Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-07-01 / 27. szám
XXII. évfolyam. 27_ szám. Szegzárd, 1894. julius I. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- ____________________egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . ; .....................6 frt — kr Fé l évre ........ 3 „ — „ Negyed évre ....... I „ 50 ,, Egyes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendök. küldendők. Előfizetési felhivás Meg jelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számíttatnak. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1894. évi XXII. évfolyamának lll-ik negyedére. Egész érre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt =*= 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr — 3 korona, egy hóra 50 kr = 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Az ezredéves ünnep és Tolnavármegye. A vármegyék, a magyar alkotmány ez oszlopos tagozatai, egyenként foglalkoznak Magyarország ezredéves létezésének méltó megünneplésére alkalmas módok megállapításával. Kimondhatatlan hazafiui örömmel és megelégedéssel tapasztaljuk, hogy az ünnepségek megállapítása alkalmával a vármegyék nem annyira a külső pompa és csillogásra, mint komoly, a nemzet életére kiható kulturális alkotásokra fordítják figyelmüket. Az ezeréves súlyos küzdelmekben meg- edzett nemzet érett törekvése nyilvánul ez irányban arra, hogy lerakassanak egy újabb ezeréves lét széles alapjai. Tolnavármegye, mely századunk kulturális fejlődésében kiváló helyet biztosított magának a múltban, újra az elsők közé sorakozott azok között, kik átértik, hogy a hazának legnagyobb szolgálatot teszi az, ki a n e m- zeti eszmét szolgálja s a művelődés akadályait elhárítani iparkodik. Ritka egyértelműséggel, néhány diszszo- nens hang kivételével majdnem egyhangúlag j helyeselte Simontsits Béla alispán javaslatait, melyek e vármegye elhanyagolt tanügyi állapotának javítását és a magyarosodás ügyének hathatós támogatását czé- lozzák. Súlyos gazdasági bajai közt, a létért való küzdelemben is lerakta nemes áldozatát a haza oltárára a vármegye közönsége, hogy örök dicsőségű, halhatatlan nevet biztositson magának a jövő történetében. Megyénkben ugyanis nagyszámban laknak igaz testvéreink, kik a nemzettel mindenben egyetértenek, kazafias érzelmeket táplálnak, de egy megfoghatatlan kor súlyos mulasztásai folytán, nem bírják az államnyelvét; ezekkel anyanyelvűk érintetlen ha- gyasa mellett elsajátít tárni a magyar nyelvet czélja a vármegye múlt keddi határozatának oly módon, hogy egy százalékos pótadó kivetésével évenként 3000 frtnyi összeg fordittas- sék oly tanítók jutalmazására, kik a magyarnyelv terjesztése körül maguknak érdemeket szereznek s évenként 500 frt oszlassák ki oly tanulók között, kik az államnyelv elsajátításában kitűnnek. Hol állnánk ma már, ha az ősök ezelőtt ötszáz évvel feltudtak volna emelkedni a hazafias elhatározás ily magaslatára! Még szomorúbb kép tárul elénk, ha vármegyénk középiskolai oktatásának terére tévedünk. Két négy osztályú, súlyos anyagi bajokkal küzdő felekezeti közéipiskola képviselte e téren ez egész tanügyet. Még szerencse, hogy a felekezeti lelkesedés létre hozta és fenntartotta e két csonkaintézetet, mert különben az állapot még szégyenteljesebb lett volna. E két intézetet anyagilag gyámolitani s ez által üdvös tevékenységi körükben biztosítani, de e mellett Szegzárdon a vármegye székhelyén, egy teljes középiskolát felállítani czélja a határozat második részének oly alakban, hogy a kivetendő pótadóból 5000 frt jusson a szegzárdi főgymnáziumnak, a bonyhádi és gyönki középiskolák pedig egyenként évi 2500 frt segélyben részesittessenek. Egy csapással emelkedik ki ezen határozat folytán a középiskolai oktatás eddigi, minden csak nem dicsőséges állapotából, oly magasra, mely hosszú időre az igények teljes kielégítését biztosítja. íme ez nagy vonásokban a múlt keddi vármegyei törvényhatósági bizottsági közgyűlés határozatának lényege. S mi a hazafiui lelkesedés egész melegével, örömteljes érzelmektől dobogó szivünk teljes odaadásával, a hosszú, húsz éves munkával kergetett, de mindég bolygó fényként TARCZA. Ilona. Irtai KOVÁSSI ELEMÉR. II. Körülbelül 11 hóval a fentebb irt események után Bajonrév város nyugalmas lakosai kiváncsian nézegettek egy házra, melynek udvarár'a zárt fiak- keren fiatat úri ember hajtatott be, kinek a bakról leugró inas nyitotta ki a kocsi ajtaját, ami szokatlan jelenség volt a városka érdemes polgárai előtt. Az öreg asszonyoknak volt tárgyük a pletykára kávéjuk és kötésük mellett. Széliében beszélték, hogy a roppant gazdag Zárffy Ákos Bajonróvre jött lakni s ez egyszerű városkában akar állandóan megtelepedni. Amint a jobban értesültek tudták, Zárffy minden vagyonát pénzzé tette s most nem régen elhalt nagynénje után örökölt bajonrévi kis birtokát veszi kezelés alá s az azon levő ház helyébe palotát épit, melybe valami herczegasszonyt hoz feleségül, kivel Afrikában utazása alatt ismerkedett meg. Az ifjút azelőtt senki sem ismerte Bajonréven. | Régebben azonban sokat hallottak róla nagynénjétől, ki el-eldicsekedett, hogy öcscse mily elegáns fiatal ember, bárókkal, grófokkal társalog csupán. A derék öreg asszonyság oly lelkesültséggel tudott fecsegni | unokaöcscséről a kis városka lakói előtt, hogy már azok hőn óhajtottak vele találkozni, mint oly emberrel, aki ösmeri azokat a nagy urakat, akikről ők csak regényekben olvasnak egyet-mást. De a drága öcscs soha sem volt Bajonréven nónje életében s most először lépte át annak határát. Mindenki arra volt kiváncsi, milyen kinézésű a jövevény ? Az egyik kávés nóne — aki állítólag látta — azt beszélte, hogy gyönyörű szép magas barna ember. A másik ellenben azt vitatta, hogy kövér, alacsony és szőke. Utóvégre sem tudtak megegyezni abban, volta- képen milyen is lehet, azért alig várták már azt az időt, mikor szinről-szinre láthatják az utczán, De egy héten át hasztalan lesték az uj földes urat, nem lépte át lakása küszöbét, csak inasához feltűnően hasonlító szakácsát látták ki-kijárni házából, mikor bevásárolni ment a piaczra. Ezt aztán ostromolták jobbról-balról kérdéseikkel, de a borotvált képű suhancz keveset válaszolt a kérdezősködésekre, inkább ő tudakolt a kiváncsiaktól egyet-mást. Annyit azonban kivettek belőle, hogy ura nagyon gazdag, elvonultan akar élni itt, hogy afrikai utazási fáradalmait kipihenve, megházasodjon és pedig e városból. E hírre a lányos mamák eladó csemetéiket ugyancsak kezdték cziczomázni. Egyik divatos ruha a másik után jött a postán. A postamester dühös is volt a sok pakssmétára, mert annyit jártak miattuk a nyakára, hogy a mások hírlapjait ideje sem maradt elolvasni. Az az ember pedig, ki az egész női közönséget ily forrongásba hozta, s a ki iránt annyira érdeklődtek, a megérkezése utáni hőt elején, kényelmesen hátradőlve hintaszékében, szivarjából illatos füstkarikákat bocsátott a légbe, melyeknek fantasztikus alakjában gyönyörködött, majd a legújabban kiadott pikáns regények egyikót vette elő, s miután annak néhány fejezetén végig futott, ledobta a könyvet, s a szemközti tükörbe tekintett, melyből meglehetős kiélt, gondosan fésült hajú, kis bajuszu, borotvált szakállu férfi arcz bágyadt szempárja nézett vele farkas-szemet. „Hm!“ mormogá Zárffy magában, „a Hirsch zsidócska által nagy bajjal szerzett kölcsönpénznek itt ott vége. Ideje már tervemet megvalósítani. Megrántotta a keze ügyébe eső csengettyű- zsinórt. A borotvált arczu suhancz lépett a szobába, kihez Zárffy igy szólt: „nos Jean, hát mit vettél észre szakácskodásod ideje alatt? Tart-e még az érdeklődés e sárfészek városban irántam?“ — Soha többet nem kérdezősködött e kisvárosi nép nagyságod után, mint épen most. Én a vett utasításhoz híven, keveset beszéltem, de említőm, hogy nagyságod gazdag s Afrikában utazott, ezzel indokoltam egyszersmind itthonmaradását is. Mondtam, hogy az ut miatt még mindig gyengélkedik s nem mehet ki a házból, honnan csak akkor fog távozni a szükséges látogatások megtétele végett, midőn már viruló egészségnek örvend. „Nagyon helyesen beszéltél Jean, meg vagyok
