Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-05-20 / 21. szám
XXII. évfolyam. Szegzárd, 1894. május 20. 21. szám. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- ________________________egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . ... . . 6 frt — kr Fél évre................................3 n ___ . Ne gyed évre ....... I „ 50 ” Egyes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendök. küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számíttatnak. A fiumei dalverseny. A dalmüvelés Magyarországon nem egyszerűen kulturális ügy, hanem egyúttal hatalmas tényezője a nemzeti politikának. Hogy ez igy van, fényesen igazolta a pünkösdi ünnepek alatt lezajlott fiumei dalverseny. Fiumei olasznyelvü testvéreink csak úgy törték magukat, hogy Magyarországhoz való ragaszkodásukat, a magyar faj iránti rokon- szenvüket minél feltűnőbb módon nyilvánítsák, mely nyilvánított érzelmet a dalosok a magyar szív sajátságos bóditó megnyilatkozásaival viszonozták, úgy hogy az érzelmek e kölcsönös kicserélése folytán keletkezett jó viszony a leghatalmasabb támogatója a magyar nemzeti politikának. Sajnos, hogy a nemzeti politika a szám- bavehelő tényezője: a dalárügy, a magyar- országi dalárok ügyeit vezető, úgynevezett dalárszővetség mai szervezete folytán. egyenes veszélynek, a megsemmisülés veszélyének megy eléje. A dalszövetség ugyanis egy központi vezetőséget szervezett, melynek alapszabályszerü feladata, egyéb ügyeken kívül az is, hogy a dalárügy fejlesztése érdekében, minden két évben, valamely nagyobb városban versenyt rendezzen. Ezt megteszi ugyan a központ, de már arról nem gondoskodik, hogy kellő számú Versenydij álljön rendelkezésre. Most is, midőn Fiúméban harmincz dalegylet jelentkezett versenyre, melyek közül, egy jury tag nyilatkozata szerint legalább húszat kitüntetéssel kellett volna jutalmazni, volt hét versenydij. Az a dalárda azután, mely csak azért nem kapott dijat, mert nem volt, üres kézzel menve haza, közönsége pártfogásától csakhamar elesik és a dalárügy nagy kárára megsemmisül. Az azelőtti dalversenyek alkalmával 10—14 versenyző dalegylet közöl legalább nyolcz dijat vitt magával haza, mig most a I harmincz közül hét. Különben is az egész díjazás nem egész- | séges alapon nyugszik s előbb-utóbb válságot | fog előidézni, a mint hogy már részben szült | is. A győri zene- és énekegylet ugyanis már erősen foglalkozik a dunántúli dalszövetség megalakításával. A másik nagy baj. hogy Budapest főváros és több nagy város dalegyletei együtt versenyeznek valamely dsebb hely egyleteivel, mely mindég a kisebb hely egyleteinek elnyomásával végződik. Például a budai dalárda 102 működő tag közül kiválaszt 32-őt s azt szembe állítja, hogy kisebb várost hozzunk fel Szegzárd dalárdájával, hol a legnagyobb erőfeszítés mellett sem lehet 16—24 dalkedvelő egyénnél többet összetoborzani. A nagyobb már, egyéb dolgoktól eltekintve, tagjai nagy számával is elnyomja a kis- sebbet. S igy, ha ez az állapot tovább is fenn- tartatik, csak a fővárosban lesznek dalegyletek, a kisebb helyek egyletei feladva az aránytalan küzdelmet, elvonulnak a térről, hol számukra csak kimodhatatlan nagy fáradtság és azután elnyomatás sorsa vár. Ezen a bajon pedig csak úgy lehetne segíteni, ha a versenyző dalárdák a hely lakosságának száma rá nyjához mérten csoportosíttatnának, mely állandó működési teröket képezi. Az első csoportban lehetne azon dalárdákat versenyeztetni, melyek 50000-ig terjedő lakossal biró városból valók. A második csoportban az 50000-et fölöző lakossággal biró városok dalárdái versenyezhetnének. Végre a harmadik csoportban versenyezhetnének a fő- és székváros dalegyletei maguk között. Ily csoportosítással, nézetünk szerint, el volna érve a czél, mely pedig nem az, hogy a nagy városoknak dalárdái számbeli fölényükből kifolyólag kipusztitsák a kisebb helyek dalegyleteit, hanem az, hogy minden fejlődő központ bírjon oly dalárdával, mely egyrészt a nemzeti kultúra, másrészt a nemzeti politikának tegyen kétségbevonhatlan szolgálatokat. b. TARCZA. Egy fiatal leány emlék-könyvébe. Kedves lánykai nem tudom, mit írhatnék Emlékeid ftlzérei közé, Drága jókivánatból van ott elég. Viruló szép koszorút fonhatol. Emlékeid örök virágibol. S füzórid közt még sincs meg egy szál virág, Ide tűzném, de szóval nem lehet, Lelkem mélyén rejtőm hát el bimbaját, Ott nő, fejlődik s el so’sem virul, Nektárt szív ott majd szivem ajkirul. . Koszorút, ha fonsz, emlékeid fölött, Ábrándos kis leány s ha ilyen szált Nem találnál ott a sok között, Akkor jöjj érte s a legszebb virágom Keblemből koszorúdba od’adom. Bártfai János. Adria gyöngye. Régi vágyam volt Adria gyöngyét, Fiúmét lát- I hatni, s e vágyam végre teljesülhetett éppen olyan alkalommal, midőu az anyaországból összesereglett dalosok bemutatták a magyar dal szépségét. A magyar dal meghódította Fiume olasz lakosait, kiknek ajkairól örömmel hallottuk a szűnni nem akaró „éljen“ és „evviva“ hangoztatását, j Az arany kalászt termő Alföldről, a bérezés erdélyből, a Kárpátok közül, a Duna mellékéről sietve robogtak a dalospk dübörgő vonatokon hegyeken, völgyeken, síkságon keresztül, hogy a dal zengze- tével meghódítsák újból féltett kincsünket és hogy testvéries ölelkezésben egygyé forrjanak fiúmé város olasz lakosaival. A nyelvben ős szokásban idegen testvéreink oly impozáns módon adtak szeretetöknek kifejezést, mely örökké emlékezetes lesz mindazok előtt, kik eljöttek, hogy az ének varázsával harmóniát öntsenek a szivekbe. Elragadtatással gondolok vissza az eltöltött rövid napokra, melyeket Magyarország tengeri-kikötő városában töltöttem. Örülök, hogy megismerkedhettem e remek fekvésű várossal, hol a különben is nyüzsgő élénkséget, a sokféle idegen tarkította. Nagy fontosságot helyezünk kereskedelmi szempontból Fiúméra, de meg is látszik ez rajta. Óriási az az összeg, melyet a magyar állam reá költ és teszi ezt azért, hogy felvirágoztassa és a magyar tengeri kereskedelem forgó pontjává tegye. A szépen emelkedő város kellemes benyomást tett reám, mely a quarnerói öböl legpompásabb részében terül el. A hegyekről, a tengerpárton épült palotákból gyönyörű kilátás nyílik a kéklő tengerre Kikötőjében évenkint 3-4 ezer hajó fordul meg, melyek nemcsak az európai kikötőkbe, hanem még Amerikába is elvitorláznak. A mólók (révgátak) öt nagyobb öbölre osztják 1 kikötőjét, melyek örökösen telve vannak kereskedelmi I hajókkal. Legnagyobb forgalmat az „Adria“ magyar gőzhajózási társaság teremt. A magyar állam 12 milliót költött már Fiume kikötőjére. A tengeri kereskedelmi építkezés valóságos remekei a Mária Theresia, az Adamich, a Sza- páry, a Zichy, Stephania, Rudolf révgátak. Mielőtt magát a várost részleteiben bemutatnám megemlítem, hogy azt Mária Terézia királyné csatolta hazánkhoz, s 1807-ben törvényesen a magyar koronához tartozott. Később Horvátországnak került birtokába ős csak a kiegyezés óta csatoltatott újból Magyarországhoz, s közvetlenül a minisztérium vezetése alatt áll, az országgyűlésre képviselőt küld s a kormányt magyar kormányzó képviseli, ki a főrendi háznak is tagja. Fiume kiterjedése igen kicsiny, alig 20 négyszög kilóméter; lakosainak száma közel 26 ezer, kik legnagyobb részt olaszok ős horvátok, kisebb számban pedig németek ős magyarok. Az uj városrészben figyelmemet felkeltette a Deák Corso, Via del Corsó, Via della Riva, Via de Molo. Néhány szép tere is van. Ilyen az Adam ős Örményi piazza, Giardinó Elisabeta. Az épületek közül megtekintésre méltó: a színház, a városház, a dóm, a consulatusi palota, a ca- sinó, a tengerészeti igazgatóság palotája. A papírgyára érdemes a megtekintésre, mely gyártmányait Görög-; Török- és Angolországban is értékesíti, sőt Egyiptomban, Indiában és Brazíliában is van piacza. Az öbölbe utazva látjuk a torpedógyárat, a dohánygyárat, — melyben 3000 munkás nyer foglalkozást, petroleumfinomitó, rizshántó- és keményítőgyárat.
