Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-06-10 / 24. szám
XXII. évfolyam. 24=.- szám. Szegzárd, 1894. junius 10. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóElőfizetési ár: Egész évre . .......................6 frt — Fé l évre |:....................3 „ —* Ne gyed évre............................ I „ 50 Eg yes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. kr Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendök. küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számíttatnak. A vizsgák. Az. iskolák jobban sietnek, mint a kalászt érlelő természet. Ők már rendre-sorra megtariják aratásaikat, az évet záró iskolai vizsgálatot. A mi iskolai berendezésünk tisztán német sziszthemára épülvén, egyenesen átvettük az iskolai zárvizsgálatok rendszerét, mely nagy hű-hó semmiért és nagyon sok helyen nem a növendékek értelmi képzettségének fokmérője, hanem az iskolai adminisz- tráczió félszeg intézkedéseiből jobbára hiva- tatlanoknak teljesen megbizhatlan Ítélete a tanító iránt. Nálunk a nagy társadalom egyáltalában érzéketlenül áll a népoktatás belső ügyei iránt, másként lehétetlen, hogy a tanítók egyetemes törekvése a sallangos iskolai záró vizsgálatok eltörlése ellen, teljesen hatástalanul hangzottak volna el. Hány szegény embernek törte ki nyakát az iskolai zárvizsgála'ok rendszere és viszont hány haszontalan tanítónak sikerült port hinteni a hallgatók szemébe. A dolog valóban érdemes a közelebb való figyelemre. Feltétlenül bizonyos az, hogy a hol szülők és hatóságok jelenléte mellett iskolai zárvizsgálatok tartatnak, azt az ünnepélyes aktust elő kell készíteni. Az iskola, hogy sem a maga renoméját ne rontsa, sem az apró nebulókat az ünnepélyes perczben keserves könyzáporra ne ösztönözze, legalább egy hó- napig gyakorolni kénytelen a vizsgálat anyagát. Erre azt lehetne mondani: az az idő nem veszett kárba, mert az ismétlés a memoria támponlja. Merő tévedés. Mert tudni kell, hogy a vizsgálat anyaga nem öleli föl azt egészében, a mit a gyermekek egy év alatt tanultak, hanem egy igen szűk körét az iskolai anyagnak, megválasztva szükség szerint azokból, a miket a növendékek általában leg- I jobban tudnak, a tanító leleménye alapján tisztán a hatás vadászatnak rendelve alá az iskolai vizsgát. E tekintetben minden embernek nagyon közelfekvő tapasztalatai lehetnek. így berendezve valósággal a reklám, a humbug intézménye az iskolai zárvizsgálat, mely a szélhámos, opportunus tanítóknak kedvez, a szerényebb karaktereket pedig törpili. E mellett nem lehet tekintet nélkül hagyni, azt a halAz utóbbi időben túlzott humanizmusból az óvrendszabáiyok egész időrabló sorozata elvonja az iskola szorgalmi idejét, ha egy-egy ragályos betegség messziről ijeszt, már bezárják az iskolát: minek ebben a helyzetben egy idejét múlta reklám-intézményt föntartani, melynek előkészítése hónapot vesz igénybe, mely ha azt czélozza, hogy belőle a tanító .eredményes működése Ítéltessék meg: teljesen kijátszható. A tanitó eredményes működése [korántsem ítélhető meg abból, milyen ügyességgel tudja ponyvára teríteni portékáját, hanem a folytonos szakfelügyelet döntheti el értékét az • iskolában. Már adassék tisztelet mindenkinek, de minden tiszteletünk mellett arra képesiltetnek nem érezzük a • laikust, hogy valamely iskolában a szellemi eredmény értékét elfogadhatóan megbírálhassa. Pedig még átlag szerencse és ott az iskolai fejlődés iránt elég érzék van, a hol az első fokú iskolai hatóságban, az iskolaszékben I az értelmiség helyet foglal. De mit szóljunk azon lélekre parlagi emberek iránt, a kik a polgári megbízatáshoz bosszúálló lelket hozlak. Valóságos injuria, hogy ilyen ember esetleg ítélhessen egy ember exisztencziája fölött. Olyan irányban, a hogy az iskolai vizsgálatok most folynak, föl nem tarthatók. De azért korántsem vonjuk le azt a túlzott kon- zekvencziát: hogy az iskolai nevelés-tanítás fontos ügyét ellenőrizetlenül kell hagyni. Ha az iskolaszék a maga dolgát komolyan veszi és tagjaival minél sűrűbben vizsgáltatja az iskolát és a benne folyó munkát, annak áldásai kétségtelenek lesznek; azonban midőn pálczát akarnak törni a tanító szakbeli értéke fölött, ez már merész vállalkozás, melyet teljesíteni csakis a szakszerű iskolai felügyeletnek szabadna. TARCZA. Estély* Az ebédlőben terítve hagyott asztalnál a „jól megérdemelt nyugalomba“ küldött ezredes épen tizedszer ismételte szépitgetve a ház ura előtt a nyugdíjaztatása előtti manőveren elkövetett baklövésének történetét. — Nyelve minduntalan megbicsaklott, a szavakat is megfordítva mondta s szivarját is égő végével vette szájába s e miatt oly arczokat vágott, hogy a hires japán arczfintoritó Mormitó sem tudta volna utánozni. Aztán nyelte a visszaemlékezés miatti keserűséget és a — pezsgőt. A mamák a nappaliban összedugták fejeiket s tárgyalni kezdték a városban legutóbb esett pikáns történetkőt, melynek hősei: öreg férj, fiatal feleség s eSy jogászgyerek voltak. Közelget az éjfél, a salonban addig együtt nevetgélő kedélyes fiatal lányok s emberekből álló társaság apró csoportokra oszlott. Egyik-másik ifjú az ezredeshez ment, a pezsgő-gyárosok érdekeit előmozdítani. Az ablakmélyedósben a tisztikar legcsinosabb hadnagya épen azokat a bűvölő szavakat mondta el egy kauczió.-képes hölgynek, melyek tegnapelőtt éppenséggel nem hatottak meg egy 60,000-es parthiet, aki öregebb és tapasztaltabb is volt, mint a mai kis bakfis s hozzá is szokott, hogy neki hazudoz- znnak. A kis doktor rendes szokása szerint (a doktorok kiváltságosak) pikantériákkal kedveskedett egyik. vidor kedélyű, fekete szemű menyecskének, ki ■ * Mutatvány Kovássy Elemér »Apró Történetek« czimü könyvéből. hangosan nevetett fel s megfenyegette strucztoll-le- gyezőjóvel a szellemes emberkét. Az öreg siket bárónő, ki a gardes-damokat bent képviselte, úgy tett, mintha hallaná a tönk szélén álló gentry szavait, ki agarai s lovainak életrajzát mondta el. A külföldi tanulmányúiból pár hó óta visszatért, szikrázó humoru, gazdag Bárdy Zoltán körül négy-öt szép lány is csoportosult; valami igen érdekes dolgot beszélhet, mert szavai befejezte után mindannyiszor csengő nevetés következik. Mindenki úgy ismeri őt, mint jó tánczost, kitűnő társalgót, gondatlan, boldog, minden csínyre vállalkozó embert, a ki a lányok mindegyikét mulattatja anélkül, hogy azoknak udvarolna. A szép Alicze baroness a salon egyik szegletében levő kis plüsche-diványon foglalva helyet, visszavonult a társaságtól. A hideg, zárkózott leány, most hogy nem figyel reá senki, gyönyörű szép szemeit nem veszi le Zoltánról, aki szellemes társalgási képessege, alakja és férfias szépségével, anélkül, hogy erről legkevesebb sejtelme volna, azt a hideg szivü leányt már az első találkozásnál meghódította — Mily boldogság volna ily férfi oldalán élni át életét! -----------Zo ltán indítványára, hogy valamelyik leány zongorázzon, a lányok a zongora körül csoportosulnak s csakhamar megszólal a hangszer egyik szőke szépség kicsi kezei alatt; a szépség Zoltánra csábitó pillantást vet, mikor rá kezdi: „Szeretlek én egyetlen egy virágom!“-----------A baroness látja e jelenetet, érzi, hogy minden vére arczába szökik s szive hangosabban dobban meg: féltékeny. Ő is rá néz Zoltánra oly szemekkel, mintha mondaná: „várom, jöjjön ide mellém!“ Az ifjú elérti; bizalmat, rokonszenvet már rég érez a hölgy iránt, ott hagyja a lánycsoportot, kik irigykedve látják, hogy puffot toll a barones piczi lábaihoz, helyet foglal rajta s szokatlau komoly lesz arcza; ha a baroness értene hozzá, láthatná, hogy a pezsgő Zoltánra is hatással volt. „Nem ismerek magára, Zoltán.“ Miért ? „Mert amily élénk beszédes volt az imént, ép oly hallgatag mellettem, pedig most itt az alkalom, hogy elmondja azt a titkot------------“ — Melynek bevallását Ígértem? „Igen.“ — Lehetek nyílt, őszinte, baroness ? „Szükséges ezt kérdeznie?“ A szép leány zavartan játszik hímzett kendőjével, midőn az ifjú órczes, halk hangon beszélni kezd: „Szerelemről szóltam az imént a leánykáknak, komikus oldaláról világítottam meg előttük ez érzelmet s ők mindannyian meg vannak győződve, hogy az én szivem hideg ős nem tudom mi az: őrülete- sen szeretni!?“ Alicze halvány arczát biborpir lepte el. A hímzett zsebkendő, ha élő lény lett volna, felsikolt fájdalmában, mert a fehér kezecskék szokatlan erővel gyűrték össze. Az ifjú hevülten folytatá: „Tudom ón, mi az a szerelem; el is mondom, milyennek érzem, bárha hasonlataim sántítani fognak is;“ s a pezsgő hatása alatt gyorsan folytatá: „a szerelem nyájas nap a tiszta, felhőtlen kék egen; lángoló, dúló tűz az őrzés I tengerén; ragyogó dőli báb bent a szivvilágon, üdítő
