Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-09-02 / 36. szám
30. szám. Szegzárd, 1894. szeptember 2. XXII. évfolyam. TOLNAMEGYEI KÖZLÖK KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- ___________________egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre...........................6 frt — Fé l évre ................................ 3 „ — Ne gyed évre .......................I „ 50 Eg yes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. kr Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendök. küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számittatnak. M. N. E. Vajha minél sűrűbben találkoznánk a központi és vidéki sajtóban azzal a három betűvel, melyet czikkünk czimeul felirtunk. Magyar Nemzeti Egyesület alakult a fővárosban. Olyan nemzeti missziója van, minő alig van egyetlen kulturegyesületünknek. A M. N. E. két momentán, de súlyos veszedelmünk ellen állit a magyar társadalom által bástyát: a socziá- lizmus és a nemzetiségi izgatás ellen. Ez a nemes és eléggé nem dicsérhető szándék vájjon hidegen hagyhatna-e? Volna-e hazájának olyan hű fia és honleánya, aki segedelmét megvonná a nagy czélokra hivatott egyesülettől, mely felismerte azt a két pusztító járványt, mely ellen a társadalomnak kell állnia honszeretettel csüggedetlenül. Az egyesület a minap született és ak- cziója meg van bénítva még most, miután institutiója miniszterileg aprobálva sincs: mi mindazonáltal már most kötelességünknek ismerjük olvasóközönségünket annak az eszmének megnyerni, melyek a főváros igaz humanistáit ez egyesület megszerzésére ösztökélték. Ha most, születése első idejében ez az egyesület a kívánatos érdeklődést felkőlteni nem fogja, akkor halva születetett. De lehetetlennek találjuk, hogy ez anyagias korban is ne akadjon annyi nemes honfi és honleány, a kik az egyesület czéljait sikeresen meg ne valósítsák. Mit akar a Magyar Nemzeti Egyesület? Azt akarja, hogy a modern világ-járvány a socziálizmus és anárkizmus tért ne hódítson. Azt akarja, hogy a magyar barbársággal tele- szuggerált Európa lássa tisztán, miszerint népámitó előcsahosoknak ült föl és a mani- fesztek szemenszedett hazudozások, hogy itt a nemzetiségek olyan szabadságot elveznek, minőt mi. És ezt akarja a szellem és anyag mindent legyőző fegyverével. A hol a nyomor indokolttá teszi az elégületlenséget, a hol a pauperizmus tehetetlenségében esztelenségekre akar vetemedni, mert csak ezekkel az eszte- lenségekkel véli elviselhetlen sorsát megváltoztatni: ott a Nemzeti Egyesület törüli le vagy a szenvedés könyüit, vagy a' bűnre ve- temedőt visszavezeti a békés társadalomnak hasznos tagjául. Nem akar a Magyar Nemzeti Egyesület egyebet, mint a társadalmat amalgamizálni számára és biztosítani a demokráczia,jogegyenlőség áldásait. Lelki betegségek ellen küzd kibékitésével. Véget akar vetni a társadalmi vaditásnak, a képmutatók rajának, az emberi élősdiek korszakának. Ne hagyjanak ezek a becsületes szándékok senkit se idegenül. Vallja meg mindenki velünk együtt, hogy az egyesüjet, midőn a jelennek dolgozik, a jövő legveszedelmesebb válságát akarja lehetetleniteni. Kit ne töltene el komoly aggódással a fenyegető jövő? Az emberiséget elernyesztő szellem kezdi uralmát. A humanizmus szertelenségeit éljük, támadnak nagy társadalmi reformátorok, kik bombával, dinamittal és tőrrel fenekednek a mai társadalom ellen, össze akarják rombolni a világot és a saját őrült világukat akarják; a valódi humanizmus tulcsapong, Lombruó szocziális őrültjei veszik uralmukba azokat a szerencsétlen, rögeszmében dobódó embereket. Nálunk még, a hol csak nézői vagyunk a démoni erőnek, föl lehet lépni a baj ellen. A Nemzeti Egyesület dicső és korszakos hatalom lehet általunk, ha sikerülni fog a világot pusztító járványtól szeretett hazánkat megkímélni. És hidegen hagyhat-e a Nemzeti Egyesületnek az a szándéka, hogy a nemzeti izgatások végre is megszűnjenek az által, hogy hitelüket vesztik. Hiszen hazafiui elszomoro- dással látjuk, mint nyer mind nagyobb arányokat ez a nemzeti izgatás, mint sikerül a román demagógiának a nyíltan bevallott czélja, hogy minél inkább elidegenítse a románt és magyart, a kik a közös hazában békén éltek és eddig egy ezredév viharait megküzdötték. De végre is a magyar erősnek érzi magát, hogy itt bent okos eljárásával a demagógiának határt szabjon, ámde a külföldet a manifesztum felültette. Ez ellen tenni kell. És mert ez ellen a Magyar Némzeti Egyesület akar tenni, hazafiui örömmel kiáltsák sokan: éljen soká és virágozzék a Magyar Nemzeti Egyesület! .... ez. TARCZA. Tudnál haragudni? (B. E. barátomhoz.) Hogyan? Te haragszol? Haragudni tudnál? Tudnál haragudni, te barátom, énreám? Ifjúság, ott álltunk tündóri kapudnál, Megöleltük egymást tele hévvel, némán. Egymást megölelve, eszményt is öleltünk: Egy utón, egy czélra forrt össze a lelkünk. Mennyei örök láng el tudna aludni? Te nemes szív, énrám tudnál haragudni? Ez alacsony földön hány alacsony lelket, Hideget és önzőt látsz csúszni a porban; Te fejedet büszkén magasra emelted, De mint van a napnak fellege, van árnya: Hol a szív, gyarlóság, a melyre ne szállna? Ha miben tévedtem, fáj nekem az váltig — Tudnál haragudni a nap áldoztáig? Ritka fehér holló az igaz barátság, E hiúságoknak vásári zajában, Hol csalva csalódik a ravasz galádság — Ki vesz ma szives részt a társa bajában ? Sivár homokon nem, mi nem építettünk, Ragyogó Ideál lebeg ott felettünk: A szeretet, béke, ez a fehér angyal — Tudnál haragudni fekete haraggal? Testvérre a testvér, fiú az apára Görbe szemet vethet meghidegült vérrel: Költői szivekre süt az ég sugára, S ez égi sugárhoz föld árnya nem ér fel. Hol az igaz, jó, szép eszménye világol, A szivünk ott buzdul, a szivünk ott lángol; Az örök összhangon ring lágyan a lelkünk — Tudnál haragudni, ha e föld rád eltűnt? Nézd, mennyi a sirdomb körülöttünk, mennyi! Mint füve mezőnek, olyan a mi éltünk. Közeleg az alkony. Tudod el kell menni, Oda úgy raennónk-e, hogy ki se bókóltünk? Az óra üt is már egy kis idő múlva, Jer, add ide jobbod, nyakamba borulva. A sírunkban úgy lesz csak édes aludni, Ha szivünk megbékél s nem tud haragudni! Sántha Károly. Zúg-búg a szél. Zúg búg a szél, esőt hullat a felhő. Nónémasszony a lányával kútról jő. Összevissza pirongatja a lányát Mért ütötte kávához a korsóját! Nónémasszony, tudná csak azt kigyelme,’ Síró lánya gyönge szivét mi lelte; Mórt ütődött a kávához a korsó: Jobban jönne kigyelmedből a rossz szó. A kút móllett egy szép legény haladt el, Az a korsó nem egyébért törött el. Legény után tekintett a leánya, Az után, ki titokban a babája. Hanem, lányok! ne legyen ám szó róla: Néni nyelve, tudjátok, hogy motolla. Ha a Sándor lakodalmán tánczoltok: Nónémasszony se bánja meg, ha szóltok. Tóth István. A néptanító mint katona. Irta: PERLER MÁTYÁS. Sokan és sokat írtak már a magyar néptanítók ügyéről, de még keveset és ritkán olyan néptanítókról, kik hazánkat a nópnevelósen kívül fegyverrel, katonai öltözetben és kánikulai hőségben is szolgálják. Pedig hát ilyen néptanítók sokan vannak és megérdemlik, hogy velők is foglalkozzunk. Csak két héttel ezelőtt vetettem le a cs. és kir. mundért, azért még nagyon élénken emlékszem O felsége kenyerére. Nem lesz tehát érdektelen, ha katonai életemből egyet-mást elmondok. A néptanítók hadkötelezettsége abból áll, hogy az alkalmasnak talált ifjú 8 heti kiképzésre és háromszori fegyergyakorlatra szólittatik be. Ez nem olyan nagy idő, de mégis terhes annak, a kit ér. Mert tudjuk, hogy a néptanító tiz hónapon fáradozik, oktat, nevel, szóval hivatalát végzi. A tiz havi erős munka és pornyelés után következnék a pihenés, a két havi vakátió. Ámde milyen vakátiója van azon tanítónak, ki a forró nyári hónapokban katonai
