Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-06-17 / 25. szám
XXII. évfolyam. Szegzárd, 1894. junius 17. TOLMEt KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- ___________________• egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre ....... 6 frt — kr Fél évre ........ 3 _ Negyed évre........................... | ” 50 ” Egyes s zám a kiadóhivatalban ”2 kr. A sárközi vasút. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendök. küldendők. Megjelen: helenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számittatnak. Azt a vasútvonalat, mely a két zsákvas- utat, a szegzárdit és bátlaszékit össze fogja kölni s az épitendő dunai hid ulján Tolnavarmegye alsó részét egyenes érintkezésbe hozza a Bácskával és Baranya vármegyével, sőt végpontjaikat tekintve, a magyar alfölddel és tengerparttal s melyre nézve Leopold Lajos szegzárdi vállalkozó nyert előmunkálati engedélyt, általában szegzárd-báltaszéki vasútnak nevezik, pedig annak egyedül helyes és a viszonyoknak megfelelő neve csak az lehet, melyet czikkünk^ élén mi adtunk neki. Széttárd egész anyagi erejét, egész áldo- í^készségét ugyanis, egész a végkimerülésig, a fölállítani tervezett középiskola veszi igénybe, ügy, hogy bármily helyes és óhajtandó lenne is, az épitendő sárközi vasút törzsrészvényjei- nek nagyobb arányú jegyzésére a székhely részéről számítani alig lehet. Báttaszék más okból hasonló helyzetbe# van, mert tannak összes érdeklődésa viszont a dunai híddal való összeköttetés támogatásában összpontosul. Alsó-Nyék községe érdekeinél fogva a báttaszéki irányzathoz lévén kénytelen csatlakozni, a sárközi vasút létrejöveteléből származó egész súly a három sárközi községre: Qcsényre, Decsre és Pilisre nehezül. S a három sárközi község fontos anyagi érdekei helyes mérlegeléséből indulva ki, szép áldozatokat készül is meghozni. Decs 50000 frlnyi, Őcsény 20000 frtnyi, a kisebb Pilis pedig 5000 frtnyi törzsrészvény átvételére vállalkozott, melyhez ha hozzá számítjuk a vármegye 66000 frtnyi jegyzését s a kilátásba helyezett állami s a törvény által biztosított urodalmi hozzájárulási, nem kétel- I kedünk benne, hogy a kerek számban 600000 írtban előirányzott építési költség harmad része törzsrészvényekben jegyeztetni fog, a menynyi szükséges, hogy a vasút finanszírozása akadályokba ne ütközzék. De hátra van még egy fontos kérdés, melynek helyes és^zT'egyes községek érdekeinek, óhajainak'megfelelő körültekintő, okos megoldása lényeges befolyással bir a vasút gyors és nehézségek nélküli megoldására s ez a vasutirány megjelelése. Decsnél és Pilisnél nines' semmi nehézség; ezen községekben a vasutirány a községi lakosság teljes megelégedésére állapíttatott meg, de már őcsény nincs ebben a kedvező helyzetben. Midőn Őcsény községnek a 'vasút létesítése érdekében való hozzájárulása megállapodás tárgyát képezte, már akkor az ottani lakosság határozottan kikötötte, hogy a vasut- iránynak a baksatói és bátai hidak közötti területen kell a határt szelnie, mi utólag azon nehézségbe ütközik, hogy a működő mérnök állítása szerint, ebben az esetben, két eddig nem tervezett hid építése válik szükségessé, mig a községi elöljáróság felfogása szerint, a vízmentes fokok egyszerűen át is tölthetők s ennek folytán az eredetileg kijelölt irányhoz ragaszkodik. Az érdekellek ily öszszeütközése azonban, azt hiszszük, nem fog odáig fejlődni, hogy a vasutügy hamaros lebonyolítása elé akadályokat gördítsen s azt reményijük, hogy a köz- igazgatási bejárás hivatalos kiküldöttei elte- ’ kinlenek a sablontól s nem támasztanak semmi akadályt arra nézve, hogy a két vízmentes s jelenleg pompás rétet képező fok áttöltessék. Ha ezen reményünkben, ezen feltevésünkben csalódnánk, akkor nem marad más hátra, I mint az engedélyesnek kell megbarátkozni két jelentéktelen áteresztés eszméjével. Őcsény község mellett szól a megállapodás erős érve s ha ettől nem tágít, a másik félnek kell engednie. Mert arra gondolni sem akarunk, hogy az engedélyes, vagy vállalkozó Őcsénynek az eredeti megállapodáshoz való ragaszkodása folytán, olynemü eljárásra határozná el magát, mely a község vitális érdekeit érintené. 1 Nem pedig azért, mert nagyon sajnál- hánk, ha viszont a község érdekei megmentése czéljából mindazok, kik eddig az ügy érdekében eljárni kötelességüknek ismerték, önvédelmi harezra kényszeritetnének. b. Guzmits Zsigmond. f 1825—1894. Tolnavármegye főlevéltárnoka, Guzmits Zsigmond hosszas szenvedés után folyó hó 10-ón dőlt ki az élők sorából. A boldogult kötelességtudó pontos tisztviselő volt, ki minden idejét hivatalának szentelte. TARCZA. A káposztás-letenyei birák. — Karczolat. — (A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája.) 1894. május hatodikáig mindig abban a véleményben voltam, — bár nem egyszer láttam be an- uak jogosulatlan voltát — hogy a község bírái bizonyára jóravaló emberek, kik értelemben, tekintélyben, becsületben a többi czivisek felett állanak s többó-kevősbbó bizonyára érdemeket szereztek rá, hogy a bírói páleza az ő kezükben nyugodjék. Május hatodikáig mondom voltam csak ily véleményben, mert akkor vetődtem Káposztás-Letenyóre, hol is eddigi ebbeli véleményemet alaposan meg kellett változtatnom. Mert bizony Kolompos Balázs, az ottani biró, egy csöppet sem felelt meg annak a kvalifiká- cziónak, melyhez ón képzeletemben a bírói pálezát kötöttem. Kolompos Balázs becsületéről elég legyen annyi, hogy valahány lólopás és boltfeltörés a lete- nyei vidéken történt — pedig sok történt — annak mind Kolompos volt a főkolomposa. Azonkívül egyéb gyengeségek miatt is hót évig volt az illavai penzionátus benlakója. Magas értelmiségére pedig elég világot vet az, hogy az ábóczóből csak éppen azokat a betűket ismerte, melyekből becses neve állott. — Miképen van az — fordultam Csikós Gergelyhez, kihez régi ösmeretsóg szálai fűznek, — hogy kelmetek ilyen bírót választottak ? Nincs különb ember Letenyón ? — Megvan annak uram, az „illetékes oktya“ — válaszolt Gergely komám, miközben lejebb nyomta makra pipájában a parazsat. Kórdőleg tekintettem rá. Gergely bácsi hunyorított egyet. — Üljünk csak le, majd elmondom. Azután egyet pödört bozontos bajuszán és elkezdő. — Hát a dolog úgy esett, hogy meghalt a Táltos Gábor. Hogy kicsoda, micsoda volt nekünk Táltos Gábor, azt bizonyosan tudja. Bizony kérem ő busz esztendőkön keresztül hordozta a mi bírói pálezánkat s azt olyan becsülettel s tudománnyal eszközölte, hogy egy viczispán se különben. Az árváknak és özvegyeknek gyámolitója volt, a szegény népnek barátja. Ha kellett eróly, volt erélye; ha kellett szív, volt szive; szóval nagy tisztességgel és dicső észszel szolgálta hivatalát. De hát a mennyek ura mindezzel nem törődve elszólitotta magához, alighanem, hogy oda fönt is törvényt tegyen valami ügyes-bajos dologban. Szüretkor lesz egy éve, hogy eltemettük. Szegény nem is volt beteg. Este elfogta a görcs s reggelre lelke már az égben ragyogott. De ez nem tartozik ide . . . Megsirattok, meggyászoltuk, amint azt az illendő tisztesség magával hozta. De ez nem tartozik ide . .. Az uj biróválasztás előtt álltunk. Elvégre is be kellett csak valakit ültetni a megüresedett bírói székbe. De az volt ám a kérdés, hogy kit. Elhatároztuk, hogy okos embert választunk. És ez volt a bajunk. Mert Letenyón nem úgy .teremnek ám az okos emberek, mint a rőten a kikerics. Mindössze három olyan emberünk volt, akinek dicső eszé ős elismeit tekintélye volt. De azok sem voltak meg- választhatók. A Bodrog Ferencz, ki az egyik szemére vak volt, a másikon meg nem látott, egyre azt hajtogatta: — Atyafiak, engem ne válasszatok, én nem látom a törvényt . . . A Szabó-Fekete György, ki egy kicsit sántított meg azt mondogatta: — Engem hiába választatok, én nem érem utói a törvényt . . . A Pula-Cseh András meg úgy utasította vissza a választást! — Nem vagyok bolond, hogy nektek birátok legyek ..... Megint csak ott voltunk, hol a mádi zsidó. Erre azután ittunk egyet. De ez nem tartozik ide. A Gajdos Jóska „eszmélye“ folytán azt határoztuk el, hogy ostoba bírót választunk. No iszen, volt is sok „pályádzó.“ Megint meggyűlt a bajunk. Hiszen a félfalut nem választhatjuk csak meg ... Megint csak ott voltunk, hol a mádi szomszéd. Se jobbra, pe balra neta tudtunk indulni. Erre azután ittunk egyét. Ez a legjobb orvosság, mikor az ember nem tudja, hogy mit tegyen. De ez nem tartozik
