Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-07-01 / 27. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (27. szám.) 1894. julius 1. tünedező eszmény boldogító birtokában, mint a közvélemény szerény közege, mondunk hálás köszönetét, a vezérektől egész lefelé a törvényhatóság minden tagjának, hogy a haza nagy érdekeit átértve, tán maguk megerőltetésével, de szivesen, örömteljesen hozták meg áldozataikat, mintha csak a költő magasztos szavai hangzottak volna el a gyűlés-teremben: Tied vagyok, tied hazáin, e szív lélek, Kit szeretnék, ha tégedet nem szeretnélek. Szentegyház kehiem belseje, oltára képed! Te állj, s ha kell a templomot eldöntőm érted! b. Megyei közgyűlés. Tolnayármegye törvényhatósági bizottsága múlt kedden, azaz junius hó 26-án rendkivüli közgyűlést tartott gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. A bizottsági tagok szép számmal jelentek meg, i a közgyűlésnek nagy élénkséget kölcsönzött az a másfél óráig tartó vita, mely a vármegye alispánjának a magyar állam ezeréves fennállása emlékének megörökítése czéljából egy perczentes megyei pótadó kivetését képező indítványa fölött kifejlődött. Gróf Széchenyi Sándor főispán d. e. pont 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést, s beszédében megemlékezett Guzmit8 Zsigmond elhunyt megyei főle- vóltáruokról, ki szabadságharczunkat, mint huszár- főhadnagy, küzdötte végig és mindenkor kötelességtudó, lelkiismeretes és -pontos tisztviselő volt. Ezután bejelentette, hogy a felfüggesztett Döry László központi főszolgabíró helyébe Pesty Eleh gyönki szolgabirót, ennek helyébe Nagy István árvaszéki ülnököt nevezte ki helyettesekül, közigazgatási joggyakornokul pedig Széuald Oszkárt nevezte ki. Simontsits Béla alispán annak előrebocsátása után, hogy a tolnai lovassági laktanya f. évi julius hó 15-én már czéljainak átadható lesz, hazafias beszéd kíséretében indítványozza, mikép kéressék fel József Ágost cs. és kir. főherczeg 0 fensége a laktanya védnökéül. Az indítvány yhangulag elfogadtatott, itatott br. Eőtuős Loránd vallás- és , i miniszter leirata, melylyel miniszterré lorteiK nme éreztetését a megye közönségével tudatja. Az alispán erre rokonszenvesen emlékezett meg gróf C8áhy Albin volt közoktatásügyi miniszterről, kiemelve józan hazafiságát, jeles tulajdonait és azt a meleg érdeklődést, melylyel Tolnavármegye fejlődő kultúrája iránt viseltetett. Az igaz érdemeket dicsőítő szavak élénk visszhangra találtak a közgyűlési terem minden részében. Madarász Elemér főjegyző felolvasta Kossuth Fe- rencz válaszát, melyben a hozzá intézett részvét- iratért mond hálás köszönetét. Tudomásul vétetett. Most következett a tárgysorozat negyedik pontjában felvett alispáni előterjesztés, mely a közgyűlést megelőző napon tartott állandó választmányi ülésben is hosszabb vitát provokált. Az állandó választmány javaslatának felolvasása után felállt Bencze István duna-földvári apát-plébános s kijelentette, hogy ezúttal nem kíván a tárgyhoz bővebben szólni, mi vei az állandó választmány, illetve az alispáni előterjesztésben foglalt l°/0-es megyéi pótadó megszavazása úgyis csak egy következő közgyűlésben történhetik meg. Simontsits Béla alispán megjegyzi, hogy miután a mai közgyűlés van hivatva az általa előterjesztetett javaslatot elvben elfogadni, azért nagyon helyesnek tartaná, ha a bizottsági tagok most tennék meg észrevételeiket. Bencze Istuán a felolvasott indítvány előtt — úgymond — kalapot emel, mert annak alapeszméje fenséges, helyes, senki által nem kifogásolható s őszinte elismeréssel van az iránt, hogy Tolnavármegye maradandó emléket állítson ezeréves nemzeti államunk fennállása emlékére az által, hogy a Szeg- zárdon felállítandó állami főgimnázium létesítését biztosítani akarja, a megyében levő két felekezeti algimnáziumot segélyezi és hogy nemcsak érzelemben, hauem nyelvben is egygyé kívánják tenni ide- genajku honfitestvéreinket. A javaslat ezen fény - oldala mellett szóló látja az árnyoldalakat is s azért kifejti hosszabban aggodalmait, melyek szerint az úgyis rendkivüli adóssággal megterhelt megye nem bírja el a javaslatban kontemplált 13 ezer frt újabb állandó terhet, melyből Dunaföldvárra 800 frt, Paksra meg 950 frt esnék, holott e községek és velők legtöbb tolnamegyei község a főgimnáziumot nem fogják igénybe venni. Hangsúlyozza, hogy a községek úgyis nagy kultúrádét fizetnek, daczára ennek a néptanítókat mizeráblisan fizetjük s inkább ezeknek sorsán kellene segíteni, semhogy igazságtalanul azokra is örökös terhet akarunk róni, kik úgy sem élvezik a főgimnáziumot; azt meg éppen nem hiszi el, hogy a terhet idővel a kormány levegye az adófizetők vállairól, mivel — tapasztalás szerint — mindig a közönséget adóztatja meg, a mint azt tette az orsz. tanítói nyugdíjtörvény revíziója alkalmából is. Szólt azután a kivándorlásokról, melyek most — nézete szerint — csak aeért ^szünetelnek, mert a szegény népnek még útiköltségre sem telik. Végül ismételve az eszmét üdvözli, de azt el nem fogadja, hanem egy bizottság kiküldését indítványozza, mely a megye nyomorúságos helyzetét figyelembe véve, terjesztene indítványt a közgyűlés elé. Simontsits Béla alispán, kitől a nagyfontosságu indítvány eredt, kelt legolőször annak védelmére. Erős logikai következtetéssel bonczolgatta Bencze beszédét, mely — úgymond — két részből állott: az első részben már jobban össze nem állítható filippikával az eszmét dicsőíti, a másodikban pedig mindent halomra dönt. Az ilyen helytelen következtetés csak megtévesztésre alkalmas. Kimutatta azután Bencze igazságtalanságát, kinek beszéde reá azt a hatást tette, hogy az önzés, a parcziális érdekek tálalójára lépett, pedig tudnia kellene, hogy ha az egyesek abból indulnak ki, hogy mi hasznom van ebből, vagy abból az intézményből; akkor megszűnik minden üdvös eszme érvényesülni, akkor nem alkothatunk kulturális intézményeket. Majd reflektál arra az elégedetlenségekre és keserűségekre, melyek abból származtak, hogy bét évvel ezelőtt a törvényhatósági bizottság kimondotta a Szegzárdon felállítandó főgimnázium elodázhatatlan szükségességét és bebizonyitotta, mikép az állandó választmány javaslata ezt az elégedetlenséget van hivatva eloszlatni, miért is az állandó választmány határozatának elfogadását ajánlja. A beszéd elhangzását éljenzések követték. Bencze István rövid felszólalása után Geisz László szép beszéddel az állandó választmány határozatát melegen pártolva, hazája függetlenségét óhajtja, hogy annak fénye még a corvinusi idő dicsőségét is túlragyogja. Ha valamit akarunk — úgymond — létesíteni, az anyagi áldozatokba kerül, melyektől azonban nem szabad visszariadnunk; különösen azért is helyesnek tartja az alispán indítványát, mert az eloszlatja az elégedetleuséget és a felekezetek között támadt féltékenységet. A beszédet lelkes éljenzés követte. Boda Vilmos, ki már 20 óv óta annak az eszmének ól, hogy Tolnavármegye kiemelkedjék azon szégyenletes állapotából, mely szerint nincs egyetlenegy teljes középiskolája sem, annak előrebocsátásával, hogy habár Bencze István apát-plébánost tiszteli is mint jó papot és szónokot, mégis kénytelen kimondani, miszerint az általa rajzolt fotográfia nem felel meg a valóságnak, mert mi nem akarunk kenyeret elvenni senkitől sem, hanem inkább ruházni akarunk. Nem áll, mintha örökös teherről volna szó, mivel a középiskolák államosítása, egységesítése úgyis 5—10 óv múlva meglesz s akkor az állam át fogja venni a Szegzárdon létesítendő főgimnáziumot is. A ki hazájának és megyéjének kulturális haladását igazán szivén viseli, annak hazafiui kötelessége a szőnyegen levő határozatot elfogadni. Szónokot viharosan megéljenezték. Fördős Vimos rövid beszédben arra hivatkozott, hogy a bonyhádi felekezeti algimnáziumban a tanulók száma többnyire katholikus. Geiger Gyula három pontba foglalva érszevóteleit, erősen megtámadta Bencze István állításait és ő is ajánlotta az állandó választmány határozatának elfogadását. Bocsor Lajos csak annak konstaltálására szorítkozott, miszerint a gyönki felekezeti algimnázium tanulóinak is jó része nem protestáns. Gróf Széchenyi Sándor reflektálva Bencze Istvánnak a kivándorlásokról mondott szavaira, tagadja, mintha az Amerikába való kivándorlások azért szüveled elégedve ficzkó. De hát tudod-e már, ki e város leggazdagabb hölgye, mi?“ — A leggazdagabb leány, amint beszélik, valami Gáléi Ferencz nevű orvos gyámleánya, kiről azt állítják, hogy szép és 80,000 forint kész pénze van. Zárffy szemei megvillantak, s örömtől izgatott hangon mondá: „jól van Jean, meg vagyok veled elégedve, azt hiszem, nem sokáig kell viselned az inas és szakács szerepét. Elmehetsz.“ Zárfiy szolgája távozása után felugrott hintaszékéről s alá s feljárva, a következő szavakat intézte önmagához: „ez ostoba emberek úgy egyéniségemet, mint különösen meglehetősen zilált pénzügyi állapotomat illetőleg, ugyancsak félre vannak vezetve. Atyámtól örökölt birtokomat nemrég követte az anyai örökségem, melynek most már fucscs! Ezen bajonróvi házamra is vettem fel kölcsönt, hogy hitelezőimtől szabadulva, ide jöhessek, s gondoskodjam valamiképen jövendőmről. Iskoláimat jól, rosszul sikerült letudnom, amit főleg annak köszönhetek, hogy egyik tanáromnál drága pénzen kosztoltam, a másiktól magánórákat vettem (amit soha sem tartott), a harmadiktól pedig, aki jól hegedült, hegedülni tanultam, de egész életemben őseimnek a „vagyon“ czimü szerzeményén kívül egyebet el nem hegedültem. Most már aztán mindezek után elmondhatom, hogy „végzett“ ember vagyok. De ha csekély tudományom segélyével kellene kenyeremet megkeresnem, nem haboznám egy perczig sem itt hagyni e házat, melyet nagynónémtől a legalkalmasabb pillanatban örököltem, s egy pisztolylövéssel véget vetnék életemnek, mely előttem akkor élet csupán, ha munkához nem szokott énem minden szeszélyét teljesíthetem, ami azonban csak úgy lehetséges, ha pénz van. Oh pénz, te nagy hatalom! .-. . a hol te vagy, ott van czim, lehet rang, boldogság, kényelem, hóbort. Ha te veled rendelkezik valaki, lehet gazember s mégis sokan veszik le kalapjaikat előtte, habár ellenszenvvel is viseltetnek a köszöntgetők iránta. Mindenki siet hódolatát nyilvánítani a gazdag ur előtt, ámbár lehet, hogy midőa elhagyja, semmirekellőnek nevezi. Te vagy azon eszköz, hitvány semmi a bölcs előtt, melylyel a legnagyobb ellenséget is sok esetben hódoló rabszolgává lehet tenni s mely miatt, ha osztozásra kerül a sor, a legkedvesebb rokonok is a legmérgesebb ellenségekké válnak! S te semmi minden, ismét enyém lehetsz, mint valál eddig, csak egy ostoba falusi libácskát kell meghódítanom, ami nekem, Zárffynak remélem kis fáradságomba fog kerülni csupán.“ „Boldogult nagynónóra“ — szólt az elbizakodott ember, előbbi épületes elmélkedése után megállva az elhunyt örökhagyónő olajfestményü arczképe előtt „te engem visszaadtál e nyomorult viskó s földecske segélyével az életnek, ur leszek ismét, mint voltam ezelőtt. Áldassók érette a neved, hogy elköltöztél a boldogok honába.“ És Zárffy Ákos vig operette dalaraot fütyörészve, azon kezdett gondolkozni, mikép kerítse hálójába az orvos gyámleányát. „Először mindenesetre gyámatyjával fogok megismerkedni, — gondolá — ez pedig könnyen megy. Betegséget színlelek, hisz úgy is úti lázam van onnan, a hol soha sem voltam, Afrikából ha! ha! ha! ide hivatom az orvost, kitapogatom a gyöngéjét, legyezem hiúságát, ezzel lehet leginkább megnyerni az embereket, s ha tervem sikerül, úgy ügyem főlig- raeddig nyerve leeiid“ — s Ákos ur ha lehet, megcsókolja magamagának fakó arczát e geniális ötleteiért. Majd jó hadvezér gyanánt a kivitelhez látott. Csengetett. Jean megjelent. Zárffy hanyagul mondá: „Jean! felfogod keresni azonnal Gáléi orvost, ide hívod, mert beteg vagyok, érted?“ Igen. — Az inas tánozott. Félóra múlva halk kopogtatás nesze riasztá fel a jövő képét festő Zárffyt merengéseiből. „Szabad“ szavára Gáléi orvos állott előtte. — A fiaial ember előzékenyen, de gyengeséget színlelve lépett a jött elé, a kölcsönös bemutatkozások meg- töi-ténte után Ákos előadá, hogy afrikai útja óta folytonos láz gyötri éjjelenként, melytől még most sem bir szabadulni, ez okból kéri az orvost, — bit már híréből rég jól ismer — rendeljen számára valami csilapitó szert. Gáléi uj patiense üterét megtapogatva, ószre- vevé, hogy az érverés rendes, azonban azt hívón, képzelődő beteggel van dolga, biztatta Ákost, hogy rövid idő múlva semmi baja sem leend. Csupa formalitásból reczeptet irt, menni készült. Zárffy szívé-
