Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-04-02 / Rendkívüli szám
1894 április 2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 el anyagi segélyt valaha, hanem az a turini remetelak Volt tárva mindenha a magyarok előtt, — s ezüstnél csengőbb édes atyai szó, aranynál drágább magyar barátság és vendégszeretet várta a zarándokokat ?! . .. } * Kossuth Lajost pedig, kinek kialudott nemes szive ott pihen már ama másik nagy és dicső férfiú Il-ik Rákóczy Ferencz szemfödelének szent ereklyeként leszakított darabja) alatt mint Ö maga kívánta: nyugtasd szelíden a sir puha ágyán, — lelkét öleld fel tenmagadhoz amaz örök világosság, és szabadság szent honába, — s engedd, hogy áldott emlékezete kiolthatatlan fáklyalángként lobogjon lelkeinkben, mig Buda áll s magyar él 1 szegzárdi ipartestület, a szegzárdi kereskedelmi ifjak. Az impozáns menetet a közönség százai zárták be, mely a református város .részből KoSSllth-induló hangjai mellett a fő-utczán keresztül példás rendben a városháza elé vonult. Kérjünk csak 5 Z&CHERLMIT. Zaclierl-fuvó 30 kr Hogy észen Térry Imre Oppenheimer S. Szt.-Lőrinczen Gebauer Tivad. Pakson Flórián J. Tolnán Schwarz Mór Eisenbart Gyula Isgum Frigyes (39. 3—10.) Szegzárdon Salamon Testv. Steiner Károly Szondy István Pollák Ignácz Mehrwerth F. Szeghy Sándor Ferdinánd A. és fiai A bibliában azt mondja egy helyen Isten Ábrahámnak: ,,Számláld meg az égnek csillagait, avagy megszámlálhatod-e %ii En is azt kérdem magamtól s titőletek is t. gyülekezet! »avagy felsorolhatom-e én most részletesen Kossuth Lajosnak az ég csillagainál több, hervadhatatlan érdemeit?« Hivségét, lelki nagyságát, elméje bölcseségét, lángoló honszerelmét, jellemszilárdságát, dicső küzdelmeit, nemes türelmét, krisztusi alázatosságát, szóval: hosszú élte annyi sok, bámulatra ragadó és meghűlt hamvai előtt, szent emléke előtt leborulni késztető magasztos erényeit?! Bizonyára, ezt nem tehetem! Kossuth élete, tettei egy egész nagy történelem, melyben, mint egy kifogyhatatlan aranybányában századok múlva is gazdag, búvárkodás Ígérkezik fényes siker kilátásával utódainknak! Mert neki csak egy hibája volt, mert nem tartotta meg a krisztusi parancsot »Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat« S ő felebarátját jobban Szerette-, mint saját magát! S ha akarnám is, —becses türelmetekkel visszaélve — részletesen ismertetni őt, ezt csak akkor tehetném biztos hatással, ha bírnék az ő varázsigéivel, ha rám hagyta volna örökül ázt a demószthenesi ékes szólást, mely soha nem hallott, elbűvölő hangokon zengett az ő ajkairól, kinek szavai lágyan zengték, mint az epedő inad árdal, lázas dobogásra gerjesztették a szivet, mint a karczi tárogató, felriasztották az elméket, mint a harsogó meny dörgés a kárpátok visszhangos hérezei között! Nekem nincsen ilyen szavam! — Nektek pedig i. gyászoló gyülekezet nincsen szükségetek arra, hogy a nagy Kossuth Lajos lelki képét még bővebben is rajzoljam előttetek! Óh! hiszen, régen be van már Írva az ő szent képe minden magyar ember szive közepébe! . . . Mint éppen Kossuth Ferencz mondá a turini küldöttség szónoka szavaira remek válaszul: — „A maghalt földi lénye eltávozott ezen nyugalmas házból nyugalmasabb helyre. De szelleme átköltözött honfitársai kehiébe. Emléke odaül a magyar nép tűzhelyeihez; sírjából liazafiság fog kisugározni és a jövő nemzedék önzetlen honszerelmet fog C sírból meríteni!“ Merítsünk mi is t. gyülekezet! önzetlen „honszerelmet a nagy halott életéből és halálából! 0 hiv volt mind halálig s neki adá már az Ur az örök élet hervadhatatlan koronáját, azt az égi, dicső- ségés koronái, mélynek ragyogó gyémántkövei a véghezvitt jó cselekedetek! 0 elfoglalta már királyi trónusát ama legfőbb kormányzó, a nagy isten oldalán, odafent; idelent pedig bevonult sziveink szen- télyjébe, felállitá királyi székét a hűséges magyar nép lelkében! Fogadjuk őt lelkeinkbe szívesen, őrizze dicsőséges emlékét szivünk édesen, örökre; ti pedig édes hazánk szent szabadságharczának dicső vértanúi, nagy nevű hősök, elhullott vitézek, kik elestetek a c?atasikon, vagy meghaltatok a rettentő hóhér bárdja alatt dicső halállal a szent hazáért s ott vagytok ihár ama szebb hazában s nemzeti zászló gyanánt leng felétek az ég szivárványa, álljatok tiszteletteljesen ünnepi sorrendbe s fogadjátok a menydörgés moraját felülmúló üdvkiáltással a közétek érkezett dicsőséges ősz vezért, Kossnth apánkat, s mig mi könyes szemekkel, fájdalomtól reszkető szívvel tekintünk a távozó után — mint hajdan a tanítványok Krisztus után, az Olajfák hegyén —= kérjétek az Istent, hogy ő szent felsége küldjön alá nekünk is vigasztalót, küldjön alá szent lelket, sok millió magyar igaz könyjét felszárítani, vérző sebeinket begyógyítani ! Kérjétek az Istent, hogy Kossuth apánk drága, nagy lelkének szent tüzét apró szikrákban ossza szét minden magyar kebelben s honszerelme, igazsága, szép jelleme, szivjósága legyen a mi örökségünk ! Amen. Amen. Az' istentisztelet végével a templom előtt a szegzárdi tűzoltó-zenekar eljátszotta a „Hym- nu sz“-t, ezalatt Fránek János tüzoltó-alpa- rancsnok igen tapintatosan összeállította a részint gyászlobogó, részint fátyollal bevont nemItt Fránek János tüzoltó-alparancsnok köszönetét mondott a megjelenteknek a nagy hazafi iránt tanúsított részvétükért, mire az egyletek és testületek szép rendben elvonultak. A 48-as öreg honvédeket, kik a haza szent szabadsá- gáért küzdöttek — különösen kitüntették, a mennyiben a tűzoltók elvonulván előttük, tiszzeti zászló alatt megjelent testületeket, egylete- telegtek nekik, mit a hős bajtarsak megindulva két. A menet élén halad a tűzoltói zenekar, fogadtak. ____________________ utá nuk a 48-as öreg honvédek, tűzoltók, a Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS HIRDETÉSEK. FRIEDMANN MÓR szoba festő és mázoló SZEGZÁRDON, (Pándzsó-utcza 1033.) Elvállal mindennemű e szakmáját) i vágó muukákat, u. m.: szoba-, czim- és czimerck festését, aranyozást, bronzirozást, márvány ozást, fa-utánzást, fladerozást, bútor- és épületek festését, czimtábíákat blrmilyen kereskedők részére: üvegre, bádogra, fára vagy falra a leg- Jj finomabb kiviteblen pontosan és olcsó árban eszközlök. íj Különösen ajánlja egészségügyi szobafestését 100 perczentes karbolsavval átmeszelve, ez nem- « csak a fal-penészt, hanem minden rovart eltávolít. íj Kívánatra tapéta-bevonatokat is készítek, mely azonban a jó festést soha sem múlja felül; öt év alatt kiérdemelt bizalmamat csakis a pontos munka-előálitás folytán nyertem a n. é. közönség részéről, miért bátorkodom kérni ezentúl is b. bizalmát. |] Tisztelettel (48. l—l.) - szoba-festő és mázoló. Ima a gyászbeszéd után. ; Ismét leborulunk előtted, örökkévaló nagy isten! S miként a kis gyermek oda' simul a szerető édes anyához, hogy el- rebegje neki ártatlan örömét, vagy elsuttogja parányi szive igaz bánatát: — akképp borulunk mi atyai kebledre leverő, országos gyászunkban, hogy nálad találjunk.enyhületet, vigasztalást!... Elismerjük' óh atyánk ! hogy idvezült nagy halottunk ki- válólag bírta a te szent kegyelmedet s nagyon szeretted őt! Testben és lélekben bőven megáldotad, hosszú ideig éltetted, nevét fény, hirét dicsőség koszoruzta! Mindezt hálás szívvel ismerjük el, sőt nemesen büszkék vagyunk reá, hogy e világsze- rlnt nagy ember a mienk volt! De épen azért, amily örömmel és büszkeséggel vallottuk Őt a magunkénak: oly végtelen most a fájdalmunk is, oly sötét most a gyászunk is az Ö — nekünk mindig korai — elköltözése miatt! Óh nagy isten! tekintsd meg az ország gyászát, — tekintsd meg ez elárvult nemzetet, — küldj neki égi vigasztalást, támasz —- a te hatalmas erőddel — uj prófétákat, lánglelkü, nagy szivü, törheten jellemű dicső vezéreket a kidőlt fő-oszlop Kossuth Lajos helyére! Mert ilyenekre, ily magas eszményekért kitartón küzdő nagy férfiakra, bizony-bizony égető szüksége van szegény sokat szenvedett magyar hazánknak! . . . Ne sujtolj bennünket óh nagy Isten! — igazságod szerint — régi bűneinkért, sőt fordulj hozzánk irgalommal, kegyelemmel, szeretettel. — hiszen „megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt 1“ Tedd boldoggá, kérünk, a mi édes hazánkat, — áldd meg nemzetünket, áldd meg királyunkat, — dicsőült nagy halottunkat,
