Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-04-29 / 18. szám

XXII. évfolyam. IS. szám. Szegzárd, 1894. április 29. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ES KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító­egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . ■ . . . 6 frt — kr Fél évre ................................3 „ — „ Ne gyed évre ....... I „ 50 Egyes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Megjelen: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az hetenkint egyszer, vasárnap. lap szellemi részét illető közlemények in­előfizetések, hirdetések és felszólamlások Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirde 1 tézendök. küldendők. tések jutányosán számíttatnak. Dal-egyleteink. Az összhangzatos emberi hang a legszebb zene s a kifejlett zenei müérzék valamely nép lelkesültségének, hivatottságának, művelt­ségének legbiztossabb fokmérője; azért örü­lünk mi mindég, valahányszor oly mozgalmak­kal kell foglalkoznunk, melyeknek rugója, tárgya, éltető eleme: a magyar zene, a magyar dal. Az országos magyar dalárszövetség, mely­nek czélja a magyar dal művelésére alkalmas eszközök megteremtése és czélszerü alkalmazása, teendői közé sorozza, hazánk nagyobb vá­rosaiban, minden második évben dalversenyek rendezését, hogy ezáltal az egyes dalos egy­leteket maguk kiképzésére s az egymással való érintkezés utján időközönként mintegy tanulmányútra kényszerítse. A most folyó évben piros pünkösd két napján a dalverseny a magyar tengerparton: Fiúméban fog megtartatni. Vármegyénk a dalmüvelés terén nem sorozható az ország első vármegyéi .közé. Az egyes dalegyletek, melyek időközön­ként a népesebb városokban megalakultak, mind ephemer életűek voltak s alig néhány évi vergődés után csakhamar eltűntek az élet színpadáról. Ez a sors érte a már 1861-ik évben meg­alakult szegzárdi dalárdát, mely alig nehány hónapi létezés után, a Schmerling kormány közegei által azon okból, mert a száműzetéséből hazatérő Bar tál Györgyöt szerenáddal tisz­telte meg, hivatalosan feloszlattatott. A hetvenes években a vezetést a bony­hádi dalárda vette át s egy dalversenyből pályakoszoruzottan is tért haza, de azután csakhamar megszűnt létezni. A nyolczvanas évek f ismét a szegzárdi dalárdát találták a szereplés terén s a három dalversenyen: Kolozsvárott, Debreczenben és Miskolczon, a szabadverseny első díjával lön kitüntetve s a közvélemény, mely a teret uraló pécsi dalárdát kevésbé rokonszenves vislkedése miatt szívesen látta volna leszo- rittatni, a szegzárdi dalárdában vélte erre az eszközt feltalálhatni. Tehetséges tagjainak elhalálozása s a dalárdák létezésének legnagyobb ellensége: a belviszály azonban csakhamar ezt a szép reményekre jogosító dalárdát is elsöpörte a föld színéről. Ebben az időben tűnt fel a báttaszéki dalárda, mely a megyének annyival becse­sebb kincse volt, mert egy német testvérek által lakott községben keletkezett s magyar dalokat énekelt. Ez a dalárda is részesült egyik dalver­senyen kitüntetésben sJ^fezik ma is, de ^fiumei versenyben csakmint látogató s nem mint versenyző tag vesz részt. Most tehát ismét az újonnan alakult szegzárdi dalárdára nehezedik a teher, hogy Tolnavármegye és Szegzárd zászlaját diadal­masan meghordozza. S mi, daczára fiatal korának, erre a szerepre alkalmasnak Ítéljük. A dalárda magját a nyolczvanas évek dicsőséges szereplőinek veterán töredéke képezi s körülötte csoportosul a fiatalabb nemzedék tehetséges kara, vezetve, lelkesítve a régiek által. Egy dalárda —élései*'.. s L nagy tényező a kor s bizonyára az évek hosszú sora szükséges ahhoz, hogy az Össze- szokás, a gyakorlat, a tanulmány az énekkart a képzettség bizonyos fokára emelje; de a szorgalom sokat képes a korból pótolni s ifiu dalárdánk ebben a tekintetben alig szol­gáltat okot kifogásra; hiszen már első nyilvános szereplése: dalestélye is általában örvendetes meglepetés érzetét keltette a közönségben. Ha a még hátralevő időt is kellőleg kihasz­nálja, azt hisszük, a közepes sikert minden kö­rülmények közt el fogja érni. Közönségünk már is tömegesen jelentke­zik s véteti fel magát a pártoló tagok sorába, hogy a fiatal dalárda szereplésének anyagi akadályait elhárítsa, a szorgalom pedig ki fogja vívni számára az erkölcsi sikert. Azért tehát csak bátran előre, legyen leg­alább egy dalárda Tolnavármegye területéről is a versenyzők közt ! b. I A szölömivelö nép mellékfoglal­kozásai. Néhány év óta a fillokszera pusztításai válságos helyzetbe döntötték szőlőmiveléssel foglalkozó munkás népünket. A megmérhetlen csapás meglátogatta hazánk bortermelő vidé­keit mindenütt, a hol csak táplálékot szívha­tott magának a veszedelmes parányi féreg azokból az isteni nedvet termő tőkékből, melyek édes fürtjeiből szűrt bor százezreknek biztosított olyan szép jövedelmet, melyből gond nélkül megélhettek. Ma azonban a még nem is régen virágzó szőlőhegyeink megfosztva állanak ékességeik­ből; a szőlőtőkét sorba kivagdalja az elszán­TÁRCZA. ’ Kösz A Dal egy erdőről. ' $/f ~ ■ ÁJh Sohse láttam én erdőt Olyan szépet: Mint a melyik arra visz Ti felétek. * j r Rózsafából van annak Minden fája, Zöld selyemből minden kis Füve szála. 1 Gyémánt tűzű sugarán Ott a napnak: Szivárványs/.in virágok Nyitogatnak. ff: V 1 ­Paradicsom-madarak Énekelnek, Árnyában az illatos Leveleknek. — Engemet, ha nőhanap Arra járok, Bólintgatva köszöntnek A virágok. I. pzo­Mr­'k ^ak .u - vau- három iá egy Tíz év előtt így írtam még: A tavasz újra teli pompában ragyog. Erdőt- mezőt selymes fii takar, melyet játszin ringat meg a suttogó szellő. A fák újra visszanyerték koroná­jukat s zöld lombok között újra csattog a pacsirta. A rügy bimbót hajt s bimbóból virág fakad. A kis ibolyák feltárják kék fejecskéiket s a réti virágok porban bontogatják harmatos szirmaikat. A színes >kék vígan röpdösnek virágról-virágra, melyek helyében ott gyöngyözik a harmat, az ég azúrját ezerszeresen visszatükrözve. Órák hosszat bolyongok a réteD, az erdőn, csodálom a természet fenségét s mig szemeimet a ragyogó harmónia bilincseli le, lelkem megittasul. Mintha a szellő szerelemről sut­togna és mintha a madarak is arról danolnának. Szivembe egy ismeretlen vágy lopódzik, kimondha­tatlan érzés tesz rabjává. Az illat elkábit s mintha a virágpárából egy szép leány igéző termete bon- takoznók ki. Úgy érzem, hogy e leány szerelme, nél- ' kül el kell hervadnom, mint annak a sok, sok kis virágnak. Az első szerelem bűvös varázsa stb . . . . így irt a poéta — tiz évvel ezelőtt. II. Tt évvel később. van a cserebogarak s a tavaszi ver- k por tengernyi, nemkülönben a sok

Next

/
Thumbnails
Contents