Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-07-15 / 29. szám

XXII. évfolyam.

2Q. szám.

Szegzárd, 1894. julius 15.

KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanítóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője.

Előfizetési ár:

Egész évre

...........................6 frt — kr

Ne

gyed évre . . . . . . . , | ” 50 ”

Egyes szám a kiadóhivatalban I 2 kr.

Szerkesztőség::

Kiadóhivatal:

Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a

Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az

lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások

tézendök.

küldendők.

M e gj elen:

hetenkint egyszer, vasárnap.

Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számíttatnak.

A tűzoltó-szövetség.

A legutóbbi hetek száraz, forró és szeles időjárása folytán a napokban az ország különböző részein ismét nagyobb kiterjedésű tüzesetek fordulván elő, a sajtó ujjolag foglalkozik ezen közgazdasági érdekeinket érzékenyen érintő bajok okai- és orvoslásáról.

Különösen a »Budapesti Hírlap« szerdai számában Lukács Gyula tüzfelügyelő ur kon- dítja meg a vészharangot hazánk — szerinte

— szégyenletes állapota felett s nem tudjuk, mely vidéken szerzett tapasztalatai alapján az egész országot úgy állítja oda, mint a mely tűzbiztonság és védelem tekintetében Ázsia legelmaradottabb államaival versenyezne

— az utolsó helyért.

Hát megengedjük, hogy a tüzfelügyelő urnák egy bizonyos szükkörben szerzett észleletei igazolhatják az általa festett sötét képet, de az ellen már tiltakoznunk kell, hogy ez a felállított sablon egész Magyarországra alkalmazható volna.

Tekintsük csak Tolnavármegyét, — pedig meggyőződésünk, hogy ilyen megye sok ta- látható az országban — s mindjárt tisztában leszünk vele, hogy mennyiben bir jogosultsággal a kemény vád.

Vármegyénknek van a modern fogalmaknak teljesen megfelelő építkezési szabályrendelete s ennek szigorú végrehajtása, daczára, hogy az átmenetnek mindég a kezdet nehézségeivel kell megküzdeni, nem ütközik elhárithatlan akadályokba.

Huszonegy, tehát majd minden nagyobb köz; ségben van jól szervezett önkéntes tűzoltósága, mely egyletek egymással nemes versenyre kellve, iparkodnak felszereléseiket tökéletesiteni s habár begyakorlásra és cselekvés-képességre nézve csekély kivétellel, egyenlő színvonalon állanak, felszerelésre nézve az elsők egyike a szegzárdi tűzoltóság, melynek szertára, tekintse meg Lukács Gyula ur, a modern tűzoltó-technika minden találmányával rendelkezik.

A vármegye rendelkezése folytán minden község beszerezte immár a kor színvonalán álló fecskendő parkját sa régi, primitiv, csekély hasznú fecskendők majdnem teljesen leszorultak az alkalmazás teréről.

Megalakult már a vármegyei tűzoltó-szövetség is, melynek czélja, mint alapszabályaiban körvonalozva van, az egyesülés utján Tolnavármegye területén a tüzoltó-ügynek fejlesztése, terjesztése, tökéletesbitése s egyenlő elvek szerint való szervezése, to- vábbá a tűzbendészéfi szabályren- deletek foganatosítása feletti őrködés s egyáltalában tűz rendészeti ügyekben a hatóságok támogatása.

Azt hiszszük, ezen nagy vonásokban rajzolt állapotok nem olyanok, melyek miatt szégyenkeznünk kellene s a tűzoltó intézmény fejletlenségéről felhangzott vádakat magunkra vehetnénk.

Ám elhiszszük, mint a hivatkozott czikk- ben említve van, hogy a napokban Újpesten történt nagy szerencsétlenségnek az az oka, hogy a 32000 lakóssal biró város, három

gyarló targonczafecskendővel rendelkezik csupán s midőn ezt czikkiró ur megrója, helyesen cselekszik, csakhogy az újpesti állapotokból ne vonjon következtetést az egész ország tűzoltóságára, mert ime, cs.ik egy példát említsünk: a 16000 lakossal biró Szegzárd tűzoltóságának szertárában négy teljesen felszerelt omnibus föcskendő áll rendelkezésre s három kisebb régi gép a város különböző pontjain felállított szertárakban van, hogy az első segítséget szolgáltassa, elhelyezve, ezenkívül a város három helyén van távbeszélőállomás, honnét a tüzet azonnal a központtal közlik.

Ám fogadja meg a belügyminiszter ur Lukács ur tanácsát s tegyen erélyes intézkedéseket, de csak Újpesten s ott, hol czikkiró ur a tűzoltóságok állapotára vonatkozó tapasztalatait szerezte, ott bizonyára szükség van reá, de nálunk kár lenne a kiküldött által bizonyára felszámítandó utazási költségekért és napi dijjakért, melyek itt bizonyára feleslegesek s csak arra szolgálnának, hogy egy uj szervezett állás dijjazása szerepeljen a 460 milliónyi, tehát jó magas állami költség- vetésben ! b.

Dunaföldvár és millenium.

Illetékes kézből vesszük a következő sorokat: Minden város készülődik a milleniumia; terveznek, cselekszenek, dolgoznak, hogy a millenium ünnepét emeljék. Itt alapítványokat tesznek, amott monumentális épületeket emelnek, másutt iskolákat alapitanak, szobrokat emelnek stb., szóval mindenütt történik valami. Duaföldvár kivétel. Itt mindenki aluszik. De nemcsak most, hanem máskor is. S azok,

TÁRCZA.

"^Tel^erle-rxótáLfe(4 eredeti magyar dal.)

Dr. Wekerle Sándor miniszterelnök ur Ő Nagyméltóságának hódoló tisztelettel ajánlva.

Zenéjét szerzé Dankó Pista.*

Visszajött a fecskemadár,

Visszajött már keletről.

Leszakadt a nehéz bánat A bubánat szivemről.

Szabad szellő megtisztitja az eget,

Nem kell most már titkolni a szerelmet.

Édes csókod megédesül tőle szára Megesket a szolgabiró violám.

Szenvedtem már sirtem is már Kedves rózsáin eleget Hogy titkolni eltitkolni Kellett e nagy szerelmet.

Fájt a szivem el elszorult hiába.

Nem mehettünk együtt Isten házába.

Nem sirok már nem könyezik a szemem, Megesket a szolgabiró kedvesem.

Megmondta régen Wekerle:

Se bánat se bú nem ver le,

* Kiadja Valentin Károly fia zenemükereskedése P.écsett. Ára 1 frt.

Zsidó lány szivem Szeretsz e híven,

Ha szeretsz híven igazán,

Mint gerle madár.

Ki párjához száll:

Szállj te is hozzám violám.

Wekerle hozta törvénybe:

Ne essünk rózsám örvénybe! Apád megbékül,

S rabbinus nélkül Lehetsz a párom kedvesem Anyád se bánja Hogyha a lánya Pap nélkül lesz a hitvesem.

Nincsen dalom.

Pásztor legény alkonyaikor Furulyáját fújja,

Esti szellő füleimhez Panaszát elhozza.

Szomorúan szól a nótája, Bánatos a hangja:

Azt is, amint engem megcsalt Megcsalta babája.

Beleönti nótájába A szivét a lelkét,

Megkönnyíti, megenyhiti Nehéz szive terhét.

. . Hejh! az enyém meg nem enyhül!

. . Nincsen dalom, nótám,

Egy volt . . . Azt már eldanoltam,

S elfeledte rózsám . . .

Szőke Bandi.

A neszefalvi műkedvelők.

— Karczolat. —

(A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája.)

Mikor hazakerültem a falunkba, mindenütt csak panaszt hallottam. A Jávor Miska a fillobszerát szidta, meg a trafikot, hogy azért még is csak olyan kis pakli dohányt ad. A Balambér Gábornak meg a termés volt kevés és az adó sok. Kemperle Tamás pedig egyre a kántort szidta. Mikor az ember a fil- lokszerát, a kormányt, a trafikot vagy a végrehajtót szidja, azt értem, de hogy szidhatja valaki a kántort, plane Tamás de Kemperle, a század legjámbo- rabb férfi és női czipószeinek egyike! Meg is kérdeztem Tamás bácsit.

— Uram, fakadt ki, ez a kántor az én legjobb barátom s barátja az egész falunak s csupa barátságból tönkretesz bennünket, tönkre .. .

Kérdőjellé változtam át.

— Igen uram, a kántorunk csupa jóakaratu buzgalomból koldusbotot nyomott a kezünkbe. Hogy hogyan történt ez ? Egyszerűen úgy, hogy összehívott bennünket a „Fehér pióczá“-ba s ott egy hosszú beszédet tartott. De nem a beszéd ölt meg bennün-