak megkönyörült rajta a csontkezű halál. Itt is kitűnt, hogy ő milyen hatalmas ember volt. Más közönséges halandónak elég egy kis ferslágj egy kis szélhüdés s pár perez alatt azt mondja, hogy pass! — vége! — De őt. még a Szibériánál is zor-
