Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-04-29 / 18. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (18. sz:) 1894 április 29. morodott szőlősgazda, hogy nagy fáradsággal és még több költséggel megkezdje kipusztult szőlője rekonstruálását. Örvendetes jelenségnek vehető, hogy józan gondolkozásu népünk túlnyomó nagy része nem esett a csapás terhe alatt kétségbe, hanem elfogadva a jó tanácsokat, felbuzdult azoknak példáján, kik a vészszel szemben felvették a küzdelmet és serényen hozzáláttak a munkához. Évek kellenek azonban, mig az elveszett jövedelmi forrás újra előteremthetőj lesz s ezek az évek valóban erős próbára teszik a legigyekvőbb gazdát is; tehát azon kell lennie, hogy elvesztett jövedelmét tisztességes mellék- foglalkozások által némileg pótolja. A csapás által sújtott szőlőmövelő nép, melynek eddig megvoltak a maga igényei, kénytelen lesz vitorláit összehúzni, hogy va- , gyona fölött meg ne szólaljon a végrehajtó szomorú dobpergése. Menthetlenül elpusztulnak vagyonilag azok, a kik a szükség által teremtett helyzetet fel nem ismerve, tovább akarják folytatni a jobb időkben megszokott életmódjukat, mert az ilyenek anyagi bajokba jutnak és adósságba verik magukat, melyekből azután nem lesznek képesek kivergődni. A vagyontalan szőlőmunkások, kik napszámból tartották fenn azelőtt is magukat és családjokat, azoknak jelentékeny kontingense vándorbotot véve kezébe, megindult a szélrózsa minden irányába, hogy munkába állva, megkereshesse mindennapi kenyerét. Ezeknek helyzete igaz, hogy megnehezült, de nem lett elviselhetlen, mivel elte- attól, hogy munkahiány miatt kényte- családjukat és otthonukat elhagyni, négis keresnek annyit, a mennyi sze- zükségeik kielégítésére elégséges. A napszámos tehát csak segít magán a hogy úgy, azonban a helyhez kötött szőlősgazda oly problematikus körülmények közé sodortatott a fillokszera pusztításai következtében, melyekből csak úgy menekülhet ki, ha nem veszti él a jövőbe vetett reményeit és olyan keresetforrásokhoz folyamodik, melyek elvesztett jövedelmét némileg pótolhatják. Az elszegényedett szőlősgazdák sorsát azonban nem elég csak szánnunk, mivel ezzel 'm segítünk rajtok; hanem igyekeznünk megélhetés újabb és újabb forrásai- I _2 _________________________________________ sá nta vei- $ még most is a Dunari-walzert favorizálja. A baraczkfákon kevés a virág, hanem annál több a hernyó az almafán. A szőlő is rügyeket bont már, a fillokszera is kidugja picziny fejét. Az orgonabokrok- ős akáczokról kalapszámra hull le a cserebogár s a mi lelkünk e közben az ég felé emelkedik. Szidjuk az elfagyott rózsafákat s dicsér-, jük a természet fenségét. Kezdünk kirándulni, Y' avas vajat enni megromlott sör kisőretóben. Szed a mezőn réti virágot, jó lesz a télen herbateának. Én ezenfelül még egész télre való fűtőanyagot gyűjtök össze a sok rossz tavaszi versből, mely mind egy húron pendül. Minthogy a tavasz felébredt, felébredt Adolárban a szerelem. De kérdem én, minő jogon? S ha már felébredt, minek adja azt nekünk hirül! Hisz nem irányunkban lobbant fel szerelme- tes szive? Szóval erősen benne vagyunk a tavasf/ ban .... így irt a humorista — öt évvel ezelőtt. Ké :'»v énekelem meg a tavaszt: egy idő. Kevés a beteg. 1 fásként.! A ki a fenséges nép jólétét igazán szivén viseli, az nemcsak ajkán hangoztatja ezt, hanem morális szent kötelességének ismeri olyan módokról, olyan mellékfoglalkozásokról gondoskodni, melyeknek jövedelmei, ha nem is egészben, de legalább részben, kárpótlást nyújtanak az elvesztettekért. A szőlőmivelő gazda bevételei évről-évre annyira leszállottak, hogy most már a zéróponton állanak. Ezzel szemben a család fentartása, I polgári kötelességeinek teljesítése, adók és közterhek viselése a gazda vállaira nehezedik most és éppen úgy, mint akkor, midőn még dús jövedelmet hozott szőlője. Hogy tehát a szőlőmivelő nép a mostani válságos viszonyok között anyagi boldogulást szerezhessen; — oly hasznos és jövedelmező nemzetgazdasági ágak műveléséhez kell folyamodnia, milyenek a selyem-, gyümölcs-, méh- és baromtenyésztés. Tagadhatatlan tény, hogy a kormány az említett mellékfoglalkozásoknak a nép körében való elterjesztése czéljából sok üdvös intézkedést tett már. Ott van például a selyemtenyésztés, melyre az állam évenkinl nagy összeget költ csupán azért, hogy azt a néppel megkedveltetve, jobb megélhetési viszonyok közé juttassa őket. Ez az iparág nálunk tudvalevőleg sokáig el volt hanyagolva, de egy évtizedet meghaladó idő óta az ügy élén álló Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott olyan virágzásra emelte, mely a legvérmesebb reményeket is kielégíti. Hazánk éghajlati viszonyai legnagyobb részében igen alkalmasak a selyemténysztésre, csak akarat kell hozzá; hogy ezer és ezer elszegényedett szőlőmivesnek nyújtson könnyű, az öregek és gyermekek által is végezhető t ármunkát. r A gyümölcstenyésztés szintén képezheti a mi szőlősgazdáink mellékfoglalkozását, mely hazánk egyes vidékein oly virágzó állapotban van, hogy a lakosság főjövedelmét ebből meríti. A gyümölcsfa-nevelése azonban csak ott I áll jól, a hol a község áldozatkészségéből van I alkalmas faiskola, melyből olcsón, vagy ingyen kaphatnak a gazdák kiültetésre alkalmas ne- mesfaju gyümölcs-fácskákat. Minden értelmes gazda tehát oda törekedjék, hogy a borból élvezett jövedelme elvesztését a gvümölcstenyésztés roy .al pótolja. nagyobbmérvü felkaár>1*l'an régóta üzeII. József sérbr tőbb sikert az Ol’SZu most is a legvirágzé' csenéhéi almas-aeszkedést, Jövedelmet szölösgazd lei t 1» telep haszr las I ben a falusi gazda marha-állományát a mini- mumra szállította le. Példát vehetnének gazdáink a külföldi marhatenyésztéssel foglalkozó népektől, kik egy-két hold földön termesztenek anpyi takarmányt, melylyel barmaikat legelő I nélkül is eltarthatják. Minden módon, minden téren azon meg- győződésre kell vezetni a szorult helyzetbe jutott szőlős-gazdát, hogy jól felfogott érdeke szempontjából törekedjék az emlitelt mellékfoglalkozásokat felkarolva, önmagának és családjának jobb megélhetést teremteni Amicus. Nyílt levél a községek igen tisztelt jegyzői karához. A tolnamegyei gazdasági egyesület által f. ó. április 29-én Zombán rendezni szándékolt tehén- és üsződijazás, közbejött okok miatt halasztást szenvedett és ennek folytán május 20-ára napoltatott el. Addig is, a mig a mozgalom iránt részletes tájékozást nyújtó hirdetmények szótküldhetők lesznek: ez utón kérem a mélyen tisztelt jegyző urakat, hogy a díjazás elhalasztását és a kitűzött második határidőt hatáskörükben lehetőleg azonnal közhírré tenni és alább következő soraimat figyelmükre méltatni, ismert befolyásukkal oda hatni szíveskednének, hogy a gazdasági egyesületnek a következőkből nyilvánuló czólzata ős tervbe vett intézkedései lehetőleg a kívánt eredményre vezessenek. Fölöslegesnek tartom bővebben bizonyítani — hiszen a mélyen tisztelt jegyző urakkal egy véleményen levőnek gondolom magamat, amikor arra hivatkozom — hogy az évek óta folyton tartó alacsony gabona árak és a fillokszerapusztitás okozta nyomasztó helyzet közepette mindinkább fokozódik az állattenyésztésnek azon szerepe, a melyet a gazdasági háztartás egyensúlyának megállapításánál játszik. Népüuk a maga józan okoskodásával maga is rájött erre; és vármegyénknek különösebben azon vidékein, a hol a talajviszoszonyok — hogy úgy mondjam *— nem utalják a népet csupán csak a gabonafélék termelésében nyilvánuló egy oldalú gazdálkodásra, ott már ma is bizonyos előszeretettel űzi a nép az állattenyésztést; sőt a folytonos vele foglalkozás közepetette a gyakorlati szakismeretnek is olyan fokára tett szert, a melynek eredményeként a „bonyhádi“ elnevezés alatt ismert szarvasmarhánk a hazai szarvasmarha tájfajták között ma nemcsak határozottan az első helyet foglalja el, hanem teje- lőkópessóg tekintetében vetekedik akárhány külföldi tejelő fajtával. Olyan anyagot birnuk tehát benne, amely okos gonddal tenyésztve nem hosszú idő alatt testalkatra is odafejlődhetik, hogy vármegyénk az ország szarvasmarha tenyésztésnek góczpontját és a küföldnek is keresett piacszát kőpezendi. Ezek az indokok, a melyek a tolnamegyei gazdasági egyesületet arra késztették, hogy a módjában álló eszközökkel a bonyhádi tájfajta szarvasmarha fejlődését elősegítse. Ebből az érdekből készít a községek bikákat jelentékeny árengedmónynyel, rendez ővenkint tehén- és üsződijazást a bonyhádi tájfajta tenyészterületének más-más helyein olyan czólzattal, hogy a díjazás hatásával az egyes környékekre ki- terjeszkedhessók. Mindezeknél fontosabb azonban és a bonyhádi táj fajta fejlődésére szép eredménynek csiráját magában hordó intézkedése a gazd. egyesületnek az, hogy mozgalmat indított állatenyésztési egyletek szervezése érdekében. Annak idején mind a három megyei lap keretóbem megemlékeztem az . egyesület ezen mozgalmáról, jelezvén annak czélját ‘és kivánatilag közölve a jogokat és kötelezettsége- melyekkel a tenyészegyleti tagság jár. Sem le* eiem terjedelme nem engedi, sem jelen soraim czólja nem kívánja, hogy az állattenyésztési egylet szerve* , zetőnek tüzetesebb ismertetésével e helyütt foglal* kozzam. Csupán arra akarom az igen tisztelt jegyző •ak figyelmét felhívni, hogy a gazdasági egyesület által kidolgozott állattenyésztési egyleti alapszabá* okben olyan alapelvek vannak lerakva, a melyek módot nyújtanak a tenyészegylet tagjainak arra, . bogy az okszerű állattenyésztéshez múlhatatlanul züksőges feltételek, előnyeit alig számba veheti *agi kiadás árán élvezhessék. ■r) H°gy pedig a szervezés nehézségei a kistfr ! -v észtők álla1! annál könnyebben leküzdhetők légy® ' nek, elhatározta a gazd. egyesület, hogy a sajA
