Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-05-27 / 22. szám
1894 május 27. 3 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (22. jj pótlására alkalmatos Praeceptort tartván — a’ mire nézve a’ földes Urak-is kétség kívül segedelemmel léendenek — hivatalát további rendelésig folytat- hattya. Nem külömbeu a’ folyó esztendei 939-dik szám alatti hasonló tárgyú rendelés kapcsában, raellyhez képest járásbéli fő Szolga Biró Urak minden telhető mód tóvább 1 is ügyelni fognak, azt határozták a’ Tekintetes Karok; hogy az Oskolában járó Gyermekek ama ruha némüt, melly a’ megyének több helységeiben a< nemzeti különböztetést mintegy képezi, ’s fen tartya, tudniillik a’ rövid nanrágot, és gyapjú harisnyát, okvetetlén le tegyék; és az Os- ko'ákra, mint köz intézetekre, nézve fen forgó tekintetnek e’ részben-is eleget tévén a’ nemzethez, mellynek tagjaivá neveltetnek, minél korábban, és tellyesebben csatolják magokat. — El nézik még-is a’ Tenkintetes Karok, hogy a’ most béálló télen a’ gyermekek már kész ruhájokban járjanak az Oskolába, és e’ rend szabásnak kivétel nélkül szorító ereje csak a’ következő 1832-dik Esztendő tavaszával kezdődjön. Mellyeknek annál sikeresb eszhözlése végett — fő Szolga Biró Uraknak szakadatlan tiszti űgyc- letek, ú>iy az általok ezen intézetek eránt tudósítandó, és azok szerént hazafiúi köz munkálódásra fel szóliitandó lelki Pásztoroktól méltán várt hathatós iparkodás mellett — á’ Földvári járásra nézve Grú- ber Jósef, — a’ Völgységiben Bonyhádi Perczell Sándor és József, — a’ Simontornyaiban Magyary Kóssa Samuel,-es a’ Dombóváriban Jobaházi Dőry Sándor Tábla Biró Urakat meg bízták a’ Tekintetes Karok; hogy fel esztendőnként a< helységek Oskoláit meg szemlélvén, mind ezen végzés tellyesedésé ről és foganattyáról magoknak tudományt szerezzenek — mind a’ mit a’ dolog elő mozdítására, vagy a’ talán elő fordulható nehézségek el hárítására szükségesnek és czélarányosnak ismémének — fő Biró Urakkal, és az illető lelki Pásztorokkal egyet értve és öszve fogva eszközölni iparkodjanak ; mind ezek felül a’ Tentetetes Karoknak időrűl időre tudósítást tevén. A’ mint pedig e’ tárgyat, és általlyában az egész fenforgó á lapotot — hogy a lelki Pásztorok hivatalbéli hatóságokat, és egyóbberánt-is hívei* értelmök és indulattyokrajévő bó folyásokat tellyes zeti egyesüléssel ellenkező szokást — melly szerént minden a’ nyelyvre nézve külön való felekezetből bizonyos számmal tétetnek a helységekben — meg szüntetni rendelték a’ Tekintetes Karok. Hogy - a mint mind Magyaroknak kell ismórtetniek a’ haza lakosinak — e’ részben is a’ polgári kötelességet megoszlás nélkül, egy hazafiúi lélekkel gyakorollyák, és viseljék. Ezek mellett figyelemre méltónak ítélték a’ Tekintetes Karok a’ mesterségbéli Czóheknek álla- pottyát-is; hogy ezen a’ köz igazgatás különös pártfogása alatt lévő, és mintegy közönséges intózetkó- peu álló társaságok az illyes intézetek eránt kiván- tató szertartást a’ fenforgó tekintet alatt eine ke- rüllyék. És e’ végre szükségesnek látták jelenvalólag meg határozni; hogy C.éhbéli elöljárók csak ollyak lehessenek, kik a Magyar nyelvet tudják, a’ Czéhek gyűlései Magyar nyelven vigyék dolgaikat; minden Czóhbéli levelek, írások, és akár melly kiadások csak Magyarúl készülhessenek; ezeken kívül pedig, egy Esztendő múlva a’ Megyében mestersógbéli inasnak gyermek be ne vótettethessen, ki Magyarul nem tud. A’ köz igazgatás folyamattyában végre — a’ mint az e’ Nemes Megyén annak rendje szerént ammúgy-is általlyában Magyarúl vagyon, és jelenvalólag a’ Számadás, öszveirás, idő szakaszbéli jelentések, és illyesekre kivántató tábellák, és lajstrámok, a’ mennyire még nómelly részben deákúl maradta- nak, Magyarúl nyomtattatni, ’s illetőleg a’ Nagy Méltóságú Helytartó Tanácstól kérettetni rendeltettek — úgy az Úri székek, és a’ Nemesi jószágok kormányozására nézve — annál fogva, hogy ezek alkotmányunk szerőnt a’ köz törvényhatóság és igazgatás ágazatyai — az ezek eránt fenálló tekintetek ős rendszabásokhoz képest most azt végezték a’ Tekintetes Karok; hogy az Úri Székeken ugyan, mellyeknek jegyző könyveik e’ megyében külömben- is Magyarúl vezettetnek, sem folyamodás, sem más elő adás egyébb. mint Magyar nyelven, ne törtőnuyen, ős el ne fogadtasson; a’ mire a’ törvényes bizonyság tisztikópen ügyelend — a’ nemesi jószágok kormá- uyozása eránt pedig járásbeli fő Szolga Biró Urak a’ földes Uraságokat szóllitaui fogják ; hogy azt minden részeiben, és ágaiban Magyarúl intézzék, és folytassák; olly hozzá adással, hogy ha valahól a’ Tekintetes Karok’ hazfiúi bizodalmok ellenére ez nem történne forgalomba. Ausztriának a „magyar állam“ összetar- tozandóságának megzavarására a különválasztás miatt alkalmas czimü „Erdély nagy fejedelemségbe, Magyarországgal, a régi két haza örömére ismét egyesül. Ezzel föl is ébredtek az ugyancsak Bács által elkényesztetett olahok (jórészt eloláhosodott magyarok) és szászok. Ezeknél még előbb a horvátokat ős rá- czokat uszította föl a bécsi kamarilla a világszabad- ság, a magyar nyelv és állami jogaink érdekében kivívott győzedelmeink lerontására. A tizenegy évi vérlázitó, szomorú emlékű elnyomatása alatt, a magyar nemzetnek erkölcsi fölénye, miut szinarany a kohó salakjából, csak újra kivált. El kellett megint érkezni a nemzeti magyar nyelv érdekében jobbkilátá-u korszaknak. 1867-ben újra kellett nemzeti munkánkat óriási erővel kezdeni majdnem két évtized után, ott, hol 1848-ban ördögi ármánykodással az megakasztatott. Hogy még ma is, mennyi teendő vár a magyarosítani vágyó és rá kötelezett, a munkát kedvelő, becsületes kitartásu hivatottakra, álljon itt egy 63 év előtti, még részben mindig zsinórmértékül szolgáló megyei rendelet. A rendelet, mint mutatja, a magyarosításra hivatottaknak megküldetett. Ennek értelmében tényleg fáradoztak is annak idején különösen lelkesült papok, jegyzők és bu góbb néptanítók. A rendelet hátlapján a czimzós: „T: Pintes János Mőzsi Plébános Urnák“ — maga a végzés ekkóp szól: RÉSZES KIÍRÁS Tekintetes Nemes Tolna Vármegye’ 1831-dik Esztendei November 2l-kén és December 13-kán Szexárdon folytatva tartott köz Gyűlésének Jegyző könyvéből. 2280. 2957. A’ Magyar nyelv, és Nemzetiség elő mozdítására e’ megyében fenálló rendszabásokat — az eránt Jeszenszky János második al Ispán Úrnak elől ülése alatt meg bizott kiküldötsóg javalattya után — a’ jelen környülállásokhoz képest terjeszteni czélarányosnak látván a Tekintetes Karok — Végzést tevőnek; hogy e’ megye nem kis részben újabb ’s újabb külföldi gyarmatokkal szaporodott lakosi nemzeti egyesüléseknek, a’ zsengében leg sikeresb eszközlése végett az egy vallású községeknek csak egyféle oskolájok, és ebben a’ tanittás Magyarúl légyen. A’ Német, vagy más nyelv — olly helyeken, hol a’ gyermekek a’ Magyart most éppen nem értik — csak magyarázás, és a’ Magyar nyelvnek taníttatására — mint az anya nyelv Gymnasiumokban — használtatván. A’ miképp csak a’ Magyar nyelvet tudó személyek lehetnek Oskola tanitókká: de fő Szolga Biró Urak által a’ a lelki pásztorok egyet értésével, némelly helyeken jelenvalólag még fen forogható környülállásokhoz szabott időre adandó engedetem mellett olly Oskola Mester, ki eddig tisztyében a’ községnek bizodalmát, ős tetszését meg nyerte, ha a’ Magyar nyelvben még jártas nem volna, ezen hijány hozzá megvádolni engem, pedig ha tudná, mennyire szeretem !.. . Kicsike fülemile édes dalától csendült meg a szomszédos bokor, mintha a csók csattanását akarta volna hallatlanná tenni. A nap is magasabbra hágott a ragyogó boltozaton, sugarai hevesen tűztek le a széles rónára, mikor Pista bojtár virágos szűrét leteritette a gyep puha bársonyára s ráültette a zokogó leányt. Fejők fölé sötét, hűvös árnyat borított a nyárfa lombja s vallomásaikat nem hallotta más, csak a pusztai kútgém tetején álló gólya, mely hosszú csőrével fészkét rendezgető. Lassanként aztán eltűnt a délibáb Hűvös enyhet nyújtó szél kerekedett nyugatról s az akáczok mögött lenyugvó nap utolsó, vérvörös sugarait hintó szót az alkonyban boruló síkon. Külön csoportokban verődve haladtak a tanyák felé a jószágok, csak a kereszt-ut végénél állottak meg egy-egy pillanatra, hogy a szerelmes bojtár s még szerelmesebb libapásztor elbúcsúzhassanak egymástól holnapig. — Azután őszszel, rózsám! — Szüret után! — feleli a leány s csillagok fényénél csattan el az utolsó, bucsu-csók. Mikor aztán elmúlik a nyár s beköszönt a virágokat her- vasztó ősz, Pista bojtár is neki fpg a gólya mesterségéhez s fészekrakáshoz kezd. mértékben a’ haza ezen ügyének elő mozdítására fordítsák — a’ Tekintetes Karok különös levelekben a’ Pécsi-Megyés, és a’ g. n. e. Budai Püspököknek, úgy az Ágostai ’s Helvetiai vallású Superintenden- seknek ajánlották: — úgy különösen meg kérték va'a őket — méltoztatnának több megyebóli községeknek az Isteni szolgálatban-is nyelv, és nemzetbéli felekezetekre külön válások — melly mindenkép káros — majd következő meg szüntetése végett — ős hogy az Isteni szolgálatnak malasztya e’ tekintet alatt-is a’ haza javára, és a’ híveknek azzal öszve kötött tökéletesedésekre, boldogulásokra forduljon — a’ jelen környülállásokhoz képest rendelést tenni; hogy olly helységekben, hol a’ lakosok a’ Magyar szót általlyában értik, az Isten igéjének hirdetése, és az Isteni szolgálat, a menyire abban az egyházi szertartás az anya nyelvet követi, egyedül Magyarúl légyen. A’ hol pedig a’ lakosok nyelvbéli tudatlanságokra nézve az még nem történhetne, fel váltva, a’ Magyar nyelvnek kedvező arányban — és még olly községeknél, mellyeknek eddig csak idegen nyelven vólt Isteni szolgálattyok, az, bár ritkábban, de szűk- sógkópen Magyarúl - is tartasson. A’ mi a’ mindenhol, ha kissebb számmal-is találtató Magyarúl tudókra nézve illendő, ’s igasságos; a’ népnek uemze- tesedósre ébresztése tekintetéből jó és foganatos; és általjános törvénynek — mellyet e’ részben a’ Tekintetes Karok minél előbb hozattatni óhajtanak — elő készületéül czélarányos, ős szükséges fog lenni. A’ Köz hivatal és szolgálatokra nézve fen forgó tekinteteknél fogva továbbá azt határozták a’ Tekintetes karok — hogy a’ helységek Jegyzői-eránt már fenálló rendszabás mellett — 1 helységek Elöljárói, és a’ Templom szolgálattyához tartozó személyek-is csak ollyak lehessenek, kik Magyarúl tudnak, és ruházattyokban a’ nemzeti el - válásnak fel- lyebb órdeklet jelét le teszik Azomban a’ már előbb kifejezett tekintetből, mely helységben Magyarúl tudó, ki arra való vólna, még nem találtatnék; a’ járásbóli fő Szolga Biró Urak, — a Templom szol- gálattyára nézve a’ lelki pásztorokkal, többnyire pedig a’ földes Urasággal egyet értve — kivótelképen meg fogják engedni; hogy még egy ideig mások is választathassanak az érintet szolgálatokra A’ mellyeknek folytában szinte mint a’ nem— őkesztendő mű va a’ Tekintetes Karoknak arról jelentést tenni kötelesek lesznek. Melly végzőst fő Szolga Biró Urak a földes’ Urakkal közölvén, hogy annak sikerét, mind egyik különös körében - is eleven és tartós munkálódásának tárgyául vegye, — tiszti ügyeleteket pedig szaka- datlanúl, és minél hathatósban arra fordítván, hogy ezen végzés voltakép tellyesedgyen, és fen tartasson; a’ dolog foganattya eránt időiül időre a’ Tekintetes Karoknak tudósítást fognak tenni. 01 v. és kiadta BEZERÉDY ISTVÁN m. k. Fő Jegyző Közli: P. G. TÖVISEK. A fiumei ut. „Lenni, vagy nem lenni!“ mondá Hamlet; „Nyerni, vagy nem menni!“ mondá Moudry; mi pedig, többiek azt mondáuk: „a ki mer, az nyer!“ és elmentünk és nem nyertünk, pedig énekelni mertünk s gyönyörűen énekeltünk!... A májusi fagyos szentek lefagyasztották szép reményünk tavaszi virágkoszoruját! Elbuktunk, mint a polgári házasság, első szavazásnál a főrendek előtt! Az az, hogy — pardon — el nem buktunk, csak nem győztünk; mert az a jury, ä melyik ilyenkor ítélkezik a dalosok felett: bizony mondom, hajlamaiban arisz- tokratikusabb, magaviseletében gőgösebb, Ítélkezésében igazságtalanabb, mint a főrendiház. Szót kell robbantani e zsarnoki intézményt, mely 30 dalegylet, kö/ül csak hetet koszoruz, 23-at pecTfg ravaszul iguorál. Hagyján, ha részrehajlatlan igazság vezetné koszoruzó kezét, úe mikor azt látjuk, hogy a nótáját újra kezdő, gikszerező, hangemelő — stb. — dalárdákat díjra méltatja, a szabatosan, szépen, hibátlanul éneklőket pedig mellőzi: bizony mondom méltán felforr a vér a könnyen hevülő dalár kebelben s ily szókra fakadunk: „minek tűijük önként e zsarnoki önkényt?... mórt hordozzuk már most eme dr ága j ár m ot ? .. . Szakadjunk el a központtól, kiáltsuk ki a dalköztársaságot s énekeljünk ingyen, szabadon, jury nólkül, mint az ég madarai a tavaszi lombok között s a fényes levegőben, nem kérdezve, tetszik-e a pápaszemes kótafalóknak!“ De mit feddem őket, kik vagy nem olvassák el
