Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-07-01 / 27. szám

3 netelnének, mert a szegény népnek nincs útiköltsége. Ennek igazi oka az, hogy a kivándorlottak haza küldött leveleikben sötét szinekkel festik le a va­lóságnak megfelelőleg az amerikai munkásviszonyo­kat, melyeknél a hazaiak sokkal jobbak és türhe- tőbbek. ‘Miután a vita ezzel ki lévén merítve, az el­nöklő főispán kijelentette, hogy a közgyűlés nagy többsége elfogadja az állandó választmány határoza­tát. E határozat szerint a törvényhatósági bizottság a folyó évi egyenes államadókat véve alapul, az 1895-ik évtől kezdve óvenkint egy százaléknyi kul- turadót vet ki s az igy befolyó összegből évi 5000 írttal a szegzárdi állami főgimnázium létesítését és fentartását biztosítja; évenkint 2500 frt sególylyel á bonyhádi ág. ev. ős ugyancsak 2500 frt sególy­lyel a gyönki református algimnáziumoknál a tanári testületek kiegészítését ős egyébként is ezen inté­zeteknek teljes korszerű fejlesztését lehetővé tenni kívánja; évenkint 2500 frt reáforditásával, a nem magyar ajkú, vagy magyarral vegyes nyelvű várme­gyebeli községek népiskolái és óvodáiban a magyar­nyelv terjedésének biztosítása czéljából, a magyar kultúra előmozdítása és a magyarnyelv oktatása körül legnagyobb eredményt felmutató tanítók, ta­nítónők és óvónőket kitüntető jutalmazásban része­síti ; és végül 500 frtot rendel kiosztatni a népiskolai jő előmenetelt tanúsító ős a magyar nyelvben tár­salgási képességgel biró nem magyar ajkú népisko­lai tanulók, főleg leánynövendókek jutalmazásaként, valamint azon ifjúsági egyletek serkentésére, a me­lyek nem magyar ajkú, vagy magyarral vegyes köz­ségben az elemi és továbbképző népiskolai tanfolya­mot bevőgzett tanulók között a magyar társalgási nyelv ápolására alakulnak. Felolvastatott Szegzárd község kérvénye, mely­ben a Szegzárdon felállítandó főgimnázium fentar- tási költségeihez a megye hozzájárulását kéri; ezzel kapcsolatban felolvastatott a megye tiszti ügyészének Szegzárd község képviselő-testületének a főgimná­zium segélyezése tárgyában hozott határozatra vonat­kozó véleménye. A közgyűlés a tiszti ügyész vé­leményét egyhangúlag elfogadta. A közgyűlés egyszerűen tudomásul vette Hajdú és Torontói megyéknek a főrendiház újjászervezése tárgyában megküldött körleveleiket. Bereg vármegye körlevelére, elhatároztatott, hogy a Beregszászon felállítandó Rákóczy-szoborra a főszolgabiróságok utján gyűjtést indítanak meg. A tárgysorozat többi pontjainak gyors letár- gyalása után, dőli 12 órakor a közgyűlés véget őrt. Amicus. 1894 Julius 1. A szegzárdi polgári leányiskola. Tolnamegye ezen egyetlen magasabb fokú leányiskolájának áldásos működését már évek óta látjuk s a legnagyobbb elismeréssel kell megemlő­lyesen marasztotta, mire az elébe tolt karszékben helyet foglalt s a kínált szivarok közül egynek he­gyét kövér ujjaival megropogtatta, majd lecsípte s ellenkező végébe gondosan belefujt, hogy a lecsípett részen levő finom dohánypor lehűljön róla. Ezen előkészületek befejeztével reágyujtott, s Zárffynak hozzá intézett azon kérdésére,, hogy neje s gyer­mekei vannak-e? válaszolva igy szólt: „Feleségem szegény már régen elköltözött az élők honából, édes ős gyámleányom van, előbbi már menyasszony.“ Zárffy rendkívül csodálkozást színlelve, mondá : oh kedves orvos ur, ön lehetetlenségeket akar velem elhitetni, sokkal fiatalabbnak néz ki, mintsem valaki feltételezni is merné róla, hogy eladó nagy leányai vannak, bárha az egyik csupán gyámoltja is. E hízelgő nyilatkozat hallatára az orvos ki­jelenté, hogy igen örvendene a szerencsének, ha Zárffy saját szemeivel győződne meg állítása valódi­ságáról. Oh mindenesetre, mihelyt betegségem elmúlik, tiszteletemet fogom tenui, orvos urnái. Pövid időre e nyilatkozata után Gáléi távozott az ifjútól, ki egészen meghódította őt. Zárffy pedig vígan fogott ebédjéhez, melyet most már a szakács minőségében szereplő Jean hor­dott fel a hamar megtérített asztalra, s egy üveg ménesi asszu elköltése után díványára heveredve, átadta magát a legszebb ábrándoknak. : (Vége köv.) keznünk arról ma is, midőn az iskola története egy évvel gazdagodott. A szülők, kik gyermekeiket ezen iskola falai közé küldik, hogy ott a társadalmi életbe megkí­vántaié képzettséget s ismereteket elsajátítsák, két­ségkívül meggyőződtek már, hogy az idő, mit gyer­mekeik a polg. leányiskolában töltöttek, úgy testi, mint szellemi fejlődésükre egyaránt üdvös, sőt bátran elmondhatjuk, feltétlenül szükséges volt. Láthatták, mint fejlődik gyermekeik szellemi képessége óvről- évre s mily drága kincsekkel gazdagítják lelkűk kincses házát. Meggyőződtek arról, hogy a polgári leányiskola megfelel hivatásának s a nemes czólt, a müveit magyar nők képzését mily szépen valósítja meg. S ha e meggyőződés élt lelkűkben eddig, még inkább erősbödött ez, ha az iskolai óv végén ellá­togattak a vizsgákra. Igazán meglepő volt az ered­mény, mit minden osztály, minden egyes tantárgyból felmutatott s midőn az eredményt láttuk, önkény- telen is a hála, a tisztelet érzése lobbant fel szi­vünkben azok iránt, kiknek buzgó, fáradhatatlan munkássága e nagy munkát létrehozta. Elismerés­sel kell adóznunk a polgári leányiskola tanári ka­rának s ezen elismerés, tisztelet nyilvánítását láttuk is nemcsak a szülők, nemcsak a növendékek, de az iskola szentelt csarnokában megjelent minden tan- ügybarát tetszésének, megelégedésének elpalástol­hat lan kifejezésében a látottak, a hallottak felett. Az évi rendes vizsgák befejezte után junius 24-ón délelőtt 9 órakor tartotta meg a leányiskola a szokásos zárünnepólyt a polg. fiúiskola növendé­keivel együtt. Az ugyanazon napon reggeli 8 órakor megtar­tott hálaadó istentiszteleten mindkét iskola növen­dékei tanáraik vezetése alatt vonultak a belvárosi róm. kath. templomba s innét az istentisztelet vé­geztével a polg. iskola tornatermébe, hol a zárünne­pély megtartatott. A tágas tornaterem szűknek bizonyult a növen­dékek s a közönség befogadására s örömmel látom, hogy évről-óvre szükebb ez a tornaterem a közön­ség befogadására, mert évről évre gyarapodik a nö­vendékek száma s már ez is mutatja a megye kö­zönségének mindig erőabödő bizalmát az iskola iránt s az érdeklődés, hogy a közönség mindig nagyobb számmal látogatja az iskolai zárünnepélyt, szintén azt mutatja, hogy a polgári leányiskola teljesen ki­vívta a megye közönségének rokonszenvót, bizalmát, mert híven teljesiti magasztos hivatását: az ifjúság nevelését. Amint a terembe léptünk, 25 pontból álló műsort adtak kezünkbe. Gazdag, változatos volt e műsor. Volt ének, szavalat, volt zongora s czibalom- játők s a műsor minden egyes pontjának előadása után felhagzott a viharos éljen, a szűnni nem akaró taps; mindezt a szereplők megérdemelték. Szavala­tukkal nagy tetszést arattak: Elmann Erzsiké, Pir- nitzer Kornélia, Pirnitzer Stefánia és Tóth Mariska leányiskolái, úgy Breiner Béla, Diczenty Dezső, Eiszter Manó, Herczeg Zsiga és Véber Lajos fiú­iskolái tanulók. Rossini: Jaucred nyitányát Mayer Katicza és Ultika Elza leányiskolái növendékek igen szépen, szabatosan adták elő zongorán 4 kézre. Valóban megérdemelték a felhangzó óljeneket. Borsódy Laura magyar népdalokat játszott czimbalmon: igaz érzés, ügyes kéz játéka rezgett végig a czimbalom húrjain s méltán éljenezte s tap­solta a közönség szép játékát. Majd ismét megszólaltak a zongora húrjai s Pirnitzer Ida által várakozáson felül szépen előadott Aseher: L’eclaire remekműben gyönyörködött a kö­zönség. Közbe-közbe a leányiskola növendékei adtak elő 3 énekszámot meg megújuló tetszés nyilvánítá­sok közt, majd pedig a fiúiskolái négyeskar éne­kelt 4 számot szépen s határozottan jól. Ezután Kapitány Géza VI. oszt. tanuló a fiú-, és Sárközy Etelka IV. oszt tanuló a leányiskola növendékei s különösen az intézetből végleg kilépő tanulótársaik nevében szép beszédekben vettek bú­csút az iskolától s szeretett tanáraiktól, ős köszöne­tét mondtak a sok évi buzgó fáradozásért és szere- tetórt, melyben őket a tanárikar részesítette. Következett most a jutalmak kiosztása, mely­nek végeztével a fiú- és leányiskola összes tanulói­nak ajkáról felhangzott a mi legszentebb imádságunk, melylyel a hazaszeretet oltára előtt imádjuk a mi Istenünket, a magyarok Istenét: „Isten áldd meg a magyart!“ Megtekintettem azután a női kézimunka kiállí­TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (27. sz.) tást. Ott is jelen volt az iskola iránt érdeklődő közönség s meglepetéssel szemlélte a valóban szép munkákat, különösen feltűntek az iskolai növendé­kek által — kiki a saját részére — készített ruhák, melyek babákra adva állottak sorban a kiállítási teremben. Volt ott száz meg száz szép kézimunka s mindezek készítésére megtanították a növendé­keket. Szereztek ismereteket, belőjük oktatták a val­lásos érzést, megtanitották őket a hazaszeretetre s megtanították szeretni a munkát. Mindezen szép és nemes eszmék elsajátítását szeretett tanáraiknak köszönhetik a növendékek. Kovácsnó Nagy Lujza igazgató vezetése alatt e nagy munkából nagy rósz illeti Harrach Etelka polg. iskolai tanárnőt, ki általánosan elismert szak­képzettsége, széleskörű ismeretei s kedvességgel párosult műveltsége által, mint a növendékek, mint a szülők szeretetót s tiszteletét kivivta; továbbá Benes Bozsena polg. isk. tanárnőt, ki a kézimun­kák minden ágazatában ritka jártasság- s ügyesség­gel bir, szeretette méltó módon tudja tanítványait hozzászoktatni a munkához. Batiné Stancsics Fánni által ez évben a növendékek szellemi képzése körül megkezdett munkát huzamos időn át tartó beteg­sége miatt az év utolsó hónapjaiban Arlow Mária polg. isk. tanítónő folytatta. Ezeken kívül még Moudry Hugó ős Vértes József polg. fiujiskolai tanárok működtek közre a növendékek kiképzésében. S most, hogy az iskolai év befejezését röviden — mert hisz a sok szépről, mit ott láttam s hal­lottam, egész könyvet lehetne Írni — vázoltam, úgy a tanári karnak, mint a növedékeknek édes pihenést kívánok a szünidőre, hogy azután ujult erővel kezd­jék meg a következő iskolai évet s munkálkodjanak tovább a megkezdett téren a haza javára. Józsi. ______TÖVIS EK._________ Le lki séta a vármegyeház nagytermében. Szeg zárd, 1894. junius 26. Tíz óra előtt a megyeházi csinos kert kavicsos utaiu sétáltam egyet, elmélkedve a rögös pályáról, melyen működöm s gyönyörködve a kert szép virá­gaiban, a szabad természet e drága ékességeiben, miket ott a szegény szabadtalan rabok keze segít életre költeni a napsugaraknak; de pontban 10 óra­kor megütvén fülemet onnan felülről, a nagy terem­ből, az elnöki csengetyü őrczes beszédének hangja, mélázó lelkem rögtön búcsút inte a nyíló harangvi­rágnak s mentem a csengetyü-szó után, hogy foly­tassam lelki sétámat a nagy teremben. S mondha­tom, a kerti, testi séta nyújtotta élvekért, bőven kárpótolt a gyülésteremben végeztem lelki séta jó­val magasztosabb élvezete, a nyíló virágok kellemes illatát felülmúlta a tapasztalás édes nyári gyümöl­cseinek Ízlelése ott a nagy teremben! Igen érdekes egy gyűlés volt! A rengeteg tárgysorozatnak 58 pontját átadva a szokásos gépies ledarálás kávé-masinájának, vagyis azokra nem reflektálva, csak a közőrdekeltsőget mél­tán keltett ős dicső szellemi harczot provokált egy perczentes megyei pótadóról, helyesebben kultur-adó- ról, kívánok röviden megemlékezni. — Kitűnő érde­mekben gazdag alispánunk ugyanis — mint tudjuk — a pályáját híven megfutó s dicsőségesen leáldozó nyári nap szerepére vállalkozott, hogy miként ez, végső sugaraival bearanyozza még egyszer a bőrcz- tetőt, bíborba vonja a völgy szerény virágát, azon- képpen ő is, mielőtt itt hagyna bennünket, emeljen nemcsak magának, hanem sokkal inkább a nemes vármegyének, egy aere perennius monumen­tumot abban az alispáni előterjesztésben, illetőleg annak effectuálásában, mely ama 1%-os megyei pótadóról beszél, oly szépen, oly ragyogó tollal, mely — valljuk meg — neki igazán irigylésremóltó, kü­lönleges tulajdonsága! — S a távozó nap arany su- gárai nemcsak beragyogták a rideg bércztetőt, nem­csak bevilágiták a völgyek sötét mélyedéseit, hanem egyszersmind gyújtottak is a régi tűzzel .s a nemes elv, a szent eszme megtalálván az alispán ur remek irályában a kellő kifejezés éppen kívánatos, tökélyes formáját: lobbot vetettek a lelkek s most égnek szánt lángolással, kiolthatatlanul, mint hajdan a Mózes csipkebokra! — — — De mint a szenvedélyes tarokkista, vagy ka- lábriász-játszó „minden babra“ kontráz: úgy most is akadt egy bizottsági tag ur, főt. Ben ez e István plébános, ki még úgyszólván az „atu“ ki­mondása előtt hatalmasan megkontrázta a játékot, de aztán hatalmasan letromfolták ős megrekontráz- ták őt, úgy hogy még a skizzét is majd elfogták a játék hevében és zavarában. Nagyon érdekes parthie volt! . . . Bencze Ist­ván azon kezdte, hogy az alispáni javaslat elvi elfo­gadásának enuncziálása után azonnal felállt és ki­jelenté, hogy csak azt akarja most megmondani, hogy nem akar mondani semmit ! — (általános de-

Next

/
Thumbnails
Contents