Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-01-28 / 5. szám
XXII. évfolyam. 5. szám. Szegzárd, 1894. január 28. TOLHAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre ........ 6 frt — kr. Fél évre ........ 3 „ — „ Negyed évre ....... I „ 50 „ Egyes .szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Megj elen: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az hetenkint egyszer, vasárnap. lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirde tézendök. küldendők. tések jutányosán számíttatnak. Augusz-árvaház. A hajdan népes, örvendező szülők, játszó gyermekek s nagynevű vendégek zajától visszhangzó tornyos palotán hosszú fekete zászlót lenget a tavaszias szellő, jeléül annak, hogy a Szegzárd múltjában jelentékeny szerepet vivő Augusz-család egyik törzsfája kidőlt. Hogy a gondviselés néha mily sajátságos módon intézkedik, annak feltűnő példája a bárói család, melynek szelid, jólelkü, a szegényeket gyámolitó s minden közczél iránt lelkesedni tudó egyik alapitó tagja fekszik most ravatalon. A hetvenes évek elején az életerős szü- lők^pldala mellett még három deli hajadon s két kiváló gonddal nevelt fiatal ember díszelgett, alig két évtized alatt elköltözött a családapa, utána tudományos képzettséggel biró idősebb, felnőtt fia; követte őket az apáczakolostorba vonuló két nővér egyike; majd a lánglelkü fiatalabb férfiteslvér, ki nevét Szegzárd történetében az által tette örök emlékűvé, hogy végrendeletében a kezelése alatt álló egész Augusz vagyont árvaház és muzeum felállítására fordittatni határozta; azután elhunyt a Sigray grófi családba be- o*«cdt másik nővér; most pedig magát az édes anyát gyászolja Szegzárd közönsége. A virágzó családfának még csak egy ága örvend az életnek, ki mint irgalmas nővér vállalt magára emberfeletti kötelességeket. S igy, habár a családnak még egy élő tagja van, bálran lefelé volna fordítható a díszes családi czimer ősi szokás szerint, jelezve, a család kimúlását. Azonban nem mult el a gyászos esemény annélkül, hogy maga a név mély barázdákat ne szántana Szegzárd jövőjében. A család egyik reményteljes sarja ugyanis fenkölt lelkének eszményjeit megvalósítandó, a tekintélyes vagyont közczélokra rendelte for- dilatni, de minthogy az ezt dokumentáló közokirat állítólag alaki hiányokban szenvedett, a Sigray grófok, mint örökösök s a most elhunyt bárónő közt egyrészről, másrészről pedig Szegzárd képviselőtestülete, mint végrendeleti örökös közt olynemü egyezség jött létre, hogy az örökösök 10,000 irtot azonnal*valamely kulturális czélra, 80,000 frtot pedig az özvegy báróné halála után egy létesítendő árvaház alapjára kifizetnek. Az előbb említett ö^zeget a képviselőtestület már odaajándékozta a tervezett főgimnáziumnak ; a most eseíiékes nagyobb ösz- szeget pedig valószínűleg kamatoztatni fogja, mig oly összeggé növekedik, mely a kitűzött nemes czél elérése czéljából elengedhetlen szükség. Ezen nemes tényért, de még ezenkívül azért a sokféle jótékonyságért, melyet az elhunyt báróné minden téren, egész, kínszenvedésnek mondható életpályáján keresztül, soha nem szűnő áldozatkészséggel gyakorolt, emeli most Szegzárd minden lakossá a kápolnaszerü síremlék fölé, mely az alsó-temető lombos fái között jelezi a jóságos anya földi maradványait, áldólag kezeit. Legyen is neve századokon keresztül tisztelettel említve, mert mig élt, egyéni szükségleteit a minimumra szorította, de mikor mások könyjeinek letörléséről volt szó, mindig jószivü adakozó volt. Élete megsemmisült, teste el porlad, de hamvaiból fog kikelni az áldásos intézmény, mely a szegény árvagyermekek felnevelését biztosítja. Legyen is azért áldott emlékezete! b. Szölöszet újjá teremtésének nagy munkája. Ha az ember utazik községről községre egész vármegyéken keresztül, meglepetve s szomorúan tapasztalja azon gyönyörű hegy- lánczolatokat, melyek szőlővel beültetve voltak és termelték azt a drága jó nektár szőlő levét, mely oly nélkülözhetetlen volt úgy az élet fentartásánál, valamint a legnagyobb jövedelmét ez képezte a gazdaságban, úgy a szegényebb osztályoknál, valamint a nagyobb földbirtokosoknál és most mit látunk? mint kopár hegyoldalokat és alantabb a lankás területeken, hol a talaj jobb humus réteggel bir, ez részben kukoriczával, részben pedig gabonával van bevetve, mely tizedrész jövedelmet sem szolgáltatja, mint azelőtt, mikor még szőTÁRCZA. Kath. német népszokások. A belépés az életbe, a frigykötés az élettárnál, és a kilépés az életből — születés, esküvő és halál — azok a legnevezetesebb állomáshelyei földi pályafutásunknak, melyeket a vallás leginkább meg- eszményit és megszentel s melyekhez a nép a maga tőrőlmetszett, természetes költőiségében az idők folyamán sok érdekes szokást fűzött. Katholikus német nép között élek, tehát ennek a magyarétól sokban elütő szokásait akarom a t. szerkesztő ur en- gedelmével e becses lapok olvasói számára papírra vetni: a keresztelő, az esküvő s lakodalom, valamint a temetésre vonatkozó szokásait. L A keresztelő. Megszületvén az uj honpolgár vagy polgárnő, a szülők első gondja — komát hivui. Nagy tisztesség a komául való meghivatás, melyet feltétlenül elfogadni szigorú kötelesség, még akkor is, ha — miként megesik ■— a volt szegény szolgalegény a tehetős volt kenyéradó gazdát kéri fel komaságra. Az ifjú házaspár az első gyermek születésekor közönségesen gyermekkori, legmeghittebb barátai s illetve barátnői közül választ komát s koma-asszonyt. 8 ha ezek még oly jó pajtások s pajtásnők voltak is kisdedkoruk óta: mihelyt komaságra lépnek egymással, nem tegeződnek többé, hanem — tiszteletből a köztük támadt lelki rokonság iránt — meg- kendezik egymást. S csak ha elhalnak vagy elköltöznek az első gyermek világrajöttekor felkért komák, választanak újabb születéskor a rokonok köréből keresztszülőket; különben pedig egy és ugyanazon komapár mellett maradnak meg mindvégig s ezek minden vonakodás nélkül — bár ez mindenkor néhány forintnyi költséggel jár — nem egy esetben 10—12 gyermeket tartanak keresztvízre komáóknak, örvendetes jeléül annak, hogy a kath. német nép nem Isten verésének, hanem Isten ajándékának tekinti a gyermeket, mit minden zúgolódás nélkül el kell fogadni. A komákat nem az apó, hanem a szülésznő kéri fel. Templomba menet, ha fiú a megkeresztelendő kisded, a keresztapa megy elől s utána jönnek a keresztanya s a szülésznő; ha pedig leány: a komaasszony meg a bába haladnak elől, mig a koma — mintegy szégyenkezve neme vereségén — hátul kullog. Hadd tudják meg azok is, kik máskép nem tudnák, hogy fiúval vagy lánynyal szaporodott-e meg a Póterők vagy Pálék családja! Keresztelós előtt a keresztanya 50 kr.—1 frtnyi ezüstpónzt egy szent-képbe csavar ős keresztelői ajándőkkőpen a gyermek melle táján a pólya alá rejti. A komaasszony három napig kora reggel reggelit, délelőtti 11 órakor pedig ebédet viszen a koma-asszonyának. A reggeli rendszerint egy nagy porczió kávéból s hozzávaló süteményből áll; az ebéd p3dig — szegény-gazdagnál stereotyp egyformasággal, az első ős második napon tyukleves, harmadik napon pedig egy font húsból fölt marhahusleves ' s mindenkor csibe-becsinált és kétféle tésztás képezi. Mint a reggelit, mint az ebédet maga a koma-asszony szolgálja fel gyermek-ágyas lelki rokonának s ez amannak jelenlétében költi el a hozott jókat. a A szülő-aszonyt meglátogató barátnők, szomszéd- és rokon-asszonyok jövet- és menet mint az anyát, mint az újszülöttet meghintik a készletben levő szentelt vízzel, mit az anya mindig keresztvetőssel fogad. A gyermekágyas asszony kilencz napig nem hagyja el a házat, sőt sok a szobája küszöbét sem s ekkor legelső útja templomba visz hálaadásra. — A szülés utáni avatás szertartását (benedictio mu- lieris post partum) melyet a magyar asszonyok oly kiválóan kedvelnek, a németek nem igen veszik igénybe. II. Az esküvő és a lakodalom. Az esküvőt .megelőző rendtartást illetőleg az a saját külön törvényük van nőmeteimnek, hogy az arának azon a vasárnapon, midőn jegyesével először hirdetik ki a templomban, nem szabad, ellenben a második ős harmadik hirdetés alkalmával okvetlen jelen kell lennie az istentiszteleten. Álszemőrem- ből-e, vagy mi más okból teszi magát túl a menyasszony első hirdetéskor az anyaszentegyház II. parancsolatán, mely szerint „ünnepnap sz. misét becsületesen hallgass“: nem tudom eldönteni. A mig jegyben jár, künn a fórumon fekete ruhát visel ős hétköznapokon is, ha csak teheti, sz. misét hallgat. Esküvő napján a nyoszolvó-leányok már jókor délelőtt a menyasszony házánál találkoznak és fel- bokrétázzák az ugyanott egybegyült vőfélyeket. A többi meghívottak is, kik közül mind a két fél szomszédainak hiányozniok nem szabad, csendben mennek a vőlegény lakására s miután meghintették szentelt vízzel s a trombitások a harmadik darabot reákezdték, a násznagyok, kik többnyire a jegyesek keresztszülő, közrefogják a vőlegényt s mindnyájan zeneszóval vonulnak a menyasszonyos házhoz. Itt
