Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-05-06 / 19. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (19. sz.) ban semmi, Szegzárdnak pedig, melynek lakossága azt az összeget már egyszer megfizette, nagyon sok s végre is az igazság azt követeli, hogv ő engedjen. Most még a nagylelkű elhatározás tere van nyitva számára, később csak az elhárit- hatlan kényszerűségnek fog engedni. Szivünk egész melegével kívánjuk és pedig kizárólag az ő érdekében az elsőt s éppen azon okból viseltetünk ellenszenvvel az utóbbi iránt. b. _2 ___________________________________ Me gyei kultúránk. Tavaly egy irodalmi társulat érdekében emeltem szót, oly társulat érdekében, mely feladatát nemcsak a szorosan vett irodalom kultiválásában lelné, hanem abban is, hogy I terjesztené a magyar szellemet, bevinné a németajkú községekbe a magyar szót, megjutalmazna érdemes tanítókat, pártolná a szín- művészetet, tartana tanulságás felolvasásokat sib., szóval felölelné a magyar kultúra összes ágazatait. S mindezt annyival inkább is lehelné, mert e sokoldalúság — mint azt tavalyi czikkelyeimben is kimutattam — éppenséggel nem bénítaná meg a tervbe vett társulat hasznos működését. Sokan helyeselték a felvetett eszmét; de azok is sokan voltak, kik az ilyen irányú társulatban a dunántúli kullur egylet vetély- társát vélték látni. S csakugyan ezt a látszatot adta a leendő Irodalmi Társulat még ki nem dolgozott programmja, de hangsúlyozom, hogy csak a látszatát. Mert én . szerintem az Irodalmi Társulat a nép szellemére, ér- —rosan vett kultúrájára kívánt mig a dunántúli kulturegyletr\ek ^gi jóléte is kell, hogy gondját z a D. K. E. létesítőinek szeme előtt főleg az anyagi momentumok: a fillok- szera által sújtott nép elszegényedése s kivándorlása lebegtek. Jogosult tehát az a feltevésem, hogy a D. K E. a nép anyagi jólétének kérdésével függ lulajdonképen össze. Hogy e mellett figyelmét a nép kultúrája sem kerülné el, csak természetes, hisz a nevében is már ezt a feladatot rejti magában. Az általam tervbe vett Irodalmi Társulat tehát éppenséggel nem lett volna riválisa a dunántúli kulturegyletnek, hanem ellenkezőleg vele párI huzamosan haladó egylet, mely jelentékeny mérvben lett volna segítő eszköze, támogatója, hogy úgy mondjam, kiegészítő része, mely nagyban megkönnyítette volna a D. K. E. nehéz feladatait. Ámde nem sikerült az aggodalmakat eloszlatnom s igy egyelőre le kellett mondanom arról, hogy a tervbe vett eszme a közel jövőben megvalósulhasson. S ezt annyival inkább is tehettem, mert éppen akkor járt hire, hogy megyénkben is erősen készül szervesz- I kedni a D. K. E. s a mozgalom élén vármegyénk ügybuzgó főispánja áll. Azóta majdnem egy év telt el s olt állunk, a hol állottunk. Se Irodalmi Társulat, se D. K. E. — se rőf, se posztó. Ha már elejtették az Irodalmi Társulat eszméjét, legalább vigyük a D. K. E. ügyét előbbre. A mi megyénkben hála Isten meg van az érzék a kultúra ügyei iránt, van elég értelmiségünk, hogy belássuk a kultúra fontosságát, csak az az egy indolenczia ne volna. Ne vigyük át a halogatás és hosszas | vajudozás rendszerét társadalmi életünkbe is. Leheljünk egy kis életet a holt betűkbe. Szóval, uram, tegyünk már valamit. A Közép-Duna szabályozása. Múlt számunkban már jeleztük, hogy gróf Bethlen András földmivelósügyi miniszter ápr. hó 29-én nagyobb társaság kíséretében tanulmányútra indult a Közép-Duna szabályozási munkálatainak megtekintése végett. A miniszter e tanulmányújának mindenesetre rövid idő múlva nagy eredménye lesz, | mert közvetlen tapasztalásból győződhetett meg, hogy a megkezdett szabályozási munkálatok keresztülvitele által nem kell minden tavaszszal a Duna melletti lakosoknak attól rettegniük, hogy a szennyes ár elpusztítja vagyonukat épp úgy, mint elpusztította a hullámsirból most nlát/feltámadt Gerjen községet. A szabályozás következtében nemcsak óriási földterületek biztositattnak az árvíz elöntéseitől, hanem a hajózás is a medermélyités és a Csanádi átvágás által állaudóan biztosittatik és megköny- nyittetik. Igaz, hogy a Közép-Duna alapos szabályozása milliókba fog kerülni, de ezt megteheti, de meg is kell tennie a kormánynak; mert az államháztartás egyensúlya helyre állván, mi sem áll útjában, hogy ezen égető kérdést, mely már évek óta vajúdott, véglegesen megoldja. A földmivelési miniszter nagyfontosságu útja két napot vett igénybe s leutazott a drávai átvágásig s innen Gombosra menve, Szabadkán keresztül vasúton tért kíséretével együtt a székesfővárosba. A miniszternek a Dunán megtett utjával rgSz I letesen foglalkoztak már a napilapok, azért ^1 mellőzve, mi csak arról adunk hirt, ami bennünket I tolnamegyeieket közvetlen közelről érdekel. Ugyanis több kilómóter hosszúságban nagy I párhuzammüvek lesznek keresztttlviendők a Dnna I összeszoritására Duna-Földvár és Bölcske kö- I zött. Paks várossal szemben pedig egy nagy pá^. zammü s a város felett folytatólagosan a már elkészült régzszel nagy partbiztositási munkálat fog készülni A miniszter Gerjen mellett elhaladva, örömmel látta, hogy az elpusztult község már szópen felépült. Tolnavái megye küldöttsége a dombori hajóállomásnál fogadta a minisztert. Az állomás fel volt lobogózva s taraczklövésekkel üdvözölték a magas vendéget. Ott voltak: Széchenyi Sándor főispán, Sí- m o n t s i t s Béla alispán, P e r c z e 1 Dezső képviselő- házi alelnök, Dőry László központi főszolgabíró, Závody Albin kir. tövónyszéki biró, Fischer tolnai uradalmi jószágigazgató, Tolna, Fadd községek elöljárósága jegyzőikkel, B o g y i s z 1 ó község jegyzője s nagyszámú közönség a környékből. Gróf Bethlen András miniszter a főispánnal ülve egy hintóba, először megtekintette a régi faddi Dunakanyarét egy holt ágának most folyamatba vett teljes elzárását. Az óriási kanyarulatot tevő azon nagy töltés, a melyet a nagy árnál sehogy sem tudtak megtartani., igy egészen feleslegessé fog válni s egy sokkal rövldebb vonalon uj megfelelő töltéssel meg lehet majd védeni az egész területet. Innen elhajtatott a miniszter a tolnai Dunaághoz, melyet most szintén elzártak s a melynek elzárási gátjához csatlakozik az uj mentőgát. Ez elzárás akadályozni fogja a felülről érkező nagy árnak betódulását a régi Duna-kanyarulatba, de mivel az alsó részét nyitva kell hagyni, már egészségi szempontból is, a felduzzadó ár mégis' lassanként be fogja ugyan tölteni ezt a kanyarulatot is. — Itt megemlítjük, hogy a miniszter ígérete szerint a tolnai holt Dunaág felfrissítése végett zsilipet fognak építeni, a mi közegészségügyi tekintetből elmulaszthatatlanul szüksége' is, nehogy a megposhadt viz kipárolgásától veszélyt epidémiák üssenek tanyát. A felfelé tóduló ár eile maga Bogyiszló község kitünően védekezett eddig saját töltésével, de nem lehetett sem Tolna városát, sem a Drashe-uradalmat, sem a kalocsai érseki uradalmat arra szorítani, hogy folytatólag hasonlóan védjék területüket, a minek azután mindig az elöntött Bogyiszló fizette meg az árát, de ezeket most rákényszerítik, hogy e gátakat teljesen megfelelőleg építsék ki s igy Bogyiszló is minden eshetőséggel szemben biztosítva lesz. A miniszter Domboriból távozva, a küldöttség előtt teljes megelégedését fejezte ki a tapasztaltak felett. Ezután a hajó Csanád község mellett kötött ki egy rögtönzött állomáson, hol egy 4 kilómóter hosszú átvágáson több ezer ember dolgozik. Ezen átvágás által 16 kilóméterrel rövidül meg a Duna _________________ 1894. májusa Gy ilkos anya, melylyel a teremtő megver, S a halálba taszít, gyilkos az a fegyver: Nyugtalan, vádoló rossz lelkiösméret, Olthatatlan tűz ez s meg nem haló féreg! Mi jövendő vár még a satnya magyarra ? Arra, kivel nem birt idők zivatarja; Az ellen vaskeze le nem teríthette, Most önkezótől lesz dicstelen önveszte! — Rétfaluban nincsen vége a sirásnak, Minden istenadta nap újabb sirt ásnak; Sok szegénynek nincsen betevő falatja, De azért magzatit egyik sem halatja. Egyik sem halatja, mégis halnak rendre, A zsenge virágnak ugyan nagy a rendje. Yida Páléknál még vígan perg a rokka, Épen két-kót gyerek jut a négy sarokba. Gazd’uram betüzget a nagy bibliába’, S nem esik a munka s olvasás hiába; Szegényes bár sorsuk, élnek békességben, Megelégedés közt piros egészségben. Már kora hajnalban talpon a ház nagyja, Alkonyig a dolgot félbe egyse hagyja; Mig a növendékek iskolába mennek, Hol gyümölcse zsendül szívnek s értelemnek. Szegény ember dolgát boldog Isten bírja, Yida Pálék sorsa égben volt megírva, Az volt ott megírva fekete betűvel, Hogy fájdalom nélkül életük sem tűn el. Beteg a kis Pali, beteg a kis Örzse; A kiket mindeddig fehér angyal őrze, Most fekete angyal jön értök sebesen, S megfojtja. Siratja a ház keservesen. Őszi levélhullás ideje volt épen, Szomorú hiány van Vidáék kertjében; Szeretet melege, köny sürü harmatja A virágok éltét vissza nem adhatja. Nap nap után múlik, de csak sajog a seb, Nem forr az be mindjárt, bár idővel kisebb, Orvosság a munka, a megnyugvás balzsam — A Vidáék sebe enyhül lassan-lassan. A sok dolgos kézben szinte ég a munka. Hajnaltól estéig nem volt, a ki unta. Áldás volt a munkán, a föld buján termett, Vida Pálék színig tölték a sok vermet. Peti, Miska, Bandi egymásután sorba’ Szópen bele jöttek a katona-sorba; A hazát szolgálni nem a világ, mondják — Hamar elvetették ennek is a gondját. Haza jöttek rendbe, a miként elmentek, Becsülettel hagyták ott a regimentet, Aztán háztüznézni ment a szomsződuram, Tán csak van még három leány a faluban. Volt. S igazán helyre leány mind a három, Nincs különb náluknál nagy messze határon; Nagy illendőséggel hirt adnak a papnak, S jó homoki borral lakodalmat csapnak. De van a kertnek három virágszála, Három fiatal szív lehajol hozzája. Szerelem illatja őket megigézi S írigyöket az Isten áldása tetőzi. — A Vidáék családfája beh virágos, Rá boldogság fészkel, mint madár, ott szálldos; Uj meg uj hajtás az agg törzset ifjitja, Kikelet a telet szinte felvidítja. Fanyar Andrásóknál üres verem tátog, Fanyar Andrásők ezt igy akartátok: Az egykós házaknak leve nagy romlása, A szegény népségnek felvirágozása. — Vedd eszedbe népem, a mi írva vagyon: „Az asszony méhének gyümölcse jutalom.“ Szemed fénye legyen a gyermek! így látod, Nagynak, virágzónak szép Magyarországot. Sántha Károly-
