Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-09-23 / 39. szám
30. szám. Szegzárd, 1894. szeptember 23. XXII. évfolyam. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyesztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi A rrirl oftl olr « n —-------ÁJÉ V__l _ • f . _• 111 « . . « mm - .... Előfizetési ár: Egész évre ....... 6 frf — Fél évre................................3 „ — Negyed évre . . . . ... I „50 Egyes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. kr, Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendök. küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számíttatnak. Előfizetési felhivás TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1894. évi XXII. évfolyamának IV-ik negyedére. Egész érre 6 frt — 12 korona, félévre 3 frt =*= 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy hóra 50 kr — 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Az aszály és adó. Megmozdult jminden irányban a gazdálkodó közönség, különösön pedig az Alföldön, hogy az aszály folytán beállott Ínséges helyzeten valamiképen segítsen. Kérvényeznek a hatóságokhoz s kérvényeikben, tekintettel az idén uralkodott rendkívüli nagy szárazságra, mondhatni azt is, hogy aszályra, a mely csaknem egészen tönkretette a kukoricza és takarmány termést, az elemi csapás által okozott károk hivatalos felbecslését és igen természetesen ezek alapján az adó elengedések iránt szükségesnek mutatkozó lépések megléteiét kérik az illető hatóságoktól. Hogy a kérelmezett ügy az elintézés mily stádiumában áll, nem tudjuk, de ismerve az eljárás hosszadalmasságát s tudva, hogy mily nehézkesen mozog némely aktagyártó apparatus, feltételezzük, hogy még vajmi kevés történhetett kérelmező említett birtokosok érdekében. Az elemi csapás által sújtott Alföld egyébb részeiben magok a törvényhal óságok foglalkoznak ezzel a szomorú kérdéssel, nem várják be, míg a károsult gazdák folyamodnak segélyért, .méltányos adóleengedésért, hanem felismerve mezőgazdaságunk helyzetét, igyekeznek megtenni mindazon lépéseket, melyekkel a csapást csak némileg is enyhíthetik s gazdáink kétségbeesett helyzetén javtiást eszközölhetnek. így tett nevezetesen legutóbb Csongrádmegye törvényhatóságának közigazgatási bizottsága is, két irányban is foglalkozván azzal, hogy a mostoha termés által sújtott gazdálkodó közönség adóterhein a menynyire lehet, könnyítsen. A pénzügyigazgatóság azon véleményével szemben, hogy elemi csapások czimén csak akkor van adóelengedésnek helye, ha egész határok, vagy határrészek szenvednek kárt, de szórványosan par- czellánkint mutatkozó kár esetén nincs helye az adóengedésnek, kimondotta, hogy a hozzá e tárgyben terjesztett kérelmeknek helyet ad, mert absurdum volna valakitől megvonni ezt a kedvezményt csak. azért, mert talán a szomszédja nem szenvedett kárt. Horderejében azonban a legfontosabb Csongrádmegye közigazgatási bizottságának azon határozata, melyet az adóbehajtás ügyében hozott. Nevezetesen elhatározta, hogy a válságos helyzet súlya alatt felierjesztést intéz a pénzügyminiszterhez, melyben kérni fogják, hogy a jövő aratásig a vármegye területén függessze fel az adóknak és egyéb állami követeléseknek kényszereszközökkel való behajtását. íme, egy törvényhatóság, a melyik felismeri a bajt s utalva az Ínségesnek nevezhető mostoha esztendőre, a silány termésre, a gabona árak rendkívül alacsony voltára és az általános üzleti pangásra, a legegyenesebb és tegtermészetesebb módon akar segíteni a helyzeten s nem várja be azt, hogy az adófizető polgárság kuncsorogjon segedelemért, irgalomért, talán épen akkor, midőn a kincstári tartozásában utolsó darab jószágát, vagy párnáját veszi el a végrehajtó a törvény nevében. Körülbelül ilyen a helyzet nálunk is. A búza ára daczára annak, hogy alig volt közepes termésünk, oly rendkívül alacsony, hogy gazdáink e miatt kétségbe vannak esve; kukoricza, takarmány nem termeti semmi s határunk, a kopár, kiégett sivatag szomorú képét nyuj'ja. Az egész éven át tartott szárazság és aszály, a silány termés következményei már jobbadán most is mutatkoznak, mert a marha-árak hihetetlenül aláestek s az ipar és kereskedelem, mely rendes körülmények között épen az őszi időszakban szokott lendületet venni, már hónapok óta pang s nem is fog nagyobb eredményeket elérni, mert a földmi- velő közönség tartózkodik a vásárlástól, s félő aggodalommal tekint a jövőbe, mely idegen segély hiányában romlással, vagyoni-tönkkel fenyegeti. S bár ezek az állapotok köztudomásúak s mindenki érzi a silány termés visszaható erejét, az adóprés működik kíméletet nem ismerő szigorral s eszébe sem jut senkinek, hogy talán lehetnek utak és lehetnek módok, melyeknek igénybe vételével a csapást elviTÁRCZA. TlomJ^éJn-oz,. Azt mondják, hogy sok angyal van Oda fönn az égen, Egy angyal van, az is itt lenn Az én üdvösségem. Piros ajkú, kökény szemű Bájos földi angyal, Olyan szép, mint a kinyiló Virágok tavaszszal. Szeretem is, mint a harmat A hajnal virágát, Mint a gerle ágról-ágra Szálldogáló párját. Szerelmemet megváltani Sehogyan sem merem, Mert azt tartom, sírként néma Az igaz szerelem. Tantalus. Irta: Friesz György. (A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája.) (Folytatás és vége.) „Újra reménykedtem. írtam egy levelet, ........ nem! N em levél volt az, folyamodvány, memorandum. Nem, egyik sem illik rá! Végrendelet! Ez a helyes! Végrendeletet írtam. Beleírtam teljes valómat, égő lelkemnek minden reménységét, fájdalmát. Megírtam, hogy .... ej, de minek újra marczangolni a régi sebekben! Itt a levél a zsebemben, ráragasztva vá- szonrongvra !“ Minden zsebje tömve volt holmi papirosokkal; azt mind át kellett turkálnia, mig végre ráakadt. Régi, kopott, szinehagyott papiros volt. Maga a levél igy szólt: „Tekintetes Szerkesztő Ur! Falusi tanító vagyok. Végig jártam az ínség, a nyomor, raellőztetós — a keseiü csalódás, lemondás, a fólreórtetós és kigúnyoltatás ezer poklokkal teljes iskoláját. Hiszen rövid életem eddig még nem volt egyéb, egy ádáz tusánál, egy szünet nélküli, sorvasztó sóhajnál! És mégis meg-megrezdül lelkemben az erő, feléled bennem a hit és önbizalom s ilyenkor eltűnik éhség, nyomor, nélkülözés; elfeledem a nyomasztó anyagi gondot, el a rongyot ős foszladó ruhát és izzó, nyugtalan lelkem felemelkedik a hétköznapi tuczat emberek tömege közül, fel-felszáll a magas felhők fölé; végig száguld a végtelen világegyetemen, oda, hol trónol az örök Szép, az örök Nemes, Igaz, Eszmény; hol az ihlet mámorában homlokon csókol a csábitó múzsa! Ilyenkor látom Orániai Vilmos dicső alakját kibontakozni az elmúlt idők homályából, amint farkasszemet néz az akkori világ leghatalmasabb zsarnokával; látom II. Fülöp vérfagyasztó kegyetlenkedését, a mely Német-Alföld iparkodó, törekvő, szabadságszerető népét a zsarnokság járma alatt nyögni kényszeríti; látom a derék „koldusok“ (gueux) honmentő, szabadságszerető véres csatáit; látom a német-alföldi nép vérszomjas hiénájának, — e nép „Haynau“-jának (Álba herczeg) vórlázitó embertelenségét; — látom a német-alföldi szabadságharcznak annyi dicső bajnokát, az ember-méltóság, a dicső férfi erények annyi hallhatatlan képviselőjét lelkem előtt elvonulni! Látom továbbá Mártinovics és társait a megkövezett nópjog nevében a vérpadra lépni, hogy életükkel váltsák meg a megrökönyödött reákczió képzelt hatalmi pozicziáját az ébredő népszabadsággal szemben; látom a jelenkornak egy korán kidőlt, lángelmójü alakját, a mint nemes ideálizmussal felveszi a keztyüt a haza ellenségei ellen; amint csudálatos fórfierővel, páratlan kitartással felemeli kedvező kopját a haszonlesés,’ a léhaság, a bűnös korrupczió embereire, hogy honboldogitó eszméit
