Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-06-03 / 23. szám
23. szám. Szegzárd, 1894. junius 3. XXII., évfolyam. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az őrs g y mtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóElöfizetési ár: Egész évre . 6 fut — kr Fél évre ........................... . 3 „ — Ne gyed évre ....... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlásők 1 tézendők. küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számittatnak. A főgimnázium. A vármegyénk kulturális életét oly közelről érdeklő középiskolai kérdés csendesen halad megoldása felé, hogy egyszerre, mintegy nagy alkotás, szemkápráztatóan világitsa meg a korszakot s annak szereplőit, kik, egy Tolnavármegyére nézve szégyenletes állapot megszüntetésén fáradoztak akkor is, midőn egy áldatlan küzdelem abszorbeálta a magyar nemzet összes erőit. A végrehajtó-bizottság, mely a főgimnázium létesítésének czéljából alakult meg, a vallás- és közoktatási miniszter ur ismert engedélyező leirata alapján megindította az akcziót, mely, ha a jóságos Isten is úgy akarja, rövid néhány bó alatt régi vágyunk megvalósulására fog vezetni. A hivatkozott leirat ugyanis a főgimnázium létesítését bizonyos feltételekhez kötötte, melyek teljesítése esetében tett Ígéretet a felállításra. Ezeknek az elő-feltételeknek a teljesítése veszi most igénybe a végrehajtó-bizottság egész tevékenységét s legutóbb tartott ülésén elhatározta, hogy elsősorban a magánosok által aláirt összegek befizetésére az illetőket felszólítja s egyúttal megkeresést intéz a két legfőbb érdekeltséghez a Vármegye és Szegzárd közönségéhez, hogy hozandó áldozataik határozott megjelölése iránt hivatalosan nyilatkozzanak. Szegzárd közönségének nevében a kép- arról van szó, hogy egy rég érzett szükség- viselő-testület már meghozta határozatát s az létén segítsen, midőn egy oly állapot meg- 50000 frtos épület átengedése mellett elvál- szüntetéséről van szó, mely minden egyéb, lalta a 25000 írttal előirányzott átalakítási költségeket; hasonlókép fedezi a felszerelési kiadásokat, s ezenfelül évi 4000 írttal járul a középiskola fentartásához, ami együtt véve 178000 frt értéket képvisel. A másik fő érdekeltség a Vármegye pedig a folyó junius hó folyamán megtartandó közgyűlésén fog ez üggyel foglalkozni s semmi kétségünk benne, hogy a miniszter által köve- I telt 10000 frtnyi évi hozzájárulásából még fedezetlen részt, a 6000 frtot, el fogja vállalni. Minő újabb teherről is van szó? Számokban kifejezve a következő: a Vármegye kivet adó forintonként félszázalékos pótadót, mely évi 6800 írtra rúg; ha tehát minden adózó polgár minden forint után félkrajczárnyi újabb terhet magára vállal, ami, hogy példát hozzunk fel 10 frtnyi adó ulAl 5 krajczárt 100 I I forint után 5') krajczart tesz ki, nem csak hogy fedezve lesz a vármegye által fizetendő évi 6000 frt hozzájárulás, hanem még marad is szép összeg egyéb kulturális czélokra. Hány vármegye akadt az országban, a mely az E.M.K.E. szükségletei fedezése végett I már a korábbi időkben egyszázalékos pótadót vetett ki lakosaira, hogy egy hazafias, de távolabb fekvő czélt támogasson s Tolnavármegye riadna vissza ezen áldozat felétől, midőn ik nem dicsőséges. Az előrehaladott, a müveit, a 200,000-en üli lakossággal biró Tolnavármegye középiskola nélkül, midőn a 40,000 lakossal bíró Kecskemét városa kebelében két főgimnáziumot tart fenn? Nem, nem is akarjuk ebből a következtetést levonni arra az esetre, ha a Vármegye aránylagosan csekély hozzájárulását megtagadná. Elfogultság nélkül mondhatjuk, Szegzárd a mostani súlyos anyagi bajai közt elment az áldozatok legszélsőbb határáig s igy a kérdés eldöntése: hogy legyen e Tolnavármegyében középiskola, a törvényhatósigi bizottság hozandó határozatától függ. Egy perczig sem kételkedünk, hogy Vármegyénk. közönségének felelete erre a kérdésre igenlő lesz, a mit annyival inkább megtehet, mert ez a látszólagosan örökösnek mutatkozó teher, a mint számtalan példa mutatja az országban korántsem örökös; ezer alkalom lesz attól idővel menekülni. Azért ennek a megyének minden igaz, hü fia ott legyen, midőn a tanügy oltárán áldozni kell, hogy elhárítani segítsen Tolnavármegye történetéből egy oly foltot, mely nézetünk szerint, sohasem jöhet belé. b. TARCZA. Belgrad. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája.) A múlt hónap elején az újvidéki kir. kath. főgimnázium növendékei tanulmányutat tettek Belg- rádba. A vezető tanároknak én is egyike lóvén, feltettem magamban, hogy erről az annyit emlegetett városról egyet-mást megírok azok számára, akik a mi történetünk révén iránta érdeklődnek. Magam is vágytam látni és megnézni azt a helyet, ahol a magyar fegyver oly szokszor összeraőrkőzött a törökkel, ahol annyi kerezstóny és mohamedán vér ontatott Európa békéjéért. Este nyolcz óra tájban érkeztünk meg; a vasúti induló-ház udvarán fogadott bennünket a heh grádi főiskola egy csomó növendéke, élükön néhány tanárral, kik azután egész, ott-lótünk alatt a legbarátságosabban kalauzoltak bennünket. Volt „éljen“ és „zsivió“, csak úgy harsogott. A kölcsönös örömnyilatkoztatás után beindultunk a városba. Bel- grád este is szépet mutat; egy meglehetős hegy-ge- rinczen nyúlik végig, melyre lassan-lassan egészen ráterül s melyen igy mintha ezer meg ezer kis csillag pislogott volna. Közelebb érve e csillagok természetesen részint ablakon keresztül látszó, részint utczai lámpáknak bizonyultak, ez utóbbiak közt azonban van egy sor a főúton, a királyi palota vidékén, az már villamos szerkezetű s hatalmas világot vet a körötte levő díszes épületekre. Ezek előtt felvonulva a vendéglőhöz értünk, melyet kalauzaink a vacsorázás helyéül kiszemeltek s ahol aztán újra megeredt a kölcsönös bizalmaskodás árja annyira, hogy majd éjfél vetett bennünket a szállásra. Ezt I meg kalauzaink az u. n. Szent Száva intézetben rendezték be számunkra, mely mellesleg legyen mondva árva és szegény szerb tanulók számára alapított intézet. Reggel aztán kezdetét vette a város megszemlélése nappali világítás mellett. Kilépve a Száva- intózet kapuján, azonnal fogalmat alkothat az ember magának Belgrád épületei és utczái felől. Balra egy hatalmas két emeletes uj szabású épület díszeleg, vele átellenben egy régi, rozzant, színtelen, alacsony házfóle úgy tűnik fel, mint egy jókora sarokkő. Ez utóbbi kávéház; mivel pedig reggelire indultunk, nebányan ebbe mentünk be, hogy ilyen féléről is fogalmat szerezzünk. Néhány szerb és bolgár kávét szürcsölgetett benne s mellé e vidéki szokás szerint czigarettázott. A legkülönösebb a dologban az volt, hogy feketét ittak. E dolognak utána járván, megtudtuk, hogy keleten s már Belgrádban is isszák a I feketét egész nap; kereskedésekben majd mindenütt egy-egy csésze feketével kínálják s vendégelik meg j a vevőket, erről egy szivartőzsdében személyesen is | meggyőződtünk. Reggeli után megkezdődött a vándorlás. Egy imigy-amugy kövezett utczán felfelé menve, eljutottunk a hegygerincz ójszaki részére. Ez az a hely, ahol a hajdani vár volt s a melynek legészakibb ormán akár a szegzárdi moczfai csárda felett emelkedő orom. Ha ennek csúcsára állunk s éjszak felé fordulunk, mögöttünk képzeljük Szegzárd városát, körülöttünk magát a várat, élőttünk ép úgy látjuk a Dunát, mint a moczfai tetőről a Sárvizet Agárd mellett délnek folyni, tőlünk nyugatra ép úgy folyik a Száva, mint a Szentgáli völgyből a vadvizárok patakja; s ha ennek a Sárvízbe omlósét mindjárt a moczfai csárda alatt képzeljük nagyban, megvan a Száva és Duna összefolyásának képe. Az agárdi Leányvár meg mintha Zimony lenne. A Dunán átnézve úgy terül előttünk a torontáli síkság, akár csak a szedresi síkot látnók magunk előtt, azzal a különbséggel, hogy a duuamente Belgrád alatt jó darabon ingoványos, erdős. Maga a vár ma már jelentéktelen. Még látszanak a régi várnak hármas körfalai; a legkülső fal közvetlen a Duuapartot érintette s körben képzelve 4—5 kilométer hosszú; ezen belül a hegyormon köröskörül volt a második, a tulajdonképpeni vár fala s ezen belül az éjszaki és alig megmászható rósz kivételével a vár egyéb irányban fekvő részei körül a harmadik, itt-ott sánczárokkal alatta. Legjobban a keleti oldal volt megerősítve; három sáncz- falon, három vertvas-kapun keresztül lehetett csak a belső várba jutni. A vaskapukon még itt-ott látható egy-egy naiv ágyúgolyó nyoma, bizonyságául annak, hogy a kapukon keresztül a várat bevenni lehetetlen volt. E kapuk 50—60 lépésre lehetnek egymástól. E kapuk környéke történetileg a legnevezetesebb. A legbelső kapu bejárata alatt volt az a szoba, melyben Hunyady László emberei az áruló -Czilleyt félkonczolták; ugyan csak e kapu déli bástya falán van az a hely, ahonnan Dugovits Titusz a törökkel együtt a mélységbe vetette magát; e fal a sánczárkot is beleszámítva abban az időben lehetett 10—12 méter magas; ma már a sánczároknak csak gyenge nyomai vannak. A külső kapu alatt ! fogadta Hunyady László V. László királyt s adta át
