Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-01-14 / 3. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (3. sz.) lOBx jaiiuili' 14, 2 tak; igy még a Duna és Tisza kö^é, a hol a slavónilák és Baranyában is sokácz néven szerepelnek, megkülönböztetésül az övékével t • majdnem egészen egyező nyelvű görög keleti ráczoktól. Az átköltözködölt slavóniták és hor- vátok helyét kivált Slavóniában szerbek né- pesilék be. Magyarország ez időtől fogva Hor- vát-Slavónországnak a magyaréba való nyelvi beolvadásáról mindenképen beszélhetett s mondhatni örökre. Zrínyiek és Frangepánok ott Magyarország számára többé nehezen teremnek ! A régi erdélyi és magyarországi, egymást áthidaló megyékben sok ezernyi magyar család eloláhosodott már előbb, kivált az érré alkalmas 18. században s ma sincs e lehető- ségnak akadálya elhárítva. Magyarországnak legmagyarabb tájait sem véve ki, ha oda földmivelő letelepedők nem is, de igen sok kézrnivesek vándoroltak be. Ezek az ő gyakorlati szellemi fölényükkel az ipar és anyagi jólét előmozdítása állal e haza előnyére, azonban a nyelvükhöz tüntetőleg való ragaszkodásukkal a magyar nyelv fejlődésének hátrányára voltak; kik csak e században előbb hazafias érzelmeik által, s most már nyelvünknek általánosan való elsajátításával közös hazánk megbecsülhetetlen tagjai. A hol letelepedések történtek, ott a vezérnyelv az igy megalakult többség nyelve lett. Az idegen nyelv a magyarral szemben pedig annyira vezérnyelvvé lett, hogy a hol a magyar elem határozottan nem volt a jövevények fölött számával többségben, ott a magyar az akkori kedvezőtlenül mostoha, a magyar nyelvet sehonnan nem támogató körülmények következtében, ha el nem pusztult még, legalább is az idegenbe beolvadóban volt, vagy szerfölött megfogyott. Például itt csak néhány helyről mint: Báthaszék, Fünfkirchen, Ofen, Tolna, Mohács stb. A magyar csak olyan nyetvhatáron hódított, a hol a földesúr tősgyökeres érzelmű maradt és anyagilag is szerepelhetett. Ily esetek azonban csak fehér hollókként tűntek föl. Az elmúlt századbeli királyaink testi élet- fentarlási és világpolgári szempontból általában, a mint egyéb országaikban, úgy nálunk is a tűrhető anyagi jólét elveit kívánták megkedvelteim. Igazi, megnyugtató jólét azonban létre nem jöhetett Magyarországon a sok faji, s alaltomban a bécsi függeteg érdekű ellentétek miatt. Ausztria pedig a Magyarország ellen s egyebütt a világhatalmi uralkodhatása czéljából eddigi elpuskázott ügyefogyott politikájával szintén nem éldelhelte mint czélté- veszteti fáradtságának gyümölcsét: az őszinte I Jelkiismeret-szülte jólétet. Bécs a múlton okulva, nyílt erőszakoskodás helyett Magyarországnak csendben esz- közölhetendő bekebelezésére, mint biztosnak képzelt czélja elérésére, engedékenyebbnek mutatta magát Magyarország jogainak életre- keltése érdekében. Alkottattak törvények az igazságszolgáltatás, a közigazgatás érdekében, melyek kiszolgáltatása- és vezetésére rendszeresített állásokra nagyrészt belföldiek helyeztettek. Állandó katonaság'tarlása szerveztetett, bevezetendő idegen vezénylet alá önkénlesek- fizetelt- és összefogdosottakból; ellenében a még e század elejéig a bandériumos nemesi és ^S/^Q-ben utoljára a valódi lionszeretetből kardot rántott hősi, magyarul vezényelt fölkelőknek regebeli dicsfénye hasztalanul törekvő elfályolozására. A latin nyelv jobban mint bármikor volt a hivatalokra képesítő iskolák tanítási, s általában az okiratozás és hivatalos érintkezés nyelve. A magyar nyelv csaknem kizárólag a magyar munkásosztály közlekedésében maradt meg, s nála, mint a tősgyökeresség e hűséges kezelői közt szerepelt. De ne vádoljuk őseinket! A magyar műveltség és nyelv fényes múltú királyaink alatt a szomszédos külföldön is hódított, kivált azon országokban, a hol a magyar fölényt tisztelettel tekinték és a magyar barátságot nem veték el. A mohácsi vésztől fogva Mária Teréziáig fontos politikai érinl- kezhetés czé!jából előkelő politikusaink megtanulni iparkodtak a latinon kívül törökül, németül, francziául. A két utóbbit szintén már jóval II. Rákóczy Ferencz fölkelése előtt s befejezőig ily czélból még a szathmári békekötésig. A német nyelvet, mert nálunk már sokkal ezelőtt a protestantizmus anyagilag és erkölcsileg is segélyeztetett többször Németország protestánsai által; a franczia nyelvet megtanulták, mert Francziaország élesen volt érdekköri ellenese Ausztriának: Francziaországtól azonban legtöbbet csak elvben nyer. vén támogatást. Európa ugyan a mohacsTyés2 I után elég késő rokonszenvezett Magyarország ügyei iránt; de mert őseink a sors minden- ünneni csapásai alatt is szívós kitartással erélyes törekvéssel képesek voltak az ő (német, franczia stb.) nyelveiken honfiúi fájdalmaikat azok rokonszenvéiért és segélyeikért, megindító esedezéseikkel ő előttük kitárni; mégis legalább elég idejében történt e rokon- szenvezés keresése őseink által arra, hogy a szathmári békekötés engedékenyebb megszer- I késztetésének tanúsága szerint, utána is Ausztria mintegy erkölcsileg s okossági ag is kénytelennek látszott Magyarország iránt loyalisabb I politikát követni. III. Károly alatt tehetősb őseinknél már e nyelvismeretekhez azoknak világpolgári műveltségre képesítő simasága is társult; s fenti összes körülmények nem ke- vésbbé járultak ahhoz, hogy a beözönlött idegeneknek eszük ágába sem jöhetett, miszerint ők a magyar nyelv megtanulására magukat rászánják egyhamar. Pápay Géza. A szegzárdi önk. tornász tűzoltó- egylet közgyűlése. Folyó hó 6-án délelőtt 10 órakor a városház dísztermében tartotta a szegzárdi ónk. tornász tűzoltó-egylet évi tisztújító közgyűlését, mely az egyesületnek fennállása vagyis 1873 óta ez volt a XXII. tisztújító közgyűlése. Boda Vilmos főparancsnok foglalta el ez alkalommal az elnöki széket és jelenté, miszerint egy. leti elnökünk az ép e pillanatban folyó Jókai-ünne- pélyen Budapesten hivatalos kiküldetésben lévén, a mai közgyűlésen részt nem vehet s miután az alel- nök is akadályozva van a megjelenésben, elnöki megbízásból a mai közgyűlést ő vezeti s azt ezennel megnyitja. Első sorban fel olvastatja a múlt évi jegyzőkönyvet, mely észrevétel nélkül hit Felolvastatja ezután egyleti titkár által _______± a múlt évről szóló következő jelentést: Tisztelt közgyűlés! A szegzárdi önk. tornász-tüzoltó-egylet alapszabályainak értelmében van szerencsém az elmúlt 1893. évről szóló jelentésemet a következőkben előterjeszteni : ’ Az egylet pártoló tagjai az 1893. év január 1-től újabb 3 évre, tehát 1895. deczember 31-ig, összesen 217-en, évenként 419 írttal kötelezték magukat, hogy egyesületünket anyagilag támogatni fogják. Szép szám ez, igen tisztelt közgyűlés, de teSzerémi grófné..... Matejka Janka k. a. Ernő, unokája ..................Dobrovits Sándor ur. Báró Örkényi, ezredes . . Dr. Varga Pál ur. Kálmán 1 .... Geiger Károly ur. Piroska [ T0 onai | . . Fugerlh Mariska k. a. Tímár K. nevelő-int. lulajd. Somogyi Elvira k. a. Todorka . ..................Matejka Károly ur. Sz erafin.........................., Lengyel Maliid úrnő. Koszta, lelkész . Mártha ) Flóra Janka Vilma Berta Katicza | növendékek í az intézetben Lengyel Ferencz ur. Smeral Etelka k. a. Beszédes Irén k. a. Fischer Miczi k a. Somogyi Maris k. a. Parti Ilonka k. a. Engelhart Olimpia k. a. Galambosné.......................Dobrovits Sándorné úrnő. Pi nczér. . . . . . . . Somogyi Károly ur. A darab kezdetén üdítő benyomást gyakorolt, az intézetbeli növendékek bimbó koszorúja; olyan jól esett a szokott kóristánék helyett igazi leánykákat látni, kik mindhatan egyenlő világoskék ruha és fehér köténykével, a pensionat hölgyecskék igazi korával helyesen vigyáztak a gyakori végszavakra és olyan összevágóan csicseregtek, mint természetesek voltak hol ájtatos, hol pajkosan kiváncsi arczaik. Somogyi Elvira k. a. kellemes megjelenéssel, jól betanult párbeszédet nyújtott. A darab hősnői, a „nagymama“ és „Mártha“ hizelgés nélkül mondva, remekeltek. — Az elsőben, Matejka Janka kv a. kitünően beleélve magát szerepébe, olyan szerető, jóságos és előkelő nagymama volt, hogy a nagyasszony, kinek számára e darab Íródott, is úgy meg lett volna vele elégedve, mint a tapsoló közönség. Smerál Etelka k. a. (Mártha) egész játékán, a bájos egyszerűség és színésznői tehetség minden árnyalata, vibrál végig, hogy a közönséget oda viszi magával, ahova akarja, s annak ott kell sírni, ka- czagni mint néki (vagyis a szerzőnek) tetszik; nyílt jelentnél is többször megtapsolták. S ha nem tartózkodnának annyira a szinpadi hatáscsinálástól, akkor az unokafelisroerési jelenet, ilyen két művésznőnél, bizonyára szirtesebb lett volna. D o I r o v i 11 Sándorné úrnő, jól felfogva a helyzetet, megmutatta, hogy mellékszerepből (Trézsi) is lehet jellemet alakítani. Fugert Mariska k. a. (Piroska) oly helyes hanglejtéssel és melegséggel játszott, hogy meglepő gyors a haladása tavalyi első fellépte óta, és újra arra az önző nézetre hoz bennünket, hogy ha mára közönség kedvéért nem játszik kétszer egy idényben a tisztelt társulat, legalább tegye azt meg e szép fejlődés érdekében. Lengyel Matild úrnő (Szerafin) az igen há- ladatos szerepét kihasználva, a szükséges tudákosság, érzelgősség és féltékenység szatyráját pompásan, mondhatni páratlanul adta, és ő mentette meg az előadás vígjáték voltát. A mennyiben e darab, leszámítva: az ezredes mérgelődését, a lelkész körmondatait és „Ernő“ naiv pajkosságát, „Szerafin“ és „Tódorka“ szerepek nélkül nem vígjáték, hanem színmű volna. „Tódorka“ szerepe Matejka Károly űré volt, ki zseniálisan játszotta meg szerepét. Geiger Károly ur (Örkényi Kálmán) mély érzésű correct páthoszszal beszélt, melynek erejét, láthatólag készakarva maga mérsékelte, félve a hatástól. Dobrovits Sándor ur (Ernő), az életről még felületesen és könnyelműen gondolkodó naiv kópét azon routinnal adta, melylyel minden szerepét szokta játszani. És roppant téves azok nézete, kik hangjának kevesebb flegmát ajánlottak Ha az ő beszéde nem az elkényeztetett pajkos, grófi unoka könnyed közönyös modorában van tartva, hanem úgy énekelne, mint egy szavaló gimnázista, akkor egy szerelmes hőst szenvelgő torzkép lett volna; és nem az a naiv rosszaság, aki imádottját viszontlátva, édelgés helyett — leül enni. Dr. Varga Pál urés Lengyel Ferencz ur e két megöregedett színész, kiket látva, nem szoktuk elhinni, hogy úgy tanulták be szerepeiket, hanem egészen egyszerűen úgy növekedtek volna fel benne. A szereplő hölgyeknek nyolcz nagy és hat ki| sebb, pompás rózsa-csokrok nyujtattak át. Roboz László urat, mindannyiok érdeméül legyen mondva, se nem láttuk, se nem hallottuk; lévén ő konvencziós súgója a társulatnak. Fogadják mindannyian a nyújtott műélvezetért hálás köszönetünket. A 11 órakor végződő előadást táncz követte, melyről másutt referálunk. Paskusz Emil.
