Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-10-14 / 42. szám
2 valami talismánt rejtegetik, hanem azt nyilvánosan és elég hozzáférhetően a megbeszélés és bírálat legtágabb terének átengedik; mióta végre látjuk, hogy rövid néhány hónap alatt nemcsak az ország, a monárchia, hanem a világ összes hivatott tényezői harmadizben, sem időt, sem anyagi áldozatot nem kiméivé, összejönnek, hogy kötelességeiket nemcsak a szenvedő emberiség irányában, hanem a- testi épség fenntartása érdekében legjobb belátásuk szerint leróják: azóta biztosra vehetjük, hogy ezen tudomány nem fog az elmélet kojaár és száraz mezején az indo- lentia, fatalismus és népcsökönyességén rágódni, hanem mint háladatos és uzsora kamaO / tos tőke, a nemzetek részére mindazt megszerezni, amit eddig kénytelen volt nélkülözni. Host azonban ezen nasrszabásu három tu- dományos összejövetelből a hasznos és czélszeríi consequentiákat levonhassuk, szükséges az államnak, a társadalomnak a régi, elavult szokásaival örökre szakítani. Be kell látnia minden az ügyhöz tartozó tényezőnek, hogy a közegészségügy nem eszköz, hanem az emberiség végczélja. Be kell látnia, hogy ezen végczélhoz csak akkor jutunk, ha közegészségügyünket nem palliativ módon ápoljuk, azaz csak akkor lökünk egyet rajta olyanféle antisepticus akum-ba- kumokkal, mikor Hannibal ante portás áll, hanem azt folyton és folyton szem előtt tartva, rendszeresen fejlesztjük. Ha a köz- egészségügynek országszerte; — mert csak úgy értelmezhetjük, miután egy elhanyagolt helyi baj, országos járványnyá nőheti ki magát, — kellő érvényt, anyagi és erkölcsi hasznot biztosítani akarunk, akkor első Ízben is a közegészségügyi törvények alkalmazása, annak o'/icmrn vóírrehaitása ne legyen időszerű és allaULUU llt/jpllinviiyi im.| ; • 6" tetlen — akadályokba ütközik az ilyen radikális átalakítás, de előbb-utóbb számolnunk kell eshetőséggel, ha a kulturállamok sorben a nekünk szánt helyet el akarjuk i. — próféták ideje réges-régen elmúlt. Ha azonban mindenütt és minden alkalommal a salubritás és az asepsis szigorú cauteláit keresztül visszük; már most megjósolhatjuk, TOLNAMBGYEI KÖZLÖNY (42. sz.) hogy sok járvány a föld hátáról el fog takarodni. Jól megkülönböztetendő az asepsis az antisepsistől. Az asepsis a kór- és ragályanyag alól a talajt elveszi, mig az antisepsis a már meglevő és kifejlődött kór és ragály anyagokat megsemmisíteni iparkodik. Az asepsis a salubritással karöltve jár, mig az antisepsis csak piszok, szenny és felhalmozódott mikrobiák ismeretlen halmazával gyakran még ismeretlenebb experimentális tényezőkkel és eszközökkel a szélmalmok liarczát vívja. Hogy érthetőbbé tegyem magam, egy a vidék által nagyon jól ismert példával rögtön szolgálok. Még az aligmult időből emlékezhetünk, hogy az ország nagyon sok helyén, de leginkább a mi vidékünkön is milyen fokban / grasszált az úgynevezett posláz, malária. Es mi volt ezen dézsmáló betegségnek az oka? Mi volt az oka, hogy a legjobb munkaerő gyakran esztendeig másodnapos hidegrázásban, aztán lépdaganatban és végre vizkórban szenvedett? Csak is azon posványok, melyekből a mérgező miazmák a körlevegőt megmételyezték. De nemcsak maláriát idéztek elő, hanem mint a tudományos kutatások bebizonyították antraxot, pokolvart és a gyógyit- hatlan psoriasist, pikkelysömört is előidézték. A nemzetgazdászat nem hygiéniai szempontból, hanem saját érdekében jónak látta, ezen álló vizeket, posványokat lecsapoltatni, kiszá- rittatni és a talajt termékenynyé átalakítani. Azóta az ilyen vidéken megszűnt a váltóláz és a többi gyötrő betegségek gyakori fellépése. Ez volt az asepsis és nem az antisepsis. Mert önthettek volna az állóvizekbe és posványokba akármennyi carbolt, sublimatot és mésztejet, azét a malaria tovább ülte volna ^iáit. Még egy példával. Boldogult, felejthetlen emlékű Semmel- veisz tanárunk felismerte, tiógy a gyermekágyi láznál, mely pláne kór- és szülőházakban áldozatait szedte, hogy ott egy ragály ózó kóranyag kell hogy fejlődjék. Nem carbolisált senkit, hanem azt mondotta, hogy a kór fejlesztőt el kell tüntetni és pedig kérlelhetetlen salubritás által. A közegészségügy rendezése körül asep- sist és a salubritást mint legfőbb tényezőt annál is inkább követelhetni, mert még a 1894;. október 14*. nagynevű búvárjaink a járványok okozóival nincsenek tisztában. Mig például a tudományos világ egy része az ázsiai cholera okozóját a Koch-féle vibrioban keresi, a másik része Pettenkoffer és Metsnikoffál tart, kik azt mondják, sót magokon tett kísérletekkel bebizonyítják, hogy nem az az oka, hanem sareinák (erjesztő gombák) és egyéni disposi- tio szükséges a kór előidézésére, addig leg. alább egygyel legyünk tisztában, hogy a legnagyobb okozója a tisztátalanság. A tudomány, a társadalom hivatott tényezői oda iparkodjanak hatni, hogy a tisztaság, a salubritás a betegségekés járványok legnagyobb ellenségei. Tisztaság a körlevegőben, az étel és italban, a lakás és ruházatban és végre tisztaság az életmód és erkölcsökben. Hypokrisis volna elhitetni, hogy evvel megszabadítjuk az emberiséget minden testi és lelki bajától. A létérti küzdelem gondoskodik az ideg és agybajok légióiról, melyek már most is árnyékait előre megjelölik. Annyit azonban ismételve állíthatunk, hogy a kellő tisztasággal az egész vonalon, sok járványok kitörését megakadályozhatjuk. Mert ép úgy, mint a mik- roskopice észrevehető élősdiek csak is a szenny és piszokban prosperálnak, úgy sem- mitsem különböznek tőlük a górcső alatt észrevehetők. Ha megszűnt az ok, meg kell hogy szűnjék az okozat is. Dr. Boszkovitz Mór, községi orvos. Esperessé avatás és papi korona. S á g h y Pál esperes és agárdi plébános folyó hó 9-én tartotta meg Agárdon esperessé avatásának ünnepségét — a papi koronával egybekötve. — A templom —S hol az ünnepség kezdetét vette - jó eleve megtelt ájtatos hivekkel, köztük telje ban a község elöljáróival, mikor a kerületi és hivatalos tanitók az uj esperes vezetése ír megjelentek, hogy mindenek előtt a boldog M i k ó György volt esperes és ujv. plébános lenv. üdvéért bemutatandó engesztelő szentmisében, melyet Péchy József prpt. ur végezett — résztvegyenek. A gyászkoporsót ez alkalommal a papi jelvények, valamint a kerületi papságnak és a „Szegzárd-vidéki róm. kath. tanitó-egylet“-nek külön-külön koszorúja diszitették. A gyászmise után kezdődött csak voltaképen az örvendeztető ünnepség. Ebben már a nap ünne- peltje, Sághy Pál esp. ur lépett az oltárhoz és benső ihletségtől áthatva gyönyörű hangon intonálta az örvendetes „Veni sancte“ éneket, a mit az orgona kísérete mellett mindnyájan magyarul folytattunk tovább, mignem a templomi ájtatosság véget ért. Az ünnepség további részletei — ez után már a plébánia lakban nyertek programmszerü folytatást hagyott! Kálmán, Kálmán jöjj vissza .... maradj nálam ..................veled megyek...................óh én sz erencsétlen. Azután elhallgatott és sirt tovább, soká, soká, ki tudja meddig. E naptól kezdve Almásyék nem tudták, mi okozza Ilonkának kedvetlenségét és folyton növekedő sápadtságát. Fogyott, soványult szegényke, mint egy öntözetlen rózsa. Félévmulva kivitték a temetőbe. A sirhalomnál mindennap rendesen megjelenik egy fekete ruhás fiatal ember és ráborul. Vájjon mit csinál? Imádkozik-e vagy átkot mond-e azokra, kik boldogságát elrabolták tőle ? Komáromi Mihály. Rossz termés. (A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája) Minő szomorúak most azok a klimatikus gyógyhelyek ! A villalakások redőnynyel leeresztve, mintha a hosszú téli álomra hunyták volna a kaczér villák csábos szemüket. A magasabb csúcsok hirtelen meg- fehéredtek, fázós levegő jön felénk, a mitől dideregve hullatják a lombos fák a leveleiket a gondosan kezelt sétautakra. Hull a levél egyre és elfödi az utak csillogó kavicsát. A fürdőtulajdonos bevonult már a városba. No hiszen azért az egy-két itt rekedt vendégért érdemes is lenne unatkozni. Ilyenkor már Halinák Janóé a kies fürdő. Egész nyáron át fent őrzi a teheneit és jóllehet — oly sok mondani valója van — nem szabad lejönnie a vágásból, de nem szabad, mert a fürdő pedáns tisztasága és ő közte szembetűnően bántó az ellentét. Most már lejöhet, sáros bocskorát a kursalon küszöbéhez törli és mint fatalista pökdös a pavilonok ragyogó mozaikjára. A csellengő fürdővendég nem finnyás, zúgolódnak a roszz termés ellen, azt liihetné az ember, hogy legalább is ezer holdról szedte el előlök a termést a kukoricza aszály, vagy a hesszeni légy. Pedig a ki utánna jár a dolognak s nem rostéi szóba állani Károlylyal, a vendéglő utószezonos egyetlen pinczérével, az megtudhatja, hogy az az öt ur voltaképen nem is fürdővendég, annál kevésbé ura olyan ezer holdnak, a melyen a hesszeni légy kaszált, hanem csak a vitályosi fürdő-kozákjai. Egy érdekes faj ez, mely ép úgy a fürdővendégek után él, mint akár a fürdőtulajdonos. Ezek a kozákok szintén a szomszéd falvakból kerülnek ki, minden zsebükben van egy tuczat kártya. Télen egymásközt űzik a pagátot és beszélgetik a „csöndest“, babszemre vagy kukoriczára, nyáron pedig urasan adják a bankot, ezt művelik ők mióta a vigályosi fürdő európai hírre kapott. Es ezóta sohasem panaszkodtak a fürdő ellen. Az idén se látszott meg, hogy a nagy szárazság valami aggodalmat okozott volna nekik. Délután rangos non salansz-szal sütkéreztek az esplande-on, partner akadt mindég s volt is olykor olyan termés, mint a patyolat. A szezon derekán mint a bomba röppent Vigályosra Czakó Pista, ki egyik fürdőből a másikba jáv, előtánezos, kirándulás vezető, iszik, remekül kártyázik: szóval pénze van. A vigályosi kozákoknak ennyi elég volt, hogy bankettet rendezzenek Czakó Pista tiszteletére. — Ez tetőzi be a szezont, pislogtak egymásra. Be is tetőzte. Az öt vigályosi kozák a tönk szélére jutott. — Hisz ez spiller i — keseregtek a kozákok. Dehogy vetette oda hanyagul a mindent tudó Károly. Ez kérem egy közönséges kupecz. Ismerem Balaton-Füredről. Adja a gavallért, iszik, elkártyázik s mikor az urak szorulnak, pompás kötést csinál búzára, sertésre, a kártyázás ennek csak mellék foglalkozása. Az őszi szél keresztül suhan a pavilonon. Az öt kozák fájdalmasan néz arra felé, a hol kocsizörgés hallatszik. A remény lángja felgyullad. Hát ha!! . Károly aztán megöngyilkolja ezt az ébredő reményt. — Ne üljenek föl, a szomszéd faluban hüsölt az istenadta, a podgyásza Magoson van. Három napig itt lesz, azután elmegy haza s egy esztendeig mindég a fürdő élményeiről fog beszélni. Búsak a kozákok. Rossz a termés, rossz, rossz. Az eg yak keserű humorral szól — Fiuk, nem folyamodnánk egy kis adóelengedésért
