Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-06-10 / 24. szám
2 1894junius 10. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (24 szám.) Az iskolai zárvizsgálatokat pedig törüljék el és hogy a tisztelt szülők is részeltessenek egy kis ingyenes iskolai látványosságban: ám rendezzünk iskolai záró-ünnepélyeket. Ennek jelentősége ne legyen sem a tanuló kalkulusára, sem a tanítónak, mint ilyennek, minősítésére. Az ilyet nem kell hosszú ideig előkészíteni, mert, hogy gixer nélkül ragyogjon, a tanítóknak lesz gondjuk, hogy csak a legokosabb fiukat szólítják föl. Ajánljuk, hogy a mostani rút szemfényvesztést váltsa föl az iskolában intenzivebb munka, mert csakugyan igaz, hogy nem a vizsgának, hanem az életnek tanulunk. Történelmi hangverseny. Káldy Gyula a magyai’zene-egyesület alelnöke és a magyar zeneiskola tanára városunkban, a »Szegzárd Szálló“ nagytermében folyó hó 10-én, azaz vasárnap, „zenetörténelmi előadást“ rendez. Fölhívjuk rá városunk értelmes közönségét, nem csak azért, hogy kimutassuk — miként mi tudunk lelkesedni mindenért, a mi igazán szép és valódi műélvezetet biztosit, mert erre Káldy neve már elegendő biztosítékot nyújt; — de fölhívjuk különösen, mert ezen előadás minden igaz hazafit egyformán ős közvetlen érdekel; lapunk figyelemmel kísérte Káldy működését, a ki 25 éven. át hangya szorgalommal dolgozott és gyűjtötte közös kincsünket s felhányta a penészes archívumok dohos tárait és kutatta ki történelmünk magasztos korszakának dal- ős zenénkre vonatkozó adatait 1 állította össze ama nagyszerű műsort, a melyet alkalmunk lesz hallani a maguk ős eredetiségükben. Midőn ezelőtt három évvel a magyar tudományos akadémián bemutatta, oly óriási hatást éit el, hogy az összes sajtó által fölszólittatott annak bemutatására az egész országban ; Káldy tehát valóságos culturmissiót gyakorol; — azóta beutazta az ország nagyrészét az ő kurucz-dalaival s hogy minő sikereket ért el, azt hisszük, minden hirlap-olva'-ó tudja. Küldöttségek fogadták mindenütt, a merre járt, valóságos kurucz-lázt idézett elő, vidéki dalárdák fölkórósóre külön kiadást rendezett be s eddig 38 dalárda választotta disztaggá. Az ő előadásának varázsa az ős eredetiségben rejlik; a Thököly és Rákóczy kort oly hűen tükrözik a szilaj kurucz-dalok és a bánatos panaszszal telt melódiák, hogy feledi a hallgatóság a jelent s bele éli magát ama korba, a mikor a magyarok egét olyan viharos felhők borították, a midőn jogainak megvédéséért fegyvert ragadott a gyermek ifjútól az aggastyánig ős midőn megszólalt a tárogató édes fájó hangja, mint a mozlim a próféta zászlajának láttára, úgy azok — halál megvetéssel rohantak a harczok mezejére. Káldy, eme ma már ismeretlen hangszert is bemutatja, szerezvén oly művészi erőket maga mellé, hogy úgy a zene, mint a dalrészek a művészi tökély magaslatán állanak! Ez évben szünidei körútját itt városunkban kezdi meg és hisszük megleend velünk elégedve! Mi pedig előre is örvendünk kedves vendégeinknek. Hazafias kötelességünk a pártolás mindenek fölött azért is, mert ezen művészi körút esetleges haszna a Zrínyi Ilona és II. Rákóczy Ferencz hamvainak Rodostóboli hazaszállítására fog fordittatni. Műsor: 1. szakasz. (Thököly idejéből.) 1. Tábori dal. (1672 ) Ének, zongorakisérettel. E'őadják: Várady Sándor és Káldy Gyula. (E dal a legrégibb magyar népdalok közül való; dallama Bethlen Gábor idejében keletkezett.) 2. Magyar gálya rabok éneke. XVII-ik század.) Ének, zongorakisérettel. Előadják: Kolozsvári Etel ős Káldy Gy. (E dal 1674-ben keletkezhetett, a mikor a pozsonyi vértörvényszék, Mazári Dániel és Korodi János ágostai hitvallású evangélikus lelkészeket több társaikkal együtt gályarabságra küldte.) 3. Bujdosó éneke. (1695.) Ének, zongorakisérettel. Előadják: Várady Sándor és Káldy Gyula. (E dal melódiája Erdélyből származik s a székely népdalok prototypja.) 4. Rákóczy Sámuel. Ballada a XVII. századból- Ének, zongorakisérettel. Előadják : Kolozsvári Etel és Káldy Gyula. II. szakasz. (II; Rákóczy Ferencz korából.) 5. Kurucz dal. (1705.) Ének, zongorakisé- rettel. Előadják: Várady Sándor és Káldy Gy. (Tűrőlmetszett szilaj kurucz-nóta.) 6. Kurucz tanya. (í706.) Énekre, zongorára. Előadják : P a 11 afi Vfluí^ és Káldy Gyula. 7. Rákóczy Ferencz dal a (1708.) Énekre, zongorára. Előadják : Várady Sándor, K o 1 ozs- váry Etel és Káldy Gyula. (A kurucz-világ e leg- meghatóbb s legszebb zenei terméke, azért is különösen kiváló, mert dallama 16 sorból álló strófára van végig komponálva. A népdalok közt unicuni) 8. R ákó czy-nóta. a) Tárogatóra zongorakisérettel. Előadja: Maier Adolf, a m. kir. opera tagja. — E nótából készült e század elején a világhírű „R ák ó ezy-i nd ul ó“. harmatcsepp a szomju virágon; háborgó tengervész félelmes éjjelen, csevegő kis patak derült szép reggelen------------“ A lány előre hajtott fővel minden szót mint mámoritó italt élvezve hallgatá, amint az ifjú suttogva folytatá: „rombolni, alkotni egyaránt képes az, hazug lesz miatta, ki azt mondá eddig csupán, ami igaz. Gyávából hőst alkot, hősből gyáva nyulat, tetterős férfiből gyenge szivü urat; együgyü butából szellemes ifjút, szellemes emberből ostoba kis fiút; ellopja az álmot és álomba ringat; szépnek lát a szerelmes ember sok olyat, amit szerelem nőikül rútnak; vágya nincsen egyébb, mint szeretni s szerelméért aztán viszont szerettetni; bóditó, kábító isteni ital s móregcsepp, amelytől hogyha viszonzatlan, érző ember maghal------------“ — Hiszi-e most már, hogy van szivem? A hölgy remegő ajakkal feleié: igen. Zoltán, mint a kigyóbüvölő, csillogó szemekkel nézett a leányra s félig öntudatlanul, hevülten folytatá; „Az első pillanattól kezdve, mióta megláttam, attól a pereitől kezdve, mióta először haliám kedves hangját, meg vagyok bűvölve!------------“ Al icze a boldogságtól ittasan hunyta le szemeit. „És szerettem, szerettem, a hogy ember szerethet s mikor ó is bevallá, hogy szeret------------“ A baroness, mintha kígyó csipte volna meg, felsziszszent? „kiről beszél ön?“------------s a megse mmisülés tekintetével nézett az ifjúra. Forgott vele a világ, tánczolt a szalon minden egyes bútordarabja s mintegy alvajáró hallotta beszólni tovább az ideált: „Mikor azt hittem, enyém lesz, közbejött egy utazás zivataros éjben, részeg kocsis, s ő az élet maga, földi boldogságom, ott feküdt halva az ut melletti mélységben-----------s nekem azt mondják, ne m tudom, mi a szerelem ? — — — ha! ha! ha! halottat szeretek! — Ez a titkom, a mit kegyeden kívül nem tud senki ..." A kis doctor Zoltánhoz sietett: „bruderbám, egy pohár pezsgőre!“ Karonfogva mentek ki . . . Az ebédlőben összeverődtek a poharak . . . Mikorára Zoltán visszatért a salonba, ott nem változott semmi más, csupán a bauezió-kőpes kisasszony mosolygott boldogan, s nem vonta vissza kezét a szép hadnagytól, mikor az hirtelen megcsókolta; csak a gardes-dames szunyókált el egy kissé, ős csak a figyelmes szemlélő vette volna őszre, hogy a szép Alicze szemeiben egy pár könycsepp rezeg s csak a hímzett zsebkendő van összetépve s már nem egy, de kőt összetört szivü emberrel van több a társaságban, mely mulatott tovább vidáman, jókedvűen. Az egér* Árva Istvánnak hívták: árva is volt. Nem ismerte atyját, ajkát nem érintő édes anyja csókja soha, mert az a szegény nyomorult asszony életét adta cserébe az ő életéért. Valami ágról szakadt czigánynő könyörült meg rajta, az táplálta mig megindult járni, megtanult beszólni, akkor aztán meg volt mentve az élet számára, tápláló anyja elhagyta, — neki úgy is maradt 4 élő gyermeke, akikről gondoskodni kellett; neve| Mutatvány K o v á s s y Elemér »Apró Történetek« czimü könyvéből. b) „Rá kó ez y-i n dúló“, zongorán előadja: Ku- liffay Izabella. 9. Rákóczy-nóta. Zongorán előadja: Káldy Gyula. (Dallama kissé oláhos, de bevezető tilinkó- szerü czifrázata egészen magyar. E század elején Erdélyben még játszták.) 10. Balogh Ádám nótáj a. (1709.) Énekre, zongorára. Előadják: Várady Sándor ős Káldy Gyula. (Dallama mii napig is fennmaradt.) 11. Bercsényi-nóta. Mint azt még a múlt század végén Bihary János játszta. Zongorán négy kézre előadják: Kuli ffay Izabella és Káldy Gy. (A régi dallam az első. ős a második részben van meg, a „figurát“ ős az „Ugrós-nótát“ Bihary irta.) 12. Rákóczy kesergője. XVIII. század.) Ének, tárogató és zongorán előadják: Pallai Vilma, V áradj Sándor, Maier Adolf és Káldy Gyula. III. szakasz. 1710—1789-ig. 13. Bujdosók éneke. (1710.) Énekre, tárogatóra és zongorára. Előadják: Pallai V. Kolozsvári Etel, Várady Sándor Mater Adolf, Kuli ff ay Izabella ős Káldy Gyula. (Fentebbi éneket a Darvak nótájának is nevezték. 14. Magyar nóta. Czinka Pannától. Zongorára, négy kézre előadják: Kuliffay Izabella és Káldy Gyula. (A legremekebb „hallgató magyar“, valóságos gyöngy zenei tekintetben és minden később szerzett e fajta zeneművek mintája.) 15. „Bécs várostól nyűgötról keletre hidegen fuj a szél“, előadják: Pallai Vilma, Kolozsvár y Etel, V á r a d y .Sándor ős Káldy Gyula. 16. Rákóczy imádság a. Énekre, zongorára. Előadja: Kolozsvári Etel. 17. R ák ó c z y-B e r c s é n y i emlékezete. (1730.) Énekre, zongorára. Előadja: Várady Sándor. (Érsekujvári tót-kuruez nóta.) 18. a) Gunydal a német tánezra. (A XVIII. század III. negyedéből) Énekre, zongorára. b) Tréfás dal a német tánezra. (A XXIII. század III. negyedéből.) Énekre, zongorára. Előadja: Pallai Vilma. 19. a) Sza ti r ikus dal. II. József idejéből. Énekre, zongorára. Előadja: Várady Sándor. b) Gunydal az uralkodó német divatra. (XVIII. század vége felé.) Énekre, zongorára. Énekli: Pallai Vilma ős Kolozsvári Etel. (Dallama igen régi, alkalmasint a XVII. század elejéről származik.) 20. A hires Chlopitzky nóta. Zongorára, négy kézre. Előadják: Kuliffay Izabella és K á 1 d y Gyula. A műsorban foglalt összes dalokat, nótákat ős lése be volt fejezve, megélhetett a maga emberségéből, hisz tudott siralmas hangon — koldulni. A fiú megnőtt. Jó emberek által oda dobott krajezárok, összekoldult kenyőrdarabok tárták fenn életét s különös, nyomorúsága daczára erős aczél- izmai lettek. Pista korában dologhoz nem szoktatták: István korában természetesen kerülte a munkát. Mikor már hatalmas suhancz lett, nagy bozontos fejében egyszer ilyen furcsa gondolatok kezdtek keringeni: „Hűm, más embernek van háza, kocsija, lova, pénze, jó ételeket eszik ezüst kanál, kés, villával!“ Tovább szőtte gondolatait: „Nekem nincs semmim, nincs hol meghúzzam magam, ha zivatar jő; öt újammal teszem számba a kenyeret, ha — van!“ „Hátha el venném mástól egy részét annak, amije van ?“ —------„N eki is maradna, nékem is lenne“ — — „Ott van a Bezgőynó asszonyság . . . ebédlő- szobájában oly sok ezüstöt láttam, mikor koldulni jártam nála s midőn durva szóval utasított el.“ Amint ezeket gondolta, egyedüli társa az éhség volt, már pedig az ily társ rósz tanácsadó. Az alkonyat közelgett. Sürü fellegek borfiák be az eget, sötéten gomolyogva az űrben. A fiú gondolatai is mind sötótebbek lettek: „azon az ezüstön mennyi pénzre lehetne szert tennni?! Valami vonta arra tájra, a hol azt a sok ezüstöt látta. Nőptelen, csendes utczába ért, ott lakott Bezgőynó. Megállt a ház ebédlőjének alacsony ablaka alatt. Villám hasította a levegőt, dördült, megrendült bele az ég, a föld s a fiú szive, agyveleje. Sötétség követé a fényt. A villámlásnál azt gondolta:
