Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-10-21 / 43. szám
2 szegből évi 5000 írttal a szegzárdi áll. főgimnásium létesítését és fentartását biztosítja; évenkint 2500 írttal a bonyhádi ág. ev. és ugyancsak 2500 írt segély ly el a gyönki ref algimnáziumokat segélyezi; évenkint 2500 frt reáforditással a nem magyar ajkú, vagy magyarral vegyes nyelvű vármegyebeli községek népiskolái és óvodáiban a magyar nyelv tévesztésének biztosítása czéljából, a magyar kultúra előmozdítása és a magyar nyelv oktatása körül legnagyobb eredményt felmutató tanítók, tanítónők és óvónőket kitüntető jutalmazásban részesíti és végül 500 frtot oszt ki a népiskolai jo előmenetelt tanúsító és a magyar nyelv társalgási képességgel biró nem magyar ajkú népiskolai tanulók, főleg leánynövendékek jutalmazásaként, valamint azon ifjúsági egyletek serkentésére, a melyek a nem magyar ajkú, vagy magyarral vegyes községben az elemi és továbbképző népiskolai tanfolyamot bevégzett tanulók között a magyar társalgási nyelv ápolására alakulnak. Tudvalevőleg a közgyűlés ezt a nagyfontosságu indítványt el is fogadta s egy bizottságot küldött ki a megszavazott kulturális kiadások mikénti fedezésének megállapítása végett. Ennek a bizottságnak véleménye alapján az állandó választmány S| °/o kamatláb mellett megfelelő kölcsön felvételét javasolta a közgyűlésnek, mely kölcsönből kiadatik a meghatározott czélokra a tőke; a népiskolák és óvodák segélyezésére, a tanítók és tanulók jutalmazására szánt összeget azonban a megye, mint magyarositási alapot fogja kezelni. A javaslat felolvasása után Bencze István bizottsági tag külön indítványt terjesztett be, mely szintén felolvastatott s indítványának támogatására egy óráig tartó beszédet tartott, melylyel obstrukeztót akart csinálni, a mi azonban nem sikerült neki. Beszédében sok minden között azt állította, hogy az elvben elfogadott kultúradó csak formailag lehet törvényes, mert a 440 bizottsági tag közül csak 145 tag élt szavazati jogával; a vármegye adósságát 1 millió forintra teszi, melyet nem szabad tovább növelni pótadó megszavazása által, mert annak elviselésére a vármegyét képtelennek tartja; majd általános zajos ellenmondás között azt állította, hogy a ' ' - • * • 1 ... a, . 1 ____,1h apá t-plébános állításait — kijelentette, hogy egy pillanatot sem mulaszthat el, miszerint rögtön ne tiltakozzék az ellen, mintha a törvényhatósági bizottság többsége által hozott határozat nem volna törvényes s mintha a törvényhatósági bizottsági tagok szuggerálva lettek volna; — sajnálkozik azon, hogy Benozéuel találja magát szemben ilyen nagyfontosságu kulturális kérdésben, ki a nemadóztatás népszerű fegyverét használja, a melyet szóló nemcsak ilyen kérdésekben, hanem mindenkor el szokott magától dobni. Azt hitte, hogy az előtte szóló bizottsági tag meggyőzőbb és helyesebb indokokat hoz fel és nem mond olyan beszédet, mely mindenkit, még őt is — izgatta. Ezután halomra döntötte Bencze István állításait és nagyhatású beszédét szűnni nem akaró viharos éljenzések között fejezte be. Somogyi János bonyhádi tanító, megyebizottsági tag indítványt teijésztétt elő, melyet lapunk más helyén egész terjedelmében közlünk. Marhauser Imre bonyhádi algimnáziumi tanár Benozéuel röviden polemizált s nagy derültség között őt kanonoknak nevezte. Czefhd dunaföldvári foldmives, bizottsági tag, természetes észjárással az aszályról, jégverésről s a termények alacsony áráról beszélve kijelentette, hogy ő habár szentnek is ismeri a nevelést; de a terheket már most is elviselhetetleneknek tartja és igy csatlakozva Bencze indítványához, a kulturadót nem fogadja el. Bencze István félreértett szavainak magyarázása czimén ismét egy hosszabb beszédet mondott, melyet nagy zaj között befejezve, egyre többen hangoztatták a gyöOsterem minden részéből: „Szauaz- zunhI“ Még Dőry P., a völgységi járás főszolgabirája és Simontsits Béla alispán szóltak, mire 20 tag kérelmére Széchenyi Sándor főispán elrendelte a névszerinti szavazást, melynek eredménye az lett, hogy a törvényhatósági bizottság 109 szavazattal, 38 szavazat ellenében az állandó választmány javaslatát fogadta el. Geiger Gyula szegzárdi ügyvéd, lapszerkesztő a tárgysorozat 6-ik pontjánál, — melybe a fegyelmi határozat folytán megüresedett központi járási főszolgabírói állásnak választás utján eszközlendő betöltése n Hg -„--l U ________1„J-1_____ __--------------------------íTO LNAMEGYEI KÖZLÖNY (43. sz.) minüen Keres netKui segeiycam an.<uj»n. a ----és gy önki felekezeti algimnáziumokat, de arányosság szerint véve sem igazságos szerinte az említett algimnáziumok támogatása, mert 176 ezer a megyebeli róm. katholikusok száma, mig ezekkel szemben 80—85 ezer más felekezetű áll A tanítóknak elég lesz kisebb jutalom is, mivel ezek úgyis meg vannak szokva a sanyarú fizetéshez. Még sok egyéb elmondása után kijelenti, hogy ő a kulturadót nem szavazza meg, csakis a magyarosításra adna 1000 irtot. — A szónokot többször beszédében heves „eláll!“ közbeszólásokkal megakasztották. Simontsits Béla alispán — a tőle megszokott elmeéllel verte vissza Bencze István dunaföldvári A nyomor és tudatlanság e táj lakóit vadakká változtatja. Vadságuknál csak babonásságuk nagyobb. Az asszonyok ki nem fogynak a rémpletykákból. A csepü telegráf itt hajmeresztő dolgokat beszél. Miron kecskéje egyszer csak boldog állapotba jutott. A furfangos állat kóborlásában valahol megfeledkezett magáról. Miron fogait csikorgatta dühében s oldalba vágta egy darab kővel. Az állat ösztönszerüleg kerülte az embertelen gazdát s Miron dühe napról-napra növekedett. Végre a kecske minden baj nélkül megellett s egy szép kis fekete állatnak adott életet. Mironon erőt vett a babona kábulata. Hiszen a nőstény kecskék általában elleni szoktak, de miért ellik éppen az ő kecskéje?? Neki nem kell egynél több kecske! A háznál most is sokan vannak. Egy ember és egy állat; vagy vegyük úgy, hogy két állat s most egy harmadik tolakodik ide. Miron elhatározta, hogy a kis kecskét megöli. Megöli, de nem úgy, mint vágó állatot ölni szoktak, hanem mint egy varázsló, egy bűbájos ellenséget, aki a házhoz tolakodik. Az ilyennek vére átok. Miront a babonás düh ingerelte. Egy nap sikerült elfogni. Azonnal gúzst csavart s a kamrában felakasztotta. Aztán mintha gyilkosságot követett volna el: rettenetes érzés vett rajta erőt. Leült a fal tövébe. ■ o • __ sny szer”* me rt csak ez üresedet meg; azért inditványoi hogy a főszolgabírói állás betöltése által esetleg mt üresedő egyéb tisztviselői állások a jövő közgye lésen töltessenek be. Indítványa elfogadása mellet azzal a nyomós érvvel argumentált, mely szerint 1888-ban a dunaföldvári szolgabirói választás alkalmával hasonló analóg eset merült fel s akkor maga az ailspán jelentette ki, hogy a mi törvény az törvény s azon változtatni nem lehet. Simontsits Béla alispán elismeri, hogy 1888-ban követelte a törvény szigorú megtartását, de azóta a belügyminiszter egy döntvényt adott ki, mely szerint a megüresedett állások azonnal is betölthetők. Geiger A kis kecske élettelenül csüngött előtte a gerendán. Nagy robajjal szaladt elő nemsokára az anyja, mely talán meghallotta az utolsó hangokat. Kimeredt szemeivel Mironra tekintett s csakhamar föltalálta fiát. Mintha ösztönszerüleg eltalálta volna a történteket . Két lábra állva, első lábaival megfogni igyekezett, mintha le akarná venni a veszélyes helyzetből, csodálatos emberi hangokat hallatva. Miron üvegesedő szemekkel bámult egy darabig s aztán erős kötelet vett elő. A kecske még mindig két lábon állott, — aztán lihegve, mintha Miron felé indulna. Miron hui'kot vetett a nyakába aztán felhúzta fia mellé a gerendára. Aztán még egy kötelet vett elő s belülről magukra zárta a kaliba ajtaját. Nemsokára mind a hárman ott. függőitek: a gidó, a vén kecske és Miron. — A szomszédok másnap rájuk törték az ajtót s nagy röhögéssel üdvözölték || három felakasztottat. Aztán megdöbbenve, kifej ezhetetlen babonás aggodalom és félelem vett rajtuk erőt s keresztet vetve futottak szét. Vaday József. Gyula válaszában egész határozottan kijelenti, bog ő indítványát minden körülmények között fentartja melyet bővebben indokolva, óhajtandónak tartja, hogy a megye saját lábán járjon, mert csak akkor 1^, igazi önkormányzati alapon haladó megye. Még Dőry Dénes kir. tanácsos szólalt fel; hi a régi gyakorlatra hivatkozva a megüresedő tisztvi8e lői állások azonnali betöltését ajánlta. Végre a tör vényhatósági bizottság szavazással döntötte el, hogy az esetleg megüresedő állásokat most tölti be. Az elnöklő főispán ekkor kijelentette, hogy a belügyminiszter által is hivatalvesztésre ítélt Dfoy László volt központi járási főszolgabíró helyére Pesthy Elek eddigi h. főszolgabíró és Rassouszhy Ju. lián központi szolgabiró pályáztak. A közgyűlés felkiáltással általános lelkesedéssel Pesthy Elek, volt h. főszolgabírót választotta üreg a központi járás főszolgabirájává s az igy megüresedett simontomyai szolgabirói állásra Nagy István és Bajó Pál pályáztak. A bizottsági tagok mind a két pályázó nevét erősen hangoztatták, úgy, hogy a többséget nehéz volt eldönteni, végre a főispán Nagy István árvaszéki ülnököt, h. szolgabirói jelentette hi megválasztott szolgabirónak. Miután az árvaszéki ülnöki állásra megfelelő pályázó nem volt, ennek betöltésére pályázatot fog kiírni a törvényhatósági bizottság. A közigazgatási bizottságba a folyó év végével kilépő tagok helyeibe beválasztattak: Perczel Dezső képviselőházi alelnök, Dőry Dénes kir tanácsos, Péchy József tolnai prépost és Boda Vilmos orsz. képviselő. Az igazoló választmányba a régi tagok lettek beválasztva. Görbő-Belecska nagyközségek szétválasztása tárgyában érkezett belügyminiszteri rendelet alapján megindittatik a tárgyalás. A szegzárdi Ferencz-közkórház kibővítésével járó költségek fedezését tudvalevőleg a megye az ápolási dijak felemelése által akarta fedezni, ezt azonban a belügyminiszter nem engedte meg, hanem kérdést intézett a vármegyéhez, hogy nem lehetne-e a költségeket pótadó kivetésével fedezni, mire a közgyűlés kijelentette, hogy ez nem lehetséges. '. vállalkozónak, mint a győr-veszprém- xsut engedményesének kérvényére a köz- ngedélyezési tárgyalások befejezésének s a kauezió letételére nyert határidőt hó 30-ig hosszabbította meg. Amicus 1894?. október 21. ségi körjegyzők közgyűlése. ’olnamegyei községi és körjegyzők “ Szegzárdon, e hó 15-én tartotta meg évi .es közgyűlését. Jelen voltak: Erdős Gábor elnök decsi, D ú z s Dániel alelnök őcsényi, Purth Adolf I. jegyző bátai, Hesz Pál pénztáros, tamásii, K e r b o 11 István regölyi, Simon István harczi, K ü h n e 1 Ferencz bonyhádi jegyző, választmányi tagok; továbbá Kovács 4Gyula kisvejkei, Németh Kálmán faddi, L e s t y á n Dezső pálfai, Müller György decsi II. V i k k e r t Károly agárdi, H a 1 m a y Tivadar medinai, Gróf József dőry-patlani, Győré Pál szentlőrinczi, Maizó n Béla és Mehrwerth Sándor szegzárdi, Nagy József diósberényi, R u p p e r t Henrik miszlai, P á- p a y István mözsi, Lehman János bonyhádi, Arany Károly nagyszokolyi, Herczegh József pilisi, L i p p i c h Zoltán mázai helyettes jegyző egyleti rendes tagok és Berényi Jenő alsónánai helyettes jegyző, mint vendég. Erdős Gábor, egyleti elnök a megjelent tagok szívélyes üdvözlése mellett az ülést megnyitván a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére Kerbolt István és Kovács Gyula egyleti tagokat kérte fel. Ezután felolvasta a következő szépen megirt és közhelyesléssel fogadott elnöki jelentését: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Jelen közgyűlésünknek az alapszabályokban megállapított határidőtől eltérőleg ily elkésve történt megtartására vonatkozólag tisztelettel bejelentem, hogy az elhalasztás szeretett alispán urunknak tervbe vett főispánná való kitüntetésével áll kapcsolatban. A kineveztetéséről szállongott első hirek hallatára a sajnálatnak és örömnek érzései váltakozva töltötték be lelkeinket. A szigorú, de minden körül': mények között atyailag igazságos főnök távozásának hírére foglalkoztatott bennünket az a gondolat, hogy • ff lesz-e annak, a ki következik, hasonló melegen érző jó szive, a melylyel bennünket községi jegyzőkét nehéz hivatásunk betöltésénél, a méltatlanul való
