Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-05-06 / 19. szám
XXII. évfolyam. 13. szám. Szegzárd, 1894. május 6. TOLNAMEGYBI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre ...........................6 frt — kr Fé l évre................................3 „ — „ Negyed évre...........................I „ 50 „ Eg yes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Megjelen: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az hetenkint egyszer, vasárnap. lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetézendők. küldendők. tések jutányosán számíttatnak. Hanny Gábor kanonok ur. Ha netán akadna valaki e lapok olvasói közül, ki e czikk érthető czimzése után is, helyi ismeretség hiányjában, nem tudná, hogy sorainkban kiről van szó, azzal kölelesség- szerüen ezennel tudatjuk, miszerint Hanny Gábor ur Pakson, Faddon és Szegzárdon plébánoskodott s a múlt évben, kétségtelen érdemei méltánylása folytán, pécsi kanonokká lön kinevezve. Jellemzésére, mi szegzárdi lóm. katolikusok, kiknek őt, mind majd egy évtizeden keresztül lelkészünket, közvetlen szemlélet folytán alaposan megismerni szerencsénk volt, elmondhatjuk, hogy ő egy páratlan buzgóságu, teendőiben fárádságot nem ismerő pap; tiszta jellemű, becsületes ember; de — egész őszinteséggel kénytelenittetvén jellemzésében eljárni, — ki kell nyíltan mondanunk, hogy egyszersmind páratlan rossz gazda is. A szegzárdi róm. katolikus hitközséget nagy adóságokkal terhelten hagyta el és egy oly örökségben részeltette, mely már hónapok óta tartja volt hiveit a legnagyobb izgatottságban s a legkellemetlenebb helyzetet teremtette meg számukra. A dolog rövid története a következő: a pénztárosi állás a nyolczvanos évek közepe táján megüresedvén, az ő határozott pártfogása, hogy ne mondjuk erőltetése folytán pénztárossá egV azelőtt kaczkiás őrmesterként szereplő, kisőbb testileg megnyomorodott egyén választatott meg, ki nem sok idő múlva oly költekező életmódot folytatott, mely, vagyoni viszonyaival arányban nem lévén, az érdekeltek gyanakodását méltán felkeltette. Magán utón, később hivatalosan, többször lett e körülményre figyelmeztetve, de megfoghatatlan bizalma, mely beismerjük, kizárólag a becsületes emberek hibája szokott lenni, mindég talált mentséget a pénztáros részére és nem alaposan teljesített pénztár-vizsgálatai után mindég azt jelentette a hitközségi tanácsnak, hogy a pénztár teljesen rendben van. Azonban a felmerült gyanú idő folytán újabb tápot nyervén, a tanácsban újabb és erélyesebb felszólalások következtek be, mig nem a sok sürgetésre teljesített alapos pénztári vizsgálat hibákat fedezvén fel, a pénztáros öngyilkossá lett. Midőn a pénztáros e tette folytán a gyanú még erősebb lett, felszólittatott Hanny G. ur, hogy a pénztárban mutatkozó hiányt a pénztáros magán vagyonára vezetendő biztositási eljárás utján igyekezzék fedezni, mely felszólításra a hivatalos jelentése az volt: hogy a hiány oly csekély, hogy a pénztáros ingóságaiból, . melyet nagylelkűen a hitközségnek hagyományozott, teljesen fedezve lesz. Ekkor már hírlapi támadások is jelentek meg a hitközségi tanács ellen, minek következménye lett, hogy a számadásoknak szakértők általi megvizsgálása elrendeltetett s a tanács az ügy felderithetése czéljából, egyház- megyei felsőségénél maga ellen a fegyelmi vizsgálat megejtését kérelmezte. I most jön a dolognak a legszomorubb része. Hanny Gábor ur, hogy magát mentse, benyújtott védekezésében, úgy a pénztáros megválasztásért, mint az előfordult és 2916 frt 12 krban megállapított, sikkasztott összeg megtérítése tárgyában, a felelőséget teljesen a hitközségi tanácsra hárítja. A hitközségi tanács természetesen el van határozva igazai védelmére s mi a nyilvánosság útját választjuk, hogy ezen már elmérgesedni indult ügynek rendezésére Hanny Gábor kanonok urat ezennel felhívjuk. A tisztelet, melyet személye iránt Szegzárdon mindenki érez, az elismerés, melyet lelkészi működésével a maga részére biztosított, a magas állás, melyet jelenleg elfoglal, a jövő, mely előtte nyitva áll, mind parancso- lólag követeli tőle, hogy adja fel azt az áldatlan harczot, melyből ő győzelmesen soha, de soha ki nem kerülhet. Mert a hitközségi tanács sem arra, hogy az elsikkasztott összegért, ily részletezett tényállás mellett, a felelőséget magára vegye, sem arra, hogy a megtérítés kérdésében a terhet á fillokszeravész által már amúgy is eléggé meglátogatott lakosság nyakába varja, magát soha el nem határozhatja s a küzdelemből ha tovább tart, egész biztonsággal mondhatjuk, győzelmesen fog kikerülni. A tizenkettedik óra elkövetkezett s itt az idő, hogy ez ügy részéről oly rendezést nyerjen, mely megmentse, volt s iránta mindég ragaszkodással viseltető hiveit, attól a kellemetlen kényszerűségtől, hogy vele szemben határozottabb állást foglaljanak, s az alkalmazandó fegyverek megválasztásában kevésbé legyenek kíméletesek. Az a néhány ezer forint neki uj állásáTARCZA. Az életből. A népnek, a népérti Az öldöklő angyal kiterjesztett szárnynyal Szép Magyarországon végig-végig szárnyal; Lehellete méreg, hull a virág sorra, Hull a szem harmatja sok kis koporsóra. Fájdalmadat, Ráchel, beli sóban átérzik, Csapásod alatt, Jób, heh sok szív elvérzik! A kinek még megvan serdülő magzatja, Ölelő karokkal félve szorongatja. Nem adom, nem adom —j igy szól — a halálnak. Korán még hervadni gyenge rózsaszálnak! Siralom és gyász vár a magyar hazára, Ha az erdőn suhog a halál kaszája. Könyörülő Isten, könyörülj e hajban, Ima száll tehozzád minden egy sóhajban; Rád néznek a szülők összekulcsolt kézzel, S a kis ártatlanok végső pihegéssel! De mi káromló szó vegyül az imába? Ki veszi fel, Isten, a neved hiába? „Ide jöjj, ide jöjj, halál, aratónak, Minek e sok gyermek! Fölemészt maholnap. Ni, most is dobolnak, a porcziót kérik, A gabonás verem alig van már félig; Pásztor, kanász hagyján, de a pap meg mester Szegény embert húzni ugyan hogy nem restell! Azután az a két ördög-adta fattya A türelmes embert szüntelen zaklatja; Nem elég, hogy költők csizmára, ruhára, Még könyvibe is kérnek —- nagy annak az ára!“ Fanyar András szólt igy, élete párjával, A keszeg savanyu vasorru bábával. Mint kis király éltek, volt is benne módjuk; Hat ökrük, két há/uk és két szessziójuk. Most lép be hozzájuk komám asszony Jutka. „Gyerekek szaporán bújjatok a sutba, Mert még doktort hivat ez- a vasgereblye, Nemhiába, nem volt sohasem gyerekje.“ „Kedves komám uram, kedves komám asszony, Gyászos hirl hallottam reggel a piaczon: Felvégén, alvégén s a faluközepén Hull a sok ártatlan őszi levél-képen. Hullnak, egyre hullnak, halnak, egyre halnak, Nincs-e b^ja vájjon két keresztfiamnak ?“ — „Olyanok, mint a makk, kint járnak valahol, Nézze meg kend őket.“ — S az eb vonit, csahol. Komám asszony elmegy. A gyerekek nyögnek: Jaj atyám, jaj anyám! szívből könyörögnek, Vagy vigyenek hozzá, vagy hívjanak doktort, Lőlekzetünk eláll, valami itt megfojt. „Hallgassatok el ti, ti nyomorult párák!“ Szól a tigris-anya. Tán csak ki nem állják? I Nem is állották ki ezt a betegséget, I Fuldokolásuknak hajnal vetett véget. Két piros koporsó ragyog az udvaron, Az apa, az anya talpig gyászba’ vagyon; Végig ölelik a koporsót jajgatva, Mely csinált virággal teli van aggatva. i Hah! csinált itt minden: köny, pompa, koszorú, I A szív örvend, ujjong, mig az arcz szomorú. Fanyar András háza, az Istent nem féled? Elér a rettentő, boszuló Ítélet! Mit ér a garmada, mit ér a nagy asztag, Ha a szív nyomorult, ha a szív nem gazdag! , A két gyermek sok volt, mint soknak az egyke, Kerül az még, tudom, keserű könyekbe! Egyke! Uramisten, ne feddj haragodban, A magyar nép szive megdöbben, megdobban; Bűnhődik a bűnért rettenetesképen, Iszonyú átok van az iszonyú vétken. Heródes ha látná a bűnös szülőket. Gonosz leikével is megutálná őket: Az anya önsaját éltét fojtogatja, I A szivén nőtt bimbót önmaga szaggatja.
