Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-08-05 / 32. szám
XXII. évfolyam. 32. szám. Szegzárd, 1894. augusztus 5. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- _______________________egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre .............................6 Fél évre . . . . . , . . 3 Negyed évre....................... . I Egyes s zám a kiadóhivatalban frt — kr. 19 19 V 50 12 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendők. küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, —‘ hirdetések jutányosán számittatnak. Egy korai mozgalom. A fő- és székváros napilapjaiban, hol itt, hol ott, nagyon gyakran jelenik meg egy kövér belükből szedett újdonság, melyben az igazmondás minden külső kendőzésével ellátva, egész biztonsággal kürtöltetik világgá, hogy Szegzárd a főgimnázium létesítésére felajánlott 60000 frtnyi összeg kifizetését megtagadván, immár Szegzárdnak ezen a téren is egy újabb, hatalmas versenylársa támadt, mely áldozatkészségével minden eddigi ajánlatot túlszárnyalni óhajtván, a biztos siker reményjével evez a kitűzött révpart felé. Azon tiszteletnél fogva, melylyel Duna- földvár — mert e dunamelléki városról van szó — értelmes közönsége iránt viseltetünk, kérjük őket, hogy ne méltóztassanak egyelőre ez ügygyei komolyan foglalkozni. Ne pedig azért, mert mindabból, mi a főgimnázium kérdésében Szegzárd magatartására vonatkozólag akiröpitett újdonságokban állitta- tik, — egy szó sem igaz. S hogy ezen állításunk valóságát minden kétséget kizárólag bebizonyítsuk, elmondjuk röviden azt, mi e dologban eddig történt. A vallás és közoktatási miniszter ur, ugyanis még 1892-ik évben kelt leiratában kijelentette, hogy hajlandó Tolnavármegye területén egy középiskolát felállítani s a hely kérdésében a döntést a törvényhatósági bizottságra ruházta. A bizottság nagy többséggel Szegzárd mellett foglalt állást s ezen döntését a miniszter ur tudomására hozván, ez újra leirt s kijelentette, hogy bizonyos feltételek mellett Szegzárdon fogja a középiskolát létesíteni. A vármegye törvényhatósági bizottsága .és Szegzárd képviselő-testülete külön- külön foglalkoztak a hozandó áldozatok megosztására nézve, egymásközt tökéletes megállapodásra jutottak s a miniszter kikötött feltételeit egytől-egyik teljesítették. Bármily gondos, bármily körültekintő is minden közreműködésre hivatott tényező, ily nagyobb szabású ügy lebonyolítása közben mindig merülnek fel elintézetlen részletek, melyek utólagos megoldásra várnak; ez történt ebben az ügyben is, mert az építkezés tervének készítése közben a miniszteri kiküldött által eredetileg 80000 frtban jelzett építési költség, minta középiskola felállítása terveztetvén, lényegesen emelkedett, de az irányban, hogy ezen többletet ki viseli, vagy az mi módon lesz fedezendő, a ministerium ép úgy, mint a törvényhatóság és község még egyáltalán nem nyilatkozott. Lehet-e most mar a komolyan gondol- kozóknak egy ily elintézetlen mellékkérdés felmerülése folytán, midőn az elv minden | részletében előre megállapítva van, a valóságnak meg nem felelő hírekkel egy községet a mozgalomba belevinni s maguknak mit sem használva, másoknak kellemetlenségeket készíteni. Azt hisszük, nem; mert lehet-e a hatalmas tényezőkről, melyek .e nagy horderejű kérdés megoldásával anynyi önfeláldozással foglalkoztak ez ideig s itt beleértjük magát a közoktatási miniszter urat is, lehel-e feltételezni, hogy ily végrehajtás közben felmerült akadályt legyőzni képtelenek? Igaz ugyan, hogy Szegzárd jelenlegi válságos gazdasági helyzete közben akkor, midőn a középiskola létesítése érdekében 200,000 frtnyi értéket ajánlott fel, elment az áldozat- készség legszélsőbb határáig, de hivatalos képviselete még e tárgygyal egyátalán nem foglalkozott s igy a hozzájárulás megtagadásáról beszélni, legalább is — korai. Szegzárd már egy Ízben megvívta a I harczot egy másik testvérvárossal, mely pe- I dig nagy erővel rendelkezett czéljai megvalósítása érdekében, megvívta akkor, midőn még az egész ügy fölött a bizonytalanság köde lebegett; bizonyára meg fogja most is vívni, midőn a végrehajtás közben felemerült akadály folytán, hamis hírek terjesztése alapján I oktrojáltatik az reá. Van Dunaföldvárnak sok más üdvös tere, melyen lettvágyó fiatal gárdája kipróbálhatja erői megoizhatóságát, de a középiskola felállításával nekik foglalkozni — nézetünk szerint — nem csak korai, de egyúttal — ezéltalan is! b. A mezörendörség. Csöndes észrevétlenségben közéletünkbe újra mintegy 200 szakaszból álló tételes országos törvény ékelődik be, melynek nagy jelentősége kétségtelen. A napi és szaksajtó eddig igen kevés teret szentelt a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi t.-cz. ismertetetésének, a köztudatba való átvitelének, szóval a végrehajtás nagy munkája előkésziTÁRCZA. A temetőben. A tavasznak virágai Kicsaltak a temetőre. Élvezetet Ígérgettek Lelkemnek már jó előre. A virágok illatához Fülemile zenét adott. Éjjeli bús panaszából, Szegény, reggelre is hagyott. Fülemile panaszára Úgy hallgattak a virágok, Hogy legtöbbet a szellőnek Pajkossága szinte bántott. t J A részvét és bosszankodás Könyet csalt a szemeikbe: De hogy igaz könyek azok, Pajkos szellő alig hitte. Hitt ő csak a napsugárnak Mely mosolygott minden tárgyon: S mely lelopott minden könyet, Ha füvön volt, ha virágon. Meg is adta pajkos szellő Vak hitének jól az árát: Átaldöfte testén a nap Hegyes tőrét, hő sugárát S a hegyes tőr döfésétől Lehullt, meghalt, elenyészett. A virágok ajkán pedig A bú helyett mosoly ébredt. Ezzel a szép mosolygással Üdvözöltek ők engemet, S derítők föl jobban-jobban Kissé borús kedélyemet. Mire lassan beballagtam A temető közepére, Teljesteli hangon szólt már A madarak vig zenéje. Minden örült körülöttem, Csak a füzek szomorkodtak. Minden beszélt, csak oda lenn Voltak némák a halottak. Már kedélyem lepkeszárnya Rózsafelhők közt csapongott, Midőn a sok mohos között Elértem egy uj sirdombot. Uj sirdombnál uj fejfa állt, Nagyapámnak neve volt raj’. Fel kellett, hogy öltse lelkem Gyászmezőt: a nehéz btibajt. E gyászmezzel áldogáltam A sir felett egy darabig, S hullatgattam rá az igaz Szeretetnek harmatait. És midőn egy marok földdel Ott hagyám a néma dombot, Úgy rőmlett, hogy jó nagyapám Utánam jött s ennyit mondott: Kicsalhatnak a virágok Máskor is a temetőbe: De számíts az öröm mellett A búra is jó előre. Tóth István. V e z e k I é s. (A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája.) Soha sem felejtem el, a szeszélyes áprilnak utolsó napja volt, gyönyörű verőfőnyes; akkor érkeztem ón legelőször Sz-----------------ra, a hegykoszoruzta, e lőttem oly kedves kis városkába. Nem ismertem senkit; bár miként tetszett a város, de mégis oly ridegnek, visszatetszőnek tűnt fel előttem. Hogy ne ? Kiszakítva a szerető jó szülék karjai közül, messze azoktól, kik nyomorult létem után érdeklődtek, messze az én, most már
