Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-01-28 / 5. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (5. az.) lőül használtatott. és ennek következtében mit tapasztal a szemlélő? nem egyebet, mint a közép oszlály elszegényedését; vagyonilag tönkre megy, olvassuk a szaklapokban, hogy hány megyéből mily számosán vándorolnak ki Slavoniába és Amerikába, igy legközelebb is Baranya megyéből a pécsváradi járásból: Himesháza, Liptod, Püspök-Márok, Püspöklak, Geresd, Móráza, Magyaród községekből, ott hagyva házaikat, melyeknek ablakait befalazzák, vándorbotot véve kezükbe, ott hagyják mindenüket. A népnek keresetük nincs, jobb napok reményében adósságot csináltak és a hitelezők mindenüket elszedik. A község nép- telen, munkás kéz nincs és igy a hitelezők mindenüket eladatják és a pénzmanipulánsok összevásárolják azokat jó olcsón, úgy, hogy V4 telek, mely azelőtt 1000—1500 frt volt, ma megveszik 50—60 frtérf, egy-egy ház 10—20 írtért kell el. No kedves nagyérdemű közönség, nem áll az ember hajaszála az égnek, midőn ezeket olvassák? nem szorul az ember szive össze ezek tudatában ? Bátor vagyok önök nevében is kimondani, de ige n. És ha ez igy van és igy fog tovább is terjedni, mert ez olyan, mint a kosz, ragad ez jobban, mint kellene, hiszen itt van már a szomszéd megyében, nem kell már messzire mennünk, mi is odajutunk nem sokára, Tolnavármegye, mely a legutóbbi 10 év alatt rohamosan gyarapodott vagyonilag, oly | rohamosan fog szegényedni, mivel ezen vármegye egyedül oda van utalva fekvésénél fogva, hogy csakis a szőlőszet kultúrából tarthatja fenn magát, kivévén a Sárközt, mely csirájába akar már megfulladni. A jó mód, a fényűzés, a luxszus építkezés valóságos mániá- jokká vált, ezek majd tovább bírják, de ő re- ájok is rákerül a sor, mert megszokta már a^ három napig tartó lakodalmat, valamint ugyanannyi ideig tartó keresztelőt (paszitát), sőt természetté vált a nőknél a selyem-, bársony-, ezüstös-, aranyos rojtos szoknyák és kendők, újabbnál újabb használatú, ha már egyszer volt a szentegyházba rajta, jóval élés alkalmával már másodszor derogál felvenni és ez oly nyavalya rajtok, hogy ebből kiábrándulni nem fognak soha, látni fogják férjeiket, hogy már csizmára sem telik nekik, fa klumpában járnak, de ők még sem fognak engedni a 48-ból, hiszen ők valóban úgy is 48-asok, tehát nem engednek és ez lesz az ő megölő | betűjük, mert az a hegyháti németség mindezektől visszatartja magát, sokat nélkülöz, kifogja állani a szegénységet annyi ideig azzal a kis vagyonnal, mint a sárköziek azzal a nagygyal. No már most mindezeket látva, tapasztalva, nem ébred fel bennünk a megmentés nagy munkája? nem gondolkodhatunk sajnálkozva azon, hogy édes magyar hazánkat lakó Árpád véréből származó jó magyar népünket megmentsük? mert ezzel a megmentés nemes cselekedetével jót teszünk úgy az egyeseknek, valamint az államnak, mert ép oly kevés pénze lesz az államkincstárnak, mint például a Dunának vize, ha a kisebb folyók nem szaporítanák azt, ha már most mindezeket tudjuk, nemde kötelességünk a közjó- és közérdek és a haza érdekeért harczol ni, még ha sok esetben a rövidebbet huzza is az ember, mert az régi közmondás, de igaz: »jót jó tettedért soha ne várj«, de azért mégis morális kötelességünk a közérdekért harczolni, mert nem mindig van' az, hogy az élvezi a fának gyümölcsét, ki ültette és azt gondozta, hanem egy másik, ki nem fáradt érte .... de ha ezt nem tennők, úgy mi sem élvezhetnénk ősapáink által ültetett szőlő termését. Azt hiszem, áttérhetek már most a lulaj- donképeni czélomra, hogy soká ne untassam a nagyérdemű közönséget, megírom, hogy mily módon és mily eszközökkel lehet megmenteni népünket leghamarább a koldustarisznyától, érdekes és fontos .dolog ez, csak cselekedni kell, ehhez egy kis /jóakarat és -erély szükséges, az pedig van,, hol ? nemde kiváncsiak erre is, mert hiszen ennélkül elmehetünk nem Szlavóniába, hanem Kukutyinba zabot hegyezni, ha azt az erélyt s jóakaratot meg nem találnók. Nem, nem hiszem, hogy a tisztelt nagyérdemű közönség nem érezne velem együtt és ne tudná azt, hogy hol található, hiszen nincs e vármegyének egyetlen egy embere sem, ki ezen nemesen érző jó szivet ne ismernie, nincs működésében egyetlen egy mozzanata, mely eltudná palástolni az ő ng. mesen érző atyai gondoskodását, hogy tehát ezen mindnyájunk által szeretett előharczost megnyerhessük, ki a vármegye tulhatalmazott ügyködésén kívül még arra is képes szentelni időt, hogy a flllokszera-bizottság vezetését is magáévá tette, felkérendő volna, hogy hiyjon össze egy közgyűlést Tolnavármegye összes községébel és vitatná meg mindazokat a kér- déseket, melyek létesítése, az elpusztult szőlőket, melyek e vármegyében tönkre méntél^ újjá fogják tenni és intéztessék egy felirat a törvényhozás elé, mely megállapítaná a módozatokat és a szükséges tenni valókat, ez .alkalommal választatnék meg az elnök és a jegyző, valamint egy szükebb körű bizottság, vagy esetleg bízatnék meg Tolnavármegye fillokszera bizottsága, kinek feladata lenne ezen felirat szerkesztése. Hogy ezen felirat kellőleg szerkesztessék és valóban megfeleljen a czélnak, legyen szabad nekem, csekélységemnél fogva itt e becses lap hasábjain rövid vázlatban előterjesztenem, hogy annak idején legyen alkalma mindenkinek hozzá szólni és azt kibővíteni, vagy talán abból a nem alkalmast kihagyatni. 1. Szükségesnek tartom az amerikai szőlőtelepeket minden községben felállítani és pedig még ez évben a talajt megrigaliroztatni, tavaszszal pedig beültetni, ezt azért tartom ily sürgősnek, mivel az idő drága, egy évet ismét veszítenénk. 2- or. Ezen telepek oly arányb" nak beültetendők, hogy minden szőlőterület u'án 1 Q öl amerikai telep léte- sittessék, ez meg fog felelni a szükségletnek. 3- or. Állittassék fel járásonként ezen telepek felügyeletére egy közeg, a telepen szükséges időszaki munkák felügyeletére, ki is ? kellő utasításokat a szegzárdi állami telep zetőjétől nyerné és működésének eredményei szintén oda terjesztené be. 4- er. Szükségesnek tartanám, hogy a fii: lokszera károk felvétele azonnal és községben keresztül vezetendő lenne, hogy a törvényben megengedett adómentességben mielőbb részesüljön a szőlőtermelő. 5- ör. Ezen elemi károk közé felvett pusz________1894 január 28; a vendégek szintén sorban szentelt vizet nyújtanak a menyasszonynak és megcsókolván őt, sok szerencsét kívánnak neki házasságához. Azután ez elbúcsúzik szüleitől s megköszönvén nekik a felnevelés fáradságát, hol természetes, hol erőszakolt, de obiigát zokogás közt arczul csókolja őket. Azonban, hogy a kezét is megcsókolná atyjának vagy anyjának, esetleg nagyszüleinek: arra nincs eset; ennyit már nem neveltek bele szegénybe. Esküvőre menet a menyasszony két vőfély között megyen elül s a vőlegény utána jön a násznagyokkal. Templomból kijövet azonban már a vőlegényt illeti meg, mint most már férjet s az alapítandó család fejét, az első hely ; de most is csak a násznágyok, nem- pedig az uj asz- szony kíséretében. Visszaérkezve a menyasszonyi házhoz, az uj házasok egymás mellé állanak s ekkor, a ki csak éri ismét megcsókolja őket és mindenki a maga módja szerint jó kivánatait tolmácsolja előttük. Erre következik az ismeretes menyasszony-táncz, a mikor is kivétel nélkül keringő járja. Az ebéd csaknem minden alkalommal a következő fogásokból áll: Leves metéttel, marhahús tejfeles és eczetes tormával, káposzta dagadóval, csibepaprikás s melléje kalács, azután túrós és mákos rétes, végül borjú és szárnyas sültek. S ez a menü többnyire oly tisztességesen van kiállítva, hogy azt a finyásabb gyomru ember is jóízűen végigeheti. A nőmpt asszonyok eme főzésbeli ügyességét az magyarázza meg, hogy leányonta sokan szolgáltak úri családoknál s igy volt alkalmuk elérni a konyhaművészet alapelemeit. Mi a német lakodalmakon kultivált táneznemeket illeti: legalább a mi falunkban a keringőt és polkákat sűrűén váltja fel a csárdás, melyet sok német legény oly szépen s oly szenvedéllyel tánczol, mintha csak érezné, hogy ő is — bár idegenajku — tagja annak a dólczeg s lovagias nemzetnek, melynek ez a speciális nemzeti táncza. A midőn éjfélkor bekötik a menyasszony fejét, mindegyik tánczképes vendég egy-egy tánezot parancsol magának, ez alatt egy párszor megforgatja a menyasszonyt és megajándékozza őt. És a nászajándékoknak ez a kitánczolása oly. rémségéé egy robot-munka, melyet úri leány bizony csak ritka volna képes végigcsinálni. E lakodalmakon különben átalán igen tisztességesen folyik a mulatság és soha verekedés vagy csak illetlen szóváltás is elő nem fordul ilyenkor. A nászéj utáni reggelen az uj asszonyok leg- többnyire sz misét hallgatnak és utána még egyszer kérik — introductio novae nuptae — az egyház áldását. III. A temetés. Ha a halálos beteg a holdoklók szentségeit felvenni készül: erről a legközelebbi rokonok után első sorban a tőszomszédok értesittetnek s a halál bekövetkeztével ezek kéretnek föl sírásókul is; mert valamint a lakodalmoknál, úgy a haláleseteknél is a szomszédok a legnagyobb figyelemben részesülnek. S ha ezek éveken át haragban voltak is a haldoklóval : a halálos ágynál legtöbbnyire kibékülnek vele. Sőt a menyegző és halál mindent repetáié s nivelláló erejéről jellemzetes közmondásuk is van, mely igy szól: „Hochzeit und Leich’ Macht Alles gleich.“ A gyermekek, úgy szintén az ifjak s hajado- nok temetéséhez a komaság és rokonság köréből hívnak meg koszorús leányokat, kik virrasztanak is ős az udvaron a koporsót, a temetőben pedig elföl- delés után a sirt nyaratszaka élő, télen pedig művirágokból font koszorúkkal, — helyesben koronákkal — díszítik fel. A férfiak és asszonyok koporsójára és sírjára koszorút tenni egyáltalán nem szoktak. A halotti tort nem temetés után azonnal — mi rossz szokásként sok helyütt dívik — hanem csak hetek, sőt a körülményekhez képest néha hónapok múltával valamely vasárnapon tartják meg. Egy mértékletes ebéd elfogyasztása után egybegyül a vendégekül meghívott rokonokon s sírásókon kívül az egész háznépe, még a mosogató asszonyok s leányok is: s ekkor egy férfiú elölimádkozása mellett mind térdenállva imádkoznak az illető elhunytnak lelke nyugalmáért. * * * Ne zavarjuk a népet ily és hasonló szokásaiban. Tiszteletre méltók azok nem csak ősi voltuknál fogva, de azért is, mert nagyobbára vallás erkölcsi elv adja meg nekik a kenetet. Mig s a hol a nép ilyetén szokásokhoz ragaszkodik : addig s ott nincsen anarkizmus, ellenben lesz anarkizmus, ha meglazítjuk azt, miből ily szokások forrásoznak a nép vallásosságát. Nehogy ez megtörténjék _videant consule s . ; . — rt —
