Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-05-27 / 22. szám
2 Mikó György, az egyház- és vármegyének ez az előnyösen ismert alakja, 1869. évi május hóban rendeltetett b. e. Bocsor Antal szegzárd-belvárosi prépost-plébános mellé káplánul s azóta szakadatlanul és — túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy —: áldásosán működik Szegzárdon az egyházi, az irodalmi és társadalmi élet sok-sok aratással kínálkozó mezőin. Másfél évig mint segédlelkész, 1870. őszétől 1883. elejéig, mint helyi káplán és immár 11 év óta mint e diszes uj plébánia első önálló lelkésze. Egy emberöltőn át dolgozik ő ott, amiut Isten tudnia adta (pedig nem mindennapi mértékben adta tudnia) kenetes újakkal osztva a vallás, az Ég e szelíd leányának vigaszát; nevelve a gyermeket istenfélő és becsületes emberré, óva a kisdedet az ártalmas ktllbefolyások ellen; és kamatoztatva erős elméje s meleg szive giráit a megyei székváros soknemü kulturális és humanitárus egyesületeiben: ő „a sok-sok aratással kínálkozó mezőkön“ mindig lankadatlan verejtékező munkás vala .. . A jubiláns plébános mondott napon délelőtti 10 órakor gyönyörű templomában liála-adó énekes szentmisét végezett az összes kerületi paptársak, 1 tanítói kar, az iskolás gyermekek és számos hívője jelenlétében. Az ezután lefolyt kerületi gyűlés főtárgyát a pécs- egyházmegyei templom- és alapítványi számadások vezetésére vonatkozó egyház-főhatósági elaboratum megvitatása képezte, mely elaboráturanak f. é. julius 1-ón történendő életbelépése mig egyrészt az eddiginél jóval több irodai dolgot és szigorúbb felelőséget ró a számadó plébánosokra, másrészt a máig fennállónál sokkalta szakszerűbb, a rendes számvitel szabályainak megfelelőbb rendszerre alapítja a templomi és kegyes-alapitványi vagyon kezelését. A déli 1 órakor felszolgált diszebéd alkalmával a házi gazda Péchy József, tolnai prépost-plébánosra, a kerület 37 éves, s e hosszú idő alatt mindenkor a testvéri szeretet szellemében ténykedett esperesére, ez viszont a házigazdára, mint a kerületnek 25 éves, érdemekkel teljes tagjára és 22 óv óta ékes latin tollú jegyzőjére emelte poharát. Éltették még a jubilánst Holndonner Ferencz báttaszéki, és anos, valamint a kerület uj s két felköszöntő \ a, mert a kerülő hatást tőn az, hogy Szegzárd két plébánosa, kik között a szegzárd- belvárosi plébánia-javadalom kérdése a múlt télen bizonyos főurak köztudomás szerint oly annyira élére volt állítva, a közöttük csak a közelmúltba hónapokig fenforgott ez antagonizmus ellenére is a legleplezetlenebb becsülóssel s az Isten szive szerinti papokhoz annyira illő, Krisztusi szeretettel viseltetnek egymás irányában. Éljen mind a kettő boldogul! — rt — A szegzárdi vöröskereszt fiókegylet. A szegzárdi vörös kereszt fiók-egylet nevében Simontsits Bólánó egyleti elnök Ő Nagysága közhírré teszi, hogy a magyar szent korona országainak vörös- kereszt egylete betegápolónők kiképzésére folyó évi julius hó 1-én újabb tanfolyamot nyit. A kiadott pályázat értelmében az üresedésben levő 11 helyre pályázhat minden fedhetlen előéletű nő 20—40 életév között, ki szabad akaratából, erkölcsi jobb meggyőződésből, hivatásszerüleg óhajt lépni e nehéz, de magasztos életpályára és ki már miveltségénél fogva is el van határozva a betegeket nem, osztály és vallás különbség nélkül türelemmel gyöngédséggel és teljes odaadással ápolni. A folyamodványok legkésőbb folyó évi junius hó 10-ig az említett fiók-egyesület elnökének nyújtandók be. A folyamodványhoz mellékelendők: a) keresztlevél, illetőleg anyakönyvi kivonat; b) ha az illető férjezett vagy kiskorú, beleegyezése a férjnek, szülőnek vagy gyámnak; c) erkölcsi bizonyítvány, mely vidéken az illető lelkészi hivataltól, nagyobb városokban az illetékes hatóság által is kiállítandó; d) hiteles bizonyítvány arról, hogy magyarul és esetleg németül is beszólni, írni és olvasni tud s kellő felfogási képességgel bír; e) hatósági bizonyítvány a folyamodó családi viszonyairól és foglalkozásáról; f) egészségi és himlőoltási bizonyítvány. Tájékozásul még a következők közöltetnek: Egy hónapi próba idő leteltével minden tanuló tartozik lekötelezni magát, hogy a hathónapi tanfolyamon kívül még legalább 5 évig marad az egylet szolgálatában és a szabályoknak feltétlenül aláveti magát. Az ápolónők három osztályban soroztainak: 1) tanulók, 2) próba-ápolónők és 3) végleges (rendes) ápolónők. A tanulók kikópeztetósüket a Budapesten levő egyleti Erzsébet kórházban nyerik. A tanfolyam hat hóig tart és a tanítás elméleti és gyakorlati. Az előadásokat a kórházi igazgató ős az alorvosok tartják és azok a betegápolás minden részére kiterjedjek. f ^ A tanfolyam bevégeztóvel a tanuló képesítő vizsgát tesz a kirendelt bizottság előtt és annak eredményéhez képest vagy mint próba-ápolónő nyer alkalmazást, vagy felmentetik a további szolgálattétel alól. Azon próba-ápolónők, kik a két óv próba időt sikeresen kitöltötték, újabb vizsgának vettetnek alá és ha ezt kitűnő eredménynyel letették, végleges ápolónőknek kineveztetnek. A javadalmak a következők: a) a tanuló az első próba hónapban nem kap fizetést, azontúl 5 forint havi dijban részesül. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (22. sz.) b) a próba-ápolónő évi fizetése 100 forinttól 120 forintig terjdhet; c) a végleges ápolónő évi fizetése az első két évben 120 forinttól 150 forintig, a harmadik évtől óvenkint 150 forinttól 180 forintig terjedhet; ha valamely ápolónő kiváló érdemeket szerez, évi fizetése 240 forintig emelkedhetik. Azonkívül mindnyájan teljes ellátást, szabad lakást és mosást kapnak és az előirt szolgálati ruha illetményben részesülnek. Megbetegedés esetén az ápolónők az Erzsébet kórház II. osztályán gyógykezeltetnek. Tiz évi szolgálat után a végleges ápolónő szolgálatkóptelenség esetén nyugdijra tarthat igényt. Az ápolónő tartozik az egyletnek okozott minden költséget visszatéríteni, ha kötelezettsége lejárta előtt tehát a fentemlitett öt és fél óv alatt az egyleti igazgatóság hozzájárulása nélkül a szolgálatból kilép, vagy ha engedetlenség, erkölcstelenség, fegyel- metlenség vagy egyéb vétség miatt elbocsáttatik. A próba-ápolónők és végleges ápolónők béke idején az Erzsébet kórházban, vagy más kórházakban működnek, vagy magánbetegeket ápolnak, de mindenkor csakis az egylet megbízásából. Háború esetén kizárólag sebesült és beteg katonák ápolására rendeltetnek ki. Oly nők, kiknek kiskorú gyermekeik vannak, csak azon esetben számíthatnak felvételre, ha hitelesen igazolják, hogy gyermekeik nevelését és fen- tartását más valaki vállalta el. Szülésznők csak kivételes esetekben vétetnek fel. ___________1894 május 27. A magyarosodás. Az 1839/40. évi országgyűlés, József nádor és királyi herczeg közbenjárására, V. Ferdinánd királyt és ennek felséges nejét küldöttségileg üdvözölhető s fejezhette ki irántuk hódoló tiszteletét magyar nyelven. Az 1847/48. évi országgyűlést V.Ferdinánd király magyar nyelven nyitá meg a nemzetnek leírhatatlan lelkesedésétől kísérve, ezáltal a nemzetet emléke iránt még inkább örökös hálára kötelezte. F jóval három évszázad előtti magyarnyelvi er idéztek vissza. 1848 ban Magyarország, a^ Asztriáva’. viszonyunk figyelembe vételével a lehető legtt tebb szabadságu országok sorába lépett nem vérontás, hanem okos és bátor politika segélyével; a robod, a tized és kilenczed megszüntetése, a polgároknak egyenjogositása, a kivétel nélkül mindenki által viselendő közterhek viselése, a felszabadult földbirtoknak arányos megadóztatása, a kivétel nélküli katonai kötelezettség által: a független felelős minisztérium vezetése alatt. Az 1844. évi országgyűlés óhaja szerint magyar nemzeti lobogó, czimer Magyarországon teljes mérvben elismert s alkalmazott jelleget nyer, magyar körirásu órczpénzek kerülnek Oh bár csak mi előbb bekövetkeznék ez, mert hisz a koporsó fedele mindent elzár, s bár egyedül kell ott is lenni, de még sincs emlékezet! S mintha most, midőn már kisírtam lelkem fájdalmát könnyebbülóst éreznék; igaz is, a köny balzsamként hat a fájó, gyógyithatlan kedélyre, be- heggeszti a sebet, melyet a csalódott szerelem hagyott hátra s elnémítja egy pillanatra a fájdalmat, hogy talán későbben annál nagyobb hévvel törjön elő. Nem is kesergek többé! A jövőbe nem tekintve, élek a múltnak, s ha olykor az egyedüllét kinos érzete kezdi lelkem marczangolni, előidézem a letűnt szép idők édes emlékeit, ezek majd beragyogják zord napjaimat, s erőt nyújtanak a további kínlódásra. De hogy meddig bírom ki, a jó isten tudja! S ha majdan elmúlnom kell, utoljára is csak azt fogod hallani: „Azt a nótát húzzad utoljára, Szerettem egy asszonyt, de hiába“! J. A libapásztor. — Rajz a pusztáról — Irta: Bibi Lajosi Meleg, rügyet fakasztó tavaszi napsugár ömlik végig a pusztán s meglebbeu a távolban, az elmosódó kunhalom tövében, a tűnő délibáb. Valami langyos, illatos szellő leng keresztül a sik rónaságon s a virágos akáczok halvány zöld levelei, ott a szikes ér szólón, lágy zsongással verődnek össze a csendes légáramlatban. Megcsillan a harmatos buzavetós s szemkápráztató hullámai benyúlnak messzire, egészen a fehér tanyákig. A dülőut kígyós vonalán, apró, csipegő jószágok nyomában, lépked egy fiatal leány, a libapásztor. Haja kőt tömött, nehéz fonatban omlik a színes pruszlikra, mely rózsás árnyalatát visszaveti a napsütött arczra, mintha még ezzel is nevelni akarná a fekete szemek villogó fényét. Piczike, meztelen lábaival gyöngéden kerülgóti ki a dülőut szegény vad virágait, nehogy rátaposson s ijedten veri el magától a zümmögő móhet, mely ajkairól akar szedni mézet. Hosszasan elmerengve tekint végig a sziken s kellemes pir önti el vonásait, mikor a delelő kutnál, az ezüstlevelü nyárfák alatt, megpillantja Pistát, a Bogáti János uram bojtárját, ki selymes birkákat legeltet a kökónybokrok között. És azután egyre inkább fogy kettőjök között a távolság. A libapásztor valami régi divatu, unott nótába kezd, melynek hangjait a szól felkapja s elviszi a kutig, a hol megszólal rá a visszhang és bubánatos szavú kis tillmkó köszönti rá Julcsára a reggelt. Fenn, a napsugaras messzeségben, énekes pacsirta csattogtatja össze szárnyait s versenyt repül a színes lepkével, mely bokorról bokorra szál. — Adj isten húgom! — szól Pista a mosolygós libapásztorhoz, mikor közel ér hozzá s erős, izmos karjával körül öleli a leány derekát, az meghajlik jobra-balra, mint az ingoványok nádja. — Adj, isten! — feleli Julcsa s szúró, égető tekintetével oda tapad a barna férfi arczba, a mely szerelmesen, vágyakozva tekint reá. Valami rosszat, félelmeset álmodtam az éjjel húgom. Zimankós, hideg fergeteg tombolt a pusztán, szakadt a zápor, a szikkadt érben raeggyülemlett a viz s elragadott tégedet magával az ár. Csicsergő, bohókás nevetés hangzott el a leány ajkáról. — S aztán ? . . Hát nem tudja kigyelmed, hogy az álom esős időt jelent? Mi rossz völna abban./. A legény homlokán egy borús, homályos árny vonaglott által s megfogta a libapásztor kezeit. — Féltelek Julcsám ! . . — Engem? — Lásd, azt hiszem, hogy a hevesen tűző napsugár meglopja szemeid fényét, a suttogó szól el- hervasztja arczod rózsáit, hogy megcsalsz, elfelejtesz egykor.. . — Pista! — szólott a leány s a pruszlik alatt hevesen kezdett dobogni a szive. — Irigység, káröröm jár a mi nyomunkban, rózsám. Sok az ellenségünk azután mész .... — Nos, mit akar, kigyelmed? — Hát látod, te is lány vagy, olyan mint a többi!... Ezekre a keserű szavakra már kitört a leány kebléből a fuldokló zokogás s oda borulva a legény ziháló, széles mellére, onnan tördelte fel a siró szavakat : Hogy milyen rossz ember kigyelmed? Van lelke
